Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-08-19 / 34. szám

6 y| GUGH KÄLMÄN: :m A LABI)/ (; m AC Nagy Sándor és Gőgli Kálmán a ligások-újságírök mér­kőzés előtt. Gögh Kálmán nevét min­den futballszeretö ember ismeri. No de a hétszeres bajnok Slovan Bratislava balhátvédjét hogyne isméi’- nék, aki az utolsó két baj­noki elsőségből Oroszlán- Ítészt követelhet magának. Már válogatott is volt (az olimpiai és az „A" csapat­ban is játszott már), s most is a keret tágja. Gögh Kál­mán játéka egyre sokszí­nűbb. Már nemcsak a nagy­fokú fegyelmezettség, a ki­tűnő szerelési érzék jellem­zi játékát. Egyre bátrabban tör előre, kiveszi részét a támadásindításokből — söti A nyári felkészülés tdéjen már gőlokat is lőtt. Csapa­ta erőssége lett. és a jól si­került nyári felkészülés u- tán talán sikerül majd ki­harcolnia állandó helyét a válogatottban is. A Slova.n egyik esti edzé­sén kerestem meg Kálmánt s kértem meg. hogy mutas sa ba közelebbről örimagát hiszen valószínű, hogy min den sportember szívesen Is merné meg ezt a nagyszerű focistát. — Gúlán ismerkedtem meg a labdarúgással, hogy úgy mondjam, ott safátltot- tam el a foci ábécéjét, de az igazi ábécét is ott tanul­tam meg. Alapfokú iskolás koromban az iskola csapa­tában és Guta ificsapatában rúgtam a labdát. Az alapis­kola befejezése után Komá­romba mentem iskolába, így a focit is ott folytattam. Komárom ligás Ificsapatá­nak lettem a tagja; akkor még fedezetet játszottam. Edzőim, Fercsik Pál és Vre- cslcs József, akiknek na­gyon sokat köszönhetek. In­kább csatárt láttak bennem, mint védőt, de hogy őszinte legyek, én már akkor is in­kább a védekező fedezet szerepkörét szerettem. Lám! Ilyen a sors. Kál­mán, akit társai a Slovan- ban „Kolo“-nak hívnak, ak­kor inkább védekeztt volna. Möst, amikor a Slovanban a védők közül neki van a leg- kötöttebb védőfeladata. (Pi- varnlk, Ondruáés jozef Cap- kovlö az, akiknek váltakoz­va előretörésekkel kell még hatásosabbá tenniük a S!o­Gőgh szabad pillanatainak egyike. Balról a harmadik Valéria asszony, Kálmán felesége. van támadőjátékát, és meg­zavarniuk az ellenfél védel­mét), gyakran tör előre, vál­lalva annak a vjsszélyét,' hogy az ö oldalán indít az ellenfél támadást, és eset­leg gyóit rúg. Persze, ez Kálmán hibája volna, hlszien a Slovan taktikájában neki nem volt „góllövö szerepe“. De adjuk vissza szót a sző­ke balhátvédneik: — A katonáskodás idején a kerületi bajnokságban sze­replő Dukla Holesov csapa­tában játszottam, majd két hónappal a leszerelés előtt Poprádra helyeztek, így a divíziós LVS Poprad játéko­sa lettem. Itt már a véde­lemben kaptam helyet, pon- tosabbap: középhátvédet ját­szottam. Kálmán tehát rövid Idő alatt a támadósor tengelyé­ből a védelem közepére ván­dorolt, annak pillére lett. .Annál Is érdekesebb ez, hogy 1974-ben a csehszlo­vák válogatott téli túráján (Szingapúrban, Iránban és Indonéziában járt a váloga-^ tott) az Irán ellent hivata­los nemzetközi válogatott mérkőzésen Ondt-us mellett középhátvédként mutatko­zott be. Igaz, ugyanezen a turnén Játszott még jobb- és balhátvédet is, de Kálmán­nak ez nem okoz nehézsé­get. A védelemben minden poszton otthonosán mozog. — 1970 nyarán aztán föl­keresett a Slovan, és idejöt­tem — foilytatta Kálmán. Az első ligában 1971 őszén mu-.. tatkoztam be Teplícén, ahol 2:0-ra győzött a Slovan. Ak­kor még jobbhátvédet ját­szottam. Véglegesen 1972- ben kerültem a csapatba, hogy úgy mondjam, stabil játékos lettem. Megmondom öszinté-n, hogy a védelem tengelyében játszanék a leg­■szívesebben, vagy a jobb­hátvéd posztján , no de a csapat érdeke úgy kívánja, hogy balhátvéd legyek. Mel­lesleg egyre inkább meg­kedvelem ezt a posztot, egy­re jobban összeszokom Ián Capkovificsal, akivel jól meg is értjük egymást. És nem­csak a pályán, hanem az é- letben is. Igaz, nemcsak ve­le! Nagyon .jó a hangulat a csapatban, valamennyien ba­rátok vagyunk. Kálmán egyébként a Di- mitrov-rnűvek alkalmazottja, lechnikai hivatalnok. Ez év februárjában kapott lakást BraMslavában. — Kellett is már ez a la­kás, hiszen 'nem egy „leány- álom“ ez a futball. A jó tel­jesítményhez nem elég be­csületesen edzeni, nyugodt magánéletre Is szükség van. Itt nem az ivásra és a cigi- zésre gondolok, mert egv 1- gazl sportembernek erről e leve !e kel! mondania. A kiegyensúlyozott családi é- letnek nagyon nagy szerepe van a'jó játékban, de gon­dolom másban is így van ez. 197b-ben nősültem, 72-ben született kislányunk, Beáta. Feleségem, Valéria mindig Is sokat segített nekem, A ház körüli gondokat, a gyer­meknevelés nehézségeit tel­jesen magára vállalja, ami­ért nagyon hálás vagyok. Szeretnék neki segíteni, és meg is teszem, ha egv kis időm van, de sajnos, ez na- gypb,. ritkán .^ Va mia k höhapok, mírít peídiful'ez év júliusa, hogy összesen négy napot töltöttem családom körében. Pedig a legszebb pillanatok azok. amikor hár­masban lehetünk. Neszméri (Folytatjuk) foto: Zolezer Az utóbbi óTSk labdarúgásának egyik legérdekesebb jelensége Helenio Herre- re volt. Az argentin származásű edzfi sikerrel működött Franciaországban, Spanyolországban és az azurrik földjén. Olaszországban. Az eltelt egy-két év a- latt kereset hallottaak e „fekete má- gnsrél“. Egy váratlan infarktus közbe­szélt, és Herrera nyugdíjba vonult. A futballt azonban a megszállottságig sze­reti, és nyugdíjasként is részese kivan lenni a legnépszerüb játék körüli tilozé- fiáknak, szakmai véleménycseréknek. Nagy port vert föl az a cikksorozata, amelyben a mai olasz labdarúgást bírál­ja. Sokan úgy vélik, bogy Herrera kímé­letlen. De a legtöbb szakértő és sznrkn- lö beismeri, hogy a „fekete mágus“ te­jén találta a szögei. Nézzük bát, mit ir a mai olasz labda- rúgásrél a mtiánéi Inter egykori világ­hírű edzője? „Az olasz tutball mély vélságbao van. A nézőszám egyre apad. a játék egyre sivárabb. A legutóbbi világbajnokságon mélyen s várakozás alatt szerepelt csa­patunk, és ez is kihatott a látogatott­ságra. Sajnos, az Eurépa-bajnoki selej­tező mérkőzések sem hoztak eddig biz­tatást. A hollandoktfti Amszterdamban elszenvedett vereség, majd a lengyelek elleni hazai döntetlen szinte kilátásta­lanná teszi helyzetünket. A volt szövetségi kapitány, Valcareg- gi, hamis illüziékhan ringatta magát. A mexikói siker után megfetedkezett az II VI V’A IS FOCI? időről. Nem vette figyelembe, hogy knlcsemberel öregek, nem birják úgy az iramot, mint annak idején. S még vala­mit kihagyott számításaiból a kapitány. Azt. hogy a csapat gerincét képező Facchetti, Rivera és a többiek rutinos öreg profik, akiket elsősorban az anya­gi siker vonz. Ezek a nagyszerű labda­rúgók évenken ót habzsolták a sikere­ket és keresték a pénzt. Közben azon­ban elfelejtettek küzdeni, harcolni a győzelemért, a még jobb szereplésért a világbajnokságon. Vaicareggit Bernardinl váltotta föl. A hetvenéves aggastyán egyszen'e akart mindenen változtatni. Ez lett a veszte; a lengyelek ellen otthon elért döntetlen utáji a szurkolók meg akarták lincsel­ni...“ Helenio Herrera nem olyan ember, aki nktalanu) kötekedik, javaslatokkal, el­képzelésekkel áll elő. Érdemes odafi­gyelni a válogatott csapattal összefüggő ötleteire; végeredményben nem új dol- 'gok ezek, de amelyekről végül is min­dig megfeledkeznek az illetékesek. — Többször javasoltam, építsük az o- lasz válogatottat egy jó klubcsapatra és ezt a keretet erősítsük fül három-négy nagy labdarúgóval mondatta. — Ma kétségkívül a Juventus a kimaga.slúan legjobb csapatunk. Erősítsük meg Fac- nhettivel, Bonisegnával. Antoniogntval és Mazzolával. Az eredménynek törvény­szerűen jelentkezni kelll Európa és a világ nagy nemzeti válogatottjai szinte kivétel nélklil így épültek évről évre. A legfrisebb példát a Szovjetunió szol­gáltatja. A szovjet csapat, amely a Di­namo Kijevre épül, már eddig is ered ményesebb volt. mint szedett-vedott elő­de! közül bármelyik. Ismét elkszdődőtt a labda- rógó-bajDOkság. A futball-liga mérkőzései iránt fokosódik az érdeklődés. Hajskf, a Zbrojov- ka Brno egyik Ígéretes fiatal játékosa. Nemrég múlt huszon­egy éves. Jozef Bajza, az Inter Bra tislava középpályása. Végig- hajtja e mérkőzéseket, jól lő. Huszonöt esztendős. az 1* „('V ‘ [ELLENFELÜNK A BUDAPESTI SZtNÉSZVALOGATOTT) Hiába, 110, nsmcsalt a csöppségeit, de a „nagyobb“ sráenM is kinövik idővel rövidnadrágjukat. Másképpen fogalmazva: evés közben |öii meg a Itezdö focisták étvágya. Ezúttal fut­ballrajongó újságíróinkra gondolok. Azokra, akik Balta György nógatására alig 38 hónapja öltötték előszőr in.T.gukra a msT:. és alig 38 hónapja küzdöttek meg először nagy ellenfelükkol, a ligá.s kombiiiálttal. S íme, ^mivé cseperedott azóta kedvos kis csapatunk. Nem­csak hagyományossá vátt az Idán már harmadszor megrende­zett ligások — csshszlovákiai i-.agyar újságírók „rangadó“, nemcsak mind gyakorlatban h'Vják nisg a' sport- és humor kedvelő szövetkszetsk csap--tuiikat, de már a határokem túl is „fölfigyeinok“ ránk. En rf.-k a „tekintélyiisk“ és a csapat vezetők péklátlan ügvbuzg^imának eredménye aztán, hogy alig tíz nap múlva, pQntos.-(ban auguszlns 24-án a budapesti színészválogatottal mérkőzik meg a cbhszlovákiai magyar új­ságírók legjobb tízenettvw. .Nos, ez a ..vi!íj-raszáló“ eseniéav igazán megérdoinei aiiuylt; hogy rővkl ismertetést adjmik csapatunk eddigi tevékenyságéröl és a nagy elienleléröl. HÁROM ÉV TÜKRÉBEN .Amikor 1973 nyarán belmeci vendéglátóink „frissítöine'k“ olíőgyasztása után ligás ellenfeleinkkel együtt kibotorkál tank a zöld gyepre, szuperoptimista kapitányunk. Balta Gyur­ka sem álmodta volna, hogy ez a mérkőzés egy „dicsőséges" sportsorozntnak lesz az ugródeszkája. Igaz, hogy ezen a mécs­esén még számítógéppel kellett ösázeadni a ligáíok rúgta gó­lok tucatjait, dis az ezután következő fejlődés óriási volt már. így 1974-ben Dunajská Stred-áii (Dunaszerd a helyen) ligás barátaink már a 12-ik „dugó“ berúgá-sának is őszintén örül­tek. Az idén i>sdig Hajnáíkán (.Ajnácskön) csupán 8:2 arány­ban tudtak két vállra fektetni bennünket. Igaz, hogy ez a mérkőzés mindössze 60 percig tartott, no de ki tudja, talán ■még mi is rúgtunk volna gölt, nemcsalt ők. Beszámolhatunk azonban egyéb sikerekrői is. Olyan népsze­rűek lettünk a most már hagyománossá vált Li,gások—Újság­írók mérkőzések révén, hogy cgyre-másra kaptuk a meghlvá sokat a futballt és a kacagást kedvelő szövetkszsti elnökeink­től. Játszottunk többek között Búcson, Královlcové Kraőany ban (Egyházkarcsán). és Mostován (Hidaskürtön), a saiyec (szenei) magyar -gimnázium tanáraival pedig egyenesen ác-n tetlenre végeztünk. Megdöntöttük tehát annak az újkori köz mondásnak az igazságát is, hogy „aki győzni akar a futball­ban, focizzon az újságírókkal!“ Hadd szóljunk azonban néhány szót csapatunk focistáiról is. Igaz, hogy többségükben éppen olyan jól fociznak, mint írnak, azt azonban egyöntetűen megszavaznák, hogy a labda- gó-pályán szerkesszék lapjukat. Külön-össn Szllvássy Jóskának. Tomi Vincének, Tóth Elemérnek és Balta Gyurkának dobog futball-abda keblében, ők edzenek a legszorgalmasabban is, a többiek a rossz nyelvek szerint csak gombát szedni járnak a Pravda-pályára. Említsük meg azonban „gólkirályunkat“ Kul­csár Tibit- is, aki Prágából is haza repült már az egyik ed- zömérközés kedvéért, továbbá Palágyít, Havassyt, Ordódvt. Bodnárt. Balajtit és Racskó Zolit, akik akár Puskás Öcsivel , is vetélkedhetnének, ha nem puskáznák el néha a göllövést. A NAGY ELLENFÉL lilik azonban hsmulatni augusztus 24-i nagy ellenfelünket, a budapesti színész váló gátoltat is. Nekik term-ésaetesen na ^ .gyobb rutinjuk van, mint nekünk, csshszlovákiaj magyar új- * sfjgíróknak. Hlőnyük. hogy már évek során fociattrakcióként szerepelnek a budapesti Népstadionban. Ez év június elsején például 85 GUI) ember izgulta végig a hagyományos SZÚR 1 Színészek — Újságírók Rangadója) mérkőzést. S még egy cl nem hanyag-o-lható tényező: Budapest néhány kimagasló humorista színésze is ellenünk rúgja majd a bőrt, arai nagyinártékben a javunkra billenti a mérleget. Képzeljük csak el, hogy egy egy fergeteges támadásuk közben kiváló csatárunk, Neszméri Sanyi, például Kibé'dy Ervinnel, Bu­dapest népszerű Hacsekjával találja szembe magát Nem kell Ide aztán egyéb, csak egy hacseki grimasz, és Ncszraéri kol­legánk máris n-evetögörcsökben fetreng a zöld gyepenl Igaz, nekünk is akadnak azért hasonló fegyvereink: lip például va­lamelyik színész-futballista megpillantja Ferenczi Rudi iszo­nyatosan nagy bakancsait, úgy elcsodálkozik, hogy nagy ámu­latában gólról és fociról egyaránt megfeledkezik. Mindezek alapján annyit már előre Is leszögezhetünk, hogy hatalmas küzdelmet láthat a közönség agnsztus 24 én Dunaj­ská Stredán. Már csak azért is, mert mind a két csapat a legerősebb felállításban veszi föl a küzdelmei. No, persze végleges tolállitásről nem beszélhetünk még, hiszen nagy tak­tikai csata előzi meg a találkozót. A színészválogalo-tt vezető- .jé, a SZÚR és a ml ménkőzésünk népszerű konferansziéja, dr. Hegedűs János például csupán a következő „tág keretet“ kö­zölte eddig: Aradszky László, BujtOT István, Szirtes Ádám, Komlós András, Kibédy Ervin, Hlatky László, Hadics László, Suka Sádor, Német Sándor, Besztercey Pál, Kiss Gábor, ]u hász jácint, Fülöp Zsigmo-nd, Sólymos Antal, Cs. Németh La­jos, Barics János, Kovács Ferenc, Dobránszky Zoltán, Kon­gva! Ferenc és Ihász Gábor. E keret tagjai részint a Nemzeti Színház, részint pedig a Vígszínház, a Vidám Színjoad, a Fő­városi Operettszínház stb. tagjai. Akadnak persze énekesek, zenekari tagok és egy zeneszerző Is a kerettagok között. Sőt dr. Hegedűs János azzal is „taktikázik", hogy a megadott ke­reten kívül még néhány jeles humo.ristát is pályára küld majd. S ami külön csemege le.sz, az izgalmasnak ígérkező ,,év mérkőzése“ szünetében vidám műsorral szórakoztatjuk a közönséget. NEUMANN János Stefan Tománek Ismert arc, ismert név a legjobbak bajnokságában. Az új idényre jozef Marko edző irányításával készült. Tudása beérett, és Jli- linán már csak azért is gokat várnak tőle, mert még csak huszonhét éves. Kép és szöveg: p. J. B.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents