Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-06 / 1. szám

Az 1975-ös osztendő nemzetkö- a> eseményei küzfil kettőt sokáig megőriz n világ emlékezetet az ameriknink kivonulását Vietnam­ból és a Ilelsinkibcii mogtnetott euró(iai biztonsági és együttraű- ködési érlekezlet. S ba ma vissza­tekintünk az évben mutatkozó tendenciákra, uralkodó irányzat­nak az enyhülést tarthatjuk. Gaz­dasági téren pedig az volt a jel­lemző az 1975-ös évre, hogy a tőkés világban az infláció, a mun­kanélküliség, a lermelés vissza­esése vagy legalábbis pangása to­vább tartott. A sommás ősszi-gczés természe­tesen sok kiegészítést, részletes felsorolást igényel még, hogy tel­jesebb, ugyanakkor pedig árnyal­tabb legyen a kép 197.5-ről. Mert nem tagadható, hogy az amerikai imperializmus „Vietnam után“ új módszereket keres ázsiai és qsen- des-óceáni befolyásának fenntar­tására, vagy hogy a helsinki do­kumentum aláírása nem jelenti az enyhülés ellenségeinek kapitu­lációját Európában. .\z amerikai elnökválasztás előtt egy évvel már az is észrcvelielő, hogy a kampány egyik eleme az Egye­sült Államok bajíbatatlanságá- nnk, erőpolitikájának hangsúly'o- zása lesz. VIETNAM L’TÁN „Vietnam után“ — politikai fo­galommá vált 1975-ben ez a ki­fejezés. Az indokínai népek eb­ben az esztendőben rázták le az idegen hódítók igáját, és indul­tak el igazán az önálló nemzeti fejlődés útján. Vietnam példája bebizonyította, hogy az imperia­lizmus legerősebb hatalma sem lehet úrrá egy népen, ha az lán­goló hazaszeretettel, törhetetlen elszántsággal kész harcolni sza­badságáért, függetlenségéért, ba ezt a harcot a kommunisták erős és szervezett pártja vezeti, s ha ezt a küzdelmet támogatja a Szovjetunió a többi szocialista or­szággal együtt. Az Egyesült Álla­mok nem tehetett mást, mint hogy sorsára hagyja a korhadt saigoni rezsimet, s hogy az amerikai ka­tonák becsavarják és hónuk alá vegyék a csillagos-sávos lobogót.. A vietnami győzelem természe­tesen felvetette a kérdést, mikor kerül sor a két Vietnam, a Viet­nami Demokratikus Köztársaság és a f)él-vietnami Köztársaság egy államban való egyesítésére? Sem túl korán, sem túl későn — hangzik a vietnami válasz, amely számot vet a gazdasági és tár­sadalmi adottságokkal. Hanoil>an és Saigonban, amely egyidejűleg a Ho Si Miifb városa büszke ne­vet is viselheti, azt mondják, hogy az egyesülési folyamat tu­lajdonképpen megindult, de még sok a külön-külön vagy közösen EGY ÍV A VIlAGPOlITIKABAN A helsinki biztonsági és együttműködési értekezlet elvégzendő munka. Az első fel­adat a háborús pusztítás után a helyreállítás, a termelő munka megindítása. Ebben Vietnam né­pe számíthat továbbra is az eu­rópai szocialista közösség támo­gatására. A két Vietnam felvételét kérte az ENSZ-bc is. A felvétel körül diplomáciai küzdelem élvonalá­ban újra a Szovjetunió és a töb­bi szocialista ország állott. Az E- gyesült Államok kénytelen volt vétójogát ismételten alkalmazni, csak hogy meg tudja akadályoz­ni a vök és a DVK ENSZ-tag- ságát. KAMBODZSA. LAOSZ ÉS A TÖBBIEK Kambodzsában 1975 tavaszán ugyancsak véget ért az amerikai agresszió és az amerikaiakat ki­szolgáló Lón Nol uralma. Itt sa­játos politikai és társadalmi for­mák alakultak ki a népi erők győzelme után: az elmar.adott és szegény, a liáboniban elvérzett ország új vezetői önerejükre tá­maszkodva és befelé fordulva próbálják felszámolni a háború és a korábbi korrupt rendszer okoz­ta károkat. A kambodz.sai külö­nös politikai helyzetben érdekes szerepe van Norodom Szihanuk hercegnek, a korábbi miniszterel­nöknek, aki öt éven át Peking- ben élt, löbbé-kevésbé kínai befo­lyás alatt, s ez alól szabadulva hazájának amolyan utazó nagy­követévé lett csupán. Magában Kambodzsában az úgynevezett „vörös khmer“ mozgalom kezé­ben összpontosul a hatalom, Laoszban hasonló fordulat kö­vetkezett be az év favaszán-nya- rán, ha nem is olyan látványo­san: itt is a népi erők kerültek túlsúlyba az ország irányításá­ban. Az Egyesült Államok a bá­rom indokínai ország után az a- zoktól nyugatra fekvő Tbaiföldön szintén kénytelen volt elszenved­ni bizonyos presztízsveszteséget: a bangkoki kormány felszólította Washingtoni az országban levő a- merikai légi támaszpontok felszá­molására. 1975 őszén pedig ki­mondták — főleg Thaiföld és a Fülöp-szigclek kezdeményezésére — a SEATO. a délkelet-ázsiai imperialista katonai tömb felosz­latását. „Vietnam után“ az Egyesült Államok Kínával való kapcsola­tait is fejleszteni akarja és re­méli, hiszen a vietnami háború annak idején tehertételnek számí­tott a kínai-amerikai viszonyban is. S itt nem lehet figyelmen kí­vül hagyni az amerikai választá­si kampány rcklámigénycit: az elnökjelölt Fordnak ugyanúgy el kellett mennie Pekingbe, hogy bi­zonyítsa, „tud ő is pálcikával en­ni, mint Richard Nixon...“ Kínában magában változatla­nul érvényesült az év folyamán is a soviniszta, világhatalmi tö­rekvések szolgálatában álló poli­tika. A hatalmas ország egyes pontjairól jöttek ugyan hírek za­vargásokról, miinkásmcgmozdulá- sokról, egészében véve azonban úgy tűnt a külföldi megfigyelők­nek. hogy 0 maoista hatalmi struktúra, az előző évi „párt- kongresszus“ 6s az új „alkot­mány“ után. valamelyest megszi­lárdult. Ennek viszont bizonyos mértékig ellentmondani látszott, hogy a kínai vezetés kampányt indított a bérezésben az cgyen- lősdi érdekében — kapitalista csökevénynek minősítve a több fokozatú bérskálát. KIS.S1NGER ÉS A Közel-kelet A Közel-Keleten ez az év egy olyan egyiptomi-izraeli részmeg­állapodás létrejöttét hozta meg, a- melyct Kissinger amerikai kül­ügyminiszter kétszeri, hosszas és bonyolult táf^yalássorozata segí­tett tető alá. .\zzal, hogy az e­gyipiomi katonák eljutottak a Sí- nai-félsziget hágójáig, meg azzal, hogy az Abu Kodeisz-i olajmezőt megszerezték, a kairói vezetők­nek meg kellett elégedniük, cse­rébe pedig súlyosabb engedmé­nyeket kellett tenniük. Fel kel­lett áldozniuk az arab front egy­ségét, hiszen a Golan-fennsik dol­gában vagy az önálló palesztin állam megteremtésének kérdésé­ben nem vették figyelembe Szíria vagy a Palesztin Felsz.abadítósi Szervezet jogos érdekeit. Ezenkí­vül pedig Izraelnek óriási politi­kai és gazdasági kedvezményeket biztosítottak azzal, hogy a Sziiezi- -csa tornán már végigmehetnek Iz­raelbe szánt árukkal a hajók. Súlyos helyzet alakult ki Li­banonban, ahol a jobboldali fa- langisták (nyilvánvaló imperia­lista ösztönzésre éa az izraeli tit­kosszolgálat beépített ügynökei­nek fellépésére) harcol kezdtek az arabok, illetve a Libanonban élő palesztinok ellen. Ezek az e- scraények is alátámasztották a szocialista országok véleményét; a térség alapvető problémáit meg kell oldani, az 1967-ben meg­szállt arab területek kiürítése ré­vén, a Palesztinái arab nép nem­zeti jogainak elismerésés'Cl, vala­mennyi közel-keleti orsz.ág biz­tonságának szavatolásával. EUROPA PÉLDÁT MUTAT Európa 1975-ben példát szol­gáltatott a világnak arra, hogy igenis a tárgyaló asztal mellett lehel — még ha hosszú, türelmes tárgyalások révén is — megfogal­mazni az államok viszonyát sza­bályozó alapelvekel, amelyeket • végéu miudenki el tud fogadni. Természetesen még sokat kell lenni azért, hogy ezek a Helsin­kiben kimondott alapelvek a kü- löböző társadalmi rendszerű or­szágok kapcsolatában a gyakor­latba is átmenjenek. Különösen bonyolult még az a feladat, hogy a politikai rendezést a katonai enyhülés kövesse. De az is lát­ható, hogy egyfelől a szovjel- -amerikai SALT-tárgyalásokon a hadászati fegyverek korlátozásá­nak területén, másfelől Bécsben a 19 ország értekezletén a közép- -európai haderőcsökkentés dolgá­ban már elképzelhető bizonyos e- lőrehaladás. Az európai kontinens déli tő­kés országailtan 1975-ben is foly­tatódott az erjedés. Portugáliától Törökországig különböző hőfokon, más-más lehetőségek között min­denütt __ Hogy a haladásnak milyen elszánt ellenségei vannak, azt a portugáliai kommunista párthelyiségek elleni támadások, a valóságos antikommiinista prog- romok éppúgy megmutatták, mint Spanyolországban Franco vérbi- rósági ítéletei, az olasz újfasisz­ták merényletei, ugyanakkor az is megmutatkozott, hogy a fasiz­mus már .,schol sem törhet át“, s hogy a demokratikus máz a- latt a pluralista, vagyis többpárt­rendszerű leplek alatt folytatott tőkés kiz.sákmányolás ellen a ha­ladó erők mindenütt fellépnek. Latin-Amerikában szintén foly­tatódott 1975 során az a konti- nensmérelfl küzdelem, amely a jenki imperializmus és a helyi reakció ellen már korábban meg­indult, 8 amelyben — sajnos — néha olyan súlyos, és fájdalmas, de átmeneti vereségek is adód­hatnak. mint a chilei. Nos. Pino­chet rendszere 1975-ben koránt­sem erősödött meg. sőt az inflá­ció, a munkanélküliség most már a nyomor, az éhezés soha nem látott méreteit idézte elő az or­szágban. Nemzetközi téren pedig Chile mai urai mind joliban el­szigetelődtek. éppen a világmére­tű szolidaritási akciók nyomán. .4 haladó erők nagy győze'lme- ként lehet értékelni viszont, hogy 1975 Lalln-Amerikájában végre megszületett a rég esedékes dön­tés: az Amerikai Államok Szer­vezete feloldotta a szocialista Ku­ba ellen tizennégy éve meghirde­tett gazdasági blokádol. P. J. TÍZ NAP - SZERETEMÉRT A Magifar Területi Színház Thália Színpada olyan vígjá­tékot tűzött műsorára, ame­lyet a Szovjetunióban már egy éve nagy sikerrel játszanak a színházak. A hírek „roppant jó ritmusú és sodró dinami­kájú vígjáték“-ról szóltak. Vlagyimir Konsztantyinov és Borisz Racev „kortárs szovjet zeneszerzők“ — ahogy Kmecz- kó Mihály a Ma este cseh­szlovákiai bemutató a MATESZ Thália Színpadán cí­mű írásában nevezte őket (Oj Szó, 1975. nov. 27.) — darab­ját állítólag csak a Szovjet­unióban több mint száz szín­ház tűzte már műsorára. A Maráz László magyarítot­ta és a színház szakemberei által színpadra alkalmazott (hangsúlyozzuk: a színház szakemberei által színpadra alkalmazott!j darab nem győ­zött meg erről. Elsősorban a- zért, mert a szerzőpáros még­sem tudta üstökén ragadni az igazságot. Mintha elsikkasz­tották, mellékvágányra zök­kentették volna a cselek­ményt. Ogy, ahogy láttuk, hal­lottuk, nem hisszük el a mondanivalót. Minden mai, csak éppen az emberek nem. Nem tudjuk elfogadni Gra- csov, Szerjozsa, Mása alakját. jéBemükből, életvitelükből nem bontakozik ki a darab mondanivalója, túlságosan is elszakadtak a valósából. Szerjozsa, a geológus sza­kánál és gitárral járja a vi­lágot, csak énekelget és min­den ok nélkül állomásokon alszik, el akar utazni... Mi­ért? Csak? Igen, a színre viti darab tanulsága szerint: csoki Mert miközben egyre jönnek az új izgalmas kutatásokról és felfedezésekről szóló hírek a Szovjetunióból, Szerjozsa „csak“ énekelget, „csak“ el akar utazni, „csak“ el akarja hagyni a feleségét. Nem azért akar elmenni, mert mint geo­lógus nem talál a fővárosban megfelelő munkát, mert rosz- szül nevelték, mert rosszul nősült, hanem: csak! Ugyan­így jár el, amikor végül is megvilágosodik az elméje. Jámbor borjúként me0ér, és marad. Azaz, nem volt oka, hogy elutazzék, hát ok nélkül is maradt. De hát az ember Ilyen könnyen feladná az el­képzeléseit, ha azok reálisak, valósak? Azt hiszem, a bemutatott darab minden hibáját ezekből az alapvető momentumokból kell eredeztetnünk. Volt ebben a darabban minden: zene, ba­lett, azaz árnyjáték, operett­betétek, a kuUsszásoknak az első jelvonásban még kidol­gozott és élvezettel járt, a második felvonásra kifulladt, ellanyhult medvetánca, csak éppen ami lehetett volna, szo­rosan felépített, jól motivált, kemény embert formáló, tré­fát nem ismerő szatíra nem. Esetleg csak hellyel-közzel. Egy széthúzott, vontatott, in­kább csak jó vagy kevésbé jó epizódokból összeálló előadás­ra futotta. Ha a hibát keressük, rögtön felötlik a kérdés. Miért is kell egy „kortárs szovjet ze- neszerzöpáros“ művéhez vala­kinek nálunk zenét írni, mi­ért kell dalszövegekkel tűz­delni a darabot — még ha e- lég sikerültnek mondhatók is azok —, ha ezt a szerzők nem tartották fontosnak, vagy e- setleg egészen másképp ol­dották meg? A darab színre vi­tele lassú volt, vontatott, má­sutt pedig túljátszott. (Takács Ernőd rendezte, Dömény Félix koreografálta. Dobi Géza írta a zenét). Takács Ernőd keze alatt nem futottak össze, mert nem is futhattak össze a szerteszaladni akaró szálak. Ha mégis volt valami jó a bemutatón, az a két főszerep­lő, Csendes László Szerjozsá- ja és Boráros Imre Gracsovja. Különösen Csendes László tudta feledtetni a figura gyengébb jellemrajzát, s tu­dott izgalmas, vagány, a da­rabtól függetlenedő figurát ál­lítani a színpadra. Boráros Imre Gracsovja, bár helyen­ként még markánsabbá tette, szintén érett teljesítménynek mondható. Gyurkovtes Mihály Brodovjában, Lengyel Ferenc Longinjában, Tamás Jolán Má- sájában és Gombos Ilona Rat- sza Fjodorovnájábana szokott teljesítményt kaptuk. Szabó Rózsi Anna Petrovnája kicsit egysíkú volt, és Kovács Jó­zsef és Tóth Erzsébet sem tu­dott emlékezeteset nyújtarU. Viszont László Géza rendőrje, és különösen Várady Béla Ha- rttonovja kicsiben Is egy e- gész világot képviselt. KopÓcs Tibor díszletén lát­szik, hogy ráérzett a színre. Viszont nem dolgozta ki a já­ték egységes színterét. Mindent egybevetve, a Tíz nap — szerelemért hazai be­mutatója kapcsán elmondhat­juk, hogy helyes volt a szín­ház szándéka, hogy ezt a da­rabot műsorára tűzte. Viszont kár, hogy a hazai bemutató még csak jobban kiemelte a darab gyengéit, s így elég gyenge előadással tudtak a közönség elé lépni. Németh István Othello és Jago Már közhelynek tűnik az a sokszor emlegetett állitiís, hogy Shakespeare a színház próbakö­ve. az a választóvíz, mely fel­színre hozza egy tórsulat pozití­vumait -és negatívumait egya­ránt. Ez a tény. jóllehet elcsé­pelt. igaz. De vajon mi az, ami Shakespeare drámáit ilyen ki­váltságos helyzetbe állítja? Itt nyilván megoszlanak a vélemé­nyek. Említhetjük drámáinak jellemábrázolását, zseniális cse- iekményfűzésél, tökéletes szer­kesztését, téiháinak, erkölcsi mondanivalójának mind a mai napig megmaradt aktualitását. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy Shakespeare drámái még ma is, három és fél évszázad távlatá­ból időszerűek, és napjaink színjátszásának ., vizsgatételei“. Van itt azonban még valami: tág terel adnak minden rende­zőnek és színésznek a felfede­zésre. Ahány színre vitel, annyi oldalról, szemszögből láthatjuk viszont ezeket az alkotásokat. A művészi meglátás, az alkotó fantázia párosulhat a klasszi­kus „nyersanyaggal“. Ezért, véleményünk szerint, a legcélravezetőbb megítélési mód, lm a M.ATESZ elmúlt eszten­dejének utolsó bemutatóját, az Otbellót ebből a szemszögből viz.sgáljuk. A látottak utón a- zonnal megállaplthaljuk, hogy a bemutató sikerült. Sünden ha­gyománytisztelet mellett iijat, méghozzá alkotóan újat hozott. Beke Sándor, a dráma rende­zője a hagyományos szerelem­féltékenység meséje mellett meg­találta és végigvezette a dráma másik szálát is, a beteljesület­len szerelem és hatalmi ambí­ciók között vergődő intrikus meséjét. Így a darab kél pár­huzamos síkon fut Az egyik Othello és Desdemona tragikus kimenetelű szerelmi kapcsolata, a másik Jago „nagy játéka“ a sors szerepében. Beke művészi invenciójának érdeme, hogy a két szál összafonódik, nem ká­rosítva egymást vagy a dara­bot. Sőt, emeli művészi és esz­mei színvonalát Njálván nem Beke volt az első, aki ily módon nyúlt a drámához, azonban a módszer, amellyel a hatást elérte, egyér­telműen „békéi“. És ez az az új, amivel a MATESZ gazdagí­totta a Shakcspeare-hagyo- mányt. A módszer kulcsa Jágó- ban rejlik. .A klasszikus felfo­gással ellentétben Jago cseleke­detét nemcsak a kikosarazoll. „hoppon maradt“ szerelmes mo­tiválja, hanem a hatalomra vá­gyó, de hatalmi törekvéseibe belebukó, karrierista intrikus. E cél érdekében Beke eddig nem vagy talán csak ritkán látott •lagót prezentált a közönség­nek. Holocsi István Jagója nem a kezét dörzsölgető. alattomo­san mosolygó, a báltérben el­tűnni akaró intrikus, hanem bővérű, harsány, az élettől duz­zadó „méregkeverö“, aki csak a szükséges mértékben rejti véka alá alattomos céljait Rögtön meg kell jegyezjtünk, hogy Ho­locsi, nézetünk szerint, tökéle­tesen színre tudta vinni a ren­dező elképzelését Ha a M.A- TESZ „csak“ ennyivel járult hozzá a shakespeare-i hagyo­mányhoz, akkor is jelentős tet­tet vitt véghez. A Shakospeare-drámák szín­re vitelének egyik buktatóját a darabok szerkesztésében kell ke­resni. A klasszikus jelenetszer­kesztés, amely az Erzsébet-kori színpad adottságaihoz idomult, nehéz feladat elé állítja a mai színház rendezőjét és díszletter­vezőjét. .Az állandó színválto­zás széttördelheti, elsikkaszthat­ja a művészek munkáját. D- römmel kell nyugtáznunk, hogy KopÓcs Tibor é* Plalzner Ti­bor ötletes díszletei leleménye­sen oldották meg ezt a kérdést, anélkül, hogy ez azok kifejező erejét károsították volna. Külön elemzést érdemelne a színészek teljesítménye. Tekin­tettel a darab súlyára és rend­kívüli helyére,a MATESZ eddi­gi működésében, valamint te­kintettel az egy újságrecenzió adta terjedelem lehetőségeire, valamelyik következő számunk­ban visszatérünk az Olhellohoz, és bővebben ismertetjük a drá­ma színészeinek munkáját. —hr—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents