Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-03-23 / 12. szám

5

F

ormájában gondosan csiszolt, tartalmában kiegyensúlyozott és mepérlelt, hangnemében nyugodt beszámolót mondott el Leonyid Brezsnyev, az SZKT’ XXV. kongresszusán, megőrizve a klasszikus formákat, a tér az idő és a cselekmény hagyományos egységét. A Sz/)vjotu- nió népéhez beszólt, a szovjet bel- és külpolitika, a szovjet gazdaság legfontosabb folyamatait ábrázolta. Jelentőségében, összefüggéseiben, batiisában a beszámoló- mégis a történelmi pillanat és az országba ki rok fölé emelkedett.

A problémák és feladatok lehető legnagyobb fokú konkretizálása és ezzel párhuzamosan az elméleti igény jellemezte azt az összesen áá felszólalást is, mely a „nagy beszámoló" vi- tiijában hangzott cl.

„Folytonosság és stabilizálás“ — nagyon sokszor ismételték az SZKP kongresszusával összefüggésben ezeket a jelzőket, melyek azonban igen is [tontosan tükrözik a párt politikáját és belső helyzetét.

Nem véletlen például, hogy a kommentátorok egy része nem a XXIV. pártkongresszuson elfogadott békeprogram folytatásáról írt a Kn-beszámoló külpolitikai részének negyedik fejezetére gondolva, hanem második békeprogramot emleget. Egyszerű folytatásról ugyanis csak annyiban lehel szó, a- mennyiben az alapcélok — a béke, a nemzetközi biztonság és együttmnködrä erősíti'-se a nemzeti felszabadító mozgalmak támogatásával párlmzjimosan — azonosak.

A XXIV. kongresszus némely konkrét céljai azonban többé nem tekinthetők elsőrendűck- nek. Egyszerűen azért nem, mert lényüket tekintve, megva- lósúltak.

Általánosságban véve, az új program előző tervezet politikai előirányzatainak részleges megvalósulására épít, s ennek megfelelően foglalkozik terjedelmének mintegy harmadában a

katonai enyhülés és leszerelés teendőivel. A feladatok közölt első helyen említi a pillanatnyilag valóban legégetőbb problémát, a szovjet-amerikai S.VLT-2 megállapodás megkötésének szükségess<ágcl, kimondatlanul arra gondolva, hogy ha ezt a megállapodást az ideiglenes e- gyezmény lejáratáig, tehát 1977- ig nem sikerül megkötni, ezzel a fegyverkezési hajsza újabb „dzsinnjei“ szabadulhatnak ki a palackból.

Moszkvában clliangzjisa pill.s- natától kezdve élénk érdeklődés tárgya volt az a szovjet javasl.al, hogy törekedni kell az erőszak alkalmazásáról való lemondással kapcsolatos világr szerződés megkötésére.

,A külpolitikai beszámolót és magát a programot is átszövi az. európai kedvezá tapasztalatokat más kontinensen való alkalmazására irányuló, tudatos törekvés. 1971-1)011 a .,bókenffenzíya“ megbirdc'léseknr a világnak még két, akkoriban m.ajdnem .reménytelennek tűnő feszültség- sarka volt — az indokínai és a közel-keleti konfliktus. Az indokínai kérdés azóta a béke és haladás erői javára eldőlt, a térségben viszonylagos stabilitás jött létre. I,eonyid Brezs- nyevnek a közel-keleti rendezés lehetőségeiről szóló szavait olvasva, a megfigyelők többségében megerősödött a bizonyosság, hogy a Szovjetunió a közel-keleti csomó kibngozílsára is egyre reálisabb lelietőséget lát.

Noha a megoldás fő feltételei változjitlanok, úgy tűnik, a kongresszus előtti viUikban Moszkvában az eddiginél is H- laposabban mérlegelték a lehctÖsígckot, s kibővítették azt a keretet, amelyen belül a szovjet diplomácia a rendezéshez való hozzájárulás érdekében mozogni tud. A megoldás alap- módozatát továbbra is a genfi konferencia munkájának folóji- tásában látják, de a beszámoló a korábbinál nyomatékosabban hangsúlyozta azt a tényt, hogy a Szovjetunió — esetleg más nagyhatalmakkal — szavatolja Izrael halárait, természetesen mindezt a megszállt arab területek kiürítóse után.

A második békeprogram folytonosság a változá-sban: nagy figyelmet fordít a már hagyományosnak tekinthető kclet- -nyugali ■ kapé.solatfejleszlés és bizalomcpítés folytatására. U- gyanakkor minden edtliginél erősebben hózza alá a Szovjetunió és az ázsiai országok viszonyának javítását célzó szándékot, az ázsiai biztonsági rendszer megalkotásának fontosságát.

Ezzal összefüggésben érthetően nagy érdeklődés előzte meg a XXV. kongresszus állásfoglalását a szovjet-kínai viszony kérdéseit illetően. Es noha a maoizmiis anlileninista és szav- jetellenes irányvonalának bírálata mind a beszámolóban, mind pedig a szovjet és külföldi hozzászólások nagy részében éles és határozott volt, Viktor Afan.aszjev, a Kommnnyiszt című párlfolyóirat főszerkesztője, aki a párlfórum hivatalos szóvivője volt. e bírábatokat i- dézve több ízben is visszautalt laonyid Brezsnyevnek a kongresszus első napján elhangzott szavaira, amelyek mint aláhúzta, „nyitva hagyják az ajtót“ a

szovjet-kínai kítpcsolatok normalizálása előtt Ez nem lényegtelen megjegyzés, figyelembe véve, hogy az öt évvel ezelőtti helyzethez képest (a XXIV. kongresszus előtt a nagykövetek cseréjével és a kereskedelmi kapcsolatok felújításával a két ország viszonya a javulás halvány jeleit mutatta) a kapcsolatok most, ha lehet, még rosszabbodtak, s Pekingbon éppen ebben az időszakban tették a szovjetellenességet párt- politikai vezérelvvé.

Az ázsiai helyzet javításának további feltételei az SZKP KB beszámolójának elemzései alapján a következők:

— Délkelet-.Azsia nemzeti felszabadítás! mozgalmainak, sorozatos győzelme,

— a szovjet-indiai együttműködés fejlődése és „stabilizáló hatása az egész kontinensre“,

■ — az indiai-pakisztáni konfliktus megszűnése,

— a szovjet-afgán semlt^es- 5^ és meg nem támadási e- gyezraény megújítása, és a jószomszédi viszony a két ország között,

— a szovjet-török gnzdasíigi együttműködés politikai síkra való átterjesztése,

— a szovjet-japán kereskedelmi, gazd.nsági kapcsolatok rohamos bővülése, s az a remény, hogy Japán a jövőben is a jószomszédság és az e- gyüttniüködés érdekeit tartja szem előtt, s nem csatlakozik szovjetellenes akciókhoz.

Nyilvánvalóan kiemelten nagy terjedelmet biztosított a beszámoló a szovjet-amerikai viszony elemzésének, s jóllehet az általános értékebás kedvező, elhangzott egy, a kelet-nyugati kapcsolatok egész további fejlődése szempontjából elvi jelentőségű megállapftás, mely szerint a Szovjetunió ímint a szovjet-amerikai kereskedelmi megállapodás felmondásával ezt egyszz*r és mindenkorra kinyilvánította), az enyhülésből származó semmiféle előny kedvéért nem hajlandó eltűrni a politikai «sarolást, a belügyeibe való beavatkoz,ást. B. P.

Képeslap a Lago di Garda mellől

Innsbruck után a pompás alpesi müút egyik leggyönyörűbb szakasza a Brenner- -hágO. Áthaladtunk a ullág e- gyik legszebb és legmagasabb viaduktfán, az ún. „Európa- hídon“ nyolcszáz méter távolságban és vagy kétszáz méternyi magasságban a völgy felett. Az olasz határon túl a Dolomitok mosolygó várkastélyai között érkeztünk meg a Lago di Gardához.

Olaszország három szép he gyi tava közt (Lago Maggiore, Lago dl Como, Lago di Garda! ez a legnagyobb, de talán a legszebb Is. Hosszúkásán fekszik, északtól délig, felső csücske az első világháború előtt még Tirolhoz tartozott Majd hatvan kilomé- te'- hosszú, vagy méter mély. szélessége pedig 4—18 kilométer közölt váltakozik. A tó északi vége még magas hegyek közé ékelődik be, a hegyek azonban rsakhamar

elmaradnak, és helyüket pál ma. fügefa, narancs és citromfa, agaué, gránátalma,

mirtusz és persze a szőlő

váltja fel. Igen szelíd és kel lemes az éghajlata, ezért ne vezik Olaszországban ezt a részt is Riviérának, sok üdi) lő és beteg keresi fel e ritka szépségű vidéket. Noha oktő bér közepén jártam ott, meg fürödtem a tó kristálytiszta és kellemes »izében.

Rioa városában kaptam

szállást, ez a tO északi felében fekszik, de az Astoria szálló kertiében már itt is pálmafák övezték a bazént Az első világháború előtt még Tirolhoz tartozott, sőt az osztrákok katonai támaszpontot létesítettek henne, melyre az olasz tüzérség elkeseredetten tüzelt, és sok szép házat megrongált. Az első háború óta azonban változatlanul 0- lasznrszághoz tartozik Ma a város jóformán csak idegen forgalomból él. Minden mása dtk ház szálloda, vagy pan ztó, persze olyan borsisárak kai. melyeket a kisember nem is >ud megfizetni Öákéntele nüí is a szép tátrai vagy e gyéb Szlovákiát Idfltőhelyek futottak e<tzembe, hiszen ná lünk is vannak szép tavak, és milyen szépeki

Riódnak szép kikötője ts van. Ma a Lago di Gardán menetszerú hafóközlekedés folyik, és sok a szép épülete. Lakosságát vagy 20 000 főnyire becsültem. Különösen szén volt az éjszakai kivilágításban, mint egy sokszínű ékszer ragyogott a tó sötét tükrében. Még szebb lehet nyáron, mert most a szállodák és panziók évad után majdnem mind üresen szomorkodtak, az Astóriában is csak a mi alkalmi csoportunk volt az e- gyetlen vendég.

De hát nemcsak Riváról a- karok írni, hanem az egész Garda-tóról, mert véqigjuihatAz „Euröpa-hld“

tam északtól délig a tó egész oldalát. Közvetlen a part mellett vezet az út, me'yen autó baszunk haladt, azt mondták hogy ezt még Mussolini épít tette. Mussolini ugyanis a La go dl Garda melletti Rovere: io faluban született, tehát itt jól Ismerték még mielőtt fa siszta diktátorrá kiáltotta k' magát Nagyon elítélően mji latkoztak róla. g szi/lőföldjén sohasem volt 'ekivő'up, még '^■gnagyobb dicsősége csúcsán

sem, szélhámosnak és kalandornak tartották. ^ Mussolini tehát első „tettei“ közt megépítette a Lago di Garda két oldalán azt az utat, melyet ma gardezánnak hívnak. így a tömegnek is port hintett szemébe. Becsületet azonban itt sohasem szerzett magának. Beszéltem emberekkel, akik még emlékeztek rá, mindannyian szidták. Saját felesége is, a kocsmáros lánya, kit Mussolini, mikor „dúcé“ lett, elhagyott mint társadalmilag hozzá nem ülőt, ső't elmegyógyintézetbe záratta. A gardezán ma már kissé elavult, szűk út lett, de kétségkívül így Is dicsért a világhírű olasz útépítőket, sok szór kellett a Dolomitok szik 'áfába alagutat törniük — és ma ts ez az egyetlen át a La go dl Garda két partján. A ónak egyik legszebb része n ’mnyúló San Vlgllo-fok, vala nint a négy kilométernyi bosszú Slrmlone-f élsziget

melynek hasonló nevű fővára Sábán Catullus 'őmal költő házának romfal is megtalál- Jiatók. Igen szép része volt a

tónak a citromfák közé zárt Salo falu. A part mindvégig nyaraló. Az út és a tó között helyenként csak néhány méteres köz maradt, de ez elég volt ahhoz, hogy a leleményes olaszok oda egy-egy kis panziót építsenek. Sok helyütt a nyaraló úgy lapult a parthoz, mint egy fecskefészek. Több kisebb szigetet is láttam a tóban, és igen sok vitorlást. Igen, mert a tó felett egymást váltfa fel a két szél, a „peasano“, mely a hegyekből fúj és az „óra“, mely a völgyekből kél útra, és így a levegő Is, a víz Is állandóan áramlik. Sok halászt láttam a partokon. Miért ne? Hiszen a Lago dl Gardában otthonosak a halak a lazactól az angolnáig... A tó egyébként a mellette fekvő Garda városkától kapta nevét.

Azt hiszem, aki egyszer látta ennek a kies vidéknek a festői panorámáját, élvezte enyhe klímáját, az sohase fogja elfelejteni a Lago di Gardát!

Mártonvölgyl László

FEJEZETEK A MAFFIA TÖRTÉNETÉBŐL

ONORATÄ SOCIETA

A maffiát, ezt a szicíliai titkos bűnszövetséget a rejtér lyess^ fátyla takarja. Számtalan legenda és mítosz fűződik nevéhez. Vajon mi is a maffia, hogyan keletkezett, és miért éppen Szicíliában alakult meg? A válaszokért egy kicsit vissza kell kalandoznunk a történelembe.

Szicília a Földközi-tejiger legszűkebb részében feksrák. Szinte összekötője Európának és Afrikának. A Mcssinai- szoros helyenként csak három kilométerre választja el az olasz szárazföldtől, viszont a nyugat-szicíliai Mont Eric- -hegyröl szép idő esetén szabad szemmel látni a Rass Ad- dar-fokot Tunéziában. Aki hatalmában tartja Szicíliát, ellenőrizheti a Földközi-tenger nyugati és keleti részei között lebonyolított kereskedelmet. Mindezt már az ókorban is tudlak, ezért nem csoda, hogy Szicília évezredeken keresztül a hódítók küzdelmeinek volt kitéve. 2cS80 évvel ezelőtt a föníciaiak vették birtokukba. Azután váltakoztak az urak: Róma, Bizánc, Normandia, a spanyolok. ISoO-Ixm, a „risorgimonto“, Olaszország egyesítése idején Garibaldi végre febzabadította a szigetet.

Az urak váltakoztak, a saget lakóinak azonban maradt az elnyomás és a nyomor. (Még 19C0-ban is 47 százaléka a lakosságnak analfabéta volt.) Persze a szicíliaiak nem nézték karba:', lett kézzel az idegen eJnyomók.at, harcoltak ellenük. így jött létre egy titkos belső ellenállási szövetség, amely felölelte majdnem az egész őslakosságot. Ez volt az alapja a ma ismert maffiának.

Az Olaszországgal való egyesülés után elvben fölöslegessé váll a titkos szövetség, hiszen Szicília szabad lett, de csak elvben, mert az eg.vesülés nem sok változást hozott a sziget szociális helyzetében. A fejlett ipari Észak-OIaszor- szág mindig is (részben még ma is) amolyan belső, „hazai“ gyarmatnak tekintette Szicíliái. .Az idegen elnyomókat felváltották a hazai latifundislák. Ezek, hogy mfgvédjék hatalmukat az elnyomott parasztok és folclmunká-sokkal. szemben, bandilákat, bűnözőket béreltek fel, amolyan privát rendőrséget alakflottak ki. Ezekből fokozatosan egy ^ész társadalmi réteg nőtt ki, és ez lett az ellenállási szövetségből, bűnszövetséggé átalakuló maffia, vagy ahogy a jnai napig is nevezik önmagukat: az Onorata Sociclá — a Tiszteletteljes Társaság — magva.

Vajon mi az az erő, amely ezt a bűnszövetséget több mint egy cvszadon keresztül fent tudta tartani? A maffia belső „törvényei“ nagyon szigorúak. .Vki ellenszegült, az aláírta saját halálos ítéletét. Vasfcgyelcni, fcllclel nélküli alárendeltség és az „nincrlá“. Ez mi? .A maffia, egyik alap- törvénye. Annyit jelent, hogy aki szól, az meghal. Tökéletes titoktartás. Senki sem mentesült ez alól a törvény alól. Tudták ezt azok a szicíliaiak is, akik nem voltak a maffia tagjai. Ha valaki levágott juh- vagy kiityafejel Liláit az ajtaja előtt, az felkészülliotell utolsó útjára. Élőbb vagy iióbb elérte a maffia hosszú keze. Ezért volt azut.án, hogy j

a némaság és litokzntosság bástyafala vette körül a maf- [

fiát. Minduntalan ismétlődött az azonos ..színjáték“: sze- ;

melyek, akik vélellcnOl néhány mélerre álltak a helytől, 1 ahol mondjuk egy gyilkosságot kövotlck el, a kihallgatás- i

kor mégis azt vallották, hogy nem hallották a lövést, nem |

látták a lotlesl. A bíróság elé idézett tanúk elvesztették cm- ; lékezőtehoLségüket, semmire sem tudtak visszaefiilékczni, I

Ha a maffia kimondta valaki felett a halálos íl"!etet, j u vezérük felkereste a maffia valamelyik orvlövészet, akit ; picciotlonak (kicsinek) neveztek, niegcsúkolta öt és a következőket mondta: „Quannu Mamma cumand, picciolto j iiobidisei!“ (Ha az anya parancsol, a gyermeknek szót kell • fogadnia!) Az illető szó nélkül a vállára akasztotta a rövid csövű puskát, a ..luparát“, és eHndiifl végrehajtani az „ítéletet“. A lövészek általában az áblorat arcára v.agy nyakszirljére célozlak, olyan pontos.an, hogy Csak nagyon kevés embernek sikerült túlélnie a kivégzést.

Közelebbi részleteket a maffia belső életéről csak 1962- -ben tudott meg a széles nyilvánosság. A milánói L‘Ora hetilap szenzációs cikket hozott a következő cimniel: „Come io, medici, diventai un mafióso?“ (Hogyan lettem én, egy orvos a maffia tagja?) A merész maffiatagnak, akinek a hetilap közölte a teljes nevét, már nem kellett félnie az j „omertá“-ló!. mivel azelőtt Icrmészclos halállal meghalt. Az eset jóval előbb kezdődött. lO.jy-beii az olasz rendőrség le- , larlózlalla dr. Melehiorre Allegro orvosi gyilkosságban való [ bűnreszesseg miatt. Allcgra. a maflia tagja, vizsgálati fog- [ Ságban mindent bevallott. Szereneséjére a jegyzőkönyv el- ) kallódott a levéltárban, így vallomása nem jutott a maf- ; fia tudomására. l!)liG-bnn a L'Ora szemfüles szerkesztői in- ; nen halászták elő a tényeket. Inic Allegre ,,slory“-ja. j

1916-ot írtak. Az első világháború harcterein ádáz köz- j delmek folyl.ak. Dr. Allegro ebben az időben a palermói j kalonakórbázban teljesített szolgalatot. Sok volt itt a harc- | téri sebesült, de ugyanennyi volt a szimuláns is. Amikor ; ószrcvotle, hogy az egyik paciens valami vegyszerrel sebe- ■ kot akar előidézni a lábán, megfenyegetle, hogy jelentést | tesz. .Még mielőtt valóra válthatta volna fenyegetését, egy i bizonyos Guillo D‘.Agate nevű ember felkci-este. Allegi’c, j aki maga is szicíliai származ.ású volt, sejtoUc, kivel van | dolga. D‘Agale nem sokat kertelt, egyenesen megmondu«, i hogy vcioméiiyc szerint legjobb lenne az illető katonát ki- ■ gyógyítani, és hosszabb lábadozúsi időre kiírni. Bár nem j mondott semmi fenyegetőt, Allegre tisztában volt liolyz''- lével, és leljesílclle a kérés tormájában előadott parancsot. ■Néhány nap múlva ismét felkereste őt D‘.Agate két másik férfi kíséretében, és egy zöldségosbnlt raktárába hívták meg. .Allegre elegei lelt a meghívásnak. Itt előbb iiiegköszöníék, hogy ilyen pontosan teljesiletle kérésüket, majd rátérlek a „lényegre“. Allegre így monda el: „Megmagyarázták, hogy egy jelentős szervezet tagjai, amelyet a nyüvánoss.ág maffia néven ismer. Azután megrnagyarázlák, hogy a szervezel szabályainak megsértését szigorúan biinleli. Rlniondlák, hogy a szervezet tagjainak nem szabad például lopni, de a gyilkosság bizonyos esetekben meg van engedve. Ila a főnök beleegyezik a gyilkosságba, n javasló és az elkövető a maffia lelies védelmére sziímítbnt. Ebnondlák továbbá, hogy a maffia tagjai között megtalúlbaló minden, még a legmagasabb társadalmi réteg képviselője is.“

Ezután, hogy Allcgrél így beavatták a maffia titkaiba, már csak formális a kérdés, akar-e szintén Lag lenni. Sokkal többel tudóit már, minthogy visszautrisíllialta volna.

(Folytatjuk)