Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-20 / 16. szám
2 r • »> •/>' É rzékelhetően élményszerűen Majakovszkij közismert verséből lépett először elém, mint a költő jóra veizérlő, de távol levő mestere — Lenin „mint fénykép szobám falán“. Tvardovszkij versének fordítása közben a sorstól kiszemelt, s egyszersmind az önként választott vezetőjét gyászoló néptömegek fegyelmezett gyászszertartása jelent meg a képzeletemben: Mikor végső utadra kísértünk, Barátunk, apánk, tanítónk. Az eiTöt a bú adta nékünk Az útra, mit sorsunk kirótt. Bertolt Brecht Lenin halálára írott kantátájában a katona döbbentett meg, akire a holttest őrzését bízták; bement hozzá, és a fülébe ordította: „Iljics, jönnek a klzsákmányoiók!“ — és mert a test akkor se moccant, akkor hitte csak el, hogy Lenin igazán halott. De az olvasmányélmények csupán a tiszteletről, a gyászról és a holttá merevült nagy emberről szóltak, s ekkép a fennmaradt és tovább ható eszmék és tanítások látszólag valami, bármily hatalmas, de véglegesen lezárt életműről tanúskodtak. Lenint — az eleven, hús-vér embert —, azt hiszem, Razlivban sejtettem meg először. Ott álltunk öten — magyar írók — a kis múzeumban, néztük a bekeretezett képeket, újságcikkeket, dokumentumokat, és kerestük. vajon hol lehet ő maga? Aztán megakadt a szamunk egy rendkívül rokonszenves fiatalember arcképén, aki afféle régimódi ellenzés ,,mozgalmi“ sapkát viselt; göndör hajfürtjei kibuggyantak a sapka alól, simára borotvált állát merészen előre szegezte — s minden vonása azt sugallta: nem mindennapi egyéniség az, aki visszatekint ránk a falről. Csupán egyetlen percre tévesztett meg bennünket — utána nyomban fölismertük a magas homlokáról, a bölcsen gunyoros tekintetéről; ez nem lehet más, mint ő; ilyen volt Lenin Razllvban, amikor bujdosnia kellett még, ilyen volt vendéghajjal, szakáll nélkül. Később, utolsó dolgozószobájában, a tárgyak beszéltek róla nekem. Az íróasztal, a tintatartó, a tollak, a könyvek, a szobrok — és végül az óra, amelyet abban a percben állított meg a kegyelet, amikor Lenin végképp lehunyta a szemét. Azt hiszem, bármely hétköznapi embert méltán elkeseríthet, hogy a tárgyak, amelyek életében szolgáltak, holtában túlélik öt. Lenint — a- hogy én ismerni vélem — ez aligha bosszantotta volna; és mégis jólesett ott látnom azt a két mutatót, végképp megdermedt a halál óráján és percén, egy könyörtelen koordinátarendszernek azon a metszéspontján, ameflyen túl már nem működött többé az a szív és az az elme, amely a legtöbbet ajánlotta föl az emberiségnek... Láttam a holttestét Is a mauzóleumban. Gondolom, vannak olyanok, talán nem Is kevesen, akik ebben a — ésszerű örökkévalóságig megőrizhető — holttestben valamiféle földöntúli megdicsőülést látnak. Némelyek, meglehet, úgy vélik, azért kellett megóvni őt testében Is, mert emberfölötti volt. Én úgy go^ndolom, azért kell és érdemes elzarándokolnunk ehhez a holitában is épen megőrzött testhez, hogy újra meg újra lássuk és megértsük; ember voltl Ember, akinek a homloka magasabb volt mindenki másénál, ember, aki a legkönyörületesebb tudott lenni, és — ha nagyon kellett — a legkérlelhe- tetlenebb; nagy ember, aki a népeknek engedelmeskedni, és népeket vezetni tudott; ember, akiben volt humor, Irónia és kellő komolyság, játékosság és ölmélyü- lés, önfeledtség és felelősségtudat... GARAI GÁBOR: 106 évvel ezelőtt született az orosz proletariátus nagy vezére Vlagyimir Iljics Lenin D e mindeddig — most kapom rajta magami — csupán a nagy halott emlékéről, az immár 43 esztendős gyászról beszéltem. Igaz, hogy nem ok nélkül, és nem is egymagámban Igyekeztem ölevenné idézni a hoűtat. Követőinek ~ s néhanapi meghazudtolóinak —, költőinek és szónokainak igéi évtizedekig hirdették — a hozzá méltó poétától kölcsönözvén a dik- ciőt —, hogy „Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog!“ Mégis, sokáig csupán az idézett verssor halottéta-esz- tő nosztalgiájában értettünk egyet mindannyian. De .ma már eszméiben, tanításaiban, hasonlíthatatlan emberségében valóban itt él közöttünk. Szoborrá merevített emlékalakja nem könnyen mozdult meg, de most már me^ gint a régi filmhíradókból ismert rövid és energikus lépteivel jár föl s alá körünkben. Ilyeneket mond, mint egy régi, s alkalmasint elkeseredett elvtársának címzett — 1921-bem kelt, nálunk nemrég publikált — levelében; „ön téved, amikor {több ízben Is) azt hangoztatja, hogy a „Központi Bizottság“ én vagyok. Ezt csak nagyon Ingenalt Idegáüapotban vagy teljes kimerültségében írhatja valaki.“ Mert — tessék odafigyelni minden fontos szavára! — Lenin az, aki halálosan komolyan veszi a közösségi vezetés elvét és gyakorlatát; — kivételes személyes képességei ezért ébresztenek szere- tetet, s nem csupán teklntélytiszteletet — az emberek, a kortársak és az utódok között. Lenin, az élő Lenin az, aki napjainkban a csüggedők- nek erőt ad, és az érzelgős ellágyulókat forradalmi cselekvésre serkenti, ö az, aki a tétovázót harcb* küldi, és a hatalmaskodót megrabolázza. Lenin az, aki a savanyú aszkétákat az élet ^Ijességének keresésére Indítja, és az önérdeküket hajszoló paraziták tolvajkerére üt. A pállott honfibú megszállottjainak felmutatja az 1- gazi nemzetköziség eszméjét, és a „senkt földje“ bágyadt kozmopolitái előtt felvonultatja a néjp és a haza hűséges fialt. Megtiltja az emberteleneknek, hogy emberek dolgaihoz nyúljanak. Megparancsolja ’ az emberségeseknek, a közügyek önkénteseinek, hogy törődjenek az embertömegek minden ügyével-bajával. Elszánt türelmet ajánl a néhanap kétségbsesőknek, leleplezi az árulókat, megcsúfolja az értelem álruhájába bújt bálványtisztelőket, leleplez! a kommunista vllágforradalom egységbontőit, a kultúrát rikácsoló könyvégetöket.., Élete és alkotásai ma talán még tisztábban tündökölnek, mint valaha. Lenin megrémíti a képmutatókat és önkényeskedőket, a hltehagyottakat és nyerészkedőket, a közönyösöket és örökös szájblggyesztőket, a szeretetre képteleneket és a harcra gyávákat; de tűzre lobbantja a forradalom hűségeseit, a szigorúakat és emberségeseket, a másokért élő boldogságakarókat, a munkától és szeretettől erőseket. A z élő Lenin itt jár közöttünk. Nem csodásán és nem emberfölöttien. Ember módra csupán: legtermékenyebb tetteinkben és legtisztább gondoHatainkban. tr Heted 7 országból Nyolcvanhét kommunista és munkáspárt, valamint haladó demokratikus mozgalom küldte el képviselőit a CSKP XV. kong- reszusára. Sokan közülük a nemzetközi kommunista mozgalom és a nemzeti felszabaditási mozgalom kiemelkedő személyiségei. Amikor a kongresszus külföldi vendégeit Vasi! Bifak elvtárs, a CSKP KB elnökségének tagja és titkára üdvözölte, kiemelte, hogy pártunk nagyra becsüli a kongresszuson való részvételüket, mert ezt a szolidaritós és internacio- nális kapcsolataink megnyilvánulásának tekinti. Haz,ink külpolitikai tevékenységének sarkköve a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szövetség, együttműködés és barátság megszilárdítására irányuló törekvés. Orsziignnk számára különöseu fontos az európai helyzet rendezése, az európai béke és biztonság tov;íbbi megszilárdítása. ■\mint azt Hii.sák elvtárs beszámolójában elm'ondotta. pártunk egész történelmében kötelességének tartotta, hogy aktívan hozzájáruljon a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének és erejének a megszilárdításához. Pártunk egyik alap- elvének tekinti a proletár nemzetköziséget. Széles körű antiimperialista front kialakulása végeit a CSKP fejleszti kapcsolatait azokkal a haladó nem kommunista, de baloldali szocialista pártokkal, amelyek támogatják a béke és a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének az üg.vét. Heted 7 országból Kerékpárral? Bratlsla® vába?, Éppen ti? Nah'át, ml'» csoda ötletT Csak rátok kell nézni, és világos, hogy, nem bírjátok kl| — De ml a kongresszus tiszteletére megypnkl Ez kö=i telez arra, hogy, biztosan ki kell' bírnunk. — Engedtek ti még abbóll: Ilyen és még Ilyenebb blzs tatások után a végső kétsége beeséstől mentett meg ben^ nünket ZácseK Erzsi, a klub védőangyala, s bejeíentette: „Hétfőn megyünkí“ A szeszélyes április bizony jócskán ptóbára tette ldege= inket. Tizenkettedikén rega gél azonban a szép Idő a ml bizakodásunkat is meghozta. Jóval a megbeszélt Idő előtt teljes létszámban vártunk a SZISZ dunaszerdahelyl Járási bizottságának épülete e- lőtt. Hat fiú, hat lány.- Hogy legyen valami sportos külsőnk, fe'jSnkra biggyesztett tífk az ÜJ Ifjgs'ágtól kapott reklámsapkákat. így aztán teljes ’díszben, röviddeT nyolc ’óra után, .tudatosítva vállal^ koz'ásunjc komolyságát, kot runkhoz méltó nagy íen'düt lettel startoltunk. Az első pihenőt Légen társ tottuk. EgylkSnk (titok, hogy ki)' megsokalTva a szabályos közlekedést, szabad^ eséssel hagyta el' a kerék= párt. Ez volt az első, de u-; tol'só „bukásunk“, szerencsé= re csak nevetésre adott o= kot. A fáradtság Jelel — a szél miatt — a második pihenő után jelentkeztek. És ekkor megpillantottuk az erőt adő táblát: Bratislava. Háromnegyed tizenkettő volt ekkor. Végigkerekezve a városon, valami nagy büszkeség lett rajtunk árrá: „Csak nézzetek, ámuljatok! Kibírtuk!“ Az egyik lány felsóhajtott; „Nem Is fájt!“ Nagyon keí^ jemesen éreztük magunkat. Az sem rettentett el bennünk két, hogy még előttünk állt a Slavín, a háromszáznegyi venegy lépcsőjével együtt. Miután elhelyezt'ük a hála csokrait felszabadítóink em^ Jékművénéf, és megcsodál^ tűk a várost, újabb három« száznegyvenegy lépcső után az utolsó pontig teljesítet« tűk feladatunkat. Nem ma« radt más hátra, mint a bú'« csúzás kedves vendéglátó« inktól s a várostól', melynek most egész más,, .ünnepélye« sebb arcát sikerült mégis« mernünk, _ Elhatároztuk, hogy ezt a túrát hagyománnyá avatjuk, hogy ezzel is bizonyítsuk, a fiatalság minden tettével he-- lyesli és támogatja pártunk polltikáját.KOVÄCS EVA. az Űj IfiúsóQ-klub ían>a Kerékpározni jó Gyalogolni jó. Ez így Igaz, de kerékpározni még jobb. Móricz Zsigmond akkor írta ezt, amikor a kerékpárok még csak a gazdagoknak gyártódtak. A túra három résztvevője, Szkuby Ferenc, Rácz József és Raminger István, a mezőgazdasági szak- középiskola diákjai bizonyára vitatkoznának igazukért az íróval, mert ők még a vonatnál is jobban szeretik kerékpárjukat, és a visszautat is biciklizve tették meg. Ez már komoly sportteljesítménynek számít. A többiek. Kovács Évi, Kántor Mária, Csicsó Erzsébet, Lakó Zsuzsa, Vida Hermina, Tóth Árpád, Bartalos Géza és Földes Zoltán teljesítménye is nagyszerű vólL Rajt a SZISZ duttaszöidahelyi járási bizottságának épülete elöl. Németh felvétele HAGYOMÁNNYÁ AVATJUK
