Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-05-25 / 21. szám

10 ü 1931 „fekete pünkösdje'' a cseh, szlovák és a csehszlóyákiai magyar Írók „vörös barátságának“ vérkeresztsége volt.-Az ártaflanul vádolt és elítélt Major Istvánt Vladimír dementis védte.­A Major-per védőjének fogalmazója, és a per menetének rögzítője Ján Rob Ponican volt.-Az Útban megjelent „A kosúti fekete pünkösd“ című beszámolót három bi­zottság helyszíni vizsgálatának anyagából állították össze. A DAV-hoz nem tartozó, de velük szimpatizáló Emil Boleslav Lukáő Dá­niel Okáll fogalmazta még azt a kiáltványt, amelyet azután Vladimír demen­tis terjesztett elő a cseh és a szlovák írók aláírására. „A szlovák író és írástudó nem hallgathat, ha lelkiismeretét megsebzlk“ — hangzott az eddig magyarul még nem közölt manlfesztum első gondolata. A kiáltványt a következők írták alá: Dusán Makovicky, Hana Gregorová, Gejza Vámos, peter Jilemnicky, Jozef. Rybák, Emil Boleslav Lukáő, Ján Smrek, Fra- fio Kráf, Ivan Horváth, Daniel Okáli,- Laco Novomesky, Milo úrban, Jozef Gre­gor Tajovsky Anton Horejsl, Ján Rob Poniőan, Vladlnjír dementis. Ezzel egyidőben jelent meg a Tvorba VI. évfolyamának 27. számában Július FuCfk levele.' Íme az első magyar fordítása: LarvSl azoknak a férfiaknak, akiket nagy­ra becsüISk Dr. Véclay Tllle árnak a Károly Egyetem tanárának, Prága Dr. F. X. Salda úrnak a Károly Egyetem tanárának, Prága Dr. J. S. Macbar író úrnak. Prága JiH Mähen író úrnak, Brno Dr. Fr. KrejCf úrnak a Károly Egyelem ta­nárának, Prága TISZTELT URAIM! Kz 9mt>er életében vannak ptllanaíok, a- mikor az előtte lejátszódó események szo­rongó érzéssel töltik el, amikor az előtte tornyosuló aljas, gonosz tettek felháborít­ják. Szorongó érzése támad nemcsak maga- féltésből, nemcsak az aljas tettekben rei- lő életveszélytől, hanem attól, hogy ezek eíStte játszódnak le, s nem tett eleget, hogy meggátolja őket, nem ragadott meg minden alkalmat, arra, hogy jogait, köteles­ségeit érvényesítse. Eme gondolok most. amikor önöknek í- rok Kommunista vagyok. Azért hangsülyozom ezt önöknek, hogy kimondjam: tudom, hói az egyedim se^tóeró, tudom, hol az egye­düli mentőeró, tudom, hol wm az egyedüli út. amely a szabadság felé vezet. Ez nem az önök erefe, nem az önök ha­talma, nem az önök útfa. Kommunista vagyok, s önök az ellenünk harcoló tábornak a tagfai. De önök tanítóim voltak. Az egyetem tan­székein s könyveikben tanították az iffú embert, aki figyelmesen hallgatta « legyez­te meg mindazt, amit életképesnek tartott és tart az üf, klharccltt életben. Sokat ta­nultam önöktől, azt is, hogy kritikus szem­szögből értékeljem tanaikat, s belőlük csak az életképest vegyem át. S mert kötelessé­gemnek érzem, mint fő diák, visszaadni egy részét annak, amit kaptam, most Izga­tottságomban, mint kelepcébe zárt egér, 'á- bukkantam az önök nevére, azoknak a fér­fiaknak a nevére, akiket nagyra becsülök. S mert hallgodnak, önökhöz fordulok. Az elmúlt alig három hónap alatt a Cseh­szlovák Köztársaságban kétszer dördült el csendörsortOz a munkások ellen. Duchöooban négy, Kosüton három halott — ez a legtömörebb összegezése a munka- nélküli bányászok és a rosszul fizetett földmunkások ellen folytatott harcnak. Ö- nök hallgatnak. S az agyamban dörömböl­nek a kérdések: Minek a nevében harcol­tak önök az osztrák csendőröknek a mun­kásokat halálra sebző találatai ellen, vafon m-nek a nevében harcoltak, ha most han­gúinak? Minek a nevében volt merszük til­takozni a nemzetiségi elnyomás ellen, ha most szótlanul szemlélik a szlovák falvak három földmunkását, akikéi, cseh csendőr­golyók sebeztek halálra. Minek a nevében írták könyveiket, költeményeiket, a csá­szárság gyilkosságai ellen tiltakozó cikkei­ket, minek a nevében harcoltak olyan bát­ran, amiért mi fiatalok, diákok és dolgozók olyan nagyon megszerettük és megbecsül­tük önöket? Minek a nevében is harcolták a múltban, ha most nem érzik szükségét a szónak? Önök hallgatnak. S mégis mindez Önökhöz szOl, s arra ösztönöz, hogy megszólaljak. Nemcsak a hét halott, és az, amit a halottak követel­tek, s önök nem adhatták meg nekik, ha­nem az, ami felettük fátszódik, ami arra int mindenkit, akt valaha is vágyott az i- gazságosságra — nem hallgathatl Önök idősebbek nálam. Tanítóim Az önök szaval vezettek be abba a történelembe, amely az önök számára felenkor volt. K történelemnek ts voltak halottal. E törté­nelemben .is eldördültek a csendörpuskák és a csendörrevolverek sortüzei, és hallat­szott az utcák kövezetére és az országutak porába hulló sebzettek elcsukiö hangfa. De azutáni A megsebzettek legmélyebb jáfdal- mdval lobbant fel haragfuk akkor, amikor a császár minisztere néhány szabványos frázissal emelte meg kalapját a halottak e- lőtt, s így becstelenitetle meg őket. Eelhá­KOSŰT a közös harc iskolája borították önöket begyakorolt safndíkozöb szaval, üres fogadkozásai, a vétkesek, az agitátorok megbüntetését érintő kifejezései. Ellenszenvvel támadták a miniszter forma­lizmusát, amellyel be akarta hántolni a le­lőtt eket. Nem hallgathatták, mert . a halottak hős­ként estek el, s utána gyilkosuk gyalázta meg őket. De ki tartja zárva ajkukat, amikor már nem a császár minisztere beszél? Oly történelmi korszakot dolgoztak fel, amely az önök számára jelenkor volt. Most vigyázó szemüknek ez a kor nem a jelen kora. Kívántam, hogy ott üljenek a képviselő- ház erkélyén, lássák a szónoki emelvényre’^, lépő jól megtermett férfi alakját, s hálíják\ nyilatkozatát. Dr. Slavtkét, a belügyminisz--^ terét. A szlovákét. aki Szlovákia három meggyilkolt polgáráról beszélt. Be kár, _ hogy nem látták és nem hallották ezt afí ‘érfiút Felnőtt, ember beszélt, a köztársa-t säg minisztere, s arckifeíezése komolynak]', bizonyult Csak időnként villant fel szemé­ben és hangjában n csodálatra méltó maga-t. biztonság, a különös nyugalom. {a parlamenti cenzúra törlései S mirő! beszélt ez a komoly, felnőtt kö­telességtudó férfiú? Arról, hogy Kosúton, joggal folyt a földmunkások vére. Joggal, , mert Mafor képviselő vezetésével pünkösd ■■ hétfőjén a földmunkások forradahnat akar­tak kirobbantani. S a miniszter úr bizony­gatta: a három ember* joggal lőtték agyon.- De még többet is mondott: e vérontásért^ joggal állítják majd a bíróság elé és ííé-í llk el a kommunista Major képviselőt — s hangjában még mindig érezhető volt a ha­talom erejéből fakadt nyugalom —, a gyá­vaság képmását, aki a néhány maga okoz­ta horzsolással a földre vetette magát, hogy megmentse életét. Ismerem Majort fa parlamenti cenzúra törlései a szlovák földmunkások főbb életéért foly­tatott harc vezére volt, olyan sztrájk vezé­re, amely győzelemmel végződött. S ők- szerették őt. Hittek neki, követték öt, sb ezért lett veszélyes. Most elhallgattatták. J Önök is hallgatni akarnak ezzel kapcso-S latban? | (a parlamenti cenzúra törlése) & Néhány emberünket kiutasítottak Kosű/-^ ról, mert meg akarták tudni legaldbb a tö-^ redékét az Igazságnak. fi Hallgathatnakl Semmit sem mond ez 0- nőknek? Az ember néha feltételezi — talán okta-- lanul —, hogy az igazságszeretők azért hallgatnak, mert nem ismerik, nem látják}, az igazságot. 3 / , El akartam űzni ezt az érzésemet, ezértij írtam önöknek. ^ (a parlamenti cenzúra törlése} t I, Önökre ugyanaz a felelősség hárul, mint' mindazokra, akik e pillanatban nem érzik. a harc fontosságát. Nemcsak a magam nevében írok önök­nek. Nyílt levelet írok, a látni vágyók sze­me előtt fordulok önökhöz. lehet, hogy a köztársaság második mi-. nisztere elzárja a nyilvánosság elől e le-)-, uelet. Lehet, hogy fehér papírt látnak csákói ott, ahol az ifjú ember, az önök tanítványa szorongását és vádfát akarta kifejezni. | Hiszem, hogy mindez csak újabb tndtték^. lesz az önök számára, hogy megszólálja-L nak. Nem mint elvakult apák, akik nem a-i karnak látni, akik nagyon is vigyáznak,h fejjel ne-» menjenek a falnak, s ezért ín-« temek bölcsességre és óvatosságra, hanem $ hogy úgy szólaífmak meg, mint azelőtt: be-^ csületesen és nyíltan. g Nagyra becsülöm önöket, mert harcoltak.í Ha jól értettem önöket, a harcnak nincs 1 vége. De ha az önökbe vetett hitem túl fiatal [ és kritikátlan volt, bocsássanak meg. S önök továbbra is némák maradnak. S OENES GYÖRGY: ±e-e Lúrinez Gyula rajzai a Koaúti sortűz című sorozatbú) lŰLIUS FUClKj Prága, 1931. június 7. Július Fuöík-őszinte, Urai hangú levele visszhangra talált. S a szlovák írók manifesztumát aláírták: Zdenék Nejedig, F. X. Salda, Marie Májerová Bedfich Václavek, Konstantin Biebl, Ivan Olbracht, .Antal StaSek, Helena Malffová, arch. Ján Krocha, Karéi Teige, Vladislav Vancura, St. K. Neumann, M. Vaflek. Dr. R. Fleischner és tér méáZetesen a levél írója. Július Fuöík. A magyar írók közül: Fábry Zoltán, Földes Sándor, Forbáth Imre. Nem véletlenül fogalmazta meg tehát Balogh Edgár Peéry RezsöveF és Hor­váth Ferenccel a „vérkeresztség“ után harcos nyilatkozatát: „Restelljük a magyar írástudók árulását, és köszönjük nektek, szlovák és cseh írók, hogy helyettesítettétek azokat, akik nálunk még hiányoznak. A fia­tal kisebbségi magyar értelmiség jól tudja, hogy a szlovák és a cseh írók állásfóglalása- a magyar földmunkások mellet történelmi vonatkozásban mit jelent:' a ma^ar és szlovák nép találkozását és szövetkezését a cseh proleti riátussal... a boldogabb jövőért“. Ritzko Béla SORTUZ Éhség, faj, kiégett vad mezők, falvak béna csöndje, típrott haragja, számkiyetettek borús sokasága, tenger élet tengernyi gályarabja, hej, sivár az út, lelket: ölő, ásttú, mint a bánya. melynek kiégett utolsó lémpsléngja, s rémekkel fenyeget, leskelS haléllel. tojtogatö, szörnyű pusztolússal­Hővé, merre? A nyomor feldötdmböl, s fölszakad a csönd, üvölt az étaség- SegUség! Segltségl lódulj paraszt, lúdulj, amíg meg nem öl a kétség! Kaszára, kapára! Nincs mér més reménység, vörös a nap, bej, proletárok, veletek tartunk, veletek égünk, mert nagy már a kin és nagyon ver az étok­Őzen a város, forr a jövandö, a párt beszél, Major István beszél; nem, már nem szól, csendórgolyó fütyül, hörög a paraszt, az utca csupa vér. Majort a földre verték, asszonysikoly baslt a döbbent csöndbe, jaj, kenyér helyett ólmot kapott; hej, kosúti ntca, pünkösdi utca, te szomorú, te véres ravatalt F. X. SALDA: KOSŰT Csöndben, csak c.söndesent Búr fegyver dörgfltt Radotlnban, Ducbcovon, Kosúton. Csak csöndben, csöndesen! Meg na hallják a jajt, raérföldkövskként álljatok az úton. Ma itt láttak; holnap talán vér bnll Kassa, Sörény, Trencsén kövére. Ka egy kuvasz a fegyver elé ugrik, ki bánjaPl Talán a csendőr vétke? Csöndben, csak caöndaeenl Kapjátok véllatokho? a flintát, a csendőrszfv kemény- Csöndben, csak csöndesen! Ropogjon a puska, s visszhangját messze hordja el a szél! (Fordította Dénes Györgyi

Next

/
Thumbnails
Contents