Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-17 / 7. szám

SZEREPÉT AZ ÉLET ÍRTA

(Z. UR VBICA ps V- ANDRIANOV hwzélgelése PAVKL MlNAftlK «7/ázado.ssal)

• örülünk, hogy néhány nappal vissaalcric ntán beszélge-thetünk a nyugati Szabad Európa rádióban ellcdtötl hét év munkájának eml- inényeiről.

— En is orüÜik. és azt is el kell mondanom, hogy tulajdonképpen ez az első interjúm, amelyet újságíróknak adok. Örömöm annál is nagyobb, hogy ezt a besrélstetést ifju- ■Sáci szervezetek lapjainak, a munkatársaival folytathatom, hiszen én is fiatalnak érzem magam. az ifjú nemzetlékhez tartozom.

• Kedves Pavel, szeretnénk egy kicsit kö- ze.lehbről megismerni, mondhatna valamit magáról? BÍ7,onyára érdekli majd az olvasóinkat.

— Brnóban születtem, é.s a mai napig is ezt a várost sz.erclem a legjobban. Itt jártam iskolába, és utána bárom évig itt tanultam a viz.vezetékszerelő-szakmát is. Bevallom, elég nehéz évek voltak, mert a szakmai képzéssel egy időben esti tagozaton elvégeztem a középiskolát is.

9 Ki volt legnagvobb hatással önre a családból?

— \ legkedvesebb ember számomra a nagyanyáig s'olt. ö nevelt fel, és neki köszdinhetek mindent. .1 második nlágháború utolsó napjaiban mint ellenállói a pajnkráci fegyház nyaktilóján kivégeztéjí. Ha azt kérdezi, ki s’olt. rám hatással, nem bagyhalom ki az iskolát és a munkatársaimat som.

9 Tizenhat éves korában mi szeretett sol- na lenni?

— Kívánságaim már sokkal előbb is voltak. Mint tizenhárom éves. azt reméltem, hogy színész vagy rendező leszek. .. Ez a vágyam még tizenhat éves koromban is megvolt. Gyermekkorom nem tért cl a korombeliekétől, foeiz- tam, javítottam a barátaim kerékpárját, liar- inonikáíni tanultam, amatőr színjátszó körben szerepeltem.

9 Említette a sizvezelékszerelést. Ilu/amo- ,sobb ideig dolgozóit ebben a szakmában?

— Nem. ahogy kitannltam a Hradec Krá- lové-i Kelet-csehországi Színházhoz szerződtem. Ott egy évig voltam, majd eznláii egv sikoisss pályázóit után a Csehszlovák Iládió brtiói stúdiójában mint bemondó dolgoztam. A

brnói bemondók egy külön „kasztot“ képeznek, teljesen a munkájukba merülnek. Nehéz pályázat volt, és számomra ezt szép időszak követte. A brnói rádtótól 1968 szeptemberében mint a csehszlovák Ijirszcrzés munkatársa külföldre távoztam.’ ' , ,

9 ElmondHatna-néhány részletet a Nyugatra való távozásával kapcsolatban?

— Amikor 1968 szoptemberébeu Nyugatra mentem — érthető módon senki sem tudhatta valódi küldetésemet —, akkor már a csehszlovák hírszerző szolgálat tagja voltam. Van egy gyermekkori barátom, tulajdonképpen testvéremnek tekinthetem, ö volt az egyetlen, aki ismerte tilkomaL Szeptember harmadikán este meglátogattam az apámát, de nem volt otthon. El akartam tőle búcsúzni, és azt mondani, hogy szabadságra megyek. Nem tudtam ki- I árui. ITúna szomorú út kös-etkezelt az esli Brnón keresztül, nem sikerült búcsút venni a- pámtól, A nővéremtől ^gy hétre búcsúztam, bátyámtól időhiány miatt nem tudtam tlkó- sz.önni. Ezután a köselkezö C'^et történt: megérkezem Béesbe, állok a hatalmas pályaudvaron, niellettcm a kofferem, és eayszer csak meglátom az apámat Rövid látogatáson volt

Bócsben. .Vbban az időben sok polgártársunk utazott Becsbe. Apám egyesen megkérdezte.: ,.Te el akarsz menni? Itt akarsz maradni?“ Nem mondhattam, hogy igen, ez nem illett volna küldetóscmbe, akcióban vmltam. csak annyit mondtam, majd meglátjuk.

9 Nem tartották önt az ismerősei árulónak, amikor kitudódott, hogy a Szabad Európa munkatársa lett?

— .A Szabad Európában való ténykedésem alatt kaptam néhány levelet, íróik csodáikor tak azon. hogy ebben a rádióban dolgoznm. Most visszatérésem után néhányan azt mondták: — Sokszor kérdeztük magunktól, hogyan lehetséges ez, elképzelhetetlen, hogy ez. az ember elment, méghozzá a Szabad Európához. Most, hét év után barátaira elcgtótelt kaptak. Bátyám csak nagyon óvatosan tartott velem kapcsolatot, nyilván nem érlelt egj-ct működésemmel. Nővérem többnyire családi dolgokról irt. Egy leánytestvér mindig másképpen viszonyul az öccséhez.

9 Nem szomorították el ezek a dolgok?

— Nem engedhettem meg magamnak szo- morkodni, arcomat ahhoz a környezethez kellett „igazítanom“, amelyben éltem. Kellemetlenek voltak a találkozások azokkal, akikről Csehszlovákiában .azt hittem, hogy normális, rendes emberek. Amikor valaki visszatért Csehszlovákiába, és nekem Münchenben kellett ro,aradnom. bizony szomorú voltam. Nagyon kellemetlen érzés, amikor az ember tudja, hogy' — nincs erre más kifejezés —. árulónak tartják. Most nagyon örülök, hogy visz- siiatérek az ismerőseimhez, barátaimlioz, önmagamhoz.

9 Találkozott olyan csehszlovák fiátalok- kal, akik 1968-ban hagyták el hazájukat?

— Sajnos igen. Alkalmam volt látni öröm- telen s'égét azoknak, akik az úgynevezett szabadságot s'álasztották.

9 I.,egbo]dogabb napja?

— Hazatérésem napja.

9 I.«ghőbb kívánsága?

Legyen időm sokat sétálni az erdőben, itt itthon.

(rövidítve)

TÉl A SZOVJET RIVIÉRÁN

.jGépünk. a TU—í54-es 950 kiIomcl<’rp> óránkénti sebe&ségge} 11 ezer méter magasan repül. Nemsokára Varsó fölé érünk, és két óra múlva széliünk le Moszkvában a -eromelyovói nemzetközi i^epülötéreu.“ Már élesen sütött a nap. amikor a prágai kör) után ezzel fouadott hennünket a kedves lé- íTÍkisasszon>.

.4 szovjet főváros 15 fokos hideírgel és ünnepi bauffulattni köszöntött, így a/t is elfelejtettük, hogy a rossz időjárás miatt késünk, egv teljes napot. AzUín Pf/liaiiás a vacsorára. íiogy minél többet lálhaNSunk a városból. A /<úfolt metróban a/.lán végleg olves/ílcUük ö;:yniá.''t szem elől. néi’ye>- -öiös csoportokban keroslük a Vörös terel, így sokan lekérték a haj.szólponto.san lezajló őrségváltást a Ije-nin-mauzóleatn elolt. Nem baj — numdlák —. várunk még egy órát. addig legalább jobban körülné/ünk.

A moszkvaiak kedves embeirk. e/.l min- ;!ftiiki mrgáilapítbatta, biszen segítségük nélkül nehezen talállak volna vlss/a néhányan a Tnriszt-s/Allóba, ahonnan eso- dás lálvj'my nyilik az psztaiikinói tv-to- ronyra. az űrhajósok momimeutális emlékművére és a riépg;>z(Ja«ági kiállítás hatalmas épületére, l,egtöhhüuk számára először tárult fel a város, hár szinte esak „gyorsv'ouathól" láttuk, másnap \ luikovó* ró) újahb kétezer kilométer várt ránk.

\latfimk ebnnraAloztak a bchaviizoti mezők, feltíínl a Kaukázus sötét csúesaiva*,. majd a Kekcte-Ieuger vé'jrlelen zöldeskék 'izével. A ffép hatalmas kört írt le, mapt leereszketlett Sz<»esi repülőterén.-Maga a város az első pillanattól furr-a. Azokatlaii. de mégis barátságos volt. Kellemes imdeg fogadott, az út mentén min- flenütt pálmafák és liabéreserjék zíjldelltA’k, szimpatikus vezetőnőnk mégis hidegve panaszkodott. hiszen Szoesihan plusz öt fok :•» Irghiiiegehl». nyáron viszont a tengervíz is eléri fi harminr fokot.

\/. év ntoUó napját jegyezték, ml pétiig kívánesian vilrluk. hogy mivel le],inek meg vendéglátóink. Délután róttuk a város nteáíL mindenhol fürdőveiidégck. üdülni. ■jvógy\ilni vágyókkal. Szálláshelyünk a S/pntnyik nemzetkíizi ifjúsági i'nlülőkö/- pniit minleirv tizenkét kilométeiTe volt a köz}Kmllól. fle ta\.iv:il, meri az. ídig kerül V a lami Ik'.. perceken bein I elértő k.

Osztrovs/.kij nui/.eunia mindig nsilva áll dz érdeklődők előtt hogy minél többen megismerkedhessenek a szovjet irodalom kiválóságának élőiével. Ebben az épületben fejezte be az író \z acélt megedzik rímíi müvét. Nem hagyhattuk ki persz-e a múlt "/„•r/ailhnn alapított Dendrádiumot .sem. a- So) tr»!>h ezer fa é-í más növény, főleg a tróf»iiKÍ vidékí'krői van ide telepítve. Iga?.

ami igaz, itt láttunk először kókusz- meg banánfát.

Miro visszatérlüuk a táborba, már igazi szilveszteri hangulat uralkodott. A krasz.- iiojarszkiak este kilenckor ünnepelték az új esztendői, aztán jöttek az omszkiak, a cscijabins'zkiek, és moszkvai idó szerint tizenkettőkor zajlott le az ünnepélyes fis;itás. .Mi azonban nem elégedtünk meg cny- övivel, kettőkor diirrautak a pezsgősüvegek a liazai új év tiszteletére.

,V távolság időben és térben is nagy, mégis megértettük egymást, öt óra hosz- • zat larloU az éjfél, a vidám mulatság en- oél is tovább. így másnap csak kevesen jelentkeztek reggeliért. De mintha az idő is kedveskíMlni akart volna, ragyogó napsü* Léssel köszöntötte az év eKő napját. Huszonöt fokot mutatóit a hőmérő, mi pedig — mint azt még soha — a fürdőniedeuc-H vettük birtokunkba. ítl aztán mindenki foI- frissült, ami a délutáni kii'áudulás jókedvéhez elengediietclleuiU fontos is volt.

Szocsi alig s/-ázesztendös múltra tekint vissza, de amiólu felépültek a többezer á- gyas szállodái, a varrta lakóinak száma érte a kéUzázezret. A Kaukázus nyugati lábánál terül el. liosszasau elnyúha a tengerparton. kitűnő útjai azonban- észrevél- lenné teszik a távolságokat. Modern Iknru-sz autóbuszok közi^ednek minden felé, ilyennel rnenlüiik fel a város mögött e- melkedő Rolsoj .Mmn hegyre, melvmek ki- látótornviUiói szemlélve elénk tárult a Kaukázusié! a lávfdi kikötőig az t?gész kornyék, ízen t a víVlgyben. a macesz.tái meleg gyógyforrások vizében aki megfürdik, úgy inoinlják. tíz éwo| mogfialalofiik. Mi sem hagyiiattuk ki ezt a csodatevő helyet, de nem a fiatalodás kedvűéért, -még a lányok sem. mert az sok lett volna. Tény azonban. hogy sikeresen gvógyítiák itt a lég- zószervi és idegrendszeri megbetegcdésekAií. hely neve :i .MneesZla.' amely tüzes vindiiiőközpmit

zet jelent, s arra utal, hogy ezek a kénhidrogénes források ^kipirStják a bőrt, így gyó- i:yít\’a annak ferlözéses megbetegedéseit is. Pálmák, kaktuszok és cédrusok díszítik a szanatóriumokat övc/ő parivokat. Nem messze a szabadién s/iupadtól és a kőcir- kus/, épületétől nevezetes magnólialigot látható. Minden fác.skához egy esle Is megvilágított táblácska tartozik, jelezve, hogy ki ültette el. Nemrég került ide íil fiatal cserje, az Apollo-S/.ojuz program ürhajósHÍ- nak a nevévcJ, ettől nem .messze látni' azl a fácskút, .ameKet jninhzterelnökünk. I^lrougal, eivtárs I973:ban nitelelt.

Két nap múlva n\ár ismét repülőgépről iátUik a szovjei Riviéra c>odá' vidékei, majd ezt a Utványt Moízkva fényei vál- tolták fel. Az itt e.töltött utolsó órák gyorsan teltek. A nyolcezer kilométen's iiLa/á> után egy Két után Prágában voltunk isméi, mind .a barmincan, a SZISZ KB álul Jutalmazott egyetemisták. Molnár l^ászló

A „régi szép időkben“ — a múlt század u- tolsó évtizedében —, amikor a nagy amerikai populi.sla politikus,, VV. J. Hr>'an cl a- karía dobatni az amerikaiakkal o/. aranyat, mint péuzreiulszerük alapját, mert szőkébb hazájában, Idahóban rengeteg ezüstre akadtak, akkor egy időre u békés mormon kmni[ditermelök állama mintha fölriadt volna százados sziinnyadásábóL De aztán, hogy a költői nevő Sim.shinc .Mine-bol (Napfénybányából) ma is szép mennyiségben kikerülő ezüst mégiscsak az arany mögött maradi a nemesfémek sorában, az idabóiak is megmaradlak a krumplinál, amely államuk fő jövedelmi forrása ma is. Idahóbó! való Frank Church demokrata szenátor is, annak a vizsgáló bizottságnak a feje, amely a minap fejezle be a CIA- vai kapcsolatos munkáját.

Érdemes felfigyelni a Church-vizsgálat néhány érdekességére. A CIA-t ugyan Truman 19á7-ben alapította, a Church-bizottság azonban csak a legutóbbi 13 év eseményei, aktái, szereplői között válogatott, és vizsgálta meg három elnök (Kennedy, Johnson, Nixon) bizonyos ügyintézését. Az ügybWi 75, tanút hallgattak ki zárt ajtók mögött, és a 8000 géppel irt oldalt kílévő vállbmásokból alakult ki a zárójegyáokönyv.

A Castro-ellenes CIA-akció voltaképpen 1960 júliusában kezdődött, amikor is Eisenhower^ voll az elnök, alelnöke éa a Nemzetbiztonsági Tanács feje pedig Richard Nixon. Első lépésként az akkor még Kubába telepített emberüknek tízezer dollárt bocsátottak rendelkezésére azért, .hogy megszervezze Castro „eliminálástól“, egy „Ivalálos kimenetelű balesetet“. Ugyancsak az esztendőnnk augusztusában a CIA egészségügyben dolgozó

megbízottai parancsot kapt<'»k ínéVgezeit szivarok készítésére, amelyekből egyolíCH szippantás elegendő lett volna egy-egy útjukban álló ember eltávolítására. Minthogy azonlKin CasUo körül igen erős védőgyűrűt emeltek a kubaiak, ez az elképzelés is megvalósithatatlannak bizonyult. S ekkor elővették az amerikai .szervezett alvilág három leghírhedtebb és jó kubai kapcsolatokkal rendel- kez,ő tagját (nem szabad feb'diii, hogy a fórra-, dalom győzelme előtti évtizedben az egész ku- l>ai közéle!, beleértve a gazdaságit is, teljes mértékben Lucky Liieíano és gcugsz.ferüársainak a kezében voll), név szerint John RoscIUl, Santo Traffícantet és Sain Ciancanál. lu^y végezzenek Castróval. \ Miami Beacb-i Fontainebleau Hotelban kötött megállapodást azonban a gengszterek nem tudták )>e{artani, mert kubai megbízottjuk az utolsó óráklwii megijedt, úgy érezte, hogy minden lépését már bosszii ideje figyelik és hirtelen elinni. Azóta sem került elő. Még két alkalommal — egyszer 1963-bím. niajd /UHu-hen -r ■'tervVirték '<'1A l>jik.lerioIógtJ'»ai akciókat Fidol Custrö. elíen — sikertelenül. A tmlományoií fjuí- . tasztikmn határait Miroló ötletekkel próliálkoz- lak: mérgezett hú\ámíhákat (Fidélről közludoit. hogy nagy híve a Wz alalii sportolásnak) terveztek. meg egy tollal, qmely halálosan incgmé!- gezte volna azl. aki használja, végül pedig Fidel esizináit akarták bevonni mérgiíző anyagokkal. Ha az ember mindezt valamilyen ponyvaregény- iten olvasuá. legyintene, az eseteket, az elképzeléseket azonban a Church-bizottság jegyzőkönyvei tartalmazzák.

Ugyanezek a j^yzőkönyvek azl hangoztatják, hogy bár sem a Cl.A kebelében, sem a Feliér Házhan senki sem tört René Sclmeider tábornok, .Vllende vezérkari főnökének életére. Schneider 1970. október 22-én reggel nyolc órakor mégis meghall. Pontosan hat órával azután, hogy néhány j(d>boldali chilei ^i^/.t három géppisztoly! kapott az l’SA santiagói katonai attasétjától. A tábornok a Nijcon adminisztráció számára ti/, e- gyik legkényelmetlenebl) .személyiség volt Chilében. .\ Clmreh-jegy/.őkönyv rekonstruál ja * moM n tábornok halálának kürüJim’-nyeit, kezdve az 1970. szeptember 1.5-éii Nixon l'ehér' lláz-i szobájában lezajlfUt megbeszéléstől egészen a tábornok haláláig. A jegyzőkönvv szerint a megbeszélésen Meiirv Kissinger, mint az elnök különle.ges tanácsadója. az igazságiigy^nini^zler. Jóim 4fitcheil és a rj.V akkori igazgatója (a mai iráni l'SA- nags követ), Richard llídms vett részt.

.V vallomásíik szerint Nixim e mrgbeszélé.sen világosan kifejletté, hogy Alíende üerii kerülhet (.hile elnöki székébe. „.Ne inérdekrl. milyen koc-. kázatol vállalunk e cél eléréscrr, de a szüksé^ges lépéseket azonnal és minden további vita nélkül meg kell tenni . . .** — olvasható ma Helms* jegyzeteiben, amelyeket azon a bi/.nnyos megbeszélésen készített.

Kissinger és akkori jobb keze — a mai .N.VTO- parancsnok — Alexander llaig tábornok azonban úgy vallott a szenátorok előU. hogy nem tudnak semmit a Sclineider-ügvről. sőt azt is hozzáfűzték. hogy Nixon egy hónapra rá, iHiát október 15-cn — megváltozlaUrt a chilei államcsíny- nyel kapcsolatom addigi elképzeléseit, és mindent lelassított.

A különös az ügybén az. hogy — ugy.incsak a Church-bizottság niegállapílása szerint — ha volt is ilyen parancs vagy elképzelés, ez a Cl.\- hoz soha nem érkezeti meg.' így törléjvhetett aztán. hogy Schneider, mlközhen 1970. október 22- én ellenállt támadóinak, akik el akaiiák ralodni. megölték. A hűnlényt pis/lollyal követték el. lé- hát a lövések nem annak a három géppisztolynak az A'gyikéhől száriiia/lak. amelyek<*l az í S.\ katonai attaséja adott azoknak a chilei liszteknek, mégis — furcsa módon — az egyik géppisztolyt ott találták a gyilkosság színlielyém (Ömreh- végkövetkeztetése: ..Az a tény. hogy legfelsőbb hely sz,il>ad kezet adott a CI.\-nak egy bizonyos időpontban ebben .az ügyben, v.ilószfnöjeg kö/re- játszott Srbneider tábornok fragikns, ha bizonyít- hatóan nem is előre kitervelt meggyíjkolásábnn.’'

i