Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-03-02 / 9. szám

A VliÁC HI)- is KDIAIirAlíllAI ROBOTINFORMÄTOROK A MEZŐGAZDASÁGBAN Házagpótlö tudományos mnnka készül; szovjet tndúsok megkezd­ték a világ ti6- és jégtartalékai atlaszának szerkesztését. A Szov jet Tndományos Akadémia hidro- meteorológiai szolgálata munka­társainak és kOlföldi szakembe­reknek a közös munkája várha- téan 1980 végéi-e készül el. Már eddig is hatalmas anyagot gyűj­töttek egybe Földünkről a gla- oiolögnsok, a természetes jégkép­ződmények vizsgálataival, a gleccserek és a jégkorszakok ki- alaknlásáva) toglalkozö tüdősök. Az atlasz terjedelme 250 oldal lesz. különféle térképekkel II- Insxtcálva. A jégatlasz három alapvető fe­jezetből áll majd; a bevezető Földünk kisléptékű térképeit tar­talmazza. melyeken a felszini ter­mészetes jég minden tormájának eloszlását bematatják. A regionális fejezetben rendszerezik az alapvető anyagot, majd külön azokat, me­lyek népgazdasági viszonylatban a legfontosabbak, illetve tipikn- sak. A tüdősök részletasBbbss viza gálják ama területeket, amelyek természeti viszonyaiban a glaclu- lögiai képződmények meghetáro z6 szerepet játszensk. E fejezet­nek szovjet részében az Északír -sark. a Kaukázns, a Pamlr-AItáj, a Tienszan, az Altáj és Kamcsatka gleccsereinek térképei és a Baj- kál-Amnr vasúti fővonal spaciá- lis térképei lesznek talilhgtök. Az atlasz alkalmazott tudomá­nyos fejezetében meghatározott lehetőségeket mutatnak be a hő és a jég felbaszniláséra, a ka­tasztrofális következményű jelen­ségekkel szemben alkalmazható mödszerekre, a környezet védel­mére. A térképeknek egyformán hasmát vehetik a különböző tu­dományágak szakemberei, a hegyi ntak és a vízi erőmüvek építői, tervezők, gépkocsivezetők, pilóták, tengerészek, folyami hajésok, me­zőgazdasági és ércbányászati dol- gozök, 1 végül, de nem ntolsásor- ban a turisták ős as alpinisták. NEHÍZ-[ NEVEimNI?“’ Jerry Lewis AMERIKAI FILMKOMIKUS Walt Dlsn&y győzött meg róla, hogy az egyetlen igazi hivatás,, élet­út számomra a nevettetés. Sok-sok éwe! ezelőtt történt ez. akkoriban egy zenekarban dobosként kerestem meg a kenyeremet, alkalmasint pedig műsorvezető voltam valamelyik éjje­li mulatóban. Egy este Walt Disney i$ ott vO'lt, a mulatóban, nézte, hogyan dadogok, pofyogtatom el a kalapomat, sétapál­cámat. Gurultak a könnyel a neve­téstől, és felkeresett, hogy megis­merkedjék velem. Azt mondta, saját rajzfilmfiguráira emlékeztetem, van bennem valami Plútóból és Kacsa Pa­liból. Bátran állíthatom, soha életemben — sem előtte, sem utána — ennél kedvesebb, hízelgőbb bőkot nem mondtak nekem. Komikumom egysze­rű, eredeti és közvetlen. Soha nem értettem meg az entellektíiel komiku­sokat. S azt hiszem, a közönség nagy része egyetért velem. Dany Kaye .amerikai komikus Még gyermekkoromban, amikor el­határoztam, hogy színész leszek, mindjárt komikusként képzeltem el magamat. Drámai szerepeket Játszani, ijesztgetni, megríkatni, megindítani az embereket — számomra ez lealázó feladatnak tűnt. Éreztem, az a köte­lességem, hogy szórakoztassam, meg- | nevettessem a közönséget, kezet j nyújtsak neki arra a rövid időre, a- h míg az előadás tart, lehetővé tenni S számukra, hogy ha csak egy kicsit is, | de elfeledkezzenek bajaikról, béna- | tűkről. A mindennapi életben igen ke- I vés lehetőség nyílik nevetésre, vagy I akár mosolyra is. Mintha hajlamosak ^ volnánk rá, hogy mindent tűldrama- tlzáljunk, túlságosan komolyan fog­juk fel az életet, elfedelve, hogy szép percei Is vannak. Soha nem volt probléma számomra megnevettetnl a közönséget. Az em­berekben mindig remek segítőtársak­ra, partnerekre akadtam. Ezért cso­dálkozom azon, hogy sokan még min­dig úgy tartják: nehezebb az embe- ^ ■ reket megnevettetni, rolni megrikat- p ni. !pv) [j gy rómed töraényszék kéthána- pos börtdnbííníetésre Ítélte Az utolsó tangó Vártzsban című világhírű film rendezSfét, Bemazáo Bertoluccit, a gyártásvezető Alberto GrimalcUt, valamint a két híres fősze­replőt, Maria Schneidert és Marion Brandót. A bíróság a filmet obszcén- nek minősítette. Az Olaszországban forgalomba hozott 90 kópiát elkoboz­ták és elégetik. Bernardo Bertolucci rendező ke­gyelmi kérvényt níjúftott be Giovanni Leone olasz köztársasági elnökhöz. Az olasz sajtó különben már régóta éles vitát folytat a középkort idézó bírósági procedúra ellen.' „Visszaté­rünk a máglyákhoz?“ — kérdezik a kommentátorok, akik cikkeikben szin­te kivétel nélkül a bigott felfogást ostorozzák. Ebben csak a Vatikán és a szélsőjobboldal orgánumai képei- selnek eltérő álláspontot. Nyilván nem v^etlenül... 000 A Ta Nea című görög lap értesü­lése szerint műkincsek csempészése miatt eljárást indítottak Jacqueiine Onasszisz, a néhol hajómágnás fele­sége ellen, aki áliítóTSag a cscáád tu­lajdonában levő Skorpto szigetéről nagy értékű antik képzőművészeti ál- kotásokat és archeológiái leleteket vitt át az Egyesült Államokba auám- hatóságok megkerülésével. ooo Az állkapcsok című amerikai film, amely arról szól, hogyan pusztít, öt dököl egy cápa a kaliforniai partok mentén, valóságos kMektiv őrjön­gést váltott ki a moztnézök között. Ezt a „cápadivatot" használják most ki ügyes üzletemberek: felölelték a 30 esztendős ausztráliai Ben Croppot, hogy élethalálharcot vívjon egy fe­hér cápával a Szamoa-szlgeteknél. A különös mérkőzés színtere egy vas­ketrec lesz, amelyet a tengerbe süly- lyesztenek. Ha a fiatalember győz, egymillió dollár üti a markát. Ha veszít... iPi) amerikai négerek szánal­mas sorsa nem úfkeletű téma. Időről idősre a vtíágsaj­tót is bejá’fa egy-egy leleple­ző írás, amely újra és újra azt bizonyítja, a korlátlan lehető­ségek hazáfőáran sem mindenki­nek fenékig tejfel az élete, hogy enyhén fejezzük ki ma­gunkat. Ez a könyörtelen igazság, mégis nagy botrányt kelteti Lars Ulvemstam ’ és Tomas Dil­len svéd filmesek Harlem című dokumentumtniógiáfa. A két svéd filmes alkotása a New York- i néger gettót 'mutat ja be a maga szánalmas valóságábm. A botrány akkor robbant ki, amikor a dokumentumfilmet műsorára tűzte a New York-i 13. tévécsatorna, amely — el­lentétben az amerikai tévéstú­diók többségével — nem rek­lámokból, hanem önkéntes já­rulékokból tartja fenn img^. Műsontí éppen ezért nem üzle- íiesedi'ek el, több szabadságot engedhet meg magának, mint a többi, az uralkodó körök befo­lyása alatt álló tévéállomások. A Hanem bemutatása után vita indult. A szervilis ameri- km sajtó azzal vádolja a fil­met, hogy szándékosan kelle­metlen, hamis képet ad a New York-i gettó lakosságáról. A vitába bekapcsolódott a do­kumentumtrilógia két szerzője, hars Ulvernstam és Tomas Bä­ten is. — A ml művünk élesen bírál­ja azt a társadalmat, amely le­hetővé teszi az ilyen körülmé­nyek kialakulását — hangsú­lyozta az egyik szerző, társ Ulvernstam. — A kellemetlen, csúnya tükörkép akkor is csú­nya marad, ha eltörjük a tük­röt. Ss a kamera is csak a váó- ságat -örökíti meg, P. V. MEGTALÁLTÁK A PIRANHÁK ELLENSZERÉT Ösí indián módszer új változata Brazília hadat üzent a piran- irtására 1911 óla folynak a ki- dásnak, mert a telepített halállo- háknak, ezeknek a cápánál is ve- serietek. Próbálkoztak dinamit- mányban is jelentős kárt okozott, izedelmesebb ragadozóhalaknak. tál, másfél méteres lépcsőket é- Végül is a közelmúltban fordu- amelyek elsősorban az Amazonas- pítettek a folyókba, hogy a pi- lat következett be a piranhaelle- ban élnek, és valóságos pusztító ranbákat megakadályozzák az ár nes küzdelemben. .4 szakértőknek hadjáratot folj-tatnak az ráiberés ellen való úszásban, de hiiiba. sikerült előállítaniuk a liángyö- a halállomány ellen. Az átlagban Meg akarták honosítani a pi- kérpor egy olyan változatát, a- mindössze 30 centiméter hosszú- ranháfcat is megtámadó halfajtát, melynek mérgező hatá.sa tíz perc ságú hal éles fogaival pillanatok a pinimát, de megint a piranha alatt végez a ragadozó hallal, a alatt v^cz kiszemelt zsákmáayá- kerekedett felül. Aztán egy ősi többi halfajta azonban sértetlen val. Szivésságára jellemző: öt indián módszerhez folyamodva és fogyasztásra alkalmas marad, perccel azután, hogy levágták a liándergyökérböl készült port Egy 5i ezer négyzetkilométeres fejét, még mindig képes rendkf- szórtak a vízbe, amely mérgező leriilcton máris teljesen kiirtották vül súlyos sebeket ejteni. hatóanyaga révén elkábítja, sőt a piranhát A Bh'azflia ■ északkeleti folyöi- meg is öli a halakat. Ez azonban han honos vérszomjas hajfaju ki- nem bizonyult megfelelő megöl- (pv) S ^ora sóváran nézte, hogy tűnik «IBár- ta szájában a sóshering meg a hagyma. Sóvárgását egy sófaajjal is m^tetézte, majd jót húzott träioni tízes söréből. — Amondó vagyok, nincs jobb hal a esu- kánál. Mondjuk a húsából készült kolbásznál, amelybe egy csipet gyömbért, sáfrányt meg szegfűszeget is teszel... S h^y még fino­mabb legyen, egy pohár bort is beleöntbetsz. .Az aztán a mennyei eledel. — majd lenyelve a szájába tolakodó nálat, így folytatta: — Az­tán szépen előkészíted a rostot... — Fogd be a szád, ita nem értesz hozzá burrogta őt le Kalivoda -r~, a dél-csehországi ponty az igaú, ezt akár írásba is foglalhatom. Ponty füstölve, ponty párolva, ponty kolbász­nak, ponty aszpikban. ponty paprikásán... — Egy kutya az. füstölve vagy főzve, egy­formán bűzük az az iszaptól! — szólt megve­tően S^kora. — Űróra, urak — szakította félbe a szak­mai eszmecserét Monéka, a veaad^lős. — Franto — ragadta meg karját Kalivoda. — Becs* szó, hogy jobb a ponty a csukánál? — Hát én azt nem tudhatom, mert én nem szeretem a halat, de valahol azt olvastam, hogy sok jódol vagy mi a fenet tartalmaz mentegetőzött a vendéglős. Kalivoda csak legyintett erre a feleletre, mi­közben fedborította Bárla poharát. Kárpótlásul három fél deci rumot rendrit. — Utoljára mondom, te okos, hogy a pontj-, a ponty az igám. Tudod, mit — ragyogott fel az arca —, meet rögtön fognnk egyet a felső tóban, és azon ftiesiben valami felségeset ké­szítek belőie, hogy nűnd a tíz njjacfet meg­nyalod utána. B&rta pedig velünk jön tanú­nak. Az egyezséget újabb kör rummal pecsétel­ték m^. Azián n^vágtak a sötét éjszakának. Kalivoű lépésről lépésre elégedettebb lett, sőt egyre jobban nőtt a bátorsága, mert szentül meg volt győződve, hogy az ö megfelleb­bezhetetlen igazsága felé lépked. Hóna alatt egy zsákot szorongatott, s magabiztosan haladt a botorkáló társaság élén a felső tó felé. Mi­kor megérkeztek, tóosrtotta a ,,szerepeket“; — Te, Vasdt Járdává! a csatornához men­tek. és odatartjátok a zsákot, én meg feleme­lem a zsilipeket, -úgy potyognak majd a ha­lak. mint az érett körte! Kalivoda a markába köpött, és mnnkáboz látott. Csikorgott a zsilip, nem akart egy­könnyen engedelmeskedni, a következő nekife- szülésnél azonban már engedett. Kafivoda elé­gedetten rágyújtott, és képzeletben valahol a Niagara-vfzesésmól csatangolt. Micsoda zúgás, znfaatag, a babok moraja...! — .Az egekre, zárd már el, ann^ö a halunk, hogy elég lesz jövő karácsonyig* — rohaut hoz^ Sykora lélekszakadva. Kalivoda nagy ívben elpöccintette a cigarettavéget, és meg­ragadta a fogaskerék fogantyúját — .Az áldóját, nem megy! Valahol mega­kadt ... Mit állsz o,tt olyan bambán? Gye­re, segíts! A víz meg egyre zuhogott. — Herr Gott, nem megj’I — Az ördögbe, gyürközz neki jobban! — mondta Kalivoda, amikor a fogantyú a kezé­ben maradt Valóságos Niagara, s láttán egyre jobban inakba szállt a bátorság. Az eset nagy port kavart fel Vlckovban. — Valaki leengedte a halastavat — járt szájról szájra a hír. — Már a rendőrség is kijött. — Mit akarnak kivizsgálni, a helybeliek kö­zül biztosan nem csinálta senki — okoskodott Vondrásková nőne, s ebben a pillanatban, nűntba az égjek is igazat adtak volna neki, kiadós eső zúdult a falura. VranoTsk;? főhadnagy csnrom vizesen sie­tett a vendéglőbe, s ott körülnézett, hová is tehetné le átázott sapkáját. — Kocsmáros úr, nem lenne valami meleg ételük? Mondjuk leves? — Hm, tudja.,, no de valamit kitalálunk — mondta szolgálatkészen Frantísek Moucka. Vranovsk^ főhadnagy miközben átázott ka- bátujjából 8 vizet facsargatla, így fordult tár­sához: — Igaz, hogy a zsilip már igen rozoga, de egy biztos, magától nem nyílhatott ki. Ráa­dásul az a zsák... Ügy fest a dolog, hogy valaki potyázni akart... Nem tudja, hogyan lOTtént? — fordult a vendéglőshöz. — Nem, nem^ uraim — hebegte Moucka —, én csak annyit ...........ha ... ha akarják, a feleségem készíthet konzervböl levest... — Nagyszerű! De mitől szeppent úgy meg? — Én, semmitől... — Ne beszéljen, én úgy látom, maga vala­mit tnd a halastóról. — Én, én uraim becsületes ember vagyok, megkérdezhetik bárkitől, csak úgy eszembe ju­tott — de inkább nem, azt nem ... “ Csak ki vele! — sürgette Vranovsky el­lentmondást nem tűrően. — Én... tudják, tegnap a férfiak azon ta­nakodtak, melyik hal a legjobb... és hogy a feketén szerzett. De ennek a halastóhoz sem­mi köze. — Erről, Moncka úr, majd mi m^gj'őzö- dünk, csak sorolja fel azoknak az ínyencek­nek a nevét. S;fkora, Kalivoda, Bárta a bíróságról haza­felé menet betértek egy korsó tfeboni sörre Mouckához. — No, mi van? — kíváncsiskodott a ven­déglős. — Feltételes, és a kár megtérítése — vála­szolta savanyúan Kalivoda. — Barátocskám, Franto, ezért a pénzért már bálnát is vdiettünk volna — tette hozzá só­hajtva Sykora. T. PONTY VAGY CSUKA? K V, 1 J

Next

/
Thumbnails
Contents