Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-11 / 19. szám
10 úiiság NAGY LASZLO: HIMNUSZ MINDEN IDŐBEN Te szivárvány-szBmöldfikü, Napvilá); lánya, lángölü. Dárdának gyémánt-köszörű. Gyönyörűm, te segíts engsmi Te fülemülék pásztora. Sugarak déli lantosa. Legelső márvány-palota, Gyönyörűm, te segíts engem! Siralomvölgyi datolya. Festmények rejtett mosolya. Templomon arany-kupola. Gyönyörűm, te segíts engem! Díjra korbácsolt versenylé. Lázadásokban lobogó. Csillag, dutyiba pillanté. Gyönyörűm, te segíts engem! Harctéri sebek doktora. Hazátlanoknak otthona, Mézes bor, édes babona. Gyönyörűm, te segíts engem! Piaci csarnok álmosa, Nyomorúságnak táncosa. Szilveszter-éji harsona. Gyönyörűm, te segíts engem! Béta-sngárban reszkető, Sok-fefü kölyket elvető. Tengerek habján csörtető, Gyönyörűm, te segíts engem! Minden idohen ismerős. Mindig reménnyel viselos, nájokkal isteni erős. Gyönyörűm, te segíts engem! Öröktől belémkarolú. Vánkosra velem hajóié. Varjakat döggé daloló. Gyönyörűm, te segíts engem! Iszonyattól ha szédülök. Ha a pimaszság rámdönög. Önmagámmal ha kúzdödök. Gyönyörűm, te segíts engem! jog hogyha van: az én jogom. Enyém itt minden hatalom. Fölveszem kardom, sisakom! Gyönyörűm, te segíts engem! Felragyog az én udvarom, MegdicsőUl a vér s korom, Galambok búgnak vállamon. Gyönyörűm, ha segítsz engem. ÍANOítY-ISTVÁN: Kamasz szerelem Hajnal-alma-rubínt alkonyosan neopteti. Hajnal gprjedezett a jiú térdptn. Alkony szőtte'a lány homloka harmatát. Zsongón összeborult^ fejük. Oltó sárga pora tejszagú'szög-haján. Szálló éji bogár mellet dómcsúcsán. Fészek fecske bozsong gyermekölében. Épp most röppent ki az anyjuk az istálló kapuján. Zsömleszínű tehén kérődzik, nagyokat fúj. Kukorint kakas gőzlő trágyahegyen. Tétova-rémülőn reszket combon a comb; feszül. Duzzogón dadogott jonhuk imája; kél fúló csillag a lány özike-nagy szemén. Fúló sóhaj a két szájon alig rebeg. . . Dörren nyílik a nagy kapu, s két ökröcske feje imbolyog rajta be. fárom súlyos ive nyomja a marjukat. — Csókjuk félbetörik. Karjaik ellökik testüket, min a görcs facsar. Egymást váltva közös fecske, s a fecskenő. Félbetörve maradt a puha pillanat. Emlék kék ajaka messzibe fényesül, s bűvös semmibe távolul. Égig nőttek ahajt a kamasz almafák. Fiú nem fiú már: pók a fejére sző hószínű szövevényt. Messze-lökő Idő dúlt ördögszekerét viszi. Kit akkor nem akart látni, ma látja: a másik lányt a merev ágyban, a köszerű kékes körtefejet, s érzi, miként sürül nyűtt erében a mész, a kő. A z öregnek hosszú, deres szakálla, nikotintól sárga bajusza volt; piros le- bernyegben, sarkos cipőben, kender- kalapban, kosárral a karján odament, vlsz- szalépett, majd bátortalanul újra odament a kaszárnya kapujához. Meg akarta szőll- tanl az őrt, de szavát szegte a katona kiáltása: — Ügyeletes tizedes! A tiszt egy ugrással a kapunál termett, mintha csak lesben állt volna. A kérdő tekintetre meg a bíztató fejmozdulatra az Ismeretlen megkérdezte: — A fiam itt volna? A tizedes elnevette magát. Az őr egykedvű maradt, hideg, akár a köszobor. — Az ezredben háromszáz fiú van; nem tudhatjuk, hogy a fiát hogy hívják — válaszolta a tizedes. — Manuel... Manuel Zapata, tisztelettel. A tizedes a homlokát ráncolta, úgy ismételgette, kutatott az emlékezetében: — Manuel Zapata? ... Manuel Zapata?.., Majd magabiztosan így szólt: — Nem ismerek ilyen nevezetű katonát. Az atyafi büszkén ágaskodott vastag cipótalpán, és gúnyosan mosolygott: — Csakhogy nem közkatona ám! Tiszt a fiam, csapattiszt... A trombitás az örszobáről hallotta a beszélgetést, odajött, félrevonta a tizedest, és odasúgta neki: — Az az új, amelyik nemrég jött az iskoláról — Ml a fene! Az a szószátyár... A tizedes fürkészve végigmérte az öreget. Szegénynek látszott, hát nem merte behívni a tiszti fogadóba- Az őrszobára tessékelte. Az öreg letelepedett egy fapadra, a kosarát a keze ügyében tartotta. A katonák odajöttek, kíváncsian nézegették a parasztot, érdeklődőén a kosarat. A kis kosarat zsákdarab fedte. A zsáktető alatt egyszerre kopogtatni kezdett, majd kidugta a fejét egy piros tarajos tyúk: fekete csőre tátva maradt a melegben. A katonák kiabáltak és tapsoltak, mint a gyei(.''•■ek: — TyuKleves! Tyúkleves! ' Az atyafi a várakozás Izgalmában és a sok fegyvertől nyugtalanul ok nélkül nevetgélt, és hebehurgyán mondogatta, ami az eszébe ötlött: — Az ám... bizony. Tyúkleves... de a fiamnak. Majd hirtelen gond árnyékolta be az arcát, amint hozzátette: — öt éve nem láttam! Aztán, a füle tövét vakargatva, vidámabban folytatta; — Nem akart ebbe a faluba jönni. A gazdám csinált belőle katonát. Ügy ám, bizony!... Valaki elment az őrségből a hadnagyért, a vállszíj, az öv és a kard súlyától merev és nehézkes léptekkel. lovardában találták, szemközt a pihenő csapattal, tisztek körében- Alacsony, OlEGARIO LAZO BAEZA: tárná, köpcös, közönséges arcú hadnagy tolt. A katona vigyázzba vágta magát, a föllet kirúgta maga alól, ahogy összecsapta a tokáját, és Jelentette: — Keresik, hadnagy úr. Nem tudom, miféle' ötlet villantotta meg 1 képzeletében apja félszeg alakját... Felemelte a fejét, és fitymáló hangsúly- yal, fennhangon mondta, hogy a társai is tallják: — Ebben a faluban-., nem ismerek sentit... .»f , t -V:- ■‘-r ■ •’ . -■= i'.■ fy: ■ÍÍLtn. ^ ■ V. Ä katona kérdés nélkül részletezni kezd— Ráncos emlterke, lebecnycget visel... Messziről jön. Kosarat hozott..Ä hadnagy vörösen, bódult dölyfösen a sapkájához emelte a kezét: — Jól van... Lelépheti A' tisztek arca gúnyosan ragyogott. Nézá .^k Zapatát... ö nem állta a sok kérdó te-. kintetét, lehajtotta a fejét, köhögött, cf|a TBfVfiVéi ve nalakat rajzolt a földre. öt perc múlva megint jöttek az őrségről Egyszerű kiskatona, igazi újonc, a vigyázzállás gúnyképe. Négy lépésről kiabált, közben csapkodott a karjával, mint a csirke a szárnyával: — Keresik, hadnagy úri Falusi ember... Azt mondja, hogy uraságod apja... A hadnagy nem utasította rendre alárendeltjét a viselkedéséért, hanem csak eldobta a cigarettáját, dühösen rátiport, úgy vá laszolt: — Elmehet! Máris megyek. És hogy elkerülje a magyarázkodást, az istállóba ment. Az ügyeletes tisztet zavarta az öreg szívóssága meg az őrmester folytonos jelentése, llát ő Is elment Zapatáért. Közbén szegény apa, akinek férfiszíve gyerekszívvé lett az évek során, egyre Iz- gatottabban figyelt. A legkisebb zajra kitekintett, nyújtogatta pulykáélioz hasonló vörös, ráncos nyakát. Minden lépés felrez- zentettE, azt hitte, a fia jön, hogy átölelje, hogy új életéről meséljen, hogy megmutassa neki a fegyvereit, felszerelését, lovait... Az ügyeletes tiszt úgy talált rá Zapatára a lóístállöban, amint az látszólag éppen ellenőrzést tartott. A tiszt nem sokat teketóriázott, szárazon mondta; — Keresnek... Azt mondják, az apád. Zapata elfordította a tekintetét, nem válaszolt. — Az őrszobán van... Nem tágít. ' Zapata toppantott, dühösen rágta a száját, és kiment az őrszobára. Mikor belépett, az egyik katona elkiáltotta magát: — Vigyázz! A raj úgy ugrott föl. mintha dróton rán tották volna. A terem megtelt kardesorgés- sel. lábmozgással, sarokcsattogással. Az öreg elkábult, hogy így megtisztelik a fiát, és elfelejtkezett a kosárról, a csírké röl, és kitárt karokkal sietett felé. Mosolygó arca olyan ráncos volt, mint egy vén fa kérge. Örömtől reszketve kiáltotta; . ■ — Maűungol Maűunguitol... A tiszt hűvösen üdvözölte. A paraszt ölelő karjai lehanyatlottak, arc- izmai rángalództak. A hadnagy feltűnés nélkül kivezette a kaszárnyából. Az utcán a fülébe súgta: — Hogy juthatott ilyesmi az eszébe!.. Meglátogatni engem!... Szolgálatban vagyok... Nem hagyhatom olt! Azzal hirtelen visszament. A paraszt zavartan és remegve odabotnr- kált az őrségre- Gondolt egy nagyot, kihúzta a tyúkot a kosárból, és odaadta az őrmesternek. — Itt van, a maguké, csak a maguké. Elköszönt, ment, vonszolta azt a csalódásban elnehezült lábát- De a kapuból könnyes szemmel visszaszólt: — A gyerek nagyon szereti a melle hű sát. Adjanak neki egy darabkát belőle!... HALASZ TÜNDE forriil ás
