Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-20 / 3. szám

10 új jfjiság---------------I ŰRHAJÓS LESZ BELŐLE?

— Alighanem csendes napunk lesz — mondía éppen a helikopter másodpilótája, a- mikoT jelezni kezdett a rádióadó.

— Ml 18—640 jelentkezzék.

.4 gép parancsnoka intett a

másodpilótának, vegye át az utasítást.

— Itt Ml-18—640 — mondta a mikrofonba.

Az utasítás rövid volt. Az I rányftó állomás rendkívtlll feladattal hízta meg a gépet:

— Haladéktalanul repülje nek a kegali meteorológiai állomásra. Az ottani rádiós felesége. Olga Krjucskova habár vár Vegyék fel a gépre, és sürgősen szállítsák el az asszony! az evenszki egész ségügyt központba. Vége.

A másodpilóta leite a fülhallgatót és közölte társával a parancsot.

— A fene tudja, miért t- lyen sürgős. Ogy látszik, elnézték a naptárt vagy rósz- szül számolták ki az időt — mondta nevetve.

Akkor még nem tudta, hogy csakhamar alaposan megizzad a háta ettől a kis „elnézéstől“.

Vjacseszlav Kuzmin, a helikopter parancsnoka. Kegal leié irányította a gépet.

— Száz kilométert kell megtennünk, szerencsére nem vagyunk messze az egészség- ügyi központtól.

Rövidesen le is szálltak a meteorológiát állomás előtti tisztáson. Az épületből egy izgatott férfi futott ki. Nyilván

a férj. Igen fiatal még, ettől a nagy izgalom.

— Már várjuk magukat — mondta.

— Hol az asszonyka? — kérdezte a gépből kiugró másodpilóta.

— Készen vár, mindjárt mehetnek is.

Zavart mosollyal lépett ki az épületből egy fiatal asz- szonyka. Kislányos arc, törékeny termet. A pilóta megcsóválta fejét. Hát ez a gyerek vár babát?

— Az elsőt várjuk — mondta mentegetödzve az ura.

Első szüléskor ijedősebbek az asszonyok. Talán nem is olyan sürgős, de mindegy, ha már itt vannak, csak szálljon be a gépbe az asszonyka.

— Vigyázzandk rá! — kiáltott a már Induló gép után a rádiós. Hangját elnyelte a gép búgása.

Felszállt a helikopter, és a Csukotka-félsziget felett elindult Evenszk felé. A másodpilóta udvariasan segédkezett az asszonykának.

— Megifedíünk? — kérdezte mosolyogva.

Az utas szégyenlősen nézet* a gép padlózatára.

— Kora reggel egyszerre csak különös fájásokat éreztem — mondta.

~ Á. biztosan csak egy kis ijedelem — mondta a másodpilóta. A kapitány az asszonyka védelmére keli.

— Te még nem szültél, nem tudhatod milyen is az.

Nevetlek. Az út első harmadát jó hangulatban tették meg. Egyszerre csak elsápadt az asszonyka.

— Megint kezdődik, látszott, hogy vajúdik. A

másodpilóta megvakarta a feje búbját. Ml az ördögöt csinálnak. ha ez az asszony itt szüli meg a gyereket a gépben? Még csak ez hiányzik.

— Nyugodtan és mélyeket lélegezzék — tanácsolta neki.

— A tolójájdalm.ak gyakrabban jelentkeznek. Majd elmúlnak ismét, mint...

Nem tudta befejezni a mondatot. Az asszonyka arca eltorzult a fájdalomtól,.

— Segítsenek — nyögte.

A pilóták tanácstalanul néztek egymásra. Most mitévők legyenek? A kapitány nem vesztette el lélekjelenlétét. E- löször is rögzítette a kormányt és a gép repülést magasságát.

— Gyere, segíts lehajtani a támlát — mondta társának. Fekvőhelyet készítették, és gyengéden ráfektették az asz- szonyt.

— Hozd ide az ivóvizet, a kötszertáskát és az alkoholt.

— utasította a másodpilótát. Sietni kellett, a tolójájdalmak egyre erősebbek leltek. A törékeny teremtés tartotta magát, de azért egy-egy sikoly csak elhagyta az ajkát.

— Nem kell félnie, majd valahogy eligazítjuk a dolgot

— biztatta a kapitány.

— Segédkeztél már szülésnél? — kérdezte a társa.

— Nem, de láttam, hogyan csinálják.

A másodpilóta megkönyeb- bülten sóhajtott. l.eqalább látta már, mit kell csinálni. 0 bizony eddig még azon sem gondolkodott, hogyan születik a gyerek.

— Gyorsan a törülközőt — szólt rá a kapitány.

Mire odaadta a törülközőt, már sírt is a gyerek. Az újszülött nem várta meg, amíg leszállnak az egészségügyi | központba.

— Lány — mondta büszkén a parancsnok.

— Lány — hagyta rá a másodpilóta, majd hozzáfűzte: — Meglehet, hogy űrhajós lesz belőle.

Az egészségügyi központba már kész „áruval“ állítottak be. A személyzet megdicsérte i a pilótákat: I

— jó munkát végeztetek — I

veregették őket vállon. |

A kapitány tiltakozott. 9

— Nem mi, a kegali rádiós. 9

A kismama is nevetett a |

tréfán. Elbúcsúztak a boldog i mamától. |

— Néhány napig itt marad- I nak nálunk, aztán jöhetnek ■ ■ értük — mondták az egészségügyiek.

El is jöttek, haza is vitték a kismamát meg a lányát.

— Mit írunk be születési helynek? — kérdezte tanácstalanul a két pilótát a rádiós.

— Írják be, hogy a születési hely a magas ég — taná-. fi csalta a' másodpilóta. .

—OS ■

L

i>fíkor;ihliaii jövőre álllial br :i frllemliilé«. Az rkő biz- t^iló jelekkel (Mik a iiiÚMiilik frlé\ ^orán lehel számolni az \SZK-ban — álla|)ílja meg az Ipari S/^velaég UDP —' fiszi gazdasági lielyzeljelenlése.

Ijesz.öge/j lólábbá. Iiogy a kormány konjmikláraiirogramja és a Szöielsrgi llaiik bitelpolilikai intézkedései legjobb őseiben is rsak a konjnnkliira lovábbi roinlásál akadályozták meg. \z egész gazdasági élei larlós fellendiilésél ne-m Indiák ebe idézni. Sől vannak olyan s/eklorai az iparnak, amelyekben reeesszió loiaibbi kiéle/.ődéee is lehetséges meg.

A l!l)l ii/./Ai\ .S/nTllol.

riö>’ek»i/ik ;) fogya-^/tokfflN. a l)cnihá/4Hok rsak

kV'slekí'dvo. kapnak IrmlnietPl. a kiíl* rrddnít jövő rrM'fsík/,ióv lM*fo^^á^ok rsökkoniirk rs a raklárkr</.lr{í*k follöllósp ös/fön/.i ma|d a frrilrndütésL

A mnukaei'öpíar a*

/onUao mondja a

ni)l-jrlonUs. ctíyrJön* nem sokat fog profitál- Ili a ke/.dt‘ti fellendülésUÖl. .. A \ állalalokban mc^lé\ ö mirnka- ei'ö-tarlalókok elenifejidök a kereslet nö\ekeflésének kielégíté«é- lie/'*.

Ami a kormáiiN állanihá/iartásí rendszabályait illeti, azokról a IU)I azt tartja, bogy cMipán közepes időtávon képesek kon- szoliílálni a kincstár állapotát. Az 19ö!) óla bekövetke/.eU negatív fejlemények kiküszöbölése nagyi»bb arányn szanálási lesz szükségessé.

Ilyesmire csak. a koitjiinktóra laftós fellendülése és normális növekedni tempó melleit kerütiiel sor. Mímlezek előfeltétele azonban egA olyan gazdaság-, társadalom- és pénzügyi politika. amely bizalmat kell a > nllalkozókban.

ITamburg iiián Bréma .Nyugal-\éiuezt»>rszág legnagyobb kikötője. Tizeidíároinezer óceánjáró iiajót fogadott a mólt évbesn. « több mint 2fi millió Ionná telieríimt bocsátott utunk. ,\ kikötő életműködésétől függ köz\ ellenül vagy köz>elve Bréma niiiideii )ak<»sának a sorsa. .K kikölő életműködése pedig a ke- reskeílelemlő! függ. V./^c\ \(»ltak a biémaiak az elsők, akik az .\SZK-ban a válság esapásail megérezték. Hirtelen megcsappant az. Kgxftsüll .illaniokba irájiytiló e.Aporl. amely a kikötő telierfoi'galműnuk jelentős részéi adta. .\ nyugatnémetek vásárlóképességének csökkenése kö> etkezlében Ifl7r> első fölében lényegesen meglassiilt az áruk itnpt>rtálásn is. I'iiriek következtében részlegeseii vagy telje-»eii rniinkanéiknlívé váll több mint 20 (KIO kikötői munkás, vállalati és irodai alkulinazoh.

.V belyzzelnuk sokkal rossz.4ibb \<»lna. ba nem kereskednénk a Sz.ovjelvijiióv al •— jelentette ki az. Unsere Zeit tudósítójának llans-lleinmt Uetgen. a brémai szenáhis tagja. év első felében körnibeltil SO százalékkal nőtt a Szovjetunióval lebonyo- líloli áruforgalom. Például Brémából a Mannesinann rég álla! előállított csöveket szállítják a Szov jetunióba. .V brémai k*ikö- főbe s/inle. naponta érkeznek s/.ovjet leberluijók. Delgen bang- snlyozta. bogy jóllebel a régi hagyományok szerint Bréma és kikötője jelentős mértékben az .N'SZK-nak az Kgyesnll .Ola- mokkal. a lalin-anieríkai é« afrikai országokkal folylalotí kereskedelmétől függ. a Szovjehinióval. Iz^ngyelországgnl és a többi szmáalista országgal lobonyolftoll kereskedelmi f.irir.’dmu mind nagyobb jejenlőségnvé. s álik számukra.

GONDOK

AZ

NSZK-BAN

j .,Haík morgással kezdődik. Fokozatosan feíeröső= -f dik, és leginkább egy robogó motor dübörgése emlé*

i; keztet. Majd hirtelen mélyül a hang, és ismét halk

N mormogásba fullad. Hullámszerűen csap fel és száll 3 alá a hangerő, sokféle változatban. így „beszélnek“ a ? majmok. Hangjukat élénk mimikával és végtagjaik í heves mozdulataival kísérik“ — írja George B. Schal- ' ler neves termé.szedUidó.s „Unsere nächste Verwandten“ {Leközelebbi rokonaink) című könyvében.

A gorilla a tán hirabáiódzott, amikor megpillantó'.’ ta. Abbahagyta az üvöltést, és egy percig némán, gyanakodva nézte őt, majd leugrott, két lábra állott. Kb. 1 méter 80 cm magas lehetett. Félelmetes példány. A tudós és a majom egymásra m.eredt, és mind’ kettőjüket valami elemi erejű félelem bénította meg. Ez a gorilla még nem találkozott emberrel, és a tu’ dósnak is első találkozása volt a természetben em’ bér szabású majommal. Azután meglepő dolog történt: a gorilla elkezdte lassan Ingatni fejét, Ide-oda, mintha azt akarta volna jelezni, hogy nincs rossz szándéka. A tudós ösztönösen utánozta fejének mozgását, mire a majom megfordult, és négykézlábra e- reszkedve elügetett.

A 34 éves kutató, aki már az egyetem elvégzése óta álíatkertekben tanulmányozta a majmok életét, hosszú hónapokat töltött a Vlrunga vulkán lejtőin élő hegyi gorillák között, és elsőnek sikerült közvetlen közelről megfigyelnie életüket. Nemcsak lefényképezte őket, hanem hangszalagra is vette jellegzetes hangjaikat. .Az állatok hozzászoktak jelenlétéhez: nem féltek tőle. Nyugodtan járhatott-kelhetett közöttük, s lassan annyira megértette őket, mintha emberek között élne, akikkel csak beszélni nem tud.

Meglepő hasonlóságot talált Schalter az ember és a majom jelbeszéde között, ami a szem kifejezésében és a mozdulatokban nyilvánul meg.

A csimpánzok „beszédét“ már liüsz évvel ezelőtt behatóan tanulmányozta egy nyelvtudós: Georg Schwidetzki. „Beszélnek-e a csimpánzok?“ címen hí is adott egy szótárt, amelyben emberi nyelvre fordította le a csimpánzoktól hallott hangcsoportokat. A- mlkor visszatért Angliába, rendszeresen látogatta a londoni állatkerlet, és a majmokat mindig harsány „halló“-val köszöntötte. A csimpánzok azonban rá se hederítettek. Ekkor az őserdőben ellesett kiáltással kísérletezett; Uu... Uu... Uu. . . A hatás bámulatos volt. A csimpánzok vissza uu-ztak. A rácshoz tódultak, sőt az egyik megmutatott neki a dróthálón egy lyukat, amelyen keresztül benyújthatta kezét.

Schwidetzki további kutatása során ki merte jelenteni: „A, csimpánzok beszélnek egymással, akárcsak az emberek“. Legmerészebb megállapítása, hogy a csimpánzok „ngak" tnrokhangja egy ősi emberi indulatszóra emlékeztet.

KS»*3anKíü..is..'.-i'jí=<í..j'i7 ’2...^

Érdekes az amerikai állatpszichológus, Robert M. Yerkes megállapítása, amelyet „A majmok intelligenciája és hangbeli kifejezéseik“ című könyvében közöl. Szerinte a csimpánzok intelligenciája jóval felülmúlja a gorillák értelmi képességeit. Hónapokig tanulmányozta egy csimpánzpár életét. Egy reggel a két csimpánz egymás mellett ült egy ládán Szemmel láthatóan unatkoztak. Ekkor a nőstény elkezdett inger- kedni társaival, mire az átkarolta, és liintáztatni kezdte. Erre a nőstény legmaga.sabb szoprán hangján többször „Ooh“-t kiáltott, amit a kutató ie is kottázott.

Véleménye szerint ez annyit jelentett: ,,Hagyja! békében!“ Most a hím adta a sértődöttet, és oldalba bökte párját, mire az most már egészen lágy, moll hangnemben folytatta,

A játék folytatódott, és a papírra vetett hangjegyek megmutatták, hogy az „Ooh“-t négyféle árnyalatban tudták kifejezni. Az utolsó — két ,,c“ és két ,,d" hangjegy — már nyilvánvalóan annyit jelentett; ,,Most már elég legyen!“ Ilyen módon R. M. Yerkes a csimpánz-nyelv 32 kifejezését jegyezte fel.

Még sokkal gazdagabb és árnyaltabb hangcsoportokat hallatnak az emberszabású majmok az úgynevezett „majomgyűlés“ alkalmával. A kutatók szerint ennek az emberi fül számára értelmetlen hangzavarnak célja feltétlenül valamiféle közlés. Egy amerikai kutató Afrikában vihar előtt vette fel egy ilyen majomgyűlés zűrzavaros hangjait. A hangszalagot aztán a New York-1 állatkert majomketrece előtt lejátszat- ta. Gyönyörű napos idő volt, tökéletes szélcsend. A- mikor azonban a majomgyűlés hangjai felhangzottak, a majmok rémülten menekültek a ketrec sarkába, és ott összegömbölyödve egymáshoz szorultak, mintha vihar kitörésétől félnének. A majomgyűlés tehát kétségtelenül a közelgő viharra figyelmeztette őket.

A majmok beszédének kutatásával foglalkozott Mr. Kellog és felesége Is. Elhatározták, hogy végére járnak a problémának, és „csecsemőkorától“ kezdve felnevelnek egy csimpánzt mégpedig saját újszülöttjükkel egyidőben. Így került a Gua nevű csimpánz-csecsemő Donald nevű fiuk születése után a kutató házaspár otthonába. Egyformán táplálták őket mesterséges tápszerekkel, és az ember, illetve az állatcse- csemő remekül fejlődött. Értelmileg is egyformán foglalkoztak velük, és legnagyobb meglepetésükre, a- mikor néhány hónaposak voltak, Gua már 14 hangra reagált, míg saját kisfiúk csupán nyolcra. A hatodik hónap végén azonban Gua értelmi fejlődése megrekedt. és míg 1 éves korában Donald már értelmes szavakat Is kimondott, Gua még mindig csak 14 hangot fogott fel. Emberi beszédre tehát képtelenség megtanítani a majmot, de a kutatások megmutatták, hogy ők egymással hangok, arcjáték és mozdulatok segítségével meg tudják értetni magukat.

HLP

V»'