Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-06-01 / 22. szám
SORSOMAT Szagan Mihály Vozák Mária Foto: Németh Vincze Istvánná Thury Tiborné K osútra megyek — mondom az anyámnak csak úgy sző közt. — KosútVa, Nemeskosútra, és minek? — kérdi hirtelen támadt izgalommal, majd elmondja, hogy szívesen velem tarta na. 1928-ban ugyanis itt szö!: gált, s azóta nem járt a fata ban, hát megnézné. És ahogy beszél, látom, csak úgy Víllódz- nak az emlékek szemben, pedig bizonyára nem is volt .0- lyan árnyéktalan az szolgálat. S mennyi megpróbáltatás . érte; azóta Is! De hát az idó begyógyítja a sebeket, megszépíti a múltat. Vajon a kosúti véres pünkösd emlékei is. megfakultak? — megyek most már tehát nemcsak a hivatalos küldetésemnek eleget téve, hanem némi személyes élménnyel Is, hiszen az anyám mem messze innen, Veiké Ulanyban (Nagyfö- démesen) született, s átélte mindazt a gyötrelmet, amit e tájék embereit érte. Miről is érdeklődni, mit is megírni? Ismételni a rég leírt dolgokat? Fábry, dementis, Po- niőan, Száraz tollával ékeskedni? Aligha! De akkor mit; talán az emberek sorsa felől érdeklődni. Negyvenöt-: év Él-e még valaki a régiek közül? Igen, többen is, s néhányan azok közül is, akik nemcsak néma szemlélői, hanem cselekvő részesei vagy éppen szenvedő alanyai voltak az eseményeknek. Vajon mi minden történt Szagan Mihállyal vagy Molnár Sándorral, hogy élték le azt a negyvenöt évet, amely azóta eltelt? Szagan Mihály bácsi nevét Vladimír Clementis is említi védőbeszédében, és nem véletlenül. 1925-től tagja a kommunista pártnak, a helyi szervezet egyik vezetője, a kosúti tüntetés szervezője volt, az ő kezébe adták annak idején délelőtt fél tizenegykor a betiltásról szóló leiratot. Ma hetvenhárom éves, nyugdíjas. Nem messze íz egykori események színhelyétől, a templom mellett lakik. Hosszú kertjében találok rá, éppen a lóherét sarlózza. Elmondom, mi járatban vagyok. Nem lepődik meg. Ilyenkor mindig jönnek, keresik, s a falubeliek hozzá irányítják az i- degeneket. Tűnődik, mit is mondjon, hiszen már mindent elmondott. Azért nem szabódik, mert természetesnek tartja, hogy; érdeklődünk, hogy kíváncsian vagyunk. Leülünk a verandáján, és áhítatosan hallgatóim a szavait. Nem azért, hogy Ipapírra vessem, hanem inkább az élményért, csak úgy magamnak, no meg az anyám kedvéért is. Abban az évben megnyerték a választásokat. A tizennyolc községi képviselő közül tizenegy kommunista ült a tanácsban: — Mi haszna, ha az urak dirigáltak. Nem sokat tehettünk a szegénységért. Föntről küldték az utasításokat... Harminc- nyolcban már vissza is szorultunk. .. Elárultak bennünket... csak négy képviselőnk volt... Négy gyereket nevelt fel; egy, a legidősebb pedig 19-15 tavaszán, közvetlen a háború befejezése előtt egy bombatámadásnál meghalt. A háború után ő lett a falu komisszárja. Kommunista komisszár! Ritkaságszámba ment abban az időben! A gyerekei közül az egyik, Erzsébet a járási nemzeti bizottság iskolaügyi osztályán dolgozik. Márta lánya is előbb a járási Iskolaügyi osztályon dolgozott, végül mégiscsak teljesült leghőbb vágya: huszonegy éve tanít. — Amikor olyan cseperedő kislány voltam, egyszer azt találtam mondani, hogy én tanító néni leszek — emlékezik — Kinevettek. Egy nincstelen földmunkásnak hogyan lehetne a lánya tanító?! — Végül sikerült. — Az iskolaügyön dolgoztam, soknak segítettem, egyengettem útjukat az iskola felé, mígnem én is jelentkeztem az akkor megnyíló pedagógiai iskola Ga lántára kthelyezet osztályába. Az. utolsó évben, 1956-ban már tanítottam, itt Kosúton, és itt is maradtam. A kosúti magyar iskolában, akárcsak a szlovákban, összevont osztályokban folyik az ok tatás. Ö az 1—3. osztályt tanítja. Ezeknek a gyerekeknek még nem beszélhet sokat a régi dolgok rőt, nem értenék' meg, s ha igen, akkor is inkább mesébe szőve, de azért sohasem mulasztja el, hogy szóljon az ven métert, s valahol a kocsma udvarában esett össze és halt meg. — Gyere, Anna, leszúrták az uradat! — szólt be valaki a rokoni látogatásra készülő feleséghez. Az kapta két gyerekét, s ment, hogy megblzonyosod jék a szörnyű végzetben. A hír igaz volt. Thurzó Júlia, Thurzó István lánya akkor ötéves volt Valaki megemelte a leplet, feltárult a véres folt, s ő elro hant, úgy, hogy egész estig hiába keresték Thury Tiborné, Thurzó Júlia ma ötvenéves, huszonhat éve, hogy az óvoda szakácsnője. Két fia közül az idősebbik a SZISZ kosúti alapszervezetének az élnöke, az ifjúsági szervezet járási bizottságának a dolgozója. A- fiatalabbik, a mama szeme IIÉMZEDÉKEK VALLANAK- A KOSOTI ESEMÉNYEK 45. ÉVFORDULÓJÁRA „Major elvtárs, a dolgozók ítélni jognak“ FÁBRY ZOLTÁN hí I* iw ' w iß * '■ ■'ßir -i™ Molnár Sándor eseményekről. A szikra- és pioníravatást Is Major István szobránál tartják. A gyerekek virágot visznek a három sírra. — Nehéz megértetni a mai gyerekkel a régi dolgokat, mert a maiiknak már mindenképpen több jut. Nem mondom, nem koplaltunk, amit annak köszönhettünk, hogy szüléink dolgos emberek voltak, mégsem volt meg az, ami a maiaknak megvan. .! — mondja. Fábry Zoltán a Major-per című törvényszéki tudósításában amelyet a cenzúra törölt, ezt írja: „Dr. Clementis három új tanút jelentett be arra vonatkozólag, hogy Thurzót a csendőrök szúrták keresztül. A csendőr, aki leszúrta, zsebkendőjével mindjárt megtörölte bajonettjét, s leírás szerint a csendőr Macák csendőrparancsnokkal azonos. A bíróság ezt az indítványt rövid tanácskozás után fölöslegesnek és a dologgal össze nem függőnek mondja és elutasítja“. Thurzó István a szemtanúk szerint valahonnan kapálásból jött vagy oda indult, s amikor megszúrták még ment vagy ötfénye még csak kilencéves. É- pítkeznek. öccse kőműves. Eny- nyi, amit megtudok tőle az 6- vodában. Amikor saját sorsáról, életéről érdeklődöm, hirtelen megtelik a szeme könnyel, felzokog: — Nehéz volt, mert éltünk mindenfelé, csak otthon nem. Nagynéninél, keresztmamánál, menhelyen, idegeneknél — mondja —. Az anyám, hogy egyáltalán fel tudjon nevelni és maga is élni tudjon, napszámba járt. Mikor, hogyan vigyázott volna ránk? Csak később lett valamivel jobb. De azért Is mekkora árat fizetett! A plébános megengedte, hogy napközben náluk legyünk, mert az anyám napszám után a szakácsnő helyett gondozta a plébánián az állatokat. Korán reggeltől késő estig csak dolgozott — mondja, s még mindig zokog. — A falubeliek nem segítettek? — A falubeliek? Ki, hiszen mind nagyon szegény volt. Behajtunk a művelődési otthon elé. Az épületet tatarozzák, a közelgő ünnepségre készülnek. Egy idős bácsi, mint később kiderül, Molnár Sándor’ az egykori népbiztos, a harmincegyes választások utáni kommunista bíró, a park füvét kaszálja. Elmegyek hát, s amikor délután visszakerülök a művelődési othonhoz, hogy Molnár Sándor bácsival is beszéljek, már jó darab fű feküdt le kaszája éle alatt. Akár csak Szagan Mihály bácsi, már ő is hetvenhárom éves. Igaz, senki sem mondaná, hogy már túl van a hetvenen, pedig mennyi minden van mögötte is! A húszas évek ben nem volt ugyan hivatalosan a kommunista párt tagja, de ha a munkások elégedetlenkedtek az alacsony bérük miatt, őt máris elvitték, vagy legalább elbocsátották állásából. — Nem volt könnyű — mondja ezzel kapcsolatban —, mert az emberek érdekében nagyon nehéz valamit tenni. Tudatlanok. Engem is néhányszor cserbenhagytak. Kevesellitek a béreteket? Hát jó, nézzük meg, hogy hogyan is állunk, mondtam, s fogtam a ceruzát meg a papírt, hogy kiszámítsam, tulajdonképpen mennyi is járna a munkáért. Valamikor az apjától, aki o- rosz fogságból tért haza, hallott először a munkáshatalomról. Akkor értette meg, hol á helye. És hogy voltak ellenségei, azt 1968-ban tapasztalta. „Molnár Sándor“ mázolták fel mésszel nem messze a házától a falra, és akasztófát is pingál- tak a neve fölé. Persze mit tudtak ők arról, hogy valójában ki is Molnár Sándor, hogy a szövetkezetesítést miért csinálták?! Annyi biztos, nem a fizetésért. De. hát ezek az idők már elmúltak. Tücsök, ahogyan legfiatalabb lányát, Máriát hívja, aki rajongásig szereti az apját, s tud is róla mesélni, még sokat elmondhatna: — Erős akaratú ember volt, mindig is nagyon törődött a családjával... Mindig is nagyon szép családi életet éltek... Hatan voltunk testvérek, a hetedik meghalt... nem bővelkedtünk a javakban, de köztük, az anyám és az apám között sohasem volt veszekedés, sohasem acsarkodfak azon, hogy nincs pénz, nem jut erre vagy arra. Mindig meg tudtak egyezni. Az anyám is megértette, hogy nincs. Igaz, talán azért, mert mind a kettőjüknek jó természete volt. Apa soha nem jött haza részegen- Szerette a bort, egy-két decit meg is ivott, de részegen sohasem láttam, ölébe vette anyát, akinek mellékesen nagyon szép leánykori neve is volt, úgy hívták, hogy Gyöngy Katalin, és azt mondta néki: „Gyere gyöngyöm, Gyöngy Katicám“, és mindent szépen el tudtak rendezni. —■ A mama? — Sajnos már meghalt. Az apu most egyedül él, de nem hagyja el magát, mint ahogy soha, a legrosszabb időkben sem. Nem jár kocsmába, olvas: Mindig is sokat olvasott, és most is ezt csinálja. Nincs az a könyv, amelyet el ne olvasna. Mi, lányok, akik Galántán Vízkeleten élünk, ha csak tehetjük, szaladunk haza, a töb^ btek pedig, akik a faluban maradtak, segítenek neki. Gondozza a házat, kertet és a falut is. Nem véletlen, hogy éppen kaszálás közepette találták, mert hogy Kosút szép, gondozott legyen, azt mindig is nagyon a szívén viselte. Emellett az unokáira is gondol. Mindig akad nála pár szem cukorka, egy-két tábla csokoládé az unokák szá-. mára. De szeretik is őt. Odahaza az anyámnak nem a régi urakról beszéltem -— mert hol is vannak már azok? —, hanem elsősorban róluk, mert megérdemlik. Németh István-. Kép: a szerző egy számítógépre? ILONA —- Huszonhárom éves vagyok, a nővérem már régen asszony, három apró gyereke van- Látom, hogyan élnek. Az üzletben, ahol dolgozom, a férjes asszonyok, habár fiatalok még, sokat panaszkodnak. Gyakrabban hallok panaszt az ajkukról, mind önfeledt, boldog nevetést. Mindezt csak azért mondom, hogy megértse, miért nem akarok olyan férjet, mint az övék. — És tudja, hogy milyet akar? — Természetesen! Akár le is rajzolhatom. Azt mondják róla, hogy számító, rafinált és válogatós. ö csupán ennyit mond: megfontoltan cselekszem. A családalapítás, annak kiválasztása, akivel vállalom két-három kis emberke felnevelését — mondjon bárki bármit — az élet legjelentősebb eseménye- A többi csak ennek következménye. — Mondjuk, hogy igaza van. De most addig fog várni, míg ötvenéves nem lesz, és akkor majd rátalál álmai lovagjára? És ha akkor sem? Mi lesz, ha akkor sem? Ilona a fejét ingatja, nem, nem úgy képzeli- Elsősorban szeretnie kell azt a férfit, szerelemből akar férjhez menni. Utána majd meglátja-.. Válasza általános. Tudja, ugyan, hogy mit akar, de a „kivitelezés“, a valóra váltás módjában bizonytalan. Pedig már sok ezren kipróbálták, és dicsérik a módszert, amelynek a neve: KONTAKT FÉLMILLIÓ MŰVELET EREDMÉNYE: FÉRJ-FELESÉG A tudomány hazánkban először 1972-ben szőlt bele a társkeresésbe, párkeresésbe. Prágában ebben az évben egy egészen új, modern munkahely jött létre, amelynek küldetése az ideális férj és feleség felkutatása volt. Kontakt, ezt az egyszerű nevet kapta. Értelmi szerzője Jifi Prokopec, a Pszichológiai Kísérleti Intézet professzora volt. — Mi is tulajdonképpen a Kontakt? — teszem fel a kérdést ArnoSt Flautner mérnöknek, a mindössze négy személyből álló munkahely vezetőjének. — Modern számítóközpont. A „főmunkatárs“ neve MINSZK 32. A MINSZK 32 számítógép, három programozó rajongja körül, hallgatja a szíve dobbanását, zümmögését. — Mi a Kontakt küldetése? — Hogy feldolgozza a beküldött kérdőíveketA válasz így nagyon egyszerűen hangzik- Ott voltam, amikor a gép dolgozott. Pillanatok alatt félmillió műveletet végzett el. Ennyi munkájába került egyetlen kérdőív feldolgozása. Egy fordulóra a központba 6-7000 kérdőív fut be. Ezeken körülbelül egymilliárdnyi adat szerepel. Az emberi agy képtelen lenne feldolgozásukra. Kontakt-kérdőív korlátolt mennyiségben kapható a nagyobb városok újságosbódétban. Ara: 2,50- Kitölté se előtt a forduló résztvevője 70 vagy 100 koronát fizet be a mellékelt számlára, attól függően, hogy egy vagy két fordulóban szándékozik-e részt venni. A fordulókat rendszerint negyedévenként bonyolítják le. MIT TARTALMAZ A KÉRDŐÍV? Száztizenöt kérdést, néhányukra 3-4 válasz közül is választhat a társkereső- Ezek közül az elképzeléseiknek a legmegfelelőbbet jelölik meg a résztvevők. Miután a kérdőívet kitöltöttük, elküldjük a Kontakt címére, és ezzel sorsunkat a MINSZK 32-re bíztuk. Igen, érzéseinket egy gépre bízzuk. Tíz évvel ezelőtt ez még szenzációnak számított. Ma a számítógép kétezer ember közül kiválaszt kettőt, akik között komoly kapcsolat, akár szerelem is létrejöhet. - A gép azt teszi amit Ilona mondott az elején: megkérdi á forduló férfi résztvevőit, hogy megfelelnek-e követelményeinek. A résztvevők korhatára nőknél 19-58, férfiaknál 20- 61 év között mozoghat. Az intézmény szigorú titoktartással őrzi a kérdőíveket, sőt hivatalos borítékukon és levélpapírjukon sem szerepel áruló jel e feladókról. A Kontakt ezzel Is elejét veszi a rosszmájú- szomszédok ég postások pletykálkodásának. Megtörténik, hogy egy résztvevő elképzeléseinek, többen is megfelelnek. A számítógép természetesen mindnyájukat megjelöli, szerelemre azonban egyiküket sem gyújtja. Az igazi kiválasztása már magánügy, és rendszerint a többszöri személyes találkozókon születik meg a döntés. KI AZ IGÉNYESEBB? —Kik az igényesebbek? A nők vagy a.férfiak? — Gondolhatja, hiszen maga is nő. A nők fele érettségizett, illetve főiskolát végzett, és legalább az övéknek megfelelő vagy magasabb végzettségű partnert szeretnének valamennyien. A társkereső férfiak fele munkás, és érthető, hogy míg 30 éven aluli egyetemet végzett férfiak 87 százaléka társra talál, addig a nőknek mindössze 38 százaléka lel elképzelései szerinti part nerre. Vannak kicsinyes és majdhogynem nevetségesen ígé nyes társkeresők: 30 évnél fiatalé bb feleséget szeretne egy 58 éves nagyapó. Vagy: csak szőke lányok jönnek számításba! (Aki nem tudná, a haj színe ma csak egy óra kérdése...) Vagy: 180 cm-nél magasabb, fekete hajú, kékszemü fiatalembert szeretnék.. Az ilyen társkeresők aztán haragszanak, ha a gép azt válaszolja, sajnálom... Tökéletes valóban csak a képzeletbeli férfi vagy női ideál lehet. Természetes k&vetelméhyek közé tartozik, hogy a nő lehetőleg ne dohányozzék, ne le gyen kövér, és tudjon főzni. A legtöbb férfi annak ellenére, hogy jómaga elvált vagy özvegy, az úf párvá lasztásnál a leányoknak ad előnyt. A nőknél nagy szerepet játszik a férfi megjelenése, hivatása, jelleme, szenvedélyei. Csak ezek után következnek a kereseti és a vagyoni kérdések. A GÉP BELESZÖL Elmondtunk mindent a modern ismerkedési -módszerről? ... NEM... A,RIPORT HIÁNYOS!... KIMARADT AZ ÜDVÖZLETEM... ' MINSZK 32 ZACSEK ERZSÉBET
