Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-06-22 / 25. szám
BENJÁMIN LÁSZLÓ GARAI GÁBOR: HAJNAL ANNA: Szamunkban megnézik maguk megnézik futtában a nők; alkalmi tükreik vagyunk, fényünkön átrebbennek őkA körúti neoncsövek alatt fut, kavarog az esti áradat. Egyensúlyozva két kézzel magát a kocsiüton terhes n<5 megy át. Két külön világegyetem bőrrel határolt végtelen kikben külön folyók erek külön párállnak gözlenek kikben két külön öntudat 'Jár külön külön utakat törékeny diplomáciák vad áradást hidalnak át kigyűlt mágneses pólusok kék északfénye felragyog s egymáshoz vonzott részietek összefonódva fénylenek. Villamosok és autók között nagy-óvakodva billeg és döcög, csak viszi, tolja szinte nagy hasát, szállítja benne kényes utasát. És büntetlen mennek tovább, ha elkapták tekintetünk, s mi -> villogék s fakék, simák szilánkjaira széttörünk. Mosolygok rajta, és elgondolom, milyen csodákat szült az én korom, radart, rakétát, televíziót, fényes találmányt, gépet milliót, Végül homokká porladunk hontö sugaraik alatt, testünkből csak keret: a csont s a fekete foncsor marad, Elfordulnak a pólusok eloldódó mozdulatok félöntudatlan fordulat hagy el idegen partokat kihűlt ragyogás liűs sötét védi a magány felszínét külön külön hülő világ viszi hunyó zsarátnokát űrben mely őrzi távolát külön keringő két halált. szájlót, kerengőt, keréken-futót, villanymotort, neonfényt, autót — Mégis csak ót, ki köztük ballag át: megbámulom a hasas kismamát. S a fekete foncsorban is gyilkos tekintetük ragyog, mely földre vont ás sírba vitt és mindhalálig ringatott. Lélek szerelmét, nemzés gyönyörét — mindent tud ő már; termékeny ölét egy friss emberke lakja- És soha nem lesz a földön náluk szebb csoda 1999-ben űrkutatók fölfedezték, hogy a Jupiter meleg, félig folyékony végtelenségén belül egy tökéletesen biztonságos kis bolygó kering argonégboltokkal és csillogó megolvadt berilliumtengerekkel. Azok a földlakók, akik elsőként léptek ennek az új világnak a partjaira, meghökkentek lakóinak elfogulatlan meztelenségén. E bolygó lakói nemcsak meztelenek voltak — testük hengeres, enyhén ívelt és hosszirányban redőzött, mint valami fehér uborka, mozgás céljaira fogpiszkáló vékonyságú, hat végtag meredt ki belőlük, míg egy bojtos hetedikben összpontosultak az ideg- -funkciók-, de a nemi különbség semmilyen jelét nem mutatták. S valóban így is volt- Általuk „sarjadzásnak“ nevezett, távollétükben lezajló folyamat révén szaporodtak, és a „Minerva lakóit [így nevezte el a bolygót a Kínai-Amerikai Űrhivatal egy klasszikusokat kedvelő tisztviselője) édeskeveset érdekelte az egész. Nyilvánvalóan úgy ment végbe a dolog, hogy ahol csak matematikailag elegendő mennyiségű egymást átfedő lábnyom (vagy pontosabban döfés, mert e lények helyzetváltoztatása nagyjából olyan nyomokat hagyott, mint a síbot a ropogós hóban) nyomást gyakorolt a nikkel- és azbesztkeverékű lyukacsos talajra, lassan kihajtott vagy „kisarjdt“ egy új uborkaszerű alakzat. Ennek az új teremtménynek sem szülei, sem nemzésl vágyai nem voltak. Mihelyt a három Miner- va-évig (négy-öt földi hét) tartó érési I- dőszak végén elérte teljesen kifejlett a- alakját (hozzávetőlegesen tizennyolc hü- velyknyi magasságot), türelmetlenül lerázta gyökereiről a nikkelt, és beilleszkedett a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem és a közigazgatás valamely gyümölcsöző á- gazatába, amelyek a Minerván Is, akárcsak a Földön, látszatra • rányomták bélyegüket az életre. A felfedezők és az argon-légzőkészülék tökéletesedésével a földi követek, nyomozók és kereskedelmi gyarmatosítók eroti. kus érdeklődése ámulatot váltott ki a Ml- nerva-lakók körében, és sok félreértésre a- dott alkalmat. A Föld-lakók kezdett nemi erőszak-kísérletei alig jártak több sikerrel, mint a későbbiek során az új világ egynémely gazdaságilag beilleszkedni nem tudó bennszülöttjének törekvése, hogy pros- tituálja magát. A kielégítő kapcsolatok hiánya azonban nem gátolta meg a kivándorolt Föld-lakókat abban, hogy beleszeressenek Minerva-lakóiba. Létrejöttek a szonettek, az álmatlan éjszakák, a kimerítően részletes levelek, a féltékenység! rohamok és a túlfűtött álmok — a szokásos romhalmaz. A parányi uborka alakú emberek — noha egyetlen bennszülött hercegnő sem e. melkedett ki soraikból, hogy csillapítsa az idegenek csodálatos hevét — lenyűgözve figyeltek: hogyan hozhat létre olyan hatalmas energia-ráfordítást az ismertetett rövid, mechanikus esemény (amely, tudósaik ■ megfigyelése szerint, nem is különbözött annyira saját talajuk „sarjadzás“ céljára történő véletlen előkészítésétől). ,,A szerelemért élünk“ bizonygatták nekik a Földlakók. Űrhajóink, felhőkarcolóink, értéktőzsdéink csupán ennek az alapvető ösztönnek az elhajlásai. Ruházatunkat, ételeinket, művészetünket, szállítóeszközeinket, de még a háborúinkat is mind a szerelem ügyének szolgálatába állítjuk. A Föld-lakó csecsemő már az anyatejjel magába s2ívja a szerelmet, a haldokló utolsó lélegzetét Is elhomályosítja ez a szenvedély. Minden más ámítás, álcázás és csinálmány.“ Kis idő múltán az emberi településeken megjelentek a nők- Ez az alfaj lágyabb és I duzzadóbb, agresszív cselekményei bonyolultabbak, magatartása önelégültebb. Mi- nerva-lakók sohasem tudták leküzdeni ellenszenvüket a nők iránt, akik az ő szeJOHN ÜPDIKE A SZŰZ BOLYGÓ műkben csonttalannak, kellemetlen szagénak és élősdlnek tűntek a csillogó alumínium fémlemez-páncélzatba burkolt első űrkutatók által keltett lenyűgöző benyomáshoz képest. E nőneműek még erőteljesebben hódoltak a szerelem hatalmának: „A szerelem egyetlen Igazi pillanatáért érdemes föláldozni életüket- Szerelem vagy halál — ezt valljuk. Halálunk csupán egy pötty az erosz szakadatlan, mindent átívelő felsőbbrendűségén. A szerelem mozgatja a csillagokat, amelyeket ti nem láthattok- Ez készteti éneklésre a madarakat, a- meiyek nálatok nem élnek“. A Minerva-ia- kók elképedtek, nem tudtak elképzelni semmiféle erőt, semmiféle előfordulást kavargó. argonragyogású egük alatt, amely abszolútabb lenne a halálnál — amit az ő nyelvükben ugyanazzal a szóval jelöltek, mint a „csöndet“. Ezután jellegzetesen bántó modorukban a nőnemű emberek kíváncsiskodni kezdtek- „Hát ti?“ kérdezték mezítelen kicsiny hallgatóságukat. „Mi az, ami titeket mozgat? Áruljátok már el nekünkl Kell, hogy legyen valami titkotok, máskülönben Freud csak helyi jelentőségű őrákulum lenne. Mndjátok el nekünk, miről álmodtok, amikor behunyjátok mind a hat szemeteket?“ A Minerva-lakók bibircsókos, barázdált, színtelen bőrszövetén kékeszöld pirulás terjedt szét, kuncogtak és zizegtek, akár egy parcella articsóka, azután karcsú, merev végtagjaikon eiiramodtak, és nagy hozzáértéssel kiépített föld alatti odúikból csak az éj leple alatt bújtak újra elő — éjszaka, amely földi érzékszerveink szerint oly villanásnyi és Ismétlődő, mint egyetlen szem- hunyorltás. Az első támpontot a szerelemtől epeke- dő űrkutatók által szavalt szonettek szolgáltatták. Noha ezek szavai bármennyire i- gyekeztek is lefordítani azokat, zagyvasá- gok maradtak, maga a szavalat lekötötte a Minerva-lakók figyelmét. Ogy tetszett, már puszta ritmusuk is izgalomba hozza őket. Az első telepesek folyóiratainak földi tanulmányozói azt is feljegyezték, hogy mielőtt a Minerva-lakók a prostitúcióval mint megvalósíthatatlan intézménnyel fölhagytak, a reménybeli kurtizánok lelkűk legmélyéből. nem Is egy ízben, félénk, elfojtott, búgó suttogást hallattak, valamiféle, a kínaihoz hasonló hangmagasságú nyelven- Később sikerült annyira miniatürizálni a robotadókat, hogy át lehetett már manőverezni őket a Minerva-lakók bonyolult odúrendszerein. A föld alól visszasugárzott homályos, elmosódott képek között (a nikkel miatt hallatlanul nagy volt a statikus indukció) akadt néhány, amely nagyjából nagyság szerint elrendezett rudakat mutatott. meg olyan valószínüleges üreges rudakat, amelyek egyik végükön kipűposo- riók vagy oldalról átlyuggatottak. Kiderült, hogy a tv-kamera őrizet nélkül hagyott bordélyházba botlott, a tárgyak természetesen a xilofon, a trombita és a fuvola durva minervai megfelelői voltak. Számos magánodú távoli zugai hasonló tárgyakat rejtettek, diszkréten elrámolták ezeket, nehogy az újonnan sarjadtak rájuk akadja, nak- Akadtak itt ezen kívül őshárfák, he- gedüfélék és bizonyos rázási célokra alkalmazott szerkentyűk is- Amikor a csúszómászó tv-kamerákat hangfelvevőgépekkel is ellátták, kiderült, hogy a lakás céljául szolgáló alagutak, de még a kereskedelmi komplexumok egynémely terme is szüntelen, titkos zenétől visszhangzott — s e fogalomra a Minerva-lakók csupán u- gyanazt a szót Ismerték, mint az „élet“ fogalmára. A földfedezésekkel egyidejűleg amerikai Ideggyógyászok egy csoportja rávett több Minerva-lakót, vesse alá magát pszichoanalízisnek. Az álomtevékenység struktúrája, a maga telezsúfolt szlmbóliumrendszeréve! (létrák, szelepek, szinuszgörbék és üreges, kifényesített formák szerepeltek benne), az alanyok azon tendenciája, hogy), gyógyszeres kezelés hatására dallamos csúsztatásokkal torzítsák el beszédüket, végül egy Mlijerva-lakó kritikus esete (a pszichiátriai személyzet Dórának becézte), aki a „zümmögésnek“ nevezett kényszerképzet áldozata volt — mind ugyanazon következtetés i- rányába mutatott, mint amit a tv-kamerák vizuális bizonyítékaiból szűrtek le: a Minerva-lakók nemiséget nem ismerő, fojtott légkörű bolygójukon a zenének éltek, a- melyből csak a legkezdetlegesebb fogalmakkal rendelkeztekA felfedezést követő kiaknázó-kampány során a Föld-lakók sok-sok tonna nikkelt kaptak egyetlen dalért. Kémeket szerveztek be a Föld szolgálatába: egy-egy műanyag harmonikával sikerült már megvesztegetni a Minerva-lakókat. Egész kormányokat és trösztigazgatóságokat korrumpáltak azzal, hogy megígérték nekik, pillantást vethetnek egy klarínét-ujjrendtáblára, vagy hogy lejátszották nekik egy ősi, 78 fordulatszámú lemezről a Muskrat Ramblet. Amikor első ízben hangzott fel nyilvános hangversenyen egy zenekari mű, Brahms negyedik e-moll szimfóniája, a Mlnerva-lakőkból ösz- szetevődött hallgatóság eksztázisba esett, mihelyt a vonóshangszerek átadták a témát az oboának- Bizonyára tömegkatasztrófa következett volna be, ha a mérnöknek nem esik meg rajtuk a szíve: fölemelte a tűt, és átkapcsolt a Fred Warring által feldolgozott American Patrolra. Ennek ellenére, a megerőszakolt ártatlanság e korszakában sok Minerva-lakő belepusztult a túladagolt zenébe, még többen vallásos tárgyú cikkeket publikáltak, felszabadító politikai pártokat alakítottak, és — néha kétségbeejtő eredménnyel — csoportos zenehallgatásra adták a fejüket. A Föld-lakók képtelenek voltak fölmérni, mit jelent a zene a Minerva-lakők számára. A dobbanások, nylkkanások és kongatá- sok ismétlődő keveréke, e művészet, amely olyannyira gépies, hogy Mozart a műfaj legkiválóbb darabjait két biliárdlökés között firkantotta papírra, talán minden rezgésnek, a lelkűk legmélyéről fakadó, létüket érintő antagonizmusok feloldásának, szintetizáló érintkező felületnek tűnt a számukra — legalábbis így vélték egyes kutatók — szigetelő azbesztföldjük és ar. gonégboltjuk nagyfokú vezetőképessége között. Valami kifinomult, kiegyensúlyozott és elővigyázatos elem fennmaradt a Minerva- lakók muzikalitásából még azt követően ts, hogy a Föld-lakók alaposan kiaknázták és telhetetlenül felfokozták zenevágyukat. Egyfajta zavaros, ősi mítosz a zenének a tiltott élvezet rezonanciáját kölcsönözte. Az általuk könyörületesen sötét helyként ábrázolt mennyországukban a zene hangszerek nélkül csendül fel, mert nem hallható. Ha egv idős Minerva-lakó fel akarta idézni é- letét, szinte kizárólag az általa hallott vagy szerzett zene alapján emlékezett vissza é- letútjára. Amikor az első Minerva-lakókat rakétán átszállították a Földre (s ez az Odüsszeia már egymagában is eposzba kívánkozik: a kifelé irányuló repülés a Jupiter vastag kérgét körülölelő sok ezernyi mérföld híg hidrogénen keresztül; a kitörés az űrbe, a- mikor először pillantották meg a csillagokat és a fekete űrt; a visszapillantás a gáznemű csíkokra és. a mögöttük egyre zsugorodó tűzvörös pontra, a parabolikus zuhanás a naprendszeren át, amelyben a ragyogástól elkábult Minerva-lakók a Vénuszt vélték úticéljuknak, a bolygójukra behatoló földlakók hazája, ahová az alattuk szétterülő vizenyős barna szférából érkeztek), a látogatók megdöbbentek a nyilvánosan szüntelenül jelenlevő zenén. Zene szivárgott ki a vendéglők falán, zenét sugároztak a földet érő repülőgépekbe, az összeütköző gépkocsikba, zene csendült a templomtornyokból, harsam a katonai gyakorlóterekről, csilingelve hatolt be a lakások falán, szólt a piciny, fekete dobozokból, amelyeket az emberek az utcán is magukkal cipeltek, felverte még a sivatag az erdő békés csendjét is, ahol szabadtéri autós-mozikban porno musicaleket vetítettek — mindez a zene először lenyűgözte, aztán elragadtatta, később undorította, végül untatta őket. Eltávolították füldugőikat. amelyek kezdetben meg. óvták őket a túlzott gyönyöradagoktól, a túlterhelés csömört váltott ki, aztán már nem hallottak semmit. A Minerva-lakók fölfedezték az impotenciát. Félix Pál fordítása Nők Szerelmesek Csodák
