Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-04-27 / 17. szám

Vége a fehér uralomnak?

Tíz évOT keresztül sikerült Rhodesiának, a volt angol g>-ar- matnak biztosítania 270 ezer fehér uralmát 6,5 millió fekete felett annak ellenére, hogy gazda- »ági megkülönböztetéseket alkalmaztak kívülről az orsziigp.il szemben, és belső nyugtalansápok is komolv problémákat jelentettek. Befelé lan Smith kormá- nv-a tartani tudta magát az 1965 óta érvényben levő rendkívüli állapot eszközeivel. Kifelé pedig hatott az, hogy az ugyancsak fehér uralom alatt álló szomszédos országok — Dél-.'\frika és a korábban portugál uralom alatt álló Mozamhik — érdekei azonosak voltak Rhodesiáéval, ami azt jelentette, hogy a tengerparttal nem rendelkező Rhodesia be- és kivitelét e két területen át bonyolították le.

Rhodesia kedvező lielyzelét nem az ingatta meg első ízben, hogy a tavaly júniusban önállóvá vált, és immár „fekete“ Mo- zambik most lezárta rhodesiai határait. Már 1974 végén és a múlt év augusztusában kudarcot vallottak a rhodésiai konfliktus felszámolására irányuló tárgyalások Rhodesia engesztelhetetlen magatartása miatt.

Az MPL.4 győzelme a korábban ugyancsak portugál Angolában megerősítette a fekete ellenzék harcos szárnyát a rhodesiai Afrikai Nemzeti Tanácsban, és mint ahogy vezetője, Abdel Mu- rorewa leszögezte, új bátorságot adott neki a szembenállásra.

Rhodesia déli szomszédja, a Dél-afrikai Köztársaság is kevésbé kötelezi el magát a rhodesiai konfliktusban, mint korábban. Dél-Afrika fehér kisebbségi kormánya, amely hasonló helyzetben van, mint a Smith-kormány, továbbra is rendelkezésre bocsátja útjait a rhodesiai tranzitáruk

szállítására, és közvetítőként is hajlandó fellépni, az elmúlt év ny.arán azonban beszüntette a

tevőlegesebb segítségnyújtást.“

.Annak idején kivonták Rhodesiából az utolsó dél-afrikai rendőri kötelékeket is. amelyek nyolc éven át segítették a rhodesiai kormányt a fekete gerillák elleni küzdelemben.

Néni érte Rhodesiát váratlanul a mozambiki határ lezárása sem. Tekintettel a portugáliai változásokra és a gyarmatosítás felszámolására. Salisburyban a kormány már 1974 tavaszán korábban elkészült terveket vett elő a Dél-.Afrikába irányuló közvetlen vasúti összeköttetés létesítésére. Már ugyanazon év szeptemberére 150 kilométer hosszúságban síneket fektettek le a rhodesiai Rii- tengától egészen a dél-afrikai hálózatig, Beit Bridge-ig. Ezzel Rhodesia tpár függetlenebbé vált a mozambiki Beira és Lourenze Marques kikötőktől.

— A Zimbabwében folyó küzdelem 'Zimbabwének nevezik az afrikaiak Rhodesiát) a mi harcunk — ezekkel a szavakkal juttatta kifejezésre Samora Machel, Mozambik elnöke már az 1975 júniusi függetlens^ ünnepségeken. hogy hazája nem szándékozik érdektelenül szemlélni a rhodesiai konfliktust.

.A Rhodesia keleti részén létrehozott határzárral párhuzamos intézkedésekre került sor három évvel ezelőtt az ország északi részében is. 1973 januárjában Rhodesia maga zárta le 460 kilométer hosszúságú határát, és ezzel megakadályozta a zambiai tranzit rczszállftmányok eljuttatását a mozambiki kikötőkbe. Ez a blokád hatástalannak bizonyult, mert Zambia ugyancsak más szállítási utakat talált, Rhodesia azzal indokolta a Biztonsági Tanács által elitéit szankciókat.

hogy Zambia a rhodesiai illegális harcosok kiinduló bázisaként szolgált szabotázscselekményeiknél.

Rhodesia fehér kormánya Tan Smith elnökletével 1965. november 11-én n>-ilvánitotta ki egyoldalúan függetlenségét az anyaországtól. Wilson miniszterelnök annak idején kijelentette, hogy az angol kormány mint illegálist és nem jogér\'ényest. elítéli az egyoldalú függetlenségi nyilatkozatot. Xagy-Rritannia ragaszkodik a Nibmar-formulákhoz; ,,No independence before majority rule“, vagsns nem nyilváníth.nlja ki a függetlensécet ecv olyan kormány, amelyet nem a 'feketsi többség választott.

Az Afrika déli részén kialakult új erőviszonyok erősen megingatták Rhodesiában az uralkodó fehér kisebbség eddici maga- biztosságát.

■Az egyoldalú függetlenségi n>á- latkozat meghirdetése óta eltelt tíz év alatt sohasem volt még az ország fehér lakossága eny- nyire reménst vesztett. Nsaigta- lanság és idegesség hatja át a kisebbséget, mert kezdi felismerni a realitásokat, amelyek előtt oly sokáig becsukta szemét, s mint ahogy az egs-ik Salisbury- bem megjelenő újság a közelmúltban megfogalmazta, ma már nem az életformáról, hanem magáról az életről van szó. A fehérek hangulatában érdekesen keveredik a kétségbeesés és a dac.

A fehér kisebbségben most tudatosodik első Ízben, hogy meghaladja lan Smith miniszterelnök és kormánya erőit az a törekvés, hogy megegyezésre jusson a feketékkel alkotmányjogi kérdésekben. Mindenesetre óriási méreteket öltött a háborús pszichózis, amelyet a kormány 1975 nyarán tudatosan- élesztgetett, hogy elfogadhatóvá tegye a katonai behívásokat.

■A fővárosban a mindennapi beszélgetésekben vad híresztelések kapnak lábra. .A legfeltűnőbb bizonyára az, hogy nem bizaiak többé Dél-Afrika katonai segítségében, és feladták azt az illúziót is, hogy Nagy-Britannia a sarokba szorított kisebbség segítségére sietne, amennyiben nem csupán a fekete nacionalisták, hanem azok külföldi szövetségesei is támadást indiUnának.

Furcsa reagálást váltott ki gyarmatosítók körében az az érzés, hogy nincsenek barátaik, pedig még néhány hónappal ezelőtt is büszkék voltak rá, hogy nemzetközileg elítélik hatalmi különállásukat. A katonai gépezet megnövekedése következtében a 18 és 38 év közötti fehér férfiak „liábonis pondlizők“ lettek, ahogy itt nevezik őket. Megszokott, hogy a tartalékosokat egy évben háromszor is behívják e- gyenként 56 napi katonai szolgálatra. Egyébként egyelőre még csak kisebb összetűzésekre került sor, és a kormány hadereje minimális veszteségeket szenvedett.

Ugyanakkor azonban lény, hogy a hadsereg állományigényei következtében folyamatosan kivonnak vezető erőket és kvalifikált dolgozókat a kereskedelemből és az iparból, ahol ez a hiány arra vezet, hogy sok vállalat csődbe megy, illetve rövidített munkaidővel dolgozik, vagy kénytelen elbocsátásokat eszközölni.

Béke, biztonság, együttműködés

és diákturizmus

Az 1975-Ss év úgy szerepel lássál kell fogadnunk, mert ott majd a történelemben, hogy kő- mindig is volt visszaesés, és ma zelebb vitte Európa és a világ is látni.

összes népét leghöbb céljához: a A szocialista államokban az if- békéhez, az együttműködéshez, júságpolitika olyan, hogy maga Az európai béke és együtlműkö- az állam propagálja az ifjúsági és dési konferencia Helsinkiben si- diákturizmust. Az utazási irodák kérésén ért véget. érdekes és egybem jutányos utaElgy nagyon fontos politikai tényező a részvevő államok közli tárgyalásokban: a tömegek aktív és széles körű részvétele a békéért, biztonságért és a szociális előrehaladásért vívott harcban.

Ebből a harcból pedig az ifjúság, a diákság szervezetei sem maradtak távol.

Az ifjú nemzedék különleges szerepe, pozitív és konstruktív hozzájárulása az európai együttműködéshez, visszatükröződik a helsinki konferencia záróakUisá- ban is, amikor többször is kiló.- tek az ifjúsággal összefüggő kérdésekre.

A nemzetközi ifjúság és diák •4g turizmusa fontos tényezője a demokratikus, haladó ifjúsági diákmozgalmaknak.

Az elmúlt években az utazó diákok számát, az új formákat és a jobb lehetőségeket tekintve a diákturizmus jelentősen fellendült. Ebben sok minden közrejátszott. Az alábbiakban csak néhányat említünk meg. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a kapitalista államokban lapaszmlhaló fellendülést fenntarkat szerveznek, mert szem edőlt művelő célja mellett olcsóbban tartják az ifjúsági- és diákszer- tesz eleget ama nemos céljának, vezetdi igényeit, arra töreksze- hogy nemzetek fiataljait kösse nek, hogy ezeket az igényeket Id össze, barátkozzanak egymással, is elégítsék. Vonatkozik ez a cső- megismerjék egymást, portos, az, egyéni turizmusra egyaránt, bár a társasutazás sokkal- A Welt Studenten Nachta népszerűbb, mert a nevelő és richten nyomán

y|ÍíjliS3g 5

FEJEZETEK A MAFFIA TORTENETEBŐI

1930-ban New York keleti kerületeiben két egymás ellen harcoló gang tevékenykedett. Az egyiket Abe Reles vezette, a másikat Happy Moine. Működési területük az úgynevezett „hijacking“ volt, ami magyarra fordítva annyit jelentett: megtámadták és kirabolták a .,botiegereket“, a szeszcsempészeket. Ezzel természetesen keresztszték a maffiának, a csempészés fővállalkozójának az útjait. Kézenfekvő volt, hogy így hamarosan bekövetkezik a két gang „felszámolása“. A Lucky becenévre hallgató Charles Luciano, a New York-i maffia akkori vezére azonban másképp határozott. Megbízta egyik bizalmasát. Albert Anastaslát, hogy lépjen fel közvetítőként a két harcoló gang és a maffia között, és próbálja őket a maffia szolgálatába állítani.

Alberto Anastasia 1917-ben, tizenöt éves korában vándorolt ki Szlcfilából az Egyesült .Államokba. Rövidesen mint a New York-1 maffia legkegyetlenebb gyilkosa vált Ismertté. 1921-ben egy gyilko^gnál lebukott, és a bíróság halálra ítélte. Védője azonban egy apró jogi hibát fedezett fel a tárgyalás menetény és sikerült elérnie, hogy felújították a pert. '

Anastasia, úgy látszik, nemcsak mint gyilkos volt specialista, hanem értett a diplomáciához Is, mert rövidesen sikerült megnyernie a két gangot, és a maffia ..mellékvállalataként“ megalakította a Murder Incorporated, magyarul Gyilkos Részvénytársaság nevű „üzemet“. A Murder Incorporated belső felépítése. valóban megfelelt az akkori amerikai nagyüzemek struktúrájának, csak „gyártás! profilja“ tért el némileg a szokott vállalatokétól. Az „üzem“ vezérigazgatója természetesen Alberto Anastasia lett, és a „cég“ végezte el a maffia helyett a „véres, piszkos“ munkát. De megfelelő díjazásért más gangoktól, vállalatoktól vagy akár magánszemélyektől Is „vett fel“ megrendeléseket.

GYILKOS R. r.

ki állandó „munkaviszonyban“ levfi killer (gyilkos) havi^ fizetése 125—150 dollár között mozgott. Az „Inasok“ ötven dollárt kaptak, őket tapásztalt ,,Instruktorok“ képezték ki. Megtanultak gépkocsit lopni, hullát eltűntetni. Tudniuk kellett „fedezni“ .s gyilkos gépkocsi iát. Vizsgáztak az emberek „szakszerű összeverésé- böl“, és kitanultánk, m! a teendőjük, ha véletlenül letartóztatják őket Minden ..profinak“ volt állandóan agy-két tanítványa. Ha a klllert „munkabaleset“ érte. felesége vagy hozzátartozói nyugdtlat kaptak a Murder Inc.-töl.

A „nagyüzem* természetesen a legkorszerűbb eszkö- zökkeí dolgozott. A gépkocsikat például „elködösttó“ berendezéssel szerelték fel. Ha a sofőr megnyomott egy gombot a volán alatt, olaj folyt a feltüzedesedett kipufogóra, és ez sűrű fekete füstöt alkotott. Az esetleges üldözök így nem tudtak pontosan célozni.

Ha egy jelentéktelen személy ,,likvidálásáról“ volt sző, a parancsot (vagy megrendelést),az Illető „maffia- család* vezére, „donja“, adta ki. Ha az áldozat a. msf- fla tagja volt, előbb összeült a „Cosa nostra“ nagvtaná csa, és meghozta a halálos ítéletet: Enélkül a maffia tagjának a haja szála sem görbülhetett meg. Az „üzem“ vezetősége az akció előtt részletesen megbeszélte a végrehajtási módot, és biztosította az alibit a klllernek. Előszeretettel használták az áldozat lakását, ahova a gyilkosok álkulccsal jutottak be. Ha az áldozatnak személyi őrsége volt, előbb azzal kellett végeznie. Fegyverként legtöbbször revolvert, karablnt. Vadászfegyvert vagy géppisztolyt használtak, de gyakran alkalmaztak olyan módszert, hogy az áldozatot agyonverték, megfojtották, vagy nyakának útöerót elvágták. A „profi“ gyilkosok elvben nem voltak szlcfUalak és a maffia ta^al

Gus ^Tyler amerikai újságíró, akinek sikerült „belo- pőznla* a Murder Inc. köretbe, így írja le tapasAala- talt:

„A gyilkos általában „Import* tag volt. Az ország másik részéből származott. Nem Ismerte az áldozat nevét, azt sem tudta, miért kell őt meggyilkolnia. Nem ha markodta el a dolgot, türelemesen kivárta a megfelelő pillanatot Olyan volt. mint egy Jó üzletember, csakhogy az áru Itt a halál volt. Hogy mit gondol az „áruról“ 8 „fogyasztó“, tehát az, akinek a neve holnap az újságban lasz, ez nem érdekelte, ö csak a „hivatását“ látta el.

Az áldozatot a gyilkosnak a „ftngerman“, az „ujjas“ mutatta meg. Ez azonban nem vett részt a gyilkosságban. Az „ujjas“ csak az áldozat és gyilkos arcát ismerte. Mielőtt lebonyolították az „akciót“, az áldozat me.e- figyelés alatt állt.

A gyilkos sosem vásárolta fegyverét egyedül, hanem rendelkezésére bocsátották. így nem regisztrálták és semmilyen nyom nem vezetett hozzá. Rendszerint lopott fegyver volt, gyakran az amerikai hadsereg raktárából. Ha valaki megpróbált volna a gyilkos fegyver nyomán menni, egészen a hadügyminisztériumba jutott volna el.

Ugyanilyen Ismeretlen volt a gyilkosságnál használt gépkocsi Is. Rendszerint azt Is lopták. A kocsit nem vették át személyesen, hanem egy megbeszélt helyen mlálták meg leparkolva. A rendszám Is lopott volt, há valaki véletlenül megjegyezte a rendszámot, csak tév nyomra terelte a rendőrséget. Az akció befejezése után n gépkocsit egy másik „specialista“ vette kezelésbe, akt eondoskodott, hogy nyom nélkül eltűnjék.

A gépkocsit nem a killer vezette, hanem egy másik ..specialista*. A gyilkosnak sok minden másra kellett gondolnia, nem terhelhette magát még a vezetéssel Is. Azonkívül rendszerint idegen volt, nem ismerte a város forgalmát, utcáit, a rendőrőrsöket. A volánnál ülő „specialista“ már előzőleg többször megtett? az előre kitervezett utat, „begyakorolta* magát. Amíg a killer a „dolgát végezte“, a sofőr a környező utcákban keringett a kocsival, hogy a leparkolt autó ne vonja magára a figyelmet

A gyilkos kocsija után ment egy másik, a „fedező* kocsi. Feladata az volt, hogy ha véletlemül üldözőbe vették a gyilkos kocsiját, a fedező valami űrüggyel „leblokkolta“ a forgalmat és a gyilkos egérutat nyert. Er re olyan „ártatlan* kocsit használtak, amelyet még semmllyatt akdőba se vetettek be.

Tehát gyilkolás „nagyüzemi* szinten, amsrikal mődna.

(Folytatjuk!