Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-30 / 13. szám
I 10 dümösi 'kirándulás rsg- gélén a tanár ' sgy pillanatig habozott; a gumitalpú teniszcipöt tegye-e a zsákba . uagy á spárgalalpút, a mászócipöt? Kinyitotta a rádiöt:- „uáiío-ző felhőzet, többfelé zdporesö“ — közölte - a bemondó, z Erre a spárgatalp mellett döntött. Mert-a vizes sziklán a gumi megcsúszik, míg a .spárga derek-isan meg- . duzzad; s' akkor tapad csak igazán: Negyuenhgtan voltak, külön autóbuszt óéreltek. Tulajdon- képpen két osztály csapódott át össze, az 'övé .és Szekeresé. . Bäkäsmegyer>iß a fiúk már. hangoskodva vitatkoztak. ' — Azt mondod, hogy a ka- ribiner tojás 'alakú?' Tojás a féied! Valaki fölényesen magyarázta: . — Ahová a lábad teszed', áz a, trítt, amibe belekapaszkodsz., az a fogás, Gréezy mutáló hangját is hallotta: ■ ■ — Hát azt tüdődbe, mi a három fix pont? — .Vű, mi? A biztosítás. Szóval az úgy értendő, hogy a sziklamászó. két keze és két lába közül három mindig fix ponton van. és csak a. negyedik kereshet. ... Rögtön íelcsattant a rohö- gés. Hallottátok? Gréezy harmadik lába fix ponton nyugszik, - és csak a negyedik keres. A Keserüvölgybe készültek, majd a Prédikálószék csúcsára; úgy tervezték, hogy ott megpihennek,' azután a sziklán, éles gerincről leereszkednek a kis kápolnáig a Kainz- ■forráshoz. ' ■ A'tanár rosszkedvű volt, E-. lőző- náp tudta meg új gúnynevét, már a harmadikat. Az elsőt ‘ egészen fiatalon kapta. Bertalan. Sokáig nem értette — Bibó László a neve, miért nevezik g háta mögött mégis Bértalannak? Azután valamelyik besúgó besúgta: A Bertalan szamárnév. Volt az osztályban ■ egy Kiskunhalasról jött fiú, az akasztotta rá a Bertalant.. !Kunságban a legtöbb szamár a Bertalanra hegyezi a fülét.} Otromba, s mégis fullánk- talan tréfa volt. Hamarosan elszáradt,-két év alatt le is vált róla. Faosari — évekig Így gúnyolták. ■ Es enriek a Facsartnak már tartalma is volt; nyúzza, facsarja, tekeri, keseríti a szegény diákot. Még tavaly előtt Is elcsípett óra közben egy levélkét: „Fa- csari ma,sókot törli a szemüvegét. Vigyázat, feleltetni fog!“ ... Es most itt' a harmadik: Naspolya. Ezt is elkobzott levélkéből: tudta meg. ■ Vajon mit akar, milyen kulcs .nyithatja? Bs okos-e, hbgy valaha is kinyissa? A vizsgálódó szenvedélytől szinte megpörkölődkek. Az izgalmas kísérletekben már .majdnem az összefoglalásig jutott... Es akkor abbahagyta. Nem tudta volna folytatni —■ élő szervezetbe nem szabad bonckéssel belevágni. Megérezte a kegyetlenséget Ez volt az az idő, amikor Fa- csarinak gúnyolták. Utána üisszáhúződotí, mintha maga is megsérült volna. Hallgatott, és eltűrte a kísértéseket. Meg a múlt héten... Megint csak késön eszmélt fel Az elmúlt héten hirtelen rádobta osztályát, .a 11. A-t a becsületességi próba rostjára. X XX'. Ék ^ autóbuszt Dömösön ß^Z. Imytők. Már a Keserűvölgyben vonultak,'aí 'kék jelzésű székérúton, egy letárolt, szomorú erdőben. Elég meredeken emelkedett az út —. de ez a Kunze bírja tüdővel, még itt is kiabál. — Most már magasra .tartod a cukrot! ... Hálod,. Rá- sonyi?... Most már magasra tartod a cukrot!,.. . Ugyan mit jelent ez a buta mondat? Bs miért kell kétszer is világgá kiáltani? Sze* rencsére. a völgyelágazáshoz ériek: innen egy komisz, kő-. yes ösvény vezetett egyenesen a Prédikálószék csúcsa alá, s Kunze is azokkal tarrendszertélenül szétdobátva. — Az a feladat — magyarázta —, hogy ebben a rendetlenségben keressétek meg az egyest maját a kettest, a hármast, egyenként húzzáok át,'s így háadjatok egészen a negyvenkilencig szigorúan a számsor rendjében. Meglátjuk, ki végzi el leghamarább, ki lesz a második, a harmadik, a tizedik, s végül ki marad sereghajtónak? — Bs ebből mit tud meg a tanár úr? — kérdezte Lénárd. Ez a Lénárd nem tartozott a szemtelenek közé, csak mindig kíváncsiskodott. — Megint kíváncsi vagy? fordult jeléje. — jó, elárulom. Hát sok mindent megtudok. A jó tájékozódóképességet. A reakciók gyorsaságát. A számtani bizíonságé-r- zetet, efféléket... Hazudott. Egészen mást a- kart ö megtudni, — Szóvá mindenki megértette? — A hazugság a torkát kaparta, köhögnie kellett. Aki végzett, az feláll és jelenti: „kész“. Körülnézett. A gyanútlan szemek visszanéztek rá. — Tehát kezdjük.,. Rajta! 6 a táblához ált, hátat fordított a fiúknak, karórájára pillantott, majd kezébe vette a krétát, s várta a jelentkezőket. Négy perc múlva hangzott el az első „kész“. Kunze volt, a szemfüles, ügyes Kunze. között,, majd « nekilendülő i- ramot, a felcsapó izgalmat — a ceruzák ekkor már futottak. .. Futottak és csaltak. Gréezy' kiáltotta először: — Kész! Ö az órájára pillantott — Gréezy öt perc áatt 'végzett a százas négyzettel. Odament a fiú ' padjához: mind a száz számjegyet áthúzva - találta. Már hárman is jelentkeztek: „kész!“ Ekkor ö ingerülten- rájuk szólt: — Mindenki hagyja abba! — Bs rögtön felemelte, a hangját. — Nem értettétek? Rásonyi? . Tedd le a ceruzádat! Mindenki tegye le! . Néhányan még ekkor is hu- zigáták. Gyorsan összeszedte a papírlapokat, s mintha-fertőzöttek volnának, émelyegve, idegenkedve végigperget-te őket. Mindenki csalt. Ki szemtelenül, ki óvatoskodva, ki kétségbeesetten. A szemtelenek meg se kísérelték, hogy megtalálják az eg-yest, és utána a kettest, ők egyszerűen sorra áhúzták a számokat. A feladatot csak tizenkét perc alát- lehet becsületesen. elvégezni, és Gréezy már az ötödik percben jelentkezett. Persze. hátat fordított nekik,., Szándékosan hátat fordított. Mások is végeztek, de ök 6- vatosan hallgattak — megérezték —, még várni kell a és tíz perc múlva ott voltak a hídnál, a veszedelmes völgy bejáratáná. — Nem megyünk végig, fiúk. Éppen csak megízleljük. Rögtön megtzlelhették. A szakadék úgy összeszűkült, hogy csak a patak medrében, szikláról sziklára lépegethettek. Majd kis Vízesések között emelkedtek lassan. Lénárd felmászott az o-ldá- íátra, de a lába alatt meginduló kavicsgörgeteg pillanatok. ^ áatt visszasodorta őt a többiekhez. így érkeztek el a Szárazsághoz, meg a jobb oldali vízeséshez. — No, elég volt, fiúk. Most visszafordulunk. — Csak a vízesésig! — kérlelték kórusban. ' Még Blaskovics is kíváncsinak látszott: : — Felmegyürüc a létrán, és rögtön visszajövünk, tanár úr. Már fáradt volt, elengedte őket. De azon nyomban aggódni ts kezdett, s hogy szemmel tarthassa a kis csapáét, egy kiugró sziklára kapaszkodott. Gréezy hálotta meg a puffanást. — Csak nem Naspolya? Ijedten megáitak. XXX <ií tanár magasról zuhaá Hogy jobban lássa a fiúkat, az erősebbik szemüvet. t It a buszbdn, a szemű- vegét tdrölgette. Hát mégsem szeretik? Szigorú velük? ■ Lázadni ■ kell ellene? Tudta magáól, . hogy szigorú.- Pedig nem akart az '.enni, trtőzött. minden lelket- '..enségtől — a rend, az értelem, a világosság megszállottja volt. Csak ennyit akart, a . becsületes rendet, de gyú- 'ölte a szigorúságot; mindenkiét. a magáét is. Miért bántják? Három évvel ezelőtt még ~a kísérleteit 'ts megszakította... Számtan- szakos volt. Bs mindig izgatta: ' amikor az algebrához érnek, miért torpan meg a tizennégy éves lélek a betű- szimbólumok élőit? Miért nem tudja rögtön betűvel ts megoldani, amit számokká már jászva megtesz. Példákat és kérdéssorozatoká dolgozott ki. s gyorsírással jegyezte a feleleteket, hogy meglesse a gondolat megingását, a szédülést. a szakadékot. írta, valósággal jegyzőkönyvezte a báimn ■ vagy tétován Induló s végül mindig elakadó válaszokat — és o- lyan pontosak voltak a kísérletei, mint: egy rOntgenfény- kép. Csak rájuk kellett pillantani — rögtön feltűnt a báeg góc. Bs azután észrevette: a fiúk szenvednek az átvilágítástól, megbénulnak az erós fénytől. tott. akik a szekérút helyen a fárasztó ösvényt választották. Már csak távolról hálára a hangját: ,.Alszol? Alszol?“ Persze ezt is kétszer mondta. A ■ távolódőkat Szekeres vezette, magyar szakos tanártársa. ' Ok még jő .ideig a völgyben maraáak, majd a vadászháznál a vadász ösvényre tértek. Szerpentin, s még egy szerpentin, azután a keserűgerinc lapos 'háta. Itt megállította a fiúikat. — Nézzete körül!... Kis t- zetítő, hogy milyen kilátás vár ránk a Prédikálószéken. ■ Néhányan cüccögni kezdtek az elragadtatástól Ez bősz- szántotta, s rögtön továbbindult. Két perc múlva a cüc- cögés elhalt, a fiúk észrevették,. hogy haragszik. Elöre- sietett, -némán köváték.Akék jelzés mentén félóra alatt felértek a Prédikálöszék csúcsára. Szekeres csoportja jóvá hamarább ott volt, s most kiabálva, majd kórussá dagadva üdvözölték őket. Gré- czy egy gyermektrOmbttát fújt. 'Lenéztek — és kitárult e- löttük a napfényben felolvadó. Duna-szoros..; — Drámaian szép! — magyarázta ö. De alig figyeltek rá, csak Blaskovics ismételte: — Drámaian szép... Ettől elkedvetlenedett. Egy kigyulladt folyó félát álltak, alátuk az Agasvölgy mély, hűvös zöldje. Szekeres álig győzte magyarázattal. — Tanár - úr, az ml? ' — A Nagy Calla. — Es az a hármas kúp? — A Sóshegy. ~.Ss az ott egészen.hátul? — A Nagy Inóc... a Csóványos. .. a Hideghegy... 0 különhúzódott. Hogy W- abSlnak most a fiúk, milyen boldogok, az a nagy. lángolás a vízről a. szemükbe' húzódott — és mind megbuktak a becsületességi , próbán! Mind. mind! Eldobta a cigarettáját, keserű volt. X. X X M — « próba.., Az brutá- ’Hson egyszerű volt. Azzá kezdte za óráját, hogy kiosztott a, fiúk között sokszorosított papírlapc^aí. Mindegyiken ugyanaz a szám négyzet: hét sorban hét szám., egytől negyvenkilencig, de Gyorsan felírta a táblára a nevét. És moá má' csak úgy pattogott a sok ,hész"! kész! — kész!" Az utolsó Blasko- vtes lett. Mindenki nevetett, hogy ö jó tanuló így lemaradt. ö is neváett. Nem szerette Blaskomcsot. Almos volt, szorgalmas, megbízháó — de olyan színtelen, mint a víz. ~ Fiúk, jól figyeljétek! — vágta el a zsivajgásd. — Most kövákezik a. feladá második része. A nehezebbik... Most tíz sorban tíz számot kaptok, szóval százat. Ezek is össze vannak dobálva. A tennivaló ugyanaz... Egyenként áhúz- ni a számoká, egytől százig. Aki elkészült, jelentkezik. Kiosztotta a négyzeteket, s rriég hozzátáte: — Az első menet csak szoktatás volt, ez az igazi próba! Kíváncsi vagyok. Hogyan vizsgáztok. Vigyázzáok, nagyon sokat, megtudok rólatok. .. Megint hátá forditotf- nekik, de most az ablakhoz állt. Vad kedvvel sütött be az áprilisi nap, az üvegen feltúra a sok ftúfej halvány rajza. Q- lyan volt, mint egy rosszul exponált filmtekercs. De azért jól látta a gyorsan mozgó ceruzákat. .. Látta, hogy az ó- vatosábbak, jel-jel pillantanak. s rögtön meg is nyugszanak, hogy még mindig hátat fordít nekik... Szinte hallotta a bukdácsáást az ácadályók jelentkezéssel. Azután akadtak olyanok, akik Oecsáete- sen kezdték, és csak a többiek gyors munkájáéi inogtak meg., Ezek eljutottak^ húszig vagy harmincig, és csak Gré- czy hangjára kedztek rohanni; a 31 még nem volt áthúzva, de a 89 már igen. ' Mindezt egyetlen pillaná a- lát elárulták a végígpörge- tát papírlapok. Még átvillant rajta: Naspolya. Naspáyának gúnyolják. És szembefordult az osztállyal. SzívdobO^, hamuszürkén mondta: — Nem vagytok becsületesek! Ä csúcsról a kék - jelzés 'ß^ egy cserjéserdő szélén indult felfelé. Óvatosán kanyarogtak a meredek' ösvényen. Hamarosan újabb meglepetések vártak rájuk, tornyok, sziklatömbök, sziklád- rések, szemben. a Dobókő, a- lattunk a megnyúló Simon- ■völgy. De a Rámszákadéktól hallgattak el igazán, borzong- va nézegették a magasbólAmikor leértek a Szőke-forrás völgyébe. -. néhány fiúnak megígérte: ráadásként még bekukkantanak a Rámszaka- dékba. A többiek akkor már nagyon fáradtak voltak, s a kocsiúton lementek Dömösre. De nyolcán ■ vele tartottak. Balra elhagyták a- kápánát. Ivan Hojn^ illusztrációja gét váte elő, leejtette, és a- mikor utánanyúlt, megcsúszott. A fiúk már csak azt lá- lák: kínosan, remegve feláll, rögtön meginog, és a szikla alján másodszor is ósszecsuk- Itk. Leereszkedtek a létrán. Kunzt ért hozzá először: mikor fötéje haját, strá kezdett. A tanár áca zúzott volt, homlokáról, orrából szivárgott a vér. De - Kunze nem ettől i- jedt meg. A tanár ekká már a sziklának támasztotta a fejét, nyitott szemmel feküdt, a levegőt nézte mereven. — Megvakultam? — kérdezte hákan, sürgetve. A többiek is ott álltak már. — Csupa feketét láok... Megvakultam ? — Tanár úr... — sírt Kunze. — Te vagy? — kérdezte nagyon halkan a tanár. Ekkor elájult. Vizes szeb- kendóvel törölgették a homlokát, az állát. Az ingét ts kigombolták — Gréezy gyáván á tanár szívére tette a kezét. — Dobog? — kérdezte valaki. — Nem érzem — verejtékezett sápadtan Gréezy. A tanár mellkasa is zúzott volt. A délutáni napsütésben akadozva, gyáván tanakodtak. — Segítségá kellene hívnil — Fektessük inkább hordágyra, és vigyük le Dömösre.. . — ajánlotta Blaskomcs. — Hordágyra? Milyen hordágyra? . — A -patak lesodort mindenféle fát, meg ágá... Rá- fektetjűk. — Fázom.., — mondta ekkor hákan a tanár. Ijedten rápillantottak. A tanár percek óta nézte őket. Didergetí. — Hordágyra fektetjük, ta- - nár ÜT... Megengedi? Fázom... — ismételte a tanár. — De nincs baj... lAtlak, Kunze ... Téged is, Blaskovics.... Negyedóra múlva ügyetlenül ímbolyogtak a hordáékfából, ágakból rögtönzött hordágy- gyál. A tanárt őváosan rájek- táték, majd melegítőkkel be- takarták, ketten még a kiska- bájukat ts levetették. — Álljatok meg! — hallották a Lukács-ároknál. A tanár fehéren feküdt a melegítők alatt, ez a sárgás, száraz fehérség ijesztőbb volt, mint a hó vagy a papír fehérsége. — Tegyetek le... Letették. Nyugtalanul oldalt fordult, fel akart kelni, de a következő pillanatban nyöszörögve visszahany átlőtt. Csak most vették észre, milyen fuldokolva, erőlködve lélegzik, — Tanár úr, fáj valamije? — hajolt hozzá Mldsonyi. Siessetek! — szólt rájuk kurtán, ellenségesen. A szemében rémület volt, a keze elhidegült. Két percig botladoztak a hordággyal, amikor ismét hallották a hangját. — Tegyetek le... fáj. . . szédülök... Tanácstalanul kérdezték: — Mi fáj? A tanár most megtörölte .7 száját — véres nyál maradt a kezén. Köhögnie kellett: friss habos vér jelent meg az ajkán.-— A tüdő... — mondta, és elkínzottm mosolygott. — .Azt hiszem... belül vérzik:.. Kimondta. Amikor a rövid ájulásból magához Tért, rögtön látta: csak öten állnak körülötte. A nyolcból öten. Már gyengébb volt, semhogy elhessentse a légyként tolakodó gondoláot: tehát hárman megint megbuktak. Megbuktak, ííthagyták, elfáátak. A becsületességi próba... kínlódva, torzul mosolygott. Ki bukott meg az ú- jább próbán? De csak üres arcokat látott... mintha piszkos, nagyon piszkos ablaküvegen át nézné ókét... nem ismerte jel egyiká sem... A bevezető próba,,. Hárman ki- eáek, öten tovább jutottak.. Bs aztán... Mi lész ttt ■ öt perc múlva... és tíz perc múlva?... Nem, nem! Ezek a próbák embertelenek! Gonösíak! Becstelenek! Fiatal lelkeket nem szabad tőrbe csalni, és aztán átvilá- gttani őket... Nem szabad felvételeket készíteni róluk, mint egy beteg tüdőről vagy alattomos daganáról... Es 6 ezt tette... Tévedett!... Az embernek rangja van, ávehe- tetlen rangja — egy fiatal fiú nem daganat és nem e- gyetlen szerv... 0 segítem akart, de kíváncsi is volt... és a kíváncsiság mindig gonosz indulat, mindig a sors kihívása... Nem, nem!.. Nem kellenek újabb próbák... semmilyen bróba... Már nem aká megtudni semmit! Magához intette az egyik arcot. Még megismerte ~ Blaskovtcs volt, ő hajolt föléje. — Menjetek le Dömösre. . Alig m-áadt hangja, lihegte. — , Menjetek le... mind.., mind menjetek ___ Ez a legjobb, elküláeá 6- ká. Mintha segítségért küldené mind az ötöt. Akkor nem lesz megingás.., gyávaság. .. csalódás... Nem fut el senki... Bs 5 egyedül marad. .. és ez nagyon jó lesz... A legjobb! — Tanár úr, ne tessék elküldeni. .. Alig hallotta a félénk, könyörgő hangot. T- Ne tessék elküldeni.. Ok is kimondták. Már megint fekete űr vall a világ. De az émelygésben, a szédülésben is tisztán hálotta — kimondták! Nagyon fájt- a feje... Mit ts mondtak?. .. 6, hát mégis megér tették? Hát van olyan próba. .. igazi próba... amikor nem mindenki bukik meg?.. Még a megnyíló szakadék e- lőtt sem?.., Csak azt érezte, hogy felemelik és viszik. Elájult. feleszmélt. Még mindig vitték Arra gondolt jő lenne élnil 1
