Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-20 / 3. szám
3 < o z o LU Hl (Ú »f*» jU hO n borck között, olyanokkal érintkfzik, akik becsülik őt Csak ne kellene levetkőznie. két nővér biztosan elájul, ha mp^glátják a hátát 2. — ö vett rá, a leány. Nem akarta elhinni, hogy az esete vagyok. Erre a haver odapingálta a nevét, a karomra. Níeg sok más mindent ami tetszett is neki, de ennek ellenére nem sokáig volt közös az ú- tunk. A leány elment ^ itt ez, a karomon, ez maradt Hogy a mennykő v,ágott volna akkor közénk, amikor megismertem ... 3. Ha egyenesen öl, akkor a mellén csak egy seminitmondé .ábra látszik; ha mindkét vállát felhúzza, akkor az ábrából kivehető egy női akt; ha a bal válhat le. a jobb vállát pedig íelhúzza, akkor az ábra tulajdonosának magyarázatára van szükségünk, hogy felfedezzük a „nagyszerűséget“: „Az Oj Ifjfiság karácsonyi számában olvastam egy riportot két csSnya lányról. Én is legszívesebben kibújnék a bőrömből, pedig nem születtem csúfnali. Tizenhat éves voltam, amikor meggondolatlanul tetováltattam a karjaimat, mel* lemet, nyakamat... A nagy műnek csak addig örültem, amíg megismerkedtem egy lánnyal, Marikával-. Nagyon szerelmes voltam belé, de ő valahányszor rám nézett, sírva fakadt. A nyakamra ugyanis az van tetoválva, hogy „Ajlavjú Éva” Soha nem ismertem ilyen nevű lányt... Kérem, segítsenek rajtam. Legszíve.seb- ben kifordíttatnám magam, mint egy kesztyűt, vagy viselnék inkább örökös sebet, mint ezt az idióta feliratot..." A legtöbb ember szépíti magát, és csak elenyésző azok száma, akik tudatosan elcsúfítják külsejüket- Közéjük tartoznak azok a fiúk és lányok, akik indiántörzsek mintájára telerajzolják. írják testűket. Függetlenül attól, hogy harcba in- fliilnak-e vagy sem. Bőrűkről leolvashatjuk hogy kinek esküdtek örök hűséget, ki a példaképük és egy csomó egyéb ostobas.á- got. A tetoválást rendszerint 15-30 évesen .követik el“ magukon, vagy egy „művész“ segíti őket a remekmű elkészítésénél. Fiatalokról van szó, egy meggondolatlan, de maradandó nyomokat hagyó lépésről, ezért úgy gondoljuk, hogy a témával érdemes foglalkozni. A tetoválást több nyugat-európai nagyvárosban iparágként űzik az élelmesek. A kiszolgálás »gyors és — fájdalmas. Az elszánt páciens a falra függesztett mintákból kiválasztja az egyéniségén^ legmegfelelőbbet, és összeszorftja a fogát. Többi már a „Művész“ dolga. A minta rákerül a bőrre. Szinte mindegy, hogy milyen fró- vagy rajzolószerszámot használnak hozzá. Lehet az golyóstoll vagy tintaceruza. Az ábrát vagy jelszót aztán sűrű tűszúrásokkal rögzítik a bőrbe. Ezt festékkel, tussal, korommal vagy szénporral dörzsölik be. Az apró lyukakból itt-ott felbuggyan a vér és összekeveredik a festékkel, korommal. Kész ■az orbánc, nyirokér- vagy mirigygyulladás, tiiberkolúzis vagy szifilisz. De hál istenem, a „szépség“ áldozatb.a keriil. És a férfiakban is van hiúság bőven. Pláne, ha a tetoválásban, férfiasságuk megnyilvánulását vélik. E setek: 1. Két Inővér tolókocsit gurít a műtő felé. Rajta fiatal fiú, két órán belül megoperálják. Izeg-mozog, felemeli a fejét. — .Az ingemet is levetik? — De le ám — neveUiMek az ápolónők. — Mindent? — Mindent. — A két nővér megnézi a pácienst, és még nagyobb hahotára fakad. — De elaltatnak? — Majd inkább álomba ringatjuk ... A fiatalember fél. Fél az injekciós tűtől, és szinte remeg, amikor arra gondol, hogy levetik az ingét. Egész teste tele van ocs- mány feliratokkal és pajzán rajzokkal, a- melyektől nem és nem szabadulni. Férfi- társaságba, ha „kiállította“ a „tárlatot“ sikere volt De többet mozog normális emKép: arch. «gy ronda nő is egy ronda férfi a lehető legközelebb állnak (vagy ülnek?! egymáshoz. — A barátomnak a hátán van egy ilyen rajz. ö szégyelli. csak sötétben jár fürödni. Nekem mindegy, szeretem, ha megbámulnak. Engem a strandon többen néznek, mint a legszebb nőt Megtudom még, hogy nemcsak a strandon, hanem a kávébázban, az utcán is a gyárban is ő a „sztár.“ Ugyanis mindenütt derékig kigombolt ingben jelenik meg. Cinikus vagánysága undorító és visszataszító. A primitív afrikai törzsek ma ti mágikus erőforrásnak tekintik a tetoválást. .á kultúrnépek azonban már résen elvetették, barbár szokásnak minősitgt- ték. Már a régi görögök is a rómaiak is lenézték a tetovált férfiakat A hitleri koncentrációs táborokban a fasiszták elevenítették fel ezt a műveletet: az internáltak karjára sorszámot égettek. Az ember ezzel „megszűnt“, csupán egy szám maradt. El lehet-e tűntetni a bőrbe vésett „vallomások,st“? Ezt a kérdést tettük tel a bm- lislavai Gyógykozmetikai Intézet egyik dolgozójának. — Évente növekszik azok száma, akik szeretnének megszabadulni dekorációiktól. Ez azonban nem olyan egyszerű, sőt in kább lehetetlen. Ezért jól meg kell fontolni hogy érdemes-e jegyzetífizetnefc használni a test védőhuzatát. Mindmáig nem ismerünk tökéletes detaluáló eljárást. (Tatau -• tetoválás). Jómagam is többféle eljárással próbálkoztam. de egyik sem hozott tökélete« eredményt. Kis tatatijelekel kivághatunk u gyan a bőrből, de helyükön heg marad Ha jól ráncolható bőrfelületen vannak az ábrák, akkor segíthet az ügyes plasztika. .A feszes börfeUilelen nagymértékű ábrák eltávoIUásánál nehéz az ors'os feladata, de a páciens helyzete sem irigylésre méltó. A kezelés még érzéstelenítéssel is fájdalmas. Tudtommal eddig még senki sem számolta össze a tetováltakat, és nem is lenne helyes, ha azokat, akik iMtén kétes hírű „művészek“ próbálkoztak egy külön csoportba sorolnánk. Meggyőződésem, hogy egy bizonyos idő elteltével maguk is elítélik a tetoválást, és belátják, hogy az. ami valamikor magabiztonságot kölcsönzött nekik, az most, hogy komolyabb korba léptek, szégyenérzetet kelt bennük. Sajnos, az orvosok és a kozmetikusok tanácstalanok. És még csak szemrehányást sem tehetünk nekik azért, hogy tudatosan tanácstalanok. Zácsek Eruébel t A HELYEN A leány 17 éves volt. Hosszú, hajú, hosszú lábú. Bmtislavában, ott, ahol az Aranyhomok strandia kezdődik, kiállt az út szélére és várt. Nem integetett az arm haladó sofőröknek, tudta, hogy anélkül is észreveszik. Húsz perc múlva már ott kuporgott egy szép Volga hátsó ülésén, és arra gon dőlt, hogy vajon túrós lepénnyel vagy sült almával jogja-e várni a nagyanyja... 1. BuSemy egy egészen kicsi község a trnavai járásban, nincsen semmilyen nevezetessége. A sofőrök azonban jól ismerik a község határában nemrég menyüt Motorestet. Érdemes itt megállni egy kofolára vagy egy kávéra. A távolsági kocsik vezetői szívesen tesznek egy kis kitérőt a vendéglő miatt, mert ott éjszaka is kiszolgálják őket. — Megálljunk, ne álljunk? — ezt latolgatta Jozef Karóba és társa a hatalmas ITT búlorszállító kocsi vezető fülkéjében. — Eh, rövid az út hazáig, kibírjuk. Előttük az alig észrevehetően emelkedő úton egy csaknem vadonatúj tartály- kocsi haladt. Semmi külö nős, hozzánk hasonló, nehézkesen mozgó kocsiórtás, gondolták, és eszük ágában sem jutott megelőzni a Ben- zinol autóját. Egyenletesen haladtak egymás mögött, a köztük lévő 50—60 méteres távolság se nem csökkent, se nem növekedett. A tartálykocsi azonban egyszerre csak átment az út bal oldalára. Karabáék eleinte az’ hitték, hogy előzni készül. — Mit müvei ez a szerencsétlen? Azt hiszi, hogy a porondon van? Mondtak volna még cifrábbat is, de attól a pillanattól kezdve nagyon mélyen 'kellett lélegezniük. EZEN hogy a szemük elé táruló kép láttán megőrizzék lélekjelenlétüket, a férfiakhoz méltó erősségüket. Rettenetes csörömpölés hallatszott, és még mielőtt megálltak volna, vagy húsz méter magasságból egy autókerék huppant a kocsijuk elé. A tartálykocsi akkor már mesz- sze benn a szántófőldön „parkolt". A színhelyre rohanva Karabút rossíullét fogta el a sok vér láttán, és le kellett ülnie az árokpartra. A bútorszállttő kocsi másnap reggelig ott vesztegelt az ütszélen. Azok, akik • tizenöt éven át hűségesen vezették városról városra, bejárták az egész országot, a szerencsétlenség után képtelenek voltak a kormány kerék mögé ülni. 2. A szerencsétlenség színhelyét perceken belül körülvették az arra haladó kocsik utased. A lány, aki egy órával azelőtt a bratislaoai főúton csak a szemével stopolt, vagy három méterre feküdt a Volgától. Alatta és körülötte a föld nedves volt és vörös. Már soha sem tudja meg, hogy nagyanyja túrós lepénnyel és sült almával várta... Várták a Volga többi utasát is. A fiatal mérnököt, aki a volán mögött ült, 13 éves leányát és a sofőr i- dßs apját is. A 33 éves mérnök már nem élt, amikor bevitték a trnavai kórházba. A sebészeknek két és fél oldalra volt szükségük a testén talált sérülések leírására. De ml történt abban a pillanatban, amikor Karaba ajkára fagyott a káromkodás? Gustáv Simánek a szerencsétlenség pillanatában vagy száz méterre volt a két kocsitól. — Az üt itt egy kissé e melkedik. En inkább leszálltam a kerékpárról, és ma gam mellett toltam. A Volga nagyon gyorsan hajtott, .te bessége 100 kilométeren fe UH is lehetett. Az összeütközés pillanatában mintha villám csapott volna le közvetlen közelemben. A sze mélygépkocsi utased közül ketten az árokparton, ketten pedig a felismerhetet- lenné zúzott Volgában feküdtek. Az arra haladó sofőrök készségesen és azonnal beszállították őket a tr napot kórházba. Mi. a szemtanúk csak azután gyújtottunk cigarettára. A szerencsétlenség okait latolgattuk, meg voltunk győződve arról, hogy a Volga vezetője vétett a közlekedést szabályok ellen,.. 3. A helyszíni rekonstrukció és a bútorszállííő kocsi személyzetének vallomása a- zonban merőben más megái lapításhoz vezetett. A tartálykocsi sofőrje mindössze ennyit mondott.' „Már második napja úton vagt/ok, elaludtam a kormánykerék mögött. Mentségemre semmit sem tudok felhozni." Furcsán viselkedett. Amikor Karaba megszólította, ráripakodott: „Hagyjon békén, imádkozom." Így történi. Egy hónap múlva a 17 éves diáklány szülei aprócska táblát helyeztek el a tragikus szerencsétlenség színhelyén. A márványlapon az áll: „Élni született, a legnagyobb béke évében halt meg." Mindnyájunkat megvigasz tolna, ha tudnánk, hogy a fiatal lány és a mérnök vol tak a gondatlanság és a vakmerőség utolsó áldozatát. Z. E.
