Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-02 / 9. szám
A VliÁC HI)- is KDIAIirAlíllAI ROBOTINFORMÄTOROK A MEZŐGAZDASÁGBAN Házagpótlö tudományos mnnka készül; szovjet tndúsok megkezdték a világ ti6- és jégtartalékai atlaszának szerkesztését. A Szov jet Tndományos Akadémia hidro- meteorológiai szolgálata munkatársainak és kOlföldi szakembereknek a közös munkája várha- téan 1980 végéi-e készül el. Már eddig is hatalmas anyagot gyűjtöttek egybe Földünkről a gla- oiolögnsok, a természetes jégképződmények vizsgálataival, a gleccserek és a jégkorszakok ki- alaknlásáva) toglalkozö tüdősök. Az atlasz terjedelme 250 oldal lesz. különféle térképekkel II- Insxtcálva. A jégatlasz három alapvető fejezetből áll majd; a bevezető Földünk kisléptékű térképeit tartalmazza. melyeken a felszini természetes jég minden tormájának eloszlását bematatják. A regionális fejezetben rendszerezik az alapvető anyagot, majd külön azokat, melyek népgazdasági viszonylatban a legfontosabbak, illetve tipikn- sak. A tüdősök részletasBbbss viza gálják ama területeket, amelyek természeti viszonyaiban a glaclu- lögiai képződmények meghetáro z6 szerepet játszensk. E fejezetnek szovjet részében az Északír -sark. a Kaukázns, a Pamlr-AItáj, a Tienszan, az Altáj és Kamcsatka gleccsereinek térképei és a Baj- kál-Amnr vasúti fővonal spaciá- lis térképei lesznek talilhgtök. Az atlasz alkalmazott tudományos fejezetében meghatározott lehetőségeket mutatnak be a hő és a jég felbaszniláséra, a katasztrofális következményű jelenségekkel szemben alkalmazható mödszerekre, a környezet védelmére. A térképeknek egyformán hasmát vehetik a különböző tudományágak szakemberei, a hegyi ntak és a vízi erőmüvek építői, tervezők, gépkocsivezetők, pilóták, tengerészek, folyami hajésok, mezőgazdasági és ércbányászati dol- gozök, 1 végül, de nem ntolsásor- ban a turisták ős as alpinisták. NEHÍZ-[ NEVEimNI?“’ Jerry Lewis AMERIKAI FILMKOMIKUS Walt Dlsn&y győzött meg róla, hogy az egyetlen igazi hivatás,, életút számomra a nevettetés. Sok-sok éwe! ezelőtt történt ez. akkoriban egy zenekarban dobosként kerestem meg a kenyeremet, alkalmasint pedig műsorvezető voltam valamelyik éjjeli mulatóban. Egy este Walt Disney i$ ott vO'lt, a mulatóban, nézte, hogyan dadogok, pofyogtatom el a kalapomat, sétapálcámat. Gurultak a könnyel a nevetéstől, és felkeresett, hogy megismerkedjék velem. Azt mondta, saját rajzfilmfiguráira emlékeztetem, van bennem valami Plútóból és Kacsa Paliból. Bátran állíthatom, soha életemben — sem előtte, sem utána — ennél kedvesebb, hízelgőbb bőkot nem mondtak nekem. Komikumom egyszerű, eredeti és közvetlen. Soha nem értettem meg az entellektíiel komikusokat. S azt hiszem, a közönség nagy része egyetért velem. Dany Kaye .amerikai komikus Még gyermekkoromban, amikor elhatároztam, hogy színész leszek, mindjárt komikusként képzeltem el magamat. Drámai szerepeket Játszani, ijesztgetni, megríkatni, megindítani az embereket — számomra ez lealázó feladatnak tűnt. Éreztem, az a kötelességem, hogy szórakoztassam, meg- | nevettessem a közönséget, kezet j nyújtsak neki arra a rövid időre, a- h míg az előadás tart, lehetővé tenni S számukra, hogy ha csak egy kicsit is, | de elfeledkezzenek bajaikról, béna- | tűkről. A mindennapi életben igen ke- I vés lehetőség nyílik nevetésre, vagy I akár mosolyra is. Mintha hajlamosak ^ volnánk rá, hogy mindent tűldrama- tlzáljunk, túlságosan komolyan fogjuk fel az életet, elfedelve, hogy szép percei Is vannak. Soha nem volt probléma számomra megnevettetnl a közönséget. Az emberekben mindig remek segítőtársakra, partnerekre akadtam. Ezért csodálkozom azon, hogy sokan még mindig úgy tartják: nehezebb az embe- ^ ■ reket megnevettetni, rolni megrikat- p ni. !pv) [j gy rómed töraényszék kéthána- pos börtdnbííníetésre Ítélte Az utolsó tangó Vártzsban című világhírű film rendezSfét, Bemazáo Bertoluccit, a gyártásvezető Alberto GrimalcUt, valamint a két híres főszereplőt, Maria Schneidert és Marion Brandót. A bíróság a filmet obszcén- nek minősítette. Az Olaszországban forgalomba hozott 90 kópiát elkobozták és elégetik. Bernardo Bertolucci rendező kegyelmi kérvényt níjúftott be Giovanni Leone olasz köztársasági elnökhöz. Az olasz sajtó különben már régóta éles vitát folytat a középkort idézó bírósági procedúra ellen.' „Visszatérünk a máglyákhoz?“ — kérdezik a kommentátorok, akik cikkeikben szinte kivétel nélkül a bigott felfogást ostorozzák. Ebben csak a Vatikán és a szélsőjobboldal orgánumai képei- selnek eltérő álláspontot. Nyilván nem v^etlenül... 000 A Ta Nea című görög lap értesülése szerint műkincsek csempészése miatt eljárást indítottak Jacqueiine Onasszisz, a néhol hajómágnás felesége ellen, aki áliítóTSag a cscáád tulajdonában levő Skorpto szigetéről nagy értékű antik képzőművészeti ál- kotásokat és archeológiái leleteket vitt át az Egyesült Államokba auám- hatóságok megkerülésével. ooo Az állkapcsok című amerikai film, amely arról szól, hogyan pusztít, öt dököl egy cápa a kaliforniai partok mentén, valóságos kMektiv őrjöngést váltott ki a moztnézök között. Ezt a „cápadivatot" használják most ki ügyes üzletemberek: felölelték a 30 esztendős ausztráliai Ben Croppot, hogy élethalálharcot vívjon egy fehér cápával a Szamoa-szlgeteknél. A különös mérkőzés színtere egy vasketrec lesz, amelyet a tengerbe süly- lyesztenek. Ha a fiatalember győz, egymillió dollár üti a markát. Ha veszít... iPi) amerikai négerek szánalmas sorsa nem úfkeletű téma. Időről idősre a vtíágsajtót is bejá’fa egy-egy leleplező írás, amely újra és újra azt bizonyítja, a korlátlan lehetőségek hazáfőáran sem mindenkinek fenékig tejfel az élete, hogy enyhén fejezzük ki magunkat. Ez a könyörtelen igazság, mégis nagy botrányt kelteti Lars Ulvemstam ’ és Tomas Dillen svéd filmesek Harlem című dokumentumtniógiáfa. A két svéd filmes alkotása a New York- i néger gettót 'mutat ja be a maga szánalmas valóságábm. A botrány akkor robbant ki, amikor a dokumentumfilmet műsorára tűzte a New York-i 13. tévécsatorna, amely — ellentétben az amerikai tévéstúdiók többségével — nem reklámokból, hanem önkéntes járulékokból tartja fenn img^. Műsontí éppen ezért nem üzle- íiesedi'ek el, több szabadságot engedhet meg magának, mint a többi, az uralkodó körök befolyása alatt álló tévéállomások. A Hanem bemutatása után vita indult. A szervilis ameri- km sajtó azzal vádolja a filmet, hogy szándékosan kellemetlen, hamis képet ad a New York-i gettó lakosságáról. A vitába bekapcsolódott a dokumentumtrilógia két szerzője, hars Ulvernstam és Tomas Bäten is. — A ml művünk élesen bírálja azt a társadalmat, amely lehetővé teszi az ilyen körülmények kialakulását — hangsúlyozta az egyik szerző, társ Ulvernstam. — A kellemetlen, csúnya tükörkép akkor is csúnya marad, ha eltörjük a tükröt. Ss a kamera is csak a váó- ságat -örökíti meg, P. V. MEGTALÁLTÁK A PIRANHÁK ELLENSZERÉT Ösí indián módszer új változata Brazília hadat üzent a piran- irtására 1911 óla folynak a ki- dásnak, mert a telepített halállo- háknak, ezeknek a cápánál is ve- serietek. Próbálkoztak dinamit- mányban is jelentős kárt okozott, izedelmesebb ragadozóhalaknak. tál, másfél méteres lépcsőket é- Végül is a közelmúltban fordu- amelyek elsősorban az Amazonas- pítettek a folyókba, hogy a pi- lat következett be a piranhaelle- ban élnek, és valóságos pusztító ranbákat megakadályozzák az ár nes küzdelemben. .4 szakértőknek hadjáratot folj-tatnak az ráiberés ellen való úszásban, de hiiiba. sikerült előállítaniuk a liángyö- a halállomány ellen. Az átlagban Meg akarták honosítani a pi- kérpor egy olyan változatát, a- mindössze 30 centiméter hosszú- ranháfcat is megtámadó halfajtát, melynek mérgező hatá.sa tíz perc ságú hal éles fogaival pillanatok a pinimát, de megint a piranha alatt végez a ragadozó hallal, a alatt v^cz kiszemelt zsákmáayá- kerekedett felül. Aztán egy ősi többi halfajta azonban sértetlen val. Szivésságára jellemző: öt indián módszerhez folyamodva és fogyasztásra alkalmas marad, perccel azután, hogy levágták a liándergyökérböl készült port Egy 5i ezer négyzetkilométeres fejét, még mindig képes rendkf- szórtak a vízbe, amely mérgező leriilcton máris teljesen kiirtották vül súlyos sebeket ejteni. hatóanyaga révén elkábítja, sőt a piranhát A Bh'azflia ■ északkeleti folyöi- meg is öli a halakat. Ez azonban han honos vérszomjas hajfaju ki- nem bizonyult megfelelő megöl- (pv) S ^ora sóváran nézte, hogy tűnik «IBár- ta szájában a sóshering meg a hagyma. Sóvárgását egy sófaajjal is m^tetézte, majd jót húzott träioni tízes söréből. — Amondó vagyok, nincs jobb hal a esu- kánál. Mondjuk a húsából készült kolbásznál, amelybe egy csipet gyömbért, sáfrányt meg szegfűszeget is teszel... S h^y még finomabb legyen, egy pohár bort is beleöntbetsz. .Az aztán a mennyei eledel. — majd lenyelve a szájába tolakodó nálat, így folytatta: — Aztán szépen előkészíted a rostot... — Fogd be a szád, ita nem értesz hozzá burrogta őt le Kalivoda -r~, a dél-csehországi ponty az igaú, ezt akár írásba is foglalhatom. Ponty füstölve, ponty párolva, ponty kolbásznak, ponty aszpikban. ponty paprikásán... — Egy kutya az. füstölve vagy főzve, egyformán bűzük az az iszaptól! — szólt megvetően S^kora. — Űróra, urak — szakította félbe a szakmai eszmecserét Monéka, a veaad^lős. — Franto — ragadta meg karját Kalivoda. — Becs* szó, hogy jobb a ponty a csukánál? — Hát én azt nem tudhatom, mert én nem szeretem a halat, de valahol azt olvastam, hogy sok jódol vagy mi a fenet tartalmaz mentegetőzött a vendéglős. Kalivoda csak legyintett erre a feleletre, miközben fedborította Bárla poharát. Kárpótlásul három fél deci rumot rendrit. — Utoljára mondom, te okos, hogy a pontj-, a ponty az igám. Tudod, mit — ragyogott fel az arca —, meet rögtön fognnk egyet a felső tóban, és azon ftiesiben valami felségeset készítek belőie, hogy nűnd a tíz njjacfet megnyalod utána. B&rta pedig velünk jön tanúnak. Az egyezséget újabb kör rummal pecsételték m^. Azián n^vágtak a sötét éjszakának. Kalivoű lépésről lépésre elégedettebb lett, sőt egyre jobban nőtt a bátorsága, mert szentül meg volt győződve, hogy az ö megfellebbezhetetlen igazsága felé lépked. Hóna alatt egy zsákot szorongatott, s magabiztosan haladt a botorkáló társaság élén a felső tó felé. Mikor megérkeztek, tóosrtotta a ,,szerepeket“; — Te, Vasdt Járdává! a csatornához mentek. és odatartjátok a zsákot, én meg felemelem a zsilipeket, -úgy potyognak majd a halak. mint az érett körte! Kalivoda a markába köpött, és mnnkáboz látott. Csikorgott a zsilip, nem akart egykönnyen engedelmeskedni, a következő nekife- szülésnél azonban már engedett. Kafivoda elégedetten rágyújtott, és képzeletben valahol a Niagara-vfzesésmól csatangolt. Micsoda zúgás, znfaatag, a babok moraja...! — .Az egekre, zárd már el, ann^ö a halunk, hogy elég lesz jövő karácsonyig* — rohaut hoz^ Sykora lélekszakadva. Kalivoda nagy ívben elpöccintette a cigarettavéget, és megragadta a fogaskerék fogantyúját — .Az áldóját, nem megy! Valahol megakadt ... Mit állsz o,tt olyan bambán? Gyere, segíts! A víz meg egyre zuhogott. — Herr Gott, nem megj’I — Az ördögbe, gyürközz neki jobban! — mondta Kalivoda, amikor a fogantyú a kezében maradt Valóságos Niagara, s láttán egyre jobban inakba szállt a bátorság. Az eset nagy port kavart fel Vlckovban. — Valaki leengedte a halastavat — járt szájról szájra a hír. — Már a rendőrség is kijött. — Mit akarnak kivizsgálni, a helybeliek közül biztosan nem csinálta senki — okoskodott Vondrásková nőne, s ebben a pillanatban, nűntba az égjek is igazat adtak volna neki, kiadós eső zúdult a falura. VranoTsk;? főhadnagy csnrom vizesen sietett a vendéglőbe, s ott körülnézett, hová is tehetné le átázott sapkáját. — Kocsmáros úr, nem lenne valami meleg ételük? Mondjuk leves? — Hm, tudja.,, no de valamit kitalálunk — mondta szolgálatkészen Frantísek Moucka. Vranovsk^ főhadnagy miközben átázott ka- bátujjából 8 vizet facsargatla, így fordult társához: — Igaz, hogy a zsilip már igen rozoga, de egy biztos, magától nem nyílhatott ki. Ráadásul az a zsák... Ügy fest a dolog, hogy valaki potyázni akart... Nem tudja, hogyan lOTtént? — fordult a vendéglőshöz. — Nem, nem^ uraim — hebegte Moucka —, én csak annyit ...........ha ... ha akarják, a feleségem készíthet konzervböl levest... — Nagyszerű! De mitől szeppent úgy meg? — Én, semmitől... — Ne beszéljen, én úgy látom, maga valamit tnd a halastóról. — Én, én uraim becsületes ember vagyok, megkérdezhetik bárkitől, csak úgy eszembe jutott — de inkább nem, azt nem ... “ Csak ki vele! — sürgette Vranovsky ellentmondást nem tűrően. — Én... tudják, tegnap a férfiak azon tanakodtak, melyik hal a legjobb... és hogy a feketén szerzett. De ennek a halastóhoz semmi köze. — Erről, Moncka úr, majd mi m^gj'őzö- dünk, csak sorolja fel azoknak az ínyenceknek a nevét. S;fkora, Kalivoda, Bárta a bíróságról hazafelé menet betértek egy korsó tfeboni sörre Mouckához. — No, mi van? — kíváncsiskodott a vendéglős. — Feltételes, és a kár megtérítése — válaszolta savanyúan Kalivoda. — Barátocskám, Franto, ezért a pénzért már bálnát is vdiettünk volna — tette hozzá sóhajtva Sykora. T. PONTY VAGY CSUKA? K V, 1 J
