Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-03 / 5. szám

A fllakovöl (fiUekl) Ko- vosmalt szerszámműhelyé- ben már néhány évvel ezelőtt Is akadtak fiatal szakemberek, akik mind gazdasági, mind politikai téren bebizonyították tehetségüket. Vágó Vojtech vezetésével szervezkedni kezdtek, és megalakították a „Vörös Csillag“ ifjúsági szocialista munkabrigádot, és megalakulása óta a gazdasági feladatok tervének a teljesftéSzocialista

módon

sére, a tagok politikai fejlődésére törekednek. Mind a tizenegyen tagjai a SZISZ nek, és négyen a kollektívában párttagok, négyen pedig párttagjelöltek.

Az ifjúsági kollektíva tagjai a „Szocialista módon élni és dolgozni“ jelszó jegyében dolgoznak, s tetteikkel is azt bizonyítják, hogy nem hiába választották • ezt a jelszót.

Eredményes munkájukra az üzem vezetöségs is felfigyelt, és a NOSZF 58. évfordulójának ünnepségei keretén belül a Szocialista Munkabrigád cím bronzfokozatát adományozta a kollektívának.

BOLCO FRANTISSK, a „Vűrös Csillag“ szocialista munkabrigád védnök- ségi technikusa

PÄIYAKEZDÖR

cabocky karoly

A Kelet-sdováMai Vasmű Ezakiskolájában tanulta H a villany- szerelői szakmát. így már a tanulmányi idő alatt bejárt a gyár szerelőcsarnokába, megismerte a munkakörülményeket, s most, amikor már állandó munkásként áll a munkapad mögé, egészen másként látja a helyzetét, mint egykor.

— Amikor kimaradtam a kilencedikből, szüleim azt mondták, hogy menjek valamilyen középiskolába, de én inkább a barátaimra hallgattam és szakmát választottam. S most pedig be- irnlkoztam az elektrotechnikai szakiskola esti taffo- zatára. Hogy miért? Hát fiaiynlj! Ezt a munkát, a tekercselést más gyárakban már gépek végzik. Rövid időn belül itt sem lesz másképp, é« akkor hos-a megyünk?

— Tehát érdekel a munkátd...

— Perszehogy érdekel. Szeretek „spekulálgatni“, azt meg itt lehet. Üj dolgokat kitalálni, szabadjára engedni a fantáziát. Meg a kollektíva is kitűnő. A munkatársaim segítenek minden nehézség megoldásában.

— És a főnököd?

— Még nem nagyon ismerem, de tetszik. Mindjárt az első nap összehívta az újoncokat és elbeszélgetett velünk, .áztán megvendégeltek bennünket, ami nagyon jólesett.

— Mit veszel az első fizetésedből?

— Egy beat-együttesben gitározok, és kéne már egy új hangszer. Ezerháromszáz korona körül lesz az első fizetésem, ami sajnos még nem elég egy jó gitárra. De majd összespórolom.

— Hogyan nézel az esti iskola elé?

— Arra a hármasra mindig kihúztam a szaktanintézetbem is. Tudom, hogy most sokkal nehezebb lesz, de osak akarat kérdése. Én pedig nagyon akarom!

HALÜZ TIBOR

— Mi újság a főiskolán?

— Nem tudom, nem járok főiskolára.

— Nem?! De hiszen még az érettséginél is úgy tervezted, hogy megpróbálod...

— Akkor igen, de aztán meggondoltam.

— Miért? — meredek furcsán Tiborra.

— A főiskolai tanulmányokról válóban nem tettem le. csak néhány évvel kitoltam az időpontot. Nem éreztem még elég tudást magamban, hogy nekivágjak. Bízom benne, hogy a jelenlegi munkahelyemen, a zselízi nehézgépipari üzemben még sokat megtanulok, és utána már semmi akadálya sem lesz a lov'ábbtanulás- nak.

— Hogy „ízlik“ a munka?

— A kezdeten már túl vagyok, s magabiztosan végzem munkámat. A szerszámkiadóban vagyok főnök, így fölöttébb nagy felelősség hárul rám. Hogy miből áll a munkám? Az igazat megvallva idegeskedések sorozata az egész nap. .Az én hatáskörömbe tartozik az anyagbeszerzés is. hogy megfelelő mennyiségben álljon a munkások rendelkezésére a szerszám. És mindig van valami, amit nem lehet beszerezni.

— Hogj-an fogadtak a munkatársak?

— Az első nap nagyon Furcsa volt. Soha nem felejtem el azt a kedvességet, ahogy körülvettek. Jólesett!

— Mit vettél az első fizetésedből?

— Ezerötsráz koronát kaptam tisztán, aminek a nagy részén műszaki sz.ak- könj-veket vásároltam, hiszen készülök a főiskolára.

Zolczer János (a szerző felvételei)

JXi ne emMkeznák rá, ^ mekkora voit az örömünk december txilahánya- dikán, amikor sokéves hőszünet után itt a fővárosban ts végre valamirevaló hó e- sett. Reggel, ml felnőttek is gyerekes örömmel gyűrtük a havat, lódítottunk el néhány hógolyót, és hiszik vagy nem, a saját szememmel láttam, hogy a nyugdíjasok otthonának a kertjében az öregek még nagyobb hóembert építettek, mint a gyerekek az Iskolaudvaron.

Am az aszfalton nem sokáig gyúrhattuk a szikrázó havat, mert addig gyúrtuk, tapostuk, míg délre tökéletes latyak leit belőle, un- darltó, cementszürke kása. Tudják, az, amit olyan szakszerűen fröcsköltek ránk az autók. Így lett a fehér 0- römből szürke bosszúság, s érthető, hogy harmadnap az újságoknak már volt is néhány kedves szavuk a hóel- ’akarításra hivatott illetékesekhez, akik ugyebár a sok éves havazási szünet alatt úgyszólván kiestek a hóeltakarítás gyakorlatából. Arról nem ts beszélve, hogy ők Is emberek, ők ts foggal élvezhették a hóesés kiváltotta örömeiket, s a homo lu- denshez méltóan. Ok is joggal használhatták fel munkaidejüket egy kis hóember- építésre, még mielőtt at hóember építésre alkalmas a- nyag hóemberépítésre alkalmatlan anyaggá lotiyadt volna.

Erre fél majdnem diStbe gurultam, de gyorsan lehtg- gadtam. Két okból is. Azért, mert a vadonatúj csizmámba beszivárgó kellemesen hűvös hóié a talpamtól felszívódva

gódó járókelők legktaonbO- zObb korosztályának a bravúrjait, miközben türelmesen, fél szemmel a tömeg mögé ts figyeltem, abban reménykedve, hogy majd csak feltűnik valahol egy jégeltakarító, csákányos^aj^tos rohamosztag. De csak a men- tökocsi jelent meg szirénák az efféle mulasztásból!

S hogy mennyire megalapozott volt ez a feitétálezé- sem, az közel egy hónap múltán derült csak ki. Éjjeli kettőkor rettenetes csőr óm pOtés és zakatolás ébresztett álmomból. Kinéztem hát az ablakon. Mindenekelőtt a fél centimétemyi vastagságú hóIGAZ TÖRTÉNET A jeÖVETKEZETESSÉGRÖL“

lehűtotte forró fejemet, meg azért is, mert rájöttem, hogy nem ts a hóeltakarftókkal van az igazi baj, hanem az útépítőkkel és karbantartókkal, akik a szakszerűen megépített közúti gödör- dzsungelek és még szakszerűbben a fenébe •torkoltatott lefolyókkal állították maradandó emléket maguknak. Ez ismét ok lett volna, hogy feldühödjem, de ekkor már tökéletesen hűvös volt a fejem. Amint mondtam volt, a lábamtól. Így aztán csak álltam, ácsoTogtam a Prior előtt még a hóhullás harmadnapján ts, amikor mindaz, amiről itt beszélek, már csontkemény réteggé volt fagyva. Álltam, és hideg fejfel nézegettem, számolgattam a hasra- és hányom vánázva. Egy lábát tört nénikéért jikt, de mire ideért, már négyre szaporodott a kórházba szállításra szorulók száma. Ezalatt a csizmámban megfagyott, majd elolvadt és felforrt a hóié, s rohantam haza, hogy dühös irományt kanyarttsak ez ügyben. Am a közbejött bo- kafteam lelohasztotta bennem a prófétát.

Teltek a napok, s a járókelők szép lassan lekoptatták az aszfaltról a jégréteget, miközben tudomást szereztem róla, hogy a mulasztással vádolt hóeltakarító- kat, illetve el nem takarítókat felelősségre vonták. No most majd megtanulfák, hogy ml a kötelesség, s hogy miiyen károk sídrmazréteget vettem tudomásul, és azt, hogy már nem is havazik, s hogy ez a fél centi- méternyi hó csupán az út- szélen, meg a háztetőkön maradt meg. Aztán megpillantottam két hóekét és a mögöttük haladó két teher- autőt, meg a körülöttük sürgő-forgó hóeltakarító munkásokat, akik a sárga fényt vUlogtató járműveket próbálták nagy hórukkolással mozdulásra bírni. Nem volt könnyű, mert az eke állandóan megakadt az aszfaltban meg a járdaszegély betonkockáiban, sőt egy békésen parkoló személyautóban ts. Hogy ez a kísérlet milyen hangokktd és a betonnak micsoda szikrázó tű- zifdtékával fárt, azt nehéz elmondani.

Hát még micsoda tűzijáték lobbant az én fejemben is, meg az ablakokban kommentárokat TőfftOnző békés lakosság fejében. Egy pilla- ruitra megváltoztattam az űtépítőkrői és karbantartókról korábban alkotott, elhamarkodott véleményemet, de ezzel nem sokat törődve gyorsan számolni kezdtem, s az „előre megfontolt nem- -etgazdasági károk“ rovatába hatjegyű számokat diktáltam, de mert csak meg- kőzélítőleges becsléseim voltak, abbahagytam a számolást, s indultam az utcára, hogy a höeltakarftóknak szálfák néhány szót ezekről a számokról.

A kapuba érve megtorpantam, s mert nem tudhattam, hogy túlbuzgóságból ekézik- e a félceníis havat vagy más a korábbi mulasztásért felelősségre vont illetékesek parancsára, visszafordultam, s a prófétaságról ismét letéve, keserű szájízzel ballagtam fel a lépcsőn. Még áldottam is a fejemet, hogy nem szóltam bele, hiszen a hóeltákarítóknő lapát Is volt, amellyel könnyén lehűthették volna indulatomat.

Ha valaki nem hinné, hagy így vett, annak becsület szavamat adom. Így írásban is.

KESZELI FERENC

3

A vasúti személyszállítás statisztikája alapján nyugodtan elmoodhatluk, hogy utazó nép vagyunk. Hazánk egy-egy polgára — a csecsemőket is beleszámítva — évente negyvenhétszer ül vonatra. Utazik boldog-boldogtalan.

Hogy miért utazgatunk oly gyakran és szívesen?

A válasz kézenfekvő. Azért, mert a világon nálunk a legolcsóbb a vWeldl], s bárkinek teMk rá. A vasút ezenkívúl annyiféle kedvezményt nyújt az utasoknak, hogy felsorO'lni Is nehéz lenne. Szlovákiában a tavaly nyilvántartott 124 millió utas közül például csak 47 millió váltott egész legyet, a többi kedvezményesen utazott.

Félreértés ne essék, eszem ágéban sincs i kedvezményeit és az alacsony viteldl] ellen ágálni. Ellenkezőlegi Csak a legnagyobb megelégedéssel nyugtázhatjuk, hogy államunk a vasúti személyszállítás dotálásával Is Igyekszik levenni az anyagi kiadások terhét a dolgozók válláról. Ez Is egyik kézzelfogható megnyilvánulása az emberről való gondoskodásnak, az életszínvonal szüntelen lavltásának.

Az állam mUIilökat áldoz e célra, sajnos, vannak közöttünk felelőtlen személyek, a- klk nem tudják ezt megbecsülni. Erre vallanak a vasúti kocsik felhasogatott ülései, ez összetört ablakok, a megron- .gélt vlllanykapcsolök, a szét- sraggátott függönyök, az eltulajdonított vlllatiyégök, tükrök és egyéb Ingóságok. A vasúti kocsikból eltulajdonított tárgyak értéke csupán az első háromnegyed évben meghaladta a 3 mlHlö koronát. A megrongált berendezések Javítása érméi Is lóval többe került.

Ml volt ehhez képest a vandálok történelmi nevezetességű római pusztítása?

Józan felfogású embernek megfoghatatlan, ml késztet valakit arra, hogy értelmetlenül rongálja a közvagyont. Még ennél Is elszomorltöbb, hogy sokunk szeme láttára randalírozhat, s csak elvétve akad ember, aki Igyekszik magakadályozni vandál pusztítását.

Nyilván éppen e közönyös magartatásunk az oka annak, hogy egyesek büntetlenül és félelem nélkül garázdálkodhatnak.

Palágyi Lajos

ÜVEGFÚVÓK KÖZÖTT

A zlatnói üveggyár kis üzem. Összesen háromszáz ember dolgozik benne, s így mindenki mindenkit ismer, tudja, hol merre jár, hogyan tölti munka után az idejét. Talán még egy- tnás napirendjét is ismeorik, talán azért, mert bármennyit fejlődött is az utolsó időben az i- I>ar, itt ebben a kis és híres üveggyárban egy másfél méternyi csövön keresztül még ma Is úgy fújják a szebbnél szebb' poharakat, vázákat, tálakat, mint ahogy évszázadokkal ezelőtt.

Mondom, mindenki mindenkit Ismer, tudják, ki merre Jár, hol található, olyannyira, hogy ott- jáTtamkor, amikor egy utcán menő embertől msgkórdeztsm, nem tudja-e, hol találhatnám meg az üzem vezetőjét, AllC elvtársat, a gyárban már nem kereshettem, mert műsziak után van már, a megkérdezett csak megfordult, s az üzemi klub felé mutatott és azt mondta:

— Menjen be, biztos ott van, mert Ilyenkor műszak után mint régi üvegfúvó, ő Is el szokott menni egy pohár sörre. Ma itt van különben. Itt kell, hogy legyen, mert fél háromkor lesz

a XV. kongresszusra vállalt kötelezettségeink teljesítésének az értékelései Ott lesznek az ü- zem legjobb üvegfúvói, azok, a- klk teljesítették kötelezettségvállalásaikat ... Utána elbeszélgethet velük, érdekes emberek.

Jozef AliC valóban az üzemi klub söntésében beszélgetett az emberekkel.

—o—

Legnagyobb gondjuk, hogy nincs elég munkaerőjük, s hogy még lakást sem építhetnek számukra ebban a kis faluban. Különben 6 tudná, hogy ml az, ami Idehozná az embereket, s ml az, ami megtartaná őket, hiszen maga is régfi üvegfúvó, jól ismert a munkások természetét, szükségleteit. Igényeit; ma Is olyan teirmészetes és közvetlen kapcsolatban van az embereivel, hogyha esetleg bajba kerülne ö maga vagy az üzem, elég lenne elmondani társainak, hogy ml Is történt, s ők maguk gondolkodnának, hogyan Is segíthetnének, s biztos, hogy megtalálnák a megoldást

Ezt azért mondom, mert az üvegfúvóknak a gónt XV. kongresszusa tiszteletére tett fela jáulásai is így születtek.

— Fiúk, nekünk Is ki kellene valami okosat találni — mondta ,ő egy szép napon, amikor megismerkedett a párt- és a kormány felhív ás tartalmával, s rá pár, nappal már jöttek Is a társaság tagjai.

— Nem lehetne valami megrendelőt szerezni az üvagpipák- ra? Ez lenne a legjobb megoldás. A pipákat meg tudnánk csinálni a fennmaradt, lényegében hulladék anyagból is. Elég lenne, ha pénteken délután nem állítják le a kohókat, s mi a maradék üvegből szépen elkészítenénk mindig pár száz darabot, szombat-vasárnap. Hisz tudjátok, a pipák készítésének megvan a maga ideje. Azokat legjobb este meg éjjel fújni, a- ralkor nagy csönd és békesség honol a gyárban. Az ember műszak utta van. Igaz, sokszor fáradt Is, mégis Ilyenkor megy a legjobban a munka.

— 16, megpróbáljuk — mondta akkor ó —, és mennyit, ezret, kettőt, és ki váUlalkozlk rá?

— Mi RótMviail v4lllal]uk —

H ele X a felvétele

mondta Ivan KovaCik Peter Kokos nevében Is.

—■ Mi Is — jelentkezett Milan Slédek és Rudolf Dupej, aki pedig már nem Is üvegfú- vőként, hanem művezetőként dolgozik. Azután csatlakozott még Vladimír RadiC és mások la.

Ez valamikor szeptemberben volt. S azóta nem számított nekik, hogy műszak után vannak vagy sem. Szombat-vasárnap mindegy. Az a kis pénzecske, amit keresnek vele, az Is jól jött ksarácsonyra, örülték neki az asszonyok, 6k meg csak fű|- ták, fújták, míg meg nem lett a vAUelit kéteeer, a ennek nagy

része távoli országokba, exportra ment. Eredetileg persze, csak december végére vállalták, de jól haladtak a munkával, s már a hónap elején elkészültek ve le.

— Úgy mondtuk, hogy meglesz, és meg Is lett... És ha kell, akkor még meg is tetézhetjük. Hogyne kellene? Hiszen tudjátok, a pipákért, mivelhogy a hét végén és lényegében a hulladékból készülnek, sokkal töbW gyártmányunkért. Ezért is

adom ezt a kis pénzecskét, ezt. amelyröil korábban nem szóltam, amelyről nem Is tudtatok, hogy még nagyobb legyen a

kedvetek — mondta az üzemvezető, és átnyújtotta társainak a borítékokat, majd pedig előkerült az üveg is, hogy a híres és csak a gyár védjegyével és beleegyezésével gyártható poharakkal, az Arany Zsuzsannákkal koccintsanak.

— Jó, akkor folytatjuk, ösz- szefújunk még egypárat. Most hideg van, most kell húzni, hogy nyáron, amikor majd állni fog körülöttünk a levegő, ne kelljen annyira hajtani — mondták, és aztán ennyiben ts maradtak, s én örültem, hogy ezen a majdnem családias munkamegbeszélésen jelen lehettem. Németh István