Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-27 / 4. szám

Kicsi a világ.

Magam is tapasztaltam ennek az elcsépelt mondásnak az igazságát. Jóformán körül se néztem még Bakuban, amikor ismerősei) hangzó beszédre lettem figyelmes.

— Jól hallok? Jól látok? — kérdeztem magamtól. Jól láttam! Pár méterre tőlem két iskolatársnőm magyarázott valamit nagy hangosan egy vastag bajszú a- zerbajdzsáni kereskedőnek, közben egymás között csehül beszéltek. Meglepetésemből magamhoz térve megszólítottam őket. Eltartott egy kis ideig, amíg tudatosították, ki is vagyok. Természetesen nagyon örültünk mindhárman, hiszen nem mindennapi e- semény hazaiakkal találkozni pár ezer kilométerre az otthontól. Magánlátogatáson voltak úgy, mint én — csakhogy nekik már végéhez közeledett az útjuk, én pedig még csak akkor kezdtem ismerkedni Azerbajdzsánnal, a Szovjetuniónak ezzel az Ázsiához tartozó köztársaságával.

Barátomat, akihez látogatóba jöttem balszerencsémre két nappal megérkezésem előtt vitték a kórházba, úgyhogy az első nap még egyedül róttam az utcákat. Bakuban és általában a Kaukázus vidékén azonban gyorsan megy az ismerkedés. Elég volt megkérdezni egy fiút az utcán, hogy merre van az állomás, s fél óra múlv'a már meghívott hozzájuk. Szívesen mentem Su- rikkal (így hívták), mert nézetem szerint az ember csak úgy ismerhet meg jobban egy idegen országot, ha nemcsak a történél

KAUKÁZUSI KÖRÚT

mi nevezetességeket és a természeti széps^eket nézi meg, hanem kapcsolatba kerül az „utca emberével“ is.

Az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság a Kaukázus hegyvonuLita és a Káspi-tonger között terül el. Éghajlata szubtrópusi, ami ,azt jelenti, hogy termesztenek itt teát, gyapotot, citromot, narancsot, grapefruitot. Történelme igen változatos, amit úgy kell érteni, hogy egymást váltották itt a hódítók. Uralták arabok, mongolok, törökök, perzsák, a XIX. század elejétől pedig az oroszok. Az arabok rá- kényszerítették az azerbajdzsánokra a mohamedán vallást, s ezt a mai napig meg is tartották, s ezzel egyúttal az arab í- rásl is. A NOSZF győzelme n- tán egy rövid időre áttérlek a latin betűs írásra, de végül is ma az azbuka (orosz ábécé) egy módosított formája mellett maradtak.

Ha Azerbajdzsánról van szó, nem lehet nem megemlíteni, egy ásványi kincset — amelyet um fekete aranynak neveznek —, a kőolajat. A múlt század végétől egészen a közelmúltig a cári 0- roszország, illetve a Szovjetunió legnagyobb olajlelöhelyei Bakuban és a környékén voltak. Baku külvárosaiban ma is százszámra találni olajkufakat, amelyek éjjel-nappal szivattyúzzák ezt a modem gazdaság számára kulcsfontosságú alapanyagot. I- gaz, hogy ma már Szibériában és az Urál vidékén vannak nagyobb, gazdagabb olajmezők, de ettől függetlenül a kőolajtermelés és -feldolgozás ma is a legfontosabb ipariig .\zerbajdzsáiiban.

a személyautóját, és így könnyen megmutathatta a város összes nagyobb nevezetességeit, híresebb épületeit. Nagyon jól jött ez az autós tájékoztató, mert azután, amikor gyalog róttam a várost, már tudtam, mit érdemes közelebbről alapos.abban megnézni.

És látnivnlóbau nem volt hiA Kíz-kalasi (Leány bástyája) a palota mellett a város másik nagy nevezetessége, amely nem más. mint egy körülbelül kulcs alaprajzú 28 méter magas torony a Xtl. századból. Valószínűleg védelmi célokból épült, és egyúttal mint világítótornyot is használták. Több legenda fűződik hozzá. .A legismertebb szerint az e- g\dk uralkodó építtette gyönyörű leánya kéréí^re — akibe halálosan beleszeretett. A szerencsétlen leány titokban remélte, hogy amíg az építkezés tart — apja észhez tér, de sajnos nem így történt. Nem találva más kiutat, a kész bástya tetejéről leugrott, és szörnyethalt, s innét kapta a torony a nevét.

Nemcsak az óvárosban, hanem egész Bakuban — kivéve talán a modem ijggyedeket — az ember úgy érzi. ez már nem Európa hanem Kelet, ahol az utcán zajlik az élet. Állandóan szól a rádió, nemcsak a házakból, udvarokból, hanem még a mindenütt jelenlévő taxikból is yontatoU dallamú muzsikát sugározva. Az utcák, a parkok mindig tele vannak üldögélő beszélgető, vitatkozó férfiakkal. A nők mintha nem érnének rá, hogy kényelmesen, az árnyékban ülve órák hosszat tereferéljenek az utcán. Hiába, Keleten vagyunk, itt az „utcai élet“ a férfiak kiváltsága, no meg a gyerekeké.

Még a múlt század végén is úgy emlegették Bakut, mint 0- roszország egyik legporosabb, legpiszkosabb, szinte növényzet néŰtüli városát, s akinek valami köze nem volt a kőolajtermeléshez, az szinte menekült innen. Ma már csak az emléke maradt meg mindennek. A számtalan park közül talán a legszebb a több kilométer hosszan húzódó tengerparti sétány — a bakui korzó —, a fiatalok kedvenc szórakozó- és találkahelye, ahol egymást váltják a különböző vendéglők, kis teaházak, a csajhanák, klubok, mozik, s ezek között mindenhol mesterséges tavacskák, virágoskertek beókclve. Hogy az ember észrevegye, milyen is volt a város a parkosítás előtt, elég, ha elhagyja Bakul. A pusztaság, ez a jóformán csak homokból álló féísivalag már a külvárosokban kezdődik. Ahol nincs mesterséges öntözés, ott nincs növényzet, nincs élet. Fák helyett gyakran csak az olajkutak vasszerkezetei merednek az égnek, de ha jobban belegondolunk, ezek is csak az életnek, az ember jelenlétének a jelei.

Mindezt látva, igazat kellett ad- nofn Muslafán.ik — azerbajdz.sán barátomnak —, aki szerint Bakut két folyadék élteti: az eg\á- ket, a kőolajat az ember elveszi a természettől, a másikat, a vizet pedig adja neki, s így tulajdonképpen mindkét ,,tél“ jól jár. megkapják azt, amire szükségük van. Kábioky Gyula

Kép; a szerző

Ottlétem alatt már teljesen hozzászoktam az olajkutak látványához, s nem lepődtem meg, ha egy kert közepéből, vagy éppenséggel valamelyik udvarból magasodott ki.

Surik, tartva magát a világhírű kaüKáztfsi véndégszeretelhez. i- gyekezett' a lehető legjobb vendéglátóm lenni. De attól a meg- küiöiibüztetett bánásmódtól, a- melyben mint idegent részesítettek. néha szinte kcllemellenül é- reztem magam. Idővel rájöttem például, nem szabad könnyelműen rámondani valamire, hogy tetszik. mert azt azonnal rám kényszerítik, és el kell fogadnom, ha nem akarom őket megsérteni. A m.ásik oldalon viszont szokatlan volt sz-ámomra. hogy a velem kaposolálos dolgokról — nélkülem döntöttek. Nemegyszer terveztek számomra kiráiululást, engem meg sem kérdezve, hogy a- karok-e menni. Tormészetc.sen éttől .eltekintve csak jót lehet mondani az ottani vendégszeretetríd.

Az az öt nap, amelyet Bakura szántam, bizony a valósácban nagyon kevésnek bizonyult. .Azt már tudtam előre, hogy erre az egymilliós .városra még háromszor ennyi idő is kevés lenne.

Mqjismerkedésünk napján este Surik kölcsönkérte egy barátjától

Ha valakit a történelmi műemlékek érdekelnek, az első útja biztosan a-z óvárosba vezet, ebbe a télkörívben húzódó vártallal körülvett erödilinénybe, az Icseri- seherbe. A középkorban ez volt tulajdonképpen az egész város, de ma már csak Baku töredék része. A kacskaringós, szűk utcácskákat járva, clőbb-utóbb mra- denki eljut a volt uralkodók palotájához, a Sirván-sahoz, amely egy kőfallal körülvett épületkomplexum — javarészt az lAOO- as évekből. Megtalálbaló itt minden, ami egy keleti kényúr „háztartásához“ tartozott, kezdve a tulajdonképpeni lakosztállyal, folytatva a divanhaneval, ahol a/ uralkodó a követeket fogadta és az államügyeket intézte. Nem hiányozhat a mecset, az elmaradlia- tatlan minarettel, ahonnét napjában ötször pap szólította imára az „Igazhívőkct“. Az embernek teste is van, nemcsak lelke — tartották errefelé —, s épp ezért a palota legalacsonyabb részén volt a fürdő, amely ellentétben a többi épületei már csak nagyon romos állapotban maradt meg. Mint ahogy az a Szovjetunióban szinte törvényszerű, az Irseri-seher is múzeum — Baku város történelmi múzeuma — lett.

A Sírván —

miáiaí-elje

Megszólal az emberrabló

Maga az ügy annak idején világszenzációt keltett, jóllehet a közvélemény csupán a tények részét ismerhette meg. A háttér egészen mostanáig rejtve maradt. A meglepő az, hogy a részletekről az a személy Icbben tette fc! a fátylat, aki már csak múltja és „szakmája“ folytán sem tartozhat a beszédes emberek közé.

Francis Bodenan választékosán öltözködő, határozott fellépésű férfi. Külsejéből Ítélve akár sikeres ügyvéd vagy mérnök is lehetne. A diszlingvált megjelenés és a behízelgő modor azonban csupán kellék a mesterségéhez; u- gyanúgy a megtévesztésre szolgál, mini régebben, a kalandorok klasszikus korában a bajusz vagy az ábzakáll.

Mert bizony Bodenan kalandor a javából! Egészen fiatalon — krupiéként — kisstílű szélhámosságokkal kezdte, később nagyobb bűntettel próbálkozott — vesztére. Gyilkosságban való részvételén tízévi börtönbüntetésre ítélték. Ennek letöltése után kecsegtető ajánlattal lepte meg Zaire akkori brüsszeli nagykövete: férkőzzön a madridi száműzetésben élő Csombénak, a volt katangai diktátornak, Patrice Lumumba gyilkosának a bizalmába. Először azt a feladatot kapta, hogy számoljon be a visszatérésére terveket szövő Csőmbe minden lépéséről. A feladat végrehajtása majdhogynem lehetetlen vállalkozásnak tetszett az első pillanatban; a bukott diktátor roppant gyanakvó természetű volt, s ál- lig felfegyverzett testőrök követték mindenhová. Ráadásul a fran- cóisla titkosrendőrség is féltő gonddal őrködött a nyugalma felett.

„Hősünk“ a nehézségek láttán azonban nem kedveüenedetl el: viszontagságos múltja m^tanitot- ta rá, hogyan lehel a Csombéhoz hasonló figurákat mcgkömyékez- ni. Mint a Jeune Afrique című hetilapnak nemesiben elmondta, az akció megszervezéséhez kél dolgot tartott nélkülözhetetlennek: a bizalomgerjesztő megjelenést és egy tömött pénztárcát. .Az első feltétel eleve adva volt, Zairéi megbízói pedig teljesítették a másodikat. A kapott pénzzel könnyűszerrel megvesztegette Csőmbe korrupt embereit — köztük Sigalt, a katangai hóhér jobb kezét —, s révükön aztán rövidesen sikerült a diktátor bizalmába férkőznie. Megtudta, hogy Csőmbe komolyan fontolgatja hazatérését Terve, hogy „üzleti útra“ Ibizába utazik; itt már várná egy Katangába induló repülőgép, a- hol zsoldos csapatokkal felkelést robbantana ki.

A terv ismeretében megbízói m^parancsolták Bodenannak: tegyen meg mindent „Afrika pestisének“ semlegesítésére. Erre az alkalom nem sokáig váratott magára. Egy nap kora reggel Sigal kopogtatott ajtaján. Elmondta, hogy a volt diktátornak egy kis

sétarepülésre szottyant kedve a szigetek felett, s szeretné, ha Bodenan is velük (.irtana. Bodenan saját bérelt repülőgépét ajánlotta fel az utazáshoz. Javaslatát Csőmbe embere elfogadta. S amikor a gép elhagyta a spanyol partokat, Bodenan pisztollyal a kezében Algírt jelölte meg úlicél- ként. (Itt Csombét lí)C7-ben az afrikai népek ellen elkövetett bűneiért bebörtönözték. Mint ismeretes, a fogságban a volt katangai diktátorral később szívroham végzett.)

Az események után nyolc és fél évvel hirtelen bőbeszédűvé vált Bodenan néhány kérdést megkerül interjúiban. Nem válaszol például arra: mennyit kapott az emberrablásért. Gyanakszunk, hogy bármennyi ütötte is a markát, ezt az össziget már felélte az évek során. Másként miért bocsátana most áruba az emberrablás sztoriját? Bodenan ugyanis nem az a fajta emlier, akit hiúsági okok késztetnek ilyen lépésre.

Bármiként van is a történet, önmagában tannlságo.s. Csőmbe sorsa intő példa a Holden Róbertok, a Jonas Savímbik ésy a többi neokolonialista zsoldba szegődött utód számára. Nem kétséges, hogy közös gazdáik megsza- badnlnak tőlük, ha nem lesz tovább szükség rájuk.

K. T.

G

ünter Wallraff NSZK-bell üj- ságtró, akitől — leleplező, lényegbevágó Írásai miatt az egész német gazdaság fél. RÍ portkötetsl: Szükségünk van rád és a 13 pokolra kívánt riport, eny bén szólva megbolygatta a nyu gatnémet közvéleményt. Ezekben a napokban bíróság előtt ált.

A vád: egy bar.átia Igazolványé val két hőnapig a Gerllng-kon- szert) portásaként dolgozott. A ki nem mondott, meg nem fogalmazott vád azonban más: a külföl dön Is jól Ismert írö, riporter azért vállalta ezt a munkát, hogy adatokat gyűjtve bebizonyíthassa, a Gerling-konszern nem biztosítási cég a valóságban, hanem fegyvert gyárt. A kötetet különben Bemdt Engelman riporterkollegá iával közösen Irta.

Az interjúban arra kértünk vá laszt, ml volt a véleménye szerint 1975 legjelentősebb esemé nye, vár-e valamilyen változást, fordulatot a jövőben, és hogyan értékeli a vietnami győzelmet?

— Az év legfontosabb eseményének a vietnami háború befejezését tartottam. Emellett Franco halálát, amelynek kapcsán lemérhető a fasizmus összeomlása, és ez talán hat a portugáliai demokratikus fejlődésre, is. Úgy gondolom, hogy a vietnami nép győ zelme több oknak köszönhető. El sősorban a néphadsereg törhetet len harckészségének, a dél-vict- naml kormány és tábornokai mérhetetlen korrnptságának és erkölcstelenségének, az enyhülést célzó tárgyalásoknak.

— Valóban várok néhány fnn- tns eseményt a jövőben. A változások azonban végtelenül lassan bontakoznak ki. Ezt elörebocsát- va, három lehetséges kiindulépon- tot találok: 1. Portugália, mert Spanyolország helyzete még kétséges. l e Portngáiia Is csak akkor lehat egy valóságos változás

BÍRÓSÁG ELŐTT A PORTÁS-RIPORTER

kiindul<xpontja, ha sikerül megakadályozni egy. a CIA segítségé vol történő reakciós puccsot. 2. Az Olasz Kommunista Párt esélyes arra, hogy a kővetkező választásokon szavazóik számának növekedésével (ezt igazolták a novemberi községi választások), tagja lehessen a kormánynak, és így közvetlen hatást gyakorolhasson Franciaor.szágra, és husszó távon Európára. 3. Oél-Afrika, a- hol ütőképes felszabadítás! mozgalmak (a FRELIMO hoz hasonlóak) keletkeznek és megingathatják a fehér kisebbség fajgyűlölő uralmának utolsó pozícióit.

.Az ENSZ a nők nemzetközi é vének nyilvánította 1975-öt. Véle ménye szerint az NSZK-ban és másutt változott-D\hatására a nők helyzete?

— Az NSZK ban az emancipáció nem sokat jelent azon kívül, hogy parlamentünk néhány előfutárnó' je reflektorfénybe került, A hátrányos helyzetű nők szempontjából a nemzetközi év semmi változást nem eredményezett nálunk. Főleg a könnyűiparban dolgozó nőkre, a háztartásban robotolókra, a magányos és elvált nőkre gondolok; azokra, akik kettes terhet hordanak: nappal hivatásukat végzik, este háziasszonyok, még arra a nőre f.s, akinek sorsa abban a kérdésben, hogy meg akarja-e szakítani terhességét vagy nem, a férfi megitélésctől függ.

Mit tart az év legkiemelkedőbb művészi teljesítményének, bármelyik műfajban?

— Az NSZK-ban a Munkásvilág irodalmának műhelyei újabban fokozottan hatnak a nyilvánosságra. Ezek a bestsellerdivat, a sztár- és zenekultusz ellenében írásaikban a munkások igazi problémáit ábrázolják, és ez az irodalom el is jut a dolgozókhoz, A műhelyek háttérbe szorítják az éllitólagos ,,kimagasló*‘ egyéni művé.szi teljesítményeket“ és hosszú távon fe- feslegossó is lehetik azokat. £n is azon dolgozom, hogy fölöslegessé váljak, Ha ez a helyzet előáll, teljesítettem feladatomat.

Min dolgozik jelenleg?

— Tervem egy újabb riport- könyv. Témája; a német nagytőke tőkeexportja a fasiszta államokba. Szerelnék Portugáliában is körülnézni. ott el akarok menni egy olyan termelő-szövetkezcthe, melyet nyolc család alapított, akik kisajátítottak egy nagybirtokot. Egyébként nem utazom üres kézzel, mert megsegítésükre, ha ez csak jelképes is 5H OOQ márkát gyűjtöttek össze a haladó gondolkodású emberek.

Mi a véleménye a tőkés munkáltatóknak azokról a kísérleteiről, amelyek a klszabo-tt napi mnnkaldöbeosztá.st a dolgozók tetszésére bízzák és azokról, amelyek arra Irányulnak, hogy két- -három fős csoportok ^ munkafolyamat egészét — egymás közt megosztott felelősséggel — végezzék ef?

— Részben helyeslem, részben nem. Alapjában pozitívan értékelem, ha mint a Volvónál, önálló csoportokról van szó. amelyek feletteseiket is maguk választják, tgy megszűnik az clidecenedés. a monotónia, a pszichikai megterhelés, vagyis a futószalagmunka. A másik kísérletet kritikusan 'Tjás szkeptikusan szemlélem. Mert ez arra szolgál, hn-jy az üzemi öntudat erősítésével a gyár. a tulajdonos magasabb profitot érjen el.

.-ía—