Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-09-07 / 36. szám
AZ OLDALT ÖSSZEÁLLÍTOTTA: KULCSÁR FERENC TÁVOZÁSAID TEGNAPI ARC I. KÖVESDI KAROLY: Gyöngyöző reggel Ezek a verebekf Cslrreg-csattog a csőrük: csilingel és haraty- tyol, sipeg-sápog, szárnyukra veszik a reggelt. A fűrésztelep agyarkoáása is szakit szeíetnyt csöndet, de a gerlék is húzzák hhhu-hhhú-fuk- kal, amaz szinte csak suttogás. A cseresznyefa ráhafol a kerítésre, megkocogtqtfa, s beint — riad a kórus; szédítő áradással; hullámokban, lüktetőén tarolva. Megperdtll belé az ember. Dudor István: Társaság Jégverés, lábra kelt búzatábla, negyvennapos tánc. Gatyarázös, pattogó, ssuhé .......végig az utcán .......lobogva dobb. kizuhanva kerítésen, szét görög ve, szökdécselve Ikt fogfa összeszedni?). Buborékolva gyöngyözik a reggel, s csak állsz félmeztelenül ~~ tovanyargalő álmodból eszmélve — a csengő-bongó szoba közepén. ZENE Konyhai esték. A szobában, karnyújtásnyira, más világ. Gyerekzsivaj, nagyanyám csöndbe markoló szava. Itt a nyugalom rakja fészkét: mozdulatok kozmés üledékké kristályosodva, a vánszorgft Idő rokkant mankú-koppanfisai. Zene J8n. váratlan gyünge hang. Alattomos, gázkfint szivárgfi bányalég (oly sntto- gö), ezüstös «agarában hullámzik már a robbanás. Fénylő és szép, mint tő vizét simité lánytest mégis acél erejű. Teper. Bénítja agyamat, béklyöt var kezemre. Édes méreg, s hogy szívom, emelkedve hagy el erőm. Kisodródom a falon, álmos erdők fölé, dombokra, csillagokkal dobálózni. Ősz fs van egyszerre mag tavasz Is. Kisfiú vagyok és titán, hegyet görgető és roppant tanyüvö, anyám ölére hajló, szipogva manekedő. Minden vagyok. Széllel sedrédé friss ökörnyil, zsarátnokra öntött víztől szisszenő füstgomoly. Látom a házakat, erdőt, lobogé réteket. Fűzfa vagyok kis tó partján, vízbe hajított kő, maréknyi agyag íazekasknrengon. Tüzvörös áfonya- bokor. S hogy a hangok veretvén, felzokog bennem e zuhanás édes keserűsége. Falhoz szorítanék az elveszett napok, s a trénfosztottság korbáoafitése arcomon. NEHÉZ SZAVAKAT MONDO KISLÁNY öklömnyl ember, éppen hogy egész az első jő-szavak kristálytűi villannak szája szegletén most van tavasza; napja emelkedő magas vizek csúcsára hajlik; fényt akar, hallva se hallja a hullást de mérget kóstol a gyönge száj utca szavát,- elforgó, fáradt világot s mély vizekbe tér a tiszta ér s ujjongva látja az elszörnyedést a döbbenetét felnőtt arcokon megnyitja hát a zsákot teljesen de mikor a vendégek a beszéd fonalát elejtik, s szék nytkordul megrebbenve az ajtóhoz szalad ne menjetek még, ne, a sok játék legfeljebb nálunk alszotok, de látja rögtön a kancsal mosolyt ami pontot tesz szóra, kis örömre s menedékként a kilincshez kövíll mint fagyott madár az ághoz mozdulata, szemvillanása oly keményen felnőtti, adjatok kést kezébe ha akartok látni vért Neixer László: Halásztanya Hulló hársvirágként akartam pörög* ni veled, mindant=feledőns Dadogva, botladozva szórni eléd napjaim hu* nyó füzeit: mérgeződni arctalanul, 3» rökké. Számláltam volna arcaid, hor* doztam volna tűz*édes pecséted. Kristály akartam lenni, gyöngy- kagyló halálra ítélt, önfeledt kocso-* nyája. S most fölrepülök Isten óvó tenyéré» ről, rugaszkodva körömháznyi vjlágs ba, pörögve hegynyi magammal eset» lenül. S még egy villanás utánam: késpenge koccan Svegpohárhoz; nem hallom csendülését. TEGNAPI ARC II. Az utolsó pillanat fölmorajlik, ira» modva falnak ütődlk — markoló ka* csókkal leperdüí. Nincs hát több ve» reség. Ami maradt: szárnyszegett röppenés csúcsán koppanás. Fémes hang, fémes -szájíz. Még: maroknyi visszahullás szárnybontogató időbe, majd jelenléted utolsó csöndje: állsz a mindenkori ajtó előtt. Most sem látod karom rövidségét? Holnapi mosolyod nyitott seb — de hisz a sebek csak v érezni szoktak. ARCOK AZ 0] HAJTÁSOKBÓL KÖVESDI KÁR01Y Fényes porba rajzolt járatlan utak; táton- gásuk örök éhségű szemem előtt... — útjának elején így rajzolja fel a fiatal Köves di Károly munkájának lényegét. Prózára lefordítva — ha le kell ezt egyáltalán fordítani — fölfedezetlen területek, szűz vidékek megtalálását s annak kimondását jelenti ez nyilván, de érzi és azonnal jelzi is. hogy ezek az utak tátongó utak, melyek a vakon nekivágót végleg elnyelhetik. Ezért van szükség az örök éhségű, éber szemre; ezt a tiszta és nagy igénnyel induló fiatal költő tudja is. Mert jó tudni ezt. Kell tud-" ni ezt. Alkata, költői vénája is mintha megfelelne ennek a feladatnak: a magát ie- meztelenítők, meztelennek tudók közül va ló, drámai alkat. Márts szembetűnő szerkesztést készsége, biztos arányérzéke, megmenti őt a fiatal költőkre annyira jellemző fecsegéstől, kifelé figyeléstől, a félreka- landozásoktől. Verseiben erős szuggesztió- val figyel befelé, minden hévül, a személyiség legmélyén történik: a virágzás, a tenyészet, a mozgás, a dráma, melyet gyors, hirtelen szárnycsapások, hullámzás, robbanás tesz nyugtalanná, fölkavarővá. S mert annyira koncentrál, tudja követni a nyelvvel is, bár — szinte érezzük — nagyon birkózik, viaskodik, hogy megtalálja az igazi szót, az oda illő kifejezést, jelzőt, hasonlatot, képet. Nézzünk egy példát. Zene című versében Beethoven szimfóniájának ihletését érezzük, s az Örömóda nyitányát — milyen megdöbbentő és találó! — gázként .szivárgó bányalégnek érzi-nevezl, melynek ezüstös sugarában hullámzik már a robbanás. .Valahogyan ez jellemzi a fiatal költő alkotási módszerét is, verseiben a mikro- és makrokozmosz között sodródik, röpítve magával a közbeeső tárgyakat; a természet díszletei megszémélyesednek, illetve maga a költő alakul át a természet elemeivé; a költői én kivetül a természetbe, illetve a természet válik a költői én szerves részévé. Most induló költőről van szó. jelezni kívántuk csupán egy-két villanás erejéig első írásainak, alkatának néhány pozitív (a negatívumokról nem beszéltünk!), reményt ős bizalmat keltő vonását. TOLL £S PAPÍR. Két prézaverse Ígéretes kísérlet, de még mindig sokat beszél, ki-kitekint a versből, s Így többet mond, mint az .az igazi, végleges mfl, mely így, nyersen is ott bujkál az írásaiban. Olvasván szinte úgy éreztem, az erős, pontos, tiszta részek, képek, hangulatok maguktól is leráznák valamiképpen a fölösleget, a cifrái, a pontatlant, a hamisat. Érzékletesebben: egy népi hímzésű suba sem tűri meg magán az idegen kéz avatatlan öltéseit. Egy mű, mely belülről indul, építkezik, hitelét pontosságával éri el. Bármoly indulat, látomás, vágy kifejezésének a hitelét a pontosság adja, legyen az lélektani, társadalmi, történelmi indíttatású. Erkölcs, esztétikai és etika akármennyire különböző dolgok is, egy pontban esetünkben a műben, nyelv által létrejött műben — találkoznak és árulkodnak. Gondolkodjék el ezen, művelje magát, s majd jelentkezzen újra. H. L. KOMÄROM. Ezek az írásai gyöngébbek az előbbinél. Erősen moralizáló hajlama, tanftói-oktatői hangvétele korát tekintve visszatetszőén hat. Görcsös, merev fogalmazása csak tetőzi ezt a negatív hatást. Környezetének, világának életét, mozgását szinte nem is érzékeli, nem merül el a dolgok, jelenségek egymást egészítő, taszító, egymásba játszó, épülő viszonyaiba, se tárgyilag, se szellemileg, se érzelmileg. EMLÉKFONALAK. Bár megértem örömét az trés felé tett első lépések után. ezt a különös érzést még sokasok tanulásnak, keresésnek kell követnie. Magány című versének helyenként szép a ritmusa és dallama, hangvétele azonban a múlt században lett volna elfogadha- té, azaz hát ma is, ha érződnék versén a tudatos stilizálás, az archaizálás, mellyel iróniát, leleplezést vagy más különleges hatást akarna elérni. Itt másról van szó SZ. A. NAGYTÄRKÄNY. Ha „híressé akar válni a többiek között“, próbálkozzék talán valami mással. Tanácsolhatom például a helyesírás elsajátítását. V. P. KAMOCSA. Tudom, hogy megvalósíthatatlan éhaj elé állítanám, ha minden írását hibátlannak szeretném találni. Nem is ezt kívánom, csupán azt, hogy a legalapvetőbb nyelvi, képi, ritmikai és gondolati dolgokban ne kövessen el olyan fület-szemet bántó hibákat, amilyeneket elkövet. Az a bizonyos képi nagyképűség igy még nevetségesebben (vagy szomorúbban?) hat, s a hamis primitívség is visszatetszést kelt néhány írásában. Fekete-fehér végletei is elrontják verseinek fölcsillanó jó és szép részleteit. Ne a frázis mesteri használatára törekedjék —6, álomba ringató, dallamos frázisok —, hanem annak szótrombolására. Pár verse szépen indul, de mintha ettől stresszhatás érné, elhagy csapot-papot, képet, gondolatot. Meg kellene tanulnia egypár alapvető dolgot, mert ha a tetővel és a kéménynyel kezdi, be kell látnia, hogy az a fejére szakad, összenyomja magát. Mély és nagy érzéseit, gondolatait — esetünkben — a nyelvvel kell kifejeznie; aki nem ismeri a nyelv törvényeit, mélyről fakadását, csak fércművet alkothat. Nincs kegyelet, a nyelvet nem lehet kijátszani: arra szolgál, hogy jó verset írhassunk általa, mint ahogy a pék omlós, kerek kenyere éhségünket szünteti meg, nem pedig autónk hiányzó, negyedik kerekét pótolja. Meghökkentő, hogy olyan végletes ellentétekbe kerül, hiszen néhány verse, versrészlete nagyon szép. Olvassa el újra az első üzenetet is, s ne halálos komolyan és mereven, csak egyszerűen komolyan gondolja át észrevételeimet. K. A. KASSA. Aki lázadó kis vagy nagy közösségen belül, az ismerje annak a struktúráját: történelmi, társadalmi és természeti összefüggéseiben. Es aki a verset választja, hogy lázadását kimondja, újabb teherként föl kell vennie és föl kell ismernie a költészet, a nyelv struktúráját is: történeti, társadalmi, természeti összefüggéseiben. Amit maga ebből eddig megvalósított... azaz még nem is valósított meg semmit. írásai kezdetlegesek, frázisosak (életglória, életkalász!!), nyelvezete merev, szegényes, magyartalan, s egészében teljesen prózai, a szó rossz értelmében. A költészet (nem a köl- tőiség!) éppen ott kezdődik, ahol maga abbahagyja.
