Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-20 / 3. szám

T s EDBJIIt WIISON: EGY SIKERÜLT FORGATÓKÖNYV — Nagyon sajnAlom. fle javas­latát nem fogadliatom el — mondta B. Hunter filmproducer a rendezőnek. Pcler VVeavernek. — Xálnm egy forgatókönyv csak akkor jöhet számításbír, ha hihe­tő, hélköznapi törlónetet doliroz fel, s az ön által javasolt forga­tókönyv ennek a köv'ctelménynck nem lesz eleget. Egyébként sem vagyok hajlandó névtelen szer­zőkkel dolgozni. — De főnök, ebből a filmfor­gatókönyvből remekművet tudnék csinálni — mondta szokatlan c- réllyel a filmrendező. — Ez az ismeretlen szerző, ez a .Merlin Boons lehetséges fickó. — Weaver árnak igaza van — szól közbe Chady Collins segéd- rendező is. — Mósz forgatókönyv közül választottuk ki. Bemek tör­ténet. — így volt. papa — mondta Diana, a producer lánya is. — I>ehet, hogy művészne-k és szervezőnek jók vagytok, de az iizletliEz, semmit sem értetek. Ezt a Merlin Boonsot a kuty-a som Ismeri — nevetett gúnyosan Hun­ter. — Miért olyan fontos a név, liiszen... — kezdte a segédren- dezű. — Nincs szükségem a taná- es.ailokra, a beszélgetést befejez­tük — szakította félbe Hunter, és liee.sapla maga mögött az ajtót. — papád olyan konok, mint <gy iVszvér, látszik rajta, hogy ö- regszik — mondta Chandy. — Nem tehetek róla — vonta fel vállát Diana —. mindenesetre estére beszélek a fejével. \t, ígért beszélgetésre azonban nem került sor, mert Hunter producer még aznap eltűnt, és még kedden sem került elő. Dia­na aggódott, és elment a rendőr- ■állomásra. — Fogalma sines róla. hol le­het az édesapja? — kérdezte Dirks rendőrfelügyelő, h láiiv feleletül megrázt.a a fejét. Egy-két könnycsepp gördült végia az ar­cán. — Lehet, hogy a dolognak egy­szerű a magvarázata — vigasztal­ta a foliigyelű a lányt. — Gazdag az édesapja? — .Vz ő tulajdona a Hudson Filmgyatr, ezenkívül érdekeltsége v.an néhány- filmeégnél. — Ebben az esetben várható, hogy hamarosan zsaroló levelet kap. Tanácsolom, hogy azonnal értesítsen bennünket — mon<lta a rendőrfelügyelő. X X X Diana idegesen nézegette az az­napi knldeményseket. Egy esoma- goeska érkezett a címére. Kinyi­totta. s egy magnetofonszalagot talált benne, mellette egy cédu­lát, nmelve.n ez állt: ...'\zonnal lejátszani!“ :V lány telefonált Pe­ter Weaver rendezőnek, utána ii szalagot egy- magnetofonra tette, és közösen meghallgatták; Hun­ter kisasszony-! Édesapja a hatal­mamban van, esak akkor enge­dem szabadon, ha 100 000 dollárt kapok érte cserébe. Még ma szük­ségem van a pénzre! Tegye azot­es tízdolláros bankjegyeket egy kis bőnindbe. v!gy-e a központi pály-andvarra, és helyezze a 168- -as szümú csomagmegőrzőbe. Mel­lékeltem a kulcsot is. Figy-ylmez- tetem. hogy ha jelenti a rendőr­ségnek. édesapja meghal! — Azonnal a bankba megy-ek, és hozom a pénzt — mondta Dia­na holtsápadum, miután végig­hallgatta az üzenetet. —* Legyen óvatos. Könnyen meglörténfiet. hogy a zsaroló meg­tartja a pénzt, és édesapját pedig megöli — figyelmeztette a rende­ző a lányt. — Az édesapámról van szó, ás nem az. önéről, a pénz. is az e- nyém. és nem az öné — mondta ridegen a lány. és sarkon fordult. Weaver megrázta a fejét, aztán felhívta a rendőrséget. X X X Este tél hat után a központi pály-audvaron egy fiatal, elegáns lány vergődött ál a tömegen, ke­zében cgyszorű bőröndöt vitt. 0- dalépelt a 168-as c-omagmegörző- höz. kinyitotta az ajtót, és behe­lyezte a csomagot. Este nyolc óra öt perckor egy kopott őltöny-ös férfi kőzeteden a csomagmegőrző­höz. Ki akarta nyitni, de valami gyanús lehclcU neki, mert hirte­len a zsebébe sűllyeszteUe a kul­csot, és elsietett. Nem jutott mesz- szire.. Vhanderbild sugárút vé­gén Dirks rendőrfelügyclö és em­berei útját állták, és azonnal le­tartóztatták. Az egyik rendőr mindjárt a kulcs mán nézett. A férfi zsebé­ben latált kulcs .azonban nem a Alinási llóbcrl illusztrációja csomagmegőrző kulcsa voll. A rendőrfelügyelö munkatársaival visszíisietctt a pályaudvarra, fel­nyitotta a lG8-as csomagmegőr­zőt, Hres volt! Dirks rendőrfelügyelö kis híján mogpukkant mérgében. Kiderült, hogy a kopott ruhás férfit 100 dollárért egy- ismeretlen fogadta fel, hogy játssza meg a pályaud­vari jelenetet. Mivel senami gya­núsat nem látott benne, a férfi válhilta. X X X •\z ablaktalan kis szoba ajtaja feltárult, és belépett a zsaroló. — .ló napot llunter! — kö­szönt hangosan, gyerty-át gyúj­tott, és leült a producerrel szem­ben az asztalhoz. Kinyitotta a szürke bőröndöt, és pénzfcötege- ket vett elő belőle. — Nem hit­tem volna, hogy ilyen hamar megérkezik a pénz — mondta e- hígedetlen. — Hát megvan a pénzed, te szemét! — mordtilt rá Hnnter. — Tudd meg azj>nban, hogyha meg­ölsz, viUamosszékbe ülsz. — Örülök, hogy- vége v:m a <lolognak — mon4ta Chandy Col­lins segedrendező, és megköny- nyebbülten felsóh.ajtott. — Nem sokáig bírtam volna már. Mond magának valamit az a név, hogy .Merlin Boons? — kz volt az a névtelen kis firkász, aki azt a lehetetlen for­gatókönyvet el akarta nekem ad­ni? — kérdezte Hnnter. — Nyilvánvaló, hogy nem ol- \ va.sta el a történetet — mondta a spgédrendezö. — Mert akkor tud­ta volna, hogy éppen egy ily-en zsarolásról volt benne szó. — Ostoba tréfái vannak! — Nem tréfálok. Én írtam .Mer­lin Boons álnéven azt a forga­tókönyvet. Csak be akartam bizo­nyítani. Iiogy a történet nem is olyan valószerűtlen — vigyorgott a segédrpndező, és a pénzt oda­tolta Hunter producer elé. — Őrültséget engedtél meg ma­gadnak fiatalember. Emberrablás, zsarolás, a rendőrség megtéveszté­se. Egyben azonban igazad volt, valóban halálosan megrémítettél. — Jobb reklámot cl sem kép- zellietnék ebhez a filmhez — vi- gy-orgott a segédrendező. — Mert remélem, megcsináljuk! DOBRW DOBREV SAKKPARTI Csengett a telejon. Sztojan- cspo, a vállalat alkalmazottja felvettff a kagylót. —• írd jelt Cé ót ~ paran­csolta a hang a telefonkagyló­ból. — Mit írjak fel? — csodál­kozott Stojancsev. — Cé ötl Síiket vagy? — bosszankodott az ismeretlen hang. — Nem értem, ki van a tele­fonnál? — Vagy úgy, nem Ismerted meg a hangomat?! — dünnyOg- re a hang a drót másik végén. — 0, kérem, bocsásson meg igazgató elvtárs — dadogta za­vartan Sztojancsev. — Semmi baj, semmi baj. Fölírtad? — Máris írom... Készen is va- gyoki Szlojancsev följegyezte az l- gazgotó diktálta két szót. TELEFOlSOSf — És tgyekezz! — mondta még a fónök, s azzal letette a kagylót. Sztojancsev fél órán át nézte a két szót, és törte a fejét, hogy mit tegyen. Ofra csengett a telefon. — Hát mi lesz már, ember? Te következeit Az igazgató hangja volt. — Menjek be önhöz? — mondta Sztojancsev ijedten. — Ml a fenének jönnél be hozzám, Mityev? Hiszen Isme­red a szabályokaát — 'kiáltott bele a kagylóba az igazgató. — Igazgató elvtárs, kérem, itt Sziofancsev beszél. Mityev már nincs itt, hiszen nemrég... — Persze, persze, most jut eszembe! — fújt nagyot a fő­nők. — Teljesen kiment a fe­jemből. Nemrég engedtük el... De ennek nem tehettünk mást, ennek így kellett lenni, Stojan­csev! A te régi kollégád na­gyon sokat megengedett magá­nak! Szóval így vagyunk, gondol­ta Sztojancsev, aki már oda se figyelt, hogy mit beszél az i- gazqatója. Mityev pedig azt hi- resztelte széltében-hosszában, hogy a legutóbbi sakkpartiban, amelyet szintén így telefonon játszottak, úgy megverte az i- gazgatót, mint szódás a lovát...- Htűló, halló, Sztojancsev! — zavarta meg gondolataiban az Igazgató hangja. — Hallgatom, Igazgató elv­társ — szorította erősebben a fülére a kagylót. — Mit csinálsz most? — A háromhavi prémiumki­mutatást készítem... — Nagyon jó, nagyon jó. .. És mondd csak. tudsz te sak­kozni? — vágott a szavába az igazgató. — Sakkozni? Nem, nem tu­dok,^.. Nagyon sajnálom, igaz­gató elvtárs, de... A telejon kattant. Utána Sztojancsev sakkmes­ter és letette a kagylót. -tó­• „Csiperkegomba—1“: Verséből egyelőre hiányak a költészet tiszta Izzása. Mondanivalóját csupán álta­lánosságokkal próbálja hi­hetővé tenni. Túl sok az ér­telmetlen, logikátlan sor Is: .,A hangokat messziről hal­lom, / szememen iszonyú, szürke hályog." stb. Vagyis nőm lát, tehát nem is láttat hat. Operációként sok-sok olvasást ajánlunk. • „Magány"; Versel ala )- ján most is biztatjuk, l t- nuljon, olvasson, s prőbá |u kialakítani egyéni stílus t. mondanivalóját. Ne a küls l- ségekkel bfbolődjék, az ij i zat mondja, ne csak a va; i- diL Egyébként versel kö? l! az „Ébredés“ című a jól ). Várjuk további próbálkoz i- salt. • „Pipacsok"; A „Rip i- csok“ jeligére küldött vál| - szUnk nem önnek szólt. Ai i az ön verseit illet! — kis i elnagyoltak, elsietette ;. Egy-egy jó sorát, sok st l pongyola, semmitmondó se >- ral rontja el. Rossz a ve t- sek logikai felépítése i t Gárdonyi megfogalmazását - jánlanánk a figyelmébe: „/ f író hatalma nem abban re ■ tik, amit mond, hanem am\: az olvasó fantáziájával mot\t dat: ahogy az olvasó janti • zláját működteti." Várjuk i|li jabb verseit. • „Lydá": Inkább olva* sa a verseket! • „S. Tél"; Verseib€>D se kát bajlódik a külsőségei kel, s közben elhanyagol] a lényeget. Több Iogík.t gondossággal dolgozza ft „témáit“. Biztatjuk, s elkt vetkező verseiben több he sonló Intenzitású sort vé runk: ,^kad ívébe fagyva párás csók ragyogott." stl] • „Kikötő"; Levélére ez| tudjuk válaszolni: „Szégyerí) letes jellemvonásnak tartóig a mószerolúst, a mások fej járatására irányuló törek\ vést. Helyes értelmezés ,sze| Tint a fúrás nem más, min\i a rosszindulatú törtetők e| gytk gyalázatos módszere] Befeketetítenek, öemoe.gí:ofj nak becsületes embereket hogy előnyt csikarjanak fcj rendszerint a maguk javára] Ezt a jellembeli vadhajtást idejében a közösség erejével kell visszavágni." Próbálj!^| meg ön ts! Válat.zok BORC.S .jnvö jeligére Megértem ellieseredésedct. mégis meglep a viselkedésed. Égy józan geiidnlkoilású ember hogyan mnndli.at le ilyen könnyen .-iz élet értelméről? Comlolod. hogy a ziillcs segít 'alainin? Bizonyos, hogy Ucm. Elismerem, hogy minden esalódásböl a szerelmi csalódás a leghorzalmasabh. Viszont az ember azért emlter. hogy uralkodjék magán, és megke­resse a kiolal. .V lány nem esiipán azért hagyott el, mert zyeiigébb a fizikumod. Az élet. sajnos, nem mimlBiikit egy­formái) Int el erényekkel. Az egyiknek valamiből több jut, a raáAikn.ak k'eve-riib. Neked n j»lírí.t ItevMeH-. f bírálóidnak pétiig a józan észből. Ne csüggedj, előtted i jő\ő. s rajtad miMik, hogy milyeiiné leszed! Jelige: Beda Engedd meg, hogy megírjam leveledről a véleményemet, s Iia lehel, tanácsoljak is valamit. Elhiszem, hogy fájlak a strandon elliaugzolt megjegyzések, hiszen a te helyedben más is így lenne. Mivel értelmes fiataleniber vagy. nem kell arra iidiiod. hogy a leslalkaltalnii mások mit immda- nak. örüljenek. Iiogy nekik jó az alakjuk! De mi van ész. beívelt a fejükben? Hidd el. hogy t-szbellekbcn nekik gyen­gébb az „alkatuk“, mint a te fizikumod. Ha valaki felvág arra. hogy neki jó az alakja, s mindenki mást csonevész- iiek tart, az elilélendő. Ha a kány elhagyott is. ne lépj a züllés óljára, .\z.zal nem oldanál meg semmit, ha ivásra adnád a fejed. .Mekor vetnéd le igazi s-mberi külsődet, ha elzüllenél. Maradj meg olyan tisztességes embernek, ami­lyen eddig voltál. Ne hanyagold ol külsődet, szabad időd­ben vasakarallal tornásszál. Meglátod, hogy idővel le vs megerősödsz, és izmosabb leszel, de a gyengébb testalkato­dat sohase szégyelbl! Biztosan találsz majd olyan lányi, aki nem ad a nagy-képű vagányok megjegyzéseire, s kitart mel- b’lled. Kívánom, hogy legyen kitartásod és erőd céljaid megvabisitásáboz. Jelige: Indián Joe Amikor elolvastam leveledet. nagyon megsajnáltalak. Í gy- éreztem, hogy azok a v.agányok a harátómat sértették meg. ,\.agyon együtlérzek azokkal, akiknek valamily-en tes­ti hibájuk van. Ne hidd. hogy- gyengébb fizikummal az ember nem lehet ..fej“. Sok okos és híres ember akadt már köztünk. Ezért sohase jutott az eszembe, hogy- kicsúfol jam őket. Megértelek, hogy azok az ,.okos“ megjegyzések fájlak ucbetl. laígkózelebb ereszd el őket a füled melleit. Keress egy nwórté! bkiyt. Ne gondolj folyton arra. hogy „én fizi­kailag nem vagyuk olyaa, mint m-lsok“. Hidd el. hogy i- lyen külsővel is van értelme a« élotnelc. N» «hnljon ki benned .annak a reménye, hogy egyszer te is boldog leszel. Bízz az emberekben és a jövőben! .Tcligo: Bízz! Válasz VALAKIT MEGSZERETNI EGY PlLLANT.iS ELÉG jeligére Igazad van, tizenöt éves fejjel fiatal vagy még a szere­lemre. A fiút feledd cl. nem érdemli meg a szerelmedet. Nem kellett volna komolyan venni ezt a kapcsolatot. Ti­zenöt éves korodban elcsavarták a fejedet. Feledd el a „divatos fiút“, és inkább a tamilásoii járjon az eszed. Jelige: Frejde Válasz LILA .AKÁC jeligére Problémád hasonló az enyémhez. Első látásra .szerelmes leltél egy nálad három évvel idősebb fiúba, és az nem vi­szonozza érzelmeidet. .\ keilvcsség nem egyenlő a szere­lemmel — ezt vésd jól az emlékezetedbe! Szerelem első látásra, sokak szerint kiment a divatból, nem létezik. De mint azt leveled és az ésn i-setem is igazolja, mégis léte­zik, kell számolni s-ele. .Mondd meg a fiiinak, hogy mit ér­zel iránta. Ha a fiú víss/autasít, igen szegény az érzelmi világa. Ha pedig ugyanazt érzi. amit te, csak nem merte kinyilvánítani, akkor nyert ügyed van. Ez az első nagy szerelmed, s ezérh nem lebet káros rád nézve. Erősíti és gazdagítja majd érzelmi világodat. Tehát, állítsd n fiút válaszút elé, negatív válasz esetében azonban ne keseredj el. hanem vond le a tanulságot, hogy nem érdemli meg a bizalmadat. I. t. Rira. Sobota 'A

Next

/
Thumbnails
Contents