Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-03 / 5. szám

A japán sztrájkoló- munkások tömege a tokiói minisztérium épülete előtt az infláció megszűntetését követeli. Foto: CTK világ kilátástalansága A párizsi Le Monde gazdasági mellékletében mérleget készí­tett arról, hogyan alakult a ta­valyi gazdasági év a nyugati fejlett kapitalista országokban. Mindjárt a bevezetésben így ír: A legrosszabb békés év, két generáció óta. Ki mert volna így nyilatkozni 1975-röl az év első heteiben...? Még az Egyesült 'Államokban is, ahol pedig egy éve dúlt már a válság, a hivatalos körök azzal kérkedtek, hogy látják az „alagút végét“... Aztán az államok kénytelenek voltak egymás után el­ismerni, hogy tévedtek: a munkanél­küliség súlyosabbá vált, a termelés zuhant. Ma, a fejlett iparú kapitalis­ta országokban több mint 17 millió munkanélküli van; az egyes iparágak különböző fokon ugyan, de meggyen­gültek; az infláció alig mutat csök­kenést. Alighogy megkezdődött 1976, a legszavahihatöbb emberek túlzott­nak tartják a politikusok újjászülető optimizmusát. A Közös Piac szakem­berei figyelmeztetnek: a munkanél­küliség súlyosbodni fog, az infláció helyenként ismét fellángol. Ami a következményeket illeti, ar­ra is kitér a lap: „Hogyan beszélhet­nénk egyszerű ,pefagyásróV, amikor a beteg gazdaság már két esztendeje keresi, hogy magához térjen, és ú jubb nehéz év előtt áll? Inkább hosz- szú betegségről van szó, amely meg­kérdőjelezi a rendszer struktúráit és az azt létrehozó társadalom mítosza­it. .. A borúlátó jóslatok és a helyze­tet misztifikáló „új növekedésről“ szóló nyilatkozatok között, helyet kell kapjon a mélyebb elemzés is a kor ellentmondásos jelenségeinek strukturális okairól.. “ Konkrétan, az elmúlt év uralkodó jelenségeire kitérve, a francia lap mindenekelőtt a recesszió-munka- nélküliség tandemjét említi, majd az inflációt meg a gazdag és szegény országok közötti különbségek foko­zódását. Noha a kapitalista világ fejlett or­szágainak ipari termelése 1975 köze­pe óta egészben véve nem csökkent tovább, de a nyártól kezdve mutatko­zó lassú fellendülés a termelési szint olyan esése után következett he', a- niely tartósságával és méreteivel mindenkit meglepett, fís a hullám- völguhnl még nem került ki minden­ki. Nagy-Britannia és Olaszország például még nem talált rá a növeke­dés útjára. A gazdag országok kon­junkturális ciklusainak eltérése, mely a válság teljében csökkent, ahogy a dolgok javulnak, ismét határozottan fellép.“ A lap megállapítja, hogy a brutto nemzeti termék 1975 első fe­lében csökkent, kivétel nélkül min­den nagy ipari kapitalista ország­ban. A két véglet között — Japán 0,2, az Egyesült Államok 7,7 százalé­kos csökkenéssel —, a sorrend így álakul: NSZK mínusz 7,2, Olaszor­szág mínusz 5,8, Franciaország mí­nusz 5 százalék. Az év egészére vo­natkozóan a Közös Piac adatai sze­rint a csökkenés Franciaországban 2, Nagy-Britanriiában 2,25, az Egye sült Államokban 3, az NSZK-ban 3,75 és Olaszországban 4,5 százalékos volt. A legjobban érintett iparágak kö­zött a lap a kohászatót említi, amely 1974 évhez viszonyítva 1975 első tíz hónapjában 20 százalékkal csökken­tette termelését a Közős Piac egé­szében; az Egyesült Államokban ez a termelési visszaesés 19, Japánban 11 százalékos volt. Másik érintett i- parág a vegyipar, amelynek recesz- sziója túlhaladta a háború utáni ösz- szes visszaeséseket; a termeléscsök­kenés Európában átlag 18 százalékos volt. helyenként 45 százalékot is el­érő zuhanásokkal. A petrokémiábun, a műszálak és műanyagok termelésé­ben, amelyeket legsúlyosabban érin­tett a válság, a termelőegységek csu­pán kapacitásuk 5(7—55 százalékával dolgoztak. Ugyancsak súlyosan érin­teti iparág volt a gépkocsiipar, ahol 1975 nyarán mutatkozott a hullám­völgy — a termelés 22 százaléka e sett vissza s utána fokozatoson helyreállt az egyensúly. „Franciaor­szágban és az NSZK ban az újrafel lendül és szeptember októberben kö­vetkezett be. de még mindig lassú, és semmi sem mutat arra, hogy 1976- -ban határozott felgyorsulásra lehet­ne számítani. Az 1975 OS évet bizonyára a mun káltatás sötét évének fogják tartani. A munkát keresők száma minden fejlett iparú tőkés országban erősen növekedett, olyannyira, hogy noha a kényszerű munkaóra csökkentések szokatlan arár\yokat öltöttek, a mun^ kanélküliség a háború utáni legrna-» gasabb szintet érte el a nyugat-euró* pal országok többségében. A kapita* lista világ fejlett iparú országaiban a decemberi mérleg 17 millió mun-i kanélkülit mutatott. A Közös Piac országaiban, egy év leforgása alatt leggyorsabban növekedett a munka“ nélküliek száma Dániában (103 szá-i Zalákkal I, Nagy-Britanniában (81,9 j, Belgiumban (79,5 j és Franciaország“ ban (77j százalékkal. A kilátások semmi jót nem ígérnek 1976-ra sem: Az Egyesült Államokban némileg csökkent a rnunkanélkiiltség és a ki nem használt termelési kapacitások aránya, de a Közös Piacon belül gyo“ korlatilag minden országban csak fo“ kozódik. Ebben az 'időszakban a társadalmi konfliktusok fő oka is a munkahe“ lyek védelme volt. Franciaországban megsokasodtak a munkahelyek elfog“ látásával járó, hosszú időtartamú sztrájkok, tiltakozásul a kollektív el“ bocsátások és a vállalatok bezárása ellen. E konfliktusok egy része Frun“ ciaországban, de Nagy-Britanniában és Belgiumban Is, végül a vállalat megmentésével végződött. A szak“ szervezetek a leglátványosabb sikert Olaszországban érték el azzal, hogy november 8-án egyezményt írtak alá, amelyben a Fiat Művek garantálja at összes alkalmazottak megtartását 1976 folyamán. Az NSZK is két. eb“ ben az országban szokatlan munka“ konfliktus színhelye volt: Dortmund mellett egy cementgyárat három hé“ tig elfoglalva tartottak a munkások, és Düsseldorfban egy műanyaggyár szakszervezeti bizottságának hét tag“ ja éhségsztrájkolt; mindkét esetben az akciót az elbocsátások elleni lil» tokozás váltotta ki-A \ Minden végzős elhelyezkedik 1975-l>eai több íiiiut itlO tíacr liatigalú fe­jezte be a szovjet felsűfukii oktatási intéz­mények nappali tagozatát — mondta Nyi- kolaj Krasznov professzor, a Szovjetunió folsó- é« középfokú szakoktatási miniszter­helyettese. -* Nines kétségem, hogy akár­csak az előző években, most is valameny- nyieo a szakmájukban helyezkednek cl. A magabiztosság alapja: a tervszerű el­helyezési rendszer. A hallgatók még az elő- atlótea-mekben ülnek, de a szociológusok és közgazdászok már felmérik, hol fognak dol­gozni. A fiatal szakemberek képzésére or­szágos viszonylatban éves, ötéves és más hosszabb távú terveket készítenek. A fej­lődés gyors üteme biztosítja az álhindó sz,akemberszükséglotet. A végzős hallgatók elhelyezésével állami bizottságok foglalkoznak. Kzek tagjai egy­részt azoknak a minisztériumuknak a kép­viselői, amelyek sztimára az adott felsőok­tatási intézmény a szakembereket képzi, másrészt az egyetem rektora és a társadal­mi szervezetek, köztük a diáklanács veze­tői. — Kerühiek-c egymással konfliktusba a bizottság és a végzős hallgatók? — Nagyon ritkán — feleli Irina Ivesa- tova, a szovjet felső- és középfokú szakok­tatási minisztérium fiatal szekembereket el­helyező osztályának a vezetője, -r- Ez az- zíil magyarázható, hogy a bizottsághoz be­futó szakemberigény-lések száma rend.szorint meghaladja a végzős hallgatókét. Nagy a választék. Néhány hónappal az elhelycz.é8 előtt a végzősök már ismerik az igényeket, s nemcsak azt tudják, hol lesz a leendő nfiinkahelyük, hanem azt is, milyen beosz­tásba kerülnek, mennyi lesz a fizelé-sük, niilvnii távhttok vannak a fejlődé-sükliöz. .\ biza>ttság figyelembe veszi a haUgaUik érdekeit, családi helyzetüket, egészségi álla­potukat. Az olyan végzősöknek, akik mond­juk nem bírják jé>l a forró éghajlatot, nem ajánlanak munkát dédvidé-ki városban. Segédanyag a POLITIKAI OKTATÁSHOZ Vannak inuaks'ihelyoky ahol sok vegzős gzívoRon dolgozna — az elbíráláskor íigye- !cm}>e veszik a jelöltek Lskohii előmenete­lét, tárSsidalmi és tuduniányos aktivltásáL A bizoltsúgDak maguk a hallgatók li^znek javaslatot, és adnak jolleinzésl társaikról, g ezeket íigyolenibe veszik az eloszlásnál. Van ligynevezoU szdibad elhelyezés is. Rz IHddúul azokra vonatkozik, akik holej^.séjvuk iiiialt nern tudnak más városba tiiaziii« a- kiknek rokkantak a szTileí. A „szalKid elhe­lyezés“ vonatkozik azokra a nőkre is, akik­nek gyermeke egy éven aluli. .. lí^yszóvai figyelembe ves/ik az egyéni körülményeket, h^gyéhként a v^zős három ével köudes dolgozni azon a munkahelyen, amelyhez a/, állami ellielycző bizottság juttatta. A fiatal szakemberek sz«imos kedvez- niéiiylion részesülnek. — Miután elvégezték az egyetemet vagy a fői.skolút, egyliavi fizetett s/ahadságol kapnak — folytatja Irina Ivcsatova to* *vábhú úti- és i'gyéb költséget a váiluLittóh bogy leendő munkahelyükre utazzanak a c.salúdjuk-kal, és olt leUdepi^ilhiissemk. Kzen- kívül ingyen lakáshoz jutnak. A/ így el­helyezett fiatal szakeiiilH'niek három c\ig tieni mondhatnak fel. Ha az igazgatosag nem teljesíti a munkaszerzíklésben foglalt valamelyik feltételt, a végzősnek joga van köv’^etclni, hogy helyezzék át másik válla­lathoz. — Rs hogy jutnak iminkúhoz azok, akik humán .szakon végezlek, bölcsész-, törté­nész- és más diplomát szereztek? — Vegyük fuMdául a „klasszikus“ érle­leiiiben vegt humán főiskolát, a moszkvai Állami löiiéiieleiiitudoniányi és ijevéiiári l'őiskolát. Rvenlc 500 hallgató végez lU, mintegy t^gyharmaduk nappali tagozaton. I'igyetleu íjsiílről sem tudok, hogy a végzős hallgató munka nélkül maradt volna — niondja Szergej Miirasov professzor, nvklor. — Minden hallgatóra kél, három, olykor négy is'♦„befut“: a Szovjetunió MiniszterU- nácsa mellett működő I./evd*ltári Főigazgató­ságtól, a SzQvjeliiiiió Tudományos Akaflé- niíájátói, niiniszlériumoklól, kulalóiiilé/e- toklől, múze.unioku'd, főiskoláktól. Egyesek itt maradnak aspirán.snak. A legfőbb gou- diink, hogyan elégítsük ki a végzőseink i- nuUi ÖSSZÁR igényt. ATM Jurij Zaharjev a Moszkvai Építészeti Egyetem ötödéves hallgatója. Nincsen nek elhelyezkedési gondjai, bármely üzem már most is szívesen alkalmaz­ná. Foto: Szovjetunió

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents