Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-04-20 / 16. szám

8 FÄB Jövőre les* nyolcvan esztende­je, h^y megszíiietet a csehszlo­vákiai magyar irodalom eddigi legjoleotős^b, legtekintélyesebb és legeurópaibb egyénisége, Fáb- ry Zoltán. Ez év májusá>an pe­dig arra kell gondolnunk ismét stó.szi sírja mellett — az emléke­zetes virágait elhelyezve —, hogy a század egyik legjelesebb anti­fasisztája immár hat esztendeje halott! Az. hogy a mi kis irodalmunk egy Fábry Zoltánt tudott adni a haladásnak, örömmel tölt cl ben­nünket. De tudjuk-e vajon art is, hogy kötelességünk, célunk ezt a szellemi hagyatékot ápolni? Néz­zük meg, mit tettünk Fábry Zol­tánért halála óta? Mit valósítot­tunk meg terveinkből, és milyen munka vár még ránk, utódokra? A STÖSZI H.4Z Tavaly novemberben átadták a tatarozott Fábry-házat. Aid ott volt az ünnepségen, nem Ms ö- römmel tapasztalta, hogy a fel­újítás jól sikerült, nem kell fél­nünk attól, hogy penészedni kez­denek a könyvek, leszakadozik a vakolat. Jöhetnek hát a kutatók, hogy olt, a helyszínen, a gazdag könyvtárat is használva lássanak RY, 1 neki a Fábry-hagyaték feldolgo­zásának. Nem tudni, mi lett a sorsa a Fábry-leveleknek, nem tudni, akadt-e kutató, aM Stószra készül, pedig a feltételek adva vannak. Közvéleményünket — er­re országjáró utaimon felfigyelek — minden Fábryval kapcsolatos hír érdekű! F.tBRY EMLÉKE A Fábry-napok eleinte járási méretű megmozdulás volt, idén áprilisban rendezik meg először kerületi szinten. Kelet-Szlovákia öt városa — Kosiee (Kassa), Roz- üava (Rozsnyó), VcFké KapuSa- ny (Nagykapos), Kráfovsky Chl- mec (Királyhelmec) és .Moldova nad Bodvou ÍSzepsi) ad otthont négy napon át. április 21—24.-én az íróknak, előadóknak, vers- és prózamondóknak, de nem hiá­nyozhat a felsorolásból Stósz sem. ahol szintén Fábry Zoltánra emlékezünk. A négynapos rendez­vényen képviselteti magát rsak- nem mind^yik intézményünk, csaknem mindegyik írónk. Min­den remény megvan hát arra, hogy a jövőben országos szinten rendezzék meg a Fábry-napokat: Az idei ünnepség eseménysoroza­táról az Üj Ifjúság is beszámol olvasóinak. 976 VALAMI ÜJ, VALAMI Jö! Az idén MtűnS Fábiy-népsze- rűsftö vetélkedőt rendeztek a CSE.MADOK Központi Bizottsága kezdeményezésére. Nagy írónk c- letét és életművét sűrítették kér­désekbe a rendezők, és valameny- n,vi magyarlakta járás fiataljait bekapcsolták a versenyzésbe. Mint zsürielnök három helyi fordulót tekintettem meg a galántai járás­ban, és örömmel tai>asztaltam, hogy ennek a vetélkedőnek szép jövője van, ha továbbra is fe­lelősségteljesen és komolyan vi­szonyulnak hozzá a rendezők. Nem állítom azt, hogy már ez az első „rajt“ tökéletesen sikerült, de. apró módosításokkal el áelietnc érni. hogy a Fábry-vctólkcdő az egyik legnépszerűbb és leghasz­nosabb hazai magyar versenyünk legyen. Az újjáalakított Fábrj--ház Stósron EMLÉKTÁBLA A GIMNÁZIUM FALAN Ügy vélem, már most szólni kell néhány olyan dologról, a- mely a Fábry-napok után a- zomial esedékes lesz, hiszen meg kell kezdeni az előkészületeket arra, hogy az író nyolcvanadik születésnapját méltóképpen ünne­pelhessük meg jövőre. Köztudott, hogy Fábry Zoltán Rozsnyón járt gimnáziumba. Hetvenedik szüle­tésnapján a bányászváros illeté­kesei díszpolgárrá választották az egjdcori diákot. Fábry Zoltán fel­tétlenül megérdemelné, hogy égy kori iskolája is tisztelegjen emlé­ke előtt, és egy Ms táblát helyez­zen el az épületen. HELSINKI SZELLEMÉBEN Az idei Fábry-joapokon — min­den jel erre mulat — jelentős kulturális eseménysorozatnak le­szünk tanúi. Fábry egész életmű­ve szervesen beépíthető a hel- sinM békekonferencia gzeUemébe. hiszen minden sora a haladást, a békét, az együttműködést, ai e- rőszak nélküli világot tzolgália. A mi feladatunk, hogy éljünk ezzel a felismeréssel, ■ a közelgő nagy jubileumot, a nyolcvanadik születésnapot ennek a jegyében készítsük elő, hirdessük meg. (hatte) Kép: TólbpálGyula A negyedik hegedű Ernest Strlc „Ä negyedik' hege’dö“ című rádiófátéRát aránylag rövid Időn belül a berjlnl rádió Is közvetítette, most pedig — április 18=án — magyar nyelven Is „feí^ csendült" a szlovák szerző hegedűje a Csehszlovák Rás dió magyar adásában. A felvételek' a koáicei rádió stSdiójában készlíteki 1= 'dézzíík ennek egyskót mozzanatát! Higgadtan, Indulatmentesen csengenek az apa (Len= gyei Ferenc) szaval: „ t ■ .Olvasd, amit írok. Szólok hozzád, mintha itt Ien= nél. Mint apa a fiához. Amikor anyád a szíve alatt hor­dott, én fenn voltam a hegyekben. Nehéz napok voltak. Kiskorodban szívesen hallgattad, amikor erről beszéltem. Sok mindent megéltíínk, nemegyszer hajszálon függött az életünk. Kéts^beejtő helyzet volt. Nem tudtuk, ml történik otthon. Okét csak a remény éltette, engem a hit, hogy jóra fordul minden.. Elégedetten bólint a rendező, könnyedén pereg a szö=> vég, nincsen különösebb fennakadási A fiü szerepét Csendes László mondja. Érettem Az anyáé mellett övé a főszerep. „Ide ne küldj senkitT Felejtsd eí, mire kértelek! Égesd el a kottákat. Vagy hajítsd a GarambaT Tégy velük, mit akarsz.-,.“ B'zenl anyjának' a flS. Az any.aszerep kiosztásának volt egy kis előzménye. Ki legyen az anya? — merült fel a kérdés. — Volna egy javaslatom — kért szót a szerző. — Markovié Máriát ajánlanám... Markovié Mária a Szokolov=darabban alakított anya'' szerepért kapta meg az Andre] Bagar-díjat. A zvolenl J. G. Tajovsky Színház kitűnő művésznője igen jól ját­szotta az anyát a „Hószakadás“ című magyar filmben is, és hogy mégsem rá esett most a választás, annak az a magyarázata, hogy a fiú és az anya szerepét rokon színészi adottságokkal rendelkező szereplőknek kell el­játszaniuk, azonos hangsúllyal, kiejtéssel. Így esett a választás Lengyelné Gombos Ilonára. A két szülőt alakítók játéka mögött nem marad e! Csendes László sem. ö egy hazájából emigrált fiatal mu­zsikust személyesít meg, aki nem politikai okokból tá­vozik, hanem csak azért, mert ügy érzi, Itthon nem érti meg öt senki, nem fogadják megértéssel kezdeményezé­sét. Elmegy a nagy ígérgetések földjére, az NSZK-ba, nem messze attól a helytől, ahol a háború végén a ná-> cik lágerben őrizték az apját, A fiatal muzsikusnak csakhamar rá kell döbbennie, hogy csak a fogadtatás volt vállveregetös, a folytatás már-már küszködés, a nagy karrier helyett cirkuszban hegedül. Negyedik he­gedűt. Megkérdeztük a szerzőt, miképpen fogadták rádlőjáté- kát az NDK-ban, ahol' „A negyedik" hegedü"-t Éva Ga- landová rendezte. — „A negyedik hegedű" már a második rádiójátékom, melyet az NDK fővárosa átvett. Az első a „Kinek illato­zik a vörösfenyö" című játék volt, amely a szlovák rá­diójátékok piestanyi fesztiválján első helyre került, Ezt a darabomat „Éjféli telefon" címen .sugározta a berlini adó. örültem a sikernek, mint ahogy örülök annak is, hogy most a második rádiójátékomat is előadták. Vísz- szatérve a „Kinek illatozik a vörösfenyö“ című művem­hez, ez a fasisztaellenes történet a Szlovák Nemzeti Fel­kelés idején játszódik le. „A negyedik hegedű“-t idén március lö-án sugározta először a berjlní adó, s már az első visszhangok is igen pozitívan értékelték. A darab­ban levő konfliktusokkal azonos tapasztalata van az NDK lakosságának Is. Náluk" főképp azt méltányolták a darabban, hogy a kifejezett szándék művészien vonzó formát öltött, melyben a magára hagyott anya és sze­rencsétlen fia közötti kapcsolat törékenységét semlege­síti az emberi érzés. Ez a visszatükröződő érzelmi líriz- mus azonban messze áll az olcsó szentimentalizmustóí. Nagyon örülök, hogy „A negyedik hegedüt“st a Cseh­szlovák Rádió magyar adása Is műsorára tűzte. A ma­gyar adás révén most már a darab harmadik változat­ban került színre, ez pedig nem adatik meg minden szerzőnek. Szeretném, ha a magyar hallgatóság úgy fo­gadná a történetet, mint a szeretet Igaz küldetését, de a keserűségét is, amelyet gyakran meggondolatlanság­ból okoznak egymásnak az emberek. A rádiójátékot magyar átültetésben Klimlts Lajos ren­dezte. Neki azt a kérdést tettük fel, hogy miért esett a választása „A negyedik hegedű‘'-re. Ernest Stric (balra) és Klimlts Lajos — Főképp azért, mert nálunk Is Időszerű ez a prob­léma, Valaki távozik, talán gyakran maga sem hídja, miért, a család szétesik, konfliktus áll be. A rendező­nek az líyen konfliktus hálás Jéma, hiszen a szereplők a felszínre hozhatják a két különböző világ összeütkö­zését. Kedvelem az olyan darabokat, amelyek a nagy társadalmi konfllEtus mellett emberien, humanista mó­don szemlélik a világot. Ilyen darab „A negyedik he­gedű“ is. —OS Kép; a szerző A SZISZ Plonírseervezetének egyik jelleanző vonása, hogy tagjait társadalmi munkára is serkenti. Hagyo­mánnyá vált már, hogy különösen ősszel és tavasszal hulladékanyaggal megrakott tolökocsikkal sietnek a gye­rekek a hulladékgyűjtő vállalat telepei felé. Az Idei Is­kolaévben az eddiginél nagyobb lelkesedéssel végezték a pajtások és a SZISZ-tagok a gyűjtést. A hradecl fel­hívás néven ismert mozgalomba bekapcsolódva ugyanis csaknem minden pionírcsapat többek között azt is vál­lalta, hogy bátor pionfrtettekkel köszönti a CSKP XV. kongresszusát. A felajánlások között szerepel a hulla­dékvas gyűjtésa A pionírok és SZISZ-tagok szorgal­mának eredményét, a tömérdek vasat a hulladékgyűjté nemzeti vállalat Zíllnal részlegének telepére számítot­ták, s a kongresszus előtti napokban onnan vitte a vo­nat a mintegy 110 tonna rakományt a podbrezovál vas­gyárba. A gyár udvarán a legszorgalmasabb pionfresa- patok és SZISZ-szervezetek képviselőinek küldöttségei ünnepélyesen átadták a szállítmányt Anton KoJeniC SZORGALOM ÉS IZZÓ ACÉL mérnöknek, a Sverma Vaskohó Igazgatójának. A kül­döttek között ott szorongtak a ladcel, a Dubnlca nad Váhom-i, a tisovcei, a breznól alapiskola tanulói, a Banská Bystrica-1 középiskolák SZlSZ-tagjal. Mindnyá­jan feszült figyelemmel s nem kis büszkeséggel hall­gatták Vladimír Piroäik elvtársnak, az SZLKP Közép- -szlowákial Kerületi Bizottsága vezető titkárának az elis­merő szavalt, majd pedig Jón Llplansky, a SZISZ Szlo­vákiai Központi Bizottsága alelnökének a lelkesítő be­szédét és köszönetét. A résztvevők kegyelettel adóztak a városban eihe- lyezett emlékműveknél Ján Sverma elvtárs, valamint a Szlovák Nemzeti Felkelés hősei emlékének. Az április 8-i rendezvény kulturális. műsorral, együttesek és szó­listák fellépésével zárult. A szórakozás kellemes órái alatt benn a vasgyárban lázas munka folyt. A hatalmas daruk mázsaszámra szál­lították a hulladék vasat a nagy kemence éhesen táton­gó torkába. Az Izzó máglya egyetlen lávatömeggé olvasztotta az egykori rozsdás kályhákat, ütött-kopott edényeket, min­dent, amit a pionírok és a SZISZ-tagok összegyűjtöt­tek. Másnap reggel fúvószenekar kísérte a küldöttek cso­portját a nagyolvasztó csarnokába. Az érdeklődök kö­zött sötét színű üveglapocskákat osztottak szét, hogy rajtuk keresztül bepillanthassanak a kemenc?e „gyomrá­ba“, Valamennyien érdeklődéssel figyelték azt a jele­netet, amikor a kohászok mintát emeltek ki, hogy la­boratóriumi vizsgálatnak vessék alá. Végül is a műszak­vezető. Ián Hronóek mérnök jelt adott, hogy kezdődhet a csapolás. Ekkor Ján Senöek ifjú kohász megragadott ■agy dárdaszerűen hegyes, vagy hüszkllós acélrudat, és átütötte vele a martinkemence magnezit burkolatát. Fe­héren izzó acélár árama Indult meg abban a medencé­ben, amely ezt a nyersanyagot az oda állított Ignotba vezette. A pionírok és a SZISZ-tagok tapssal üdvözöl­ték ezt az ünnepélyes pillanatot, Ezúttal hetedszer került sor Podbrezován az Ifjúsá­gunk által összegyűjtött hulladék vas ünnepélyes beol­vasztására. Jeles hagyománnyá vélt ez az akció, a fia­talok szorgalmas munkájának a jelképe, ünnepe. ~tTÍk V-

Next

/
Thumbnails
Contents