Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-09 / 10. szám
GALAMBOS LÁSZLÓ: DALOUÁTOK AZ ASSZONYT! Daloljátok a forró testű asszonyt, ki úgy ölel, mint rács nélküli ablak a fölkelő Nap boldog sugarát. Daloljátok az erős kezű asszonyt, ki örömeit kenyerünkbe gyúrja. Daloljátok a gépek mellett állót, ki elindul már kakasébredéskor, és duzzasztja a gyárak zúgó hangját. Daloljálok az örök talpraállút, lélckmealü alázatát hordót, ki elhozza a bátor igazságot. Daloljátok a szellem palotáit szelíd szavakkal csöndben feldfszitőit, ki összegyűjti szerényen az élet törvényein a mindennapok rendjét. Daloljátok a vcrejlékhollatót. kinek kezében felragyog a pólya, mint szőke Hold a langyos éjszakában, és minden nappal előbbre fii bölcsen az egyenlőség oszlopcsarnokában. TERMŐ ÉKES AG Magsr-illstünk, és fdlénk hfljal deriit sügárzó arc'. • niegstmo^át egy - báfáonyos tenyéré érintésére .ábbphagy^uk ' a kezdünk.megbarütkozn!:fi pilägg'ßh Oltalmaz,'nevelj doVgoztk'értünk,'.í'gij csépe redhnk b0J:zá3 kamasszá, khearásző csitrivé. •íTermö ékes ág" iirja \ édesanyjáról Weöres Sándor. Nincs ebbe:'! szemernyi költöl túlzás. Csaj: megköszönfit lehet, rpeghálálni soha, a- mit édesanyánk értünk tesz. , ■ • /Vő, nöl Csizjnában, bundában és szörmesapkában hőesésben, és a tűző napon bikiniben: Költőt ihletve és festő vásznán éJcéskedve. Tűzhely, csattogó gépék mellett állva, vállvetve ä férfiakkal: Bevásárlásról hazatérőben, kezében szatyor, karján virgonc gyermek. m, TiÜi BoSka Sóhajoi/á, a gótttpáldovV cipőgyár dolgózója'. Egy na * gyárból, ahol többnyire nők dolgoznák.' ' , 'Erről szól egész oldalas összeáljításunkt fp) ' . Kiss jeivétele KETTEN Elviselhetetlenek vagyunk? Huszonnégy évesen iejeztem be a jőiskolát. Addig közvetlenül nemigen találkoztam az sgyenjo- gúság ilyen vagy olyan megnyit vánulásá'oal. Az iskolapadban }iú és leány ült egymás mellett — megértésben —, és csak most utólag tudatosítom, hogy mindig az erősebb nem pus kázott a gyengébb neméről. Ha a szükség úgy hozta, tízpercekben fiú" és' leány egyazon zsiroske nyérbe harapott, és táborozáskor egyaránt aggódtak életük első gu lyása miatt. Felnőttünk, ami körülbelül any- nyit jelent, hogy mindent más képp értékelünk. Barátnőm a doktori értekezését írja, miközben a férje minden szabad idejét házuk építésével tölti. Ötéves gyerekük egyedül nevelődik, és csak akkor van baj, ha a házastársak valamelyike kiborul o gyerek cslnytevésein, és egymás rovására írja a srác neveletlenségét. Ez eddig egyenjogúság, de az már nem, hogy az egész rokonság, és a család barátai is az aészonyt. hibáztatják ilyenképp: Minek neki az a kibírhatatlan okosság? Méghozzá olyan szakmában, mint a haromjitenyésztés... Ismerek egy lányt, 29 éves, mindenki tisztelt és — sajnálja. Mert még lány. Van egy diplomája, de szeptemberben beiratkozott egy újabb főiskolára. Ha ezt egy férfi tenné, az természetes lenne, sőt az égbe magasztalnák érte. De mert nő a tanulni vágyó, azt mondjuk, szegény, nem tudja hogyan magára vonni a figyelme:. Ez az üt nem vezet a házasságkötő terembe. Egyenjogúság. Igazán nem tudom, vitatkoztam-e erről valamikor. Tény, hogy' még egyetlen vi iában sem kellett engednem azért, mert nő vagyok. Azt hiszem, hogy mi- már készen kaptuk az egyenjogúságot. Senkt ■ sem . mondta, ne tanuljak,- mert minek az egy lánynak. Tanultam, és az első komp Lett ebédet ■ csak a férjhez mené.-i után főztem. Most már okkor sem jövök zavarba, ha 10-12 ember állít“ be hozzánk vácsorára. Nem háborodom jel azon, ha a férfiak nem engednek maguk elé az ajtó bon, ha viszont megteszik, jólesik. Tudom is én, hogy miért... Ta Ián, mert nö vagyok Tény, hogy mindent akarunk. Ta nulni és bizonyítani, helytálim munkahelyen és konyhában egya ránt, a beteg gyerek mellett és. egy laboratóriumban is. Nem mint nők, hanem mint emberek. Zácsek Erzsébet
