Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-27 / 4. szám
A gépkocsi ide-oda csúszkált a jeges aszfalton, majd kissé keresztbe fordult az úttesten, és megállt A lány felrántotta az ajtót, kiugrott a fagyos éjszakába, és kezével hadonászva lélokszakadva rohant a szembe jövS autó felé. Kigombolt kabátját, gyűrött, tépett blúzát, összekuszált szűke haját ci- bálta a szél. A fényszóró sugárnyalábjában élesen kiviláglott meztelenül hagyott válla. A szembe jövő gépkocsi fékezett. A kétség- beesetten segítségért kiáltozó lány helyzetét a- ligha lehetett félremagyarázni. De akkor hogy lehet az, hogy a gépkocsi vezetője nyugodtan a helyén maradt? Aki erőszakoskodni próbál, az rendszerint menekül a tett színhelyéről... Nyilván ez a gondolat motoszkált a lány segítségére siető gépkocsivezető fejében is. —0— A feltűnően csinos, szőke szépség a város szélén álb'totta le. Egy kicsit reszketett a hidegtől, amikor rutinos mozdulattal elhelyezkedett a vadonatúj Simea kényelmes bőrülésében. A volánnal ülő férfi nem volt az a típus, akire első pillantásra buknak a nők. Nyers, majdhogynem durva arcvonásai nem sok bizalmat gerjesztettek. Viszont azt <em lehet mondani, hogy nem lett volna benne valami vonzó, különösen ha a remek Simeát is figyelembe vesszük. K ezdetben nem szóltak egymáshoz. A lány érdeklődve fürkészte a férfi arcát. Aztán megszólalt, de jóformán semmi említésre méltót nem mondott. Csak odavetette, hogy úgy vezet, mint Niki Lauda, s a férfinek szemmel láthatóan jólesett a bók. Azzal viszonozta, hogy ha Lauda mellett o- lyan csinos nő ülne, mint ő, aligha nyerne versenyt. Erre a lány villanyozódott fel. Egy darabig egymást túllicitálva bókoltak egymásnak. Az úton egy reklámtábla tűnt fel, a jövevény értésére adta, hogy a közelben áll egy stílusos, csendes falatozó. — Jó lenne valamit harapni — mondta a lány. A férfi szó nélkül lassított, és lefordult a főútról a közelben világító ablakok felé. Vacsora közben is alig váltottak szót. A harmadik napóleon után tegezni kezdték egymást A férfi nem ivott, nyilván nem akarta imekáztatni az esetleges bírságot, vagy a hajtási jogosítvány megvonását Társalgásuk azonban közvetlenebb lett Anika kíváncsi kérdéseire Rudi mesélni kezdett magáról, a családjáról, feleségéről, akivel — minden más várakozástól eltérően — nagyon jól megértik egymást két fiáról, akikkel már nehezebb sző! érteni, de így is aranyos gyerekek.^ A negyedik napóleon ntán Rudi a nagy hadvezérhez méltóan benyúlt kabátja belső zsebébe, és kifizette a számlát. A pincét ®ki már sok hasonló helyzetet átélt bizonyára azt gondolta, hogy ez érti a dolgát Tudja, hogy mivel lehet a nőt levenni a lábáról. Kint közben teljesen besötétedett... —0— A tett színhelyén egyre többen gyülekeztek. Immár három gépkocsi fénye világította meg a feltűnően csinos szőke áldozatot aki széles taglejtésekkel magyarázott a körUlállóknak. — Először csak vacsorára hívott. Aztán egymás után diktílta belém a konyakot és alig indultunk el... — hangja sírógörcsbe fulladt, fejét a tenyerébe hajtotta, és egész teste remegett a sírástól. — És otthon várja a felesége meg a két gyerek — tette még hozzá fuldokolva. szed a pénztárcád, és legombolsz egy kis dohányt. K özben állandóan a férfi arcát kémlelte, nyilván jól begyakorolta már ezt a figurát ós ez is a lélektani hatáshoz tartozott. Megkérdezte, hogy mennyi pénzt akar. — Ezret. Ezer koronát — mondta a szőke szépség, és bizonyílékául, hogy van humorérzéke, liozzátfctte. — Ezt nevezem az ezer koronás éjszakák meséjének. — Csak nem azt akarod velem elhitetni, hogy nincs egy vasad sem — folytatta, miután látta, hogy a férfi tétovázik. — Ne viccelj, valami csak akad, láttam, amikor fizettél. S ha nincs együtt, a tartozást elküldöd. Ismerem a címed, amikor egy pillanatra távoztál, megnéztem a személyazonossági igazolványod, s felírtam az autód rendszámát is. Ne próbálj becsapni. egkerdezte, hogy mi történne, ha még- sem fizetne. EÍnevette magát, s tölénye- * sen közölte, hogy levelet írna a feleségének, s feljelentené a közbiztonsági szerveknél. — A pincér nagyon jól látta, hogy diktáluad belém a sok konyakot, hogy engedékenyebb legyek — jegyezte meg gúnyos mosoly kíséretében. — Egész biztos hajlandó lesz tanúvallomást tenni. Az arcába vágta, hogy közönséges zsaroló. Megint elnevette magát — No, ne bolondozz — mondta ezúttal már vészjóslóan, és a férfi felé nyújtotta a markát —, mert ellenkező esetben kiugróm az autóból, és jelenetet csapok. Elszakítom a blúzomat és kiabálni kezdek. Elég forgalmas ez az út. A férfi egy darabig gondolkozott, aztán megszólalt: — Rendben van. Akkor arról a bizonyos e- rőszakoskodásról együtt teszünk jelentőst Megegyeztünk ? — Micsoda — ordított fel a szőke szépség, mint egy sértett vad, és rávetette magát a férfira. Tíz, jól kiművelt körmével a férfi arcának esett. Talán azért, hogy a viaskodásnak nyoma is maradjon, vagy csak lehetetlen dühében. A gépkocsi ide-oda csúszkált a jeges aszfalton, majd kissé keresztbe fordult az úttesten, és megállt 0 0 0 — Nézzük csakl Ez aztán a véletlen! — szólalt meg a tömegből a közbiztonsági szervek egyenruháját viselő férfi. Az imént érkező járőrkocsiból szállt ki. — Ki gondolta volna, Anika, hogy itt találkozunk hóban-fagyban. Hiszen szívesebben üldögélnél a kávéházi asztalnál gavallérok társaságában. A tömeg lassan osztani kezdett. .Az ököljog- gal fellépő erélyes férfi elengedte áldozatát K. Anna, akit alkalmi barátai csak Aniká nak szólítottak, a járőrkocsiba került A terhelő bizonyítékok is könnyen előkerültek. Táskájában egy kis jegyzet fii zctet találtak címekkel és autók rendszámaival. Annyira ügyetlen volt hogy még a pénzes utalványokat sem semmisítette meg, amelyen a hiszékeny „adósok“ tartozásukat törlesztették. Egy időre kénytelen lentondani az autóstopról, mert oda jutott. állóvá azok jutnak, akiknek nem fűlik a foguk a becsületes munkához, és másokon akarnak elösküdni. N. Rudolf, a Simea tulajdonosa, aki szem- beszeeült a csinos zsarolóval, megúszta néliánv kék folttal a szeme alatt. JOZEF KLI.MA A körülállúk gyülekezete erre a kijelentésre felmorrajlott, és az odább álló Simea felé fordult — Szállj ki! — lépett az egyik tagbaszakadt férfi a vélt erőszakoskodó gépkocsijához. Hangja vészjóslóan csengett — Szeretném megkérni, hogy no tegezzen, és ne ordítson rám — válaszolt az anlóban ülő férfi. — Azt hiszi, hogy ilyen nyugodtan ölnék, ha valóban megerőszakoltam volna? Inkább üljön be bátra, és megyünk a rendőrségre. — Nem, a rendőrségre nem! — kiáltott fel ijedten a szqke szépség. — A vizsgálatról édesanyám é» Róbert is tudomást szerezne. No, csak ezt ne... — Verjük szét a pofáját, mit gatyázunk vele — indítványozta az imtoti férfi, aki a gépkocsivezetőt kiszállásra szólította fel. — A helyzet világos. — Világos — sipította az egyik autóban ülő asszonyság. — Csak jól lássák el a baját. A rendőrségen csak jegyzőkönyv’et vesznek, és szegény lánynak senki sem szolgáltat igazságot Csak a szégyene marad — s megbökte a férjét — Gyerünk, Stando. még valamibe belekeveredsz ... Egy idősebb férfi megjegyezte: — Valóban a rendőrséghez kellené fordulni. — Miféle férfiak vagytok, ha egy szegény, szerencsétlen nőt sem tudtok megvédeni?! — szólalt meg egy hang. Az évszázadok óta hatásos ér\’ ezúttal is bevált. A legerélyesebb férfi, aki eg>"szer már felszólította a gyanús gépkocsivezetőt, hogy szálljon ki, vállon ragadta és kihúzta a kocsiból. Kép: arch. — A nőktől nem félsz mi? Most mutasd meg, ki Vagy — és arcul ütötte a mit sem sejtő férfit. Alig indultak el, a szőke szépség megszólalt: — Légy szíves, állj meg. Teljesen berúgtam — kuncogott sokat sejtetően, és teljesen a férfihez simult. Egy ideig kapkodva csókolóztak, de az egész olyan banálisán hatott, hogy szóra sem érdemes. Amikor a férfi kissé bizalmaskodni kezdett, kiszabadította magát karjaiból, és ráparancsolt, hogy menjen. A férfi nem ellenkezett. Mikor kiértek a főúlra, a szőke szépség ismét megszólalt: — Hát ide figyelj, Rudikám — mondta; — Nyilván nem szerelnéd, ha a kedves feleséged és két fiacskád megtudná, hogy megerőszakoltál egy alkalmi autóstopos lányt. S mivel ezt semmi szín alatt sem akarod, szépen elövegy somorjat fiatalasszony a karácsonyi ünnepek e- lőtt jelszaladt a 25 kilométernyire fekvő fővárosba — bevásárolni. Három apró gyerekre zárta rá a lakásaf- tót. Nem első ízben. HazafOttŐt már csak két megrémült gyerek várta. A harmadikra játszás közben rázuhant az ágyneműtartó, és agyonnyomta. Valahol TrebiSov környékén korcsolyázás közben egy hétéves kisfiú alm beszakadt a jég. A szerencsétlenség szemtanúinak SQkáig tartott, míg magukhoz tértek ájulásukból. A kisfiú Közben a jég alatt lelte a halálát. Bohdanovcén, Trnava mellett, a karácsonyt ünnepek előtt meghalt egy tizenegy éves kisfiú, osztálytársa a- gyonlőtte. Pisztollyal játszogattak, és az egyikük kezében elsült a fegyver. Az, aki meghúzta a ravaszt, a vér láttán, őszinte aggodalommal szalad a konyhába édesanyja után: Anyu, gyere, Laci ráesett az asztalra. Mindhárom találomra kiragadt eset főszereplői gyerekek, és mindhárom escetben meghalt egy gyerek. A gyerek nem felelős tetteiért, legfeljebb a születnek. Mennyiben érvényes ez fordítva? Érvényes, csak ezt a felelősséget szívesen hárítjuk a valószínűségre, a véletlenre: Valószínű, hogy a három gyerek majd szépen eljátszik, míg hazajövök... Valószínű, hogy a fegyver olyan helyen van, (dióvá nem ér el a gyerek keze... Valószínű, hogy ott. ahol a fél falu gyereke korcsolya zik, ott az enyémet is elbírja a jég... A szerencsejátékokon az nyer, aki kockáztat. Csak nagy ritkán az, aki filléres befektetéssel azonnal a milliós elsO díjra pályázik. Lehet-e a gyerek tét a valószínűség olyan játékában, amelyben biztonsága csak egy kicsit Is veszélyeztetve van, ahol a szerencsén múlik az élete, A gyerek, míg nincs magához való esze, állandó veszélyben forog. A lakásban, az utcán, ahol járművek között cikázik, a tornateremben, ahol bármikor leeshet, és összetörheti magát. Helyes az ellenérv. Csak mennyivel más az, ha a gyerek akkor esik vízbe, amikor a kezét egy másik az övénél sokkal erősebb szorítja. Ráeshet a virág- cserép, a szék is, a konyhaedény, ha felnőtt van a közeiben. Es ha van, akkor az ágynemütartó is a helyén marad, annyi bizonyos. Nem tudom, hogy az életben még hány gyereket siratnak el a szülők saját gondatlanságuk miatt. Amt azonban elszomorít, az az, hogy nagyon kevesen okulnak esetükből. -Z— Gondatlan szülők legjobbjaink PAPP ÉVI, A SALAI TRIKOTA VARRÓNŐJE A mellette, mögötte, és előtte ülők is gyorsan dolgoznak, de Évi keze még az övéknél is valamivel fürgébben mozog. Havonta 130—135 százalékra teljesíti a tervét. Még csak gondolataiban sem kalandozhat el munkájától, mert azonnal kész a selejt, és azt Évi nem szereti. Egyik lábával a varrógép pedálját nyomja, a másikat meg itt-ott kinyújtja a dolgozó helyett is. — Hogy van az, hogy téged itt mindenki ismer? — Ezt igazán nem tudom. Nincs különösebb ismertetőjelem, sem jelentős funkcióm, ói még csak nem is szívesen ismerkedem az emberekkeL Éva neve ott díszeleg a gyár halijában egy táblán, bárki elolvashatja, mennyire teljesíti tervét. Viszont én azt is láttam, hogyan születik az 130 százalékos tervteljesftés. — Már három éve itt dolgozol a Trikotában. Bizonyára szereted a gyárat, Néhány ko- rodbeli lány viszont csak egy- -két hetet bfr Id a gép mögött. Felhúzott orraL Mit gondolsz, miért van ez? , — Felelősségérzet ás hivatástudat kérdése is. Én szeretem a munkámat, és csakis munkával lehet pénzt keresni. Erre már nem egy leány a gyárból azt válaszolta nevetve, hogy ha pénzre van szükség, akkor ad az anyu vagy a nagymami. Ismerek egy olyan lányt, aki már hónapok óta csak 6(10—650 koronát keres. Elsüllyednék a izé- gyentőL.. Más az, ha valaki egészségi okokból hagyja itt a gyárat, vagy azért, mert rosz- szul választott és más munka iránt érez elhivatottságot. A lusták azonban sehol sem fogják feltalálni magukat Azt talán mondanom sem kell, hogy Éva a munkaidejéből alig szentelt valamit beszélgetésünknek, pedig a segítségemet is felkínáltam neki. — Most mit varrsz? — Látod, gyerekingeket zsa- karbóL Az alapanyagot Vrbové- ról kapjuk, a zsakar egyike a legpraktikusabb gyerekholmi a- nyagoknak. Jól mosható, nem kell vasalni, és ami a legfontosabb, gyorsan lehet vele dolgozni. Az üzem SZISZ-szervezctének vezetőitől még megtudom, hogy Éva tagja a Trikota SZISZ-bri- gádjának, és bármilyen munkát bfznak is rá, készségesen és pontosan elvégzi. A szervezet kezdeményező tagjai és az üzem legjobb mnnkásai közé tartozik. —zc— Kép. a szerző
