Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-12 / 33. szám
8 f i K| JOANNA WILINSKA — FELIKS DERECKI Még egyszer a halászról és az aranyhalacskáról Puskin meséiét a halászról és az aranyhalacskáról minden ki ismeri. Most egy időszerűbb változaiát mondiuk el önök nek. Ai egyik halász kiment halászni, de vagy nem volt aznap szerencséié, vagy a tó vizét már annyira megmérgezték a különféle vegyi anyagok, mert az történt, hogy a hálólába csupán egyetlen kis halacskáit fogott. — /a//ű//fl/, végem van, 6 én szerencsétlen! — Efnye, halacska, te tudsz beszélni? — Persze hagy tudok, mert én nem akármilyen hal vagyok ám, hanem aranyhalacska. Nagyon kérlek, engedi el, — Blengedlelek? Es a terv? — Miféle terű? — Hát a halfogás terve. Ha nem tudnád, én, a halászati szövetkezetben dolgozom. Még hogy engedfem el... — Figyeli csak ide, halász! Te még soha életedben nem olvastál az aranyhalacskárdl? Ha visszaengedsz a vízbe, minden kívánságodat tellesítem. Szólj, mit szeretnél? — Bn nem akarok semmit, csak azt, hogy nyugalmam legyen végre. — Lehet, hogy a feleséged álmodozik valamiről... — Honnan tudjam én azt húsz évvel a házasságkötésünk után, hogy mire vágyódik az én feleségem? Valami nadráganyagot akart vagy mit, hát rááldoztam a prémiumomat. Nos, gyerünk hal, nem érek rá szórakozni veled. — ö, te hadász, miért keseríted az életemet... Bocsáss szabadon, nagyon kérlek. — Ne siránkozz, mert a végén még megsafnállák. Tudod, én vissza ts engednélek, csakhogy ez nem csak rám tartozik. — Hát még kire? — Ogy kérdezősködsz, akár egy gyerek. Hát természetesen a főnökre. — Erről a főnök dönt...? Hát akkor talán 6... Mtre vágyik a főnököd? — Mit tudom én... Valami tranzisztoros rádióra vagy mi a fenére fáf a foga. — Rendben van, a főnököd megkapja a tranzisztoros rádiót, a legdrágábbat. De most már elengedsz? — Vigyen el az ördög, eriggyi — Köszönöm, 6, köszönöm neked te nemes szívű halász. Es ha bármikor ts szükséged lenne rám, csak kiídts a partról, s én rögvest odaúszom. A halacska vidáman kiugrott a hálóból, egyet villant, és már ott se volt. A halász pedig üres kézzel tért vissza a szövetkezetbe. De már másnap lélekszakadoa rohant a tópartra. — Halacska, hé, aranyhalacska! — Itt vagyok, kedves hadász, mi történt?! Talán a főnök nem kapta meg a tranzisztoros rádiót? — Megkapta, bizony megkapta, egy gyönyörű NDK-gyárt- mányút. Hanem éppen ezért fő most a fejem gondban. Megtudta ugyanis a könyvelő, és most a szememre hányja, hogy bezzeg ő nem kapott semmit. — És mire áhítoíík az a te könyvelőd? — Szinte szégyellem kimondani, olyan drága dolgot óhajtott meg. Szóval... hát... színes televíziói szeretne. — Menj csak szépen haza, hadász, a könyvelőd óhaja még ma teljesül. Es a következő nap reggelén... — Halacska, halacska, ússz Ide gyorsan, arasnyhodacskat — Itt vagyok, halász, mit kívánsz? — En semmit, hanem az ökonómus, az elnökhelyettes és az elnöki El se tudod képzelni, milyen pokollá tették az életemet! — Es mit akarnak tőled? ~ Várj csak, födirtam. Szóval az elnökhelyettes húsz öltöny ruhát szeretne, az ökonómus Párizsba akar szabadságra menni, az elnök pedig... még kimondani is rettenetes... viUát és hozzá Fiat kocsit kér... — HohohÓ! De mit tehetünk, semmit. A szavaimat adtam, hát megkapják, amit akarnák. De figyelmeztesd őket, hogy ez az utolsó kívánság, amit teljesítek. Eltűnök mindörökre. Utóvégre énfölöttem is ott vannak a nagy halak. És tényleg ez volt az utolsó kívánság, amelyet teljesített, de ez volt a vég ts, kérem, mert a szövetkezetét rövidesen megszállták az ellenőrök, s bár az egész vezetőség egy emberként hajtogatta: — Becsület szavunkra, mi csak az aranyhalacskátód fogadtuk él... SENKI SE HITT NEKIK. —tó— {ordítása 1#^ '>Ök<' — Ezzel a levélnehezékkel ölték meg a főnökét, Ohms kisasszony — mondta Drews rend- öríelügyelő. — Itt, a dolgozőszobájában történt, valószínűleg tegnap este. A takarítónő találta meg ma hajnalban. Ingrid Ohms, a titkárnő sápadtan nézte főnökének a dolgozöszobáját. Karcsú, harminc év körüli nő volt, a korán hervadó fajtából, nem valami csinos. A nyomozók már befejezték a vizsgálódást, a holttestet Is elvitték. — Mikor ért véget tegnap a munka, klsasz- szony? — kérdezte a rendörfelügyelö. — öt óra tájban, mint mindig. Fél öt tájban bekopogtattam a főnök ajtaján, de nem felelt. Valószínűleg a másik kijáraton távozptt. Később azonban visszajött. — Honnan gondolja? — Nem sokkal öt óra előtt Eller űr ment be hozzá, utána pedig Jutta Martens, a gépíró- nő, természetesen mindketten kopogtatás nélkül. — Miért hangsúlyozza ezt? — Mertens kisasszony *az utóbbi Időben... hogy Is mondjam... igen szabadon viselkedett — mondta a titkárnő, és keserű mosoly ült az arcára. — Eller úr kicsoda? — Nemrég dolgozik nálunk, tisztviselő. A főnők gyakran tárgyalt vele. XXX Manfred Eller magas fiatalember volt, szűk farmernadrágot, nyitott nyakú Inget, börrakót viselt. — Beszéltem a titkárnővel — mondta a rendörfelügyelö. — Megtudtam, hogy ön nem sokkal a főnőké halála előtt az irodájában járt. — Lárltárl — mondta Eller. — A drága titkárnő fülig szerelmes a főnökébe. Minden reggel friss virágot visz neki, odateszi az íróasztalára. Csak honnan telik pénze lAlnden- nap virágra? Ha valaki be mer kopogtatni Imádott főnökéhez, fúj, mint egy mérgesklgyő. Egyébként öt óra előtt valóban voltam a főnöknél. Fizetésemelést kértem, mert nősülni akarok. — És kapott fizetésemelést? — Nem. Elegem Is van az ügyből, elsejétől már máshol doligozom. XXX A következő tanú Jutta Mertens gépirónő volt.: Tízegynéhány éves, babaatcü, teltkarcsú lány tenyérnyi miniszoknyában. Tágra nyílt, ártatlan szemmel nézett a rendörlelügyelöre. — Remélem, nem gondolja, hogy én öltem meg a fönököt? — kérdezte. — Úgy tűnik, ön volt az utolsö. aki életben látta — mondta Drews. — Miért kereste föl öt óra tájban? — Kíváncsi természetű ember magal Fel- mondtam neki, mert hamarosan férjhez megyek. — Ogy látszik, ebben a vállalatban járvány a házasodás — Jegyezte meg a rendőrfőnök. — Egy kollégámhoz megyek feleségűi, Eller úrhoz. Ez azonban nemigen érdekli Ont. E- gyébkönt, ha éppen tudni akarja, a főnököm Is megkérte a kezem. Azt hitte, hogy a pénzéért szeretni fogom. En azonban a tudtára adtam, hogy nem lépek be a háremébe. Csakis szerelemből vagyok hajlandö házasságot kötni. — Dicséretre méltó elhatározás — bólintott a rendörfelügyelö. — De mit szólt a vőlegénye s főnők udvarlásához. Biztosan tudott róla. — Persze, hogy tudott. Rettentően Jól szórakoztunk rajta — mondta Jutta, aztán az ajkába harapott, és elpirult. — Talán csak nem képzeli, hogy a vőlegényem léltókenységből megölte a íönököti ' XXX Valamennyi tisztviselő mozdulatlanul, csönd ben ült. Csak Ingrid Ohms állt, sápadtan az ajtónak támaszkodva. — Ma reggel tehát önök közül még senki sem tudta, hogy a főnök halott? — kérdezte Drews felügyelő. — Valamennyien megjelentek a munkahelyükön. Többen bólintottak, mormogtak valamit. — ön sem tudta. Ohms kisasszony? — Természetesen nem. — Tudta, hogy Jutta Mertens és Eller úr összeházasodnak? — Fogalmam sem volt róla... — Jöjjön csak egy kicsit közelebb — mondta a rendörfelügyelö, és kinyitotta a főnök irodájának az ajtaját. — Nem könnyítene a lelkén. Ohms kisasszony? űu szerelmes volt a főnökébe, art Is tudta, hogy a főnöke Jutta Mertensnek csapja a szelet, feleségül akarja 'venni. Amikor tegnap késő délután meglátta, hogy a lány Ismét főnőkénél járt, elöntöttte a düh, és féltékenységében megölte főnökét. — Hogy mondhat Ilyen szörnyűséget! — csattant fel B titkárnő hangja. — Légből kapott állttáa... — Azért mondom, mert elkövetett egy súlyos hibát — mondta a rendörfelügyelö. — Hol van ma a vázából a friss virág? Egy tanú elmondta, hogy ön mindennap friss virágot tett főnökének az asztaléra. Ma azonban nem vásárolt virágot, mert tudta, hogy halott. Ingrid Ohms egy szót sem szölt, csak sápadtan egy székbe roskadt, és tenyerébe hajtotta fejét. , (F.; -ci-j r öTtént egyszer, hogy Sámson hevesebben ragadta nyakon a pálinkás- üveget az ivóban, ahol csaposlegény és kidobó ember vált. A főnök megérezte az ital orrjacsaró bűzét, s hirtelen támadt haragjában szélnek eresztette Sámsont, a- nélkUl, hogy hátralevő járandóságát kiadta volna. Ment hát Sámson, mendegélt egyetlen fiagaras nélkül lyukas zsebben, mígnem egy csapszék elé ért. Amint ott lebzsel, egyszer csak egy szekér áll meg a kocsma előtt. Valahonnan néhány markosabb legényke került elő, és üres hordókat görgetett fel keserves nyögéssel a szekérre. Sámson látva ezt, fölöttéb megörült. — Lám csak — gondolta magában, itt még szükség lehet rám. Aztán, hogy nem hívták, kérés nélkül a legények közé vegyült. — Hát te mit akarsz itt? Te éhenkórász! — csodálkoztak rá a fiúk. — Segítenék nektek néhány hitvány garasért. öORS 1 — HaRotiátok, még hogy segítene! — nevettek a legények. — Hiszen meg sem bírnál mozdítani egy üres hordát. — Tegyünk próbát — mondta Sámson szerényen de előbb töltsétek meg vízzel. A fiúk röhögve hordták tele a hordót, de bezzeg beléjük szorult a lélegzet, amikor azt Sámson könnyedén a feje fölé lökte. — Ez el akarja venni a kenyerünket! — kiáltottál el magát a legszemtelenebb, s ütlegelni kezdte a hosszú hajú idegent. Ogy helybenhagyták szegényt, hogy örökre elment a kedve a hordóemelgetéstöl, Ha valakt nagyon akarja, még némi tanulságot is levonhat pórulfárt Sámsonunk esetéből. Szenk Sándor szjörkeszto üzen • „Milán“: Nésilik mind* járt ogySk „»Ikotását*: „egy aoélgolyát tartok ate- nyoremben / kezem kifárad / Tállam lessakad / átdabom / magamon / ajjem eléri / kezem kitépi / aziTem kiszakad / agyam meghasad / keresztbe roggyanok / az » gyensűly felborai / acélgolyóm elgurul / kistiani fel* kapja / ide-oda forgatja / súlyát nem érzi / haUJem nem érti / reggelire megeszi / gyomrát megflli / hamar kiheveri.“ Ml nem vagyunk benne annyira biztosaik. hogy olyan hamar kl- heverjttk-e ennek a versnek az elolvasását, mert nekünk nemcsak a gyomrunkat feküdte meg... Talán próbáljon meg vailahol felhajtani egy verseskötetet, s annak egyik versét hasonlítsa össze a saját „alkotásával“. • „Kősziklák“: Mlkronovellálljan egyelőre még a- dós marad a gondolat mélyebb, ugyanakkor láttatóbb megfogalmazásávail. Sorai mögött nem érezzük a valóság hitelét, a valóság belső és külső lobogásét. Mik- ronovellához képest sok lényegtelent mond el, s u- gyanakkor megfeledkezl.k az ábrázolás, a láttatás fontosságáról. A jövőben több sri- káTságot, logikai fegyelmet. Fogadja me# Gárdonyi tanácsát: „Semmit kt ne mondj, amit az olvasó maga ktta- Jálhat.“ Verseiben Is túl felszínesen, pongyolán, hfgan foga-lmaz A verset nem az egymás alá töPdflflt szavak teszik modernné, hanem a gondolat mateága. Jót sorai mellett túl sok még a töltelék. Küldjön többet írásaiból! • „Alea“: Véleményként és egyben tanácsként Is mindjárt Makszlm Gorkijt 1- dézzük: „Az elbeszél^oH megköveteljük a cselekmény helyének pontos ábrázolását, a szereplők életszerűségét, a nyelvezet pontosságát és színosségét; az elbeszélést úgy kell megírni, hogy az olvasó lássa mindazt, a- mit a szerző elbeszél.“ Nos, ön ezeknek a követelményeknek még nem tud eleget tenni. Különösen az „Álom és valóság“ című í- rása elnagyolt. Egyelőre tanuljon! 6» \ m FÉLEK Újrakezdeni mindent Bizalmatlan természetű vagyok. Nem kell hát hangsúlyoznom, milyen hatással volt rám a „családi kör“, amely már gyermekkoromban elriasztotta tőlem a barátokat. Már akkor is magányos voltam, bántottak a családi cirkusz szinte esténként megismétlődő jelenetei. Barátok sose Jöhettek hozzánk, hiszen nem tudhattam, hogy apám melyik „számot“ tűzi műsorra. Szégyelltem, hogy az ilyen élőlényre azt mondják — ember. MeggyülöMem úgy, ahogy csak azt gyűlölhetjük, aki agy nagyon szeretett személyt kínoz. Ha sírni látott, már gyerekkoromban kinevetett. Az embereket látni se kívántam. Büszke természet vagyok, nem viseltem el, hogy valaki lássa, mennyire bánt mindez. Nem maradt más választásom, mint vállrándítással más témára váltani. Hogy hány éjszakát sírtam át, hányszor rajtett a mosolyom erőszakosan összezárt fogakat, azt senkinek se kellett tudnia. A középiskolát falumtél távol végeztem, diákotthonban laktam négy évig. Hetente egyszer jártam haza. Osztálytársnőim már alig várták a hétvégét, hogy végre otthon lehessenek. Engem nem vonzott semmi az ún. „otthonhoz“. Az internátusbán kapcsolatba kerültem az egyik tanárnőmmel. Ö mutatta mag, hogy van szép ekkor Is az élathen, ha már nem bízok az emberekben. Zene, irodalom, festészet, szobrászat — ma már csodálom, hogy tudtam nélkülük élni. Amióta ezt az új szépséget felfedeztem magamnak, nem tudok beleilleszkedni környezetembe. Nem szórakoztat a szokásos üres duma, amely pedig egy mulatság elmaradhatatlan kelléke. Nem járok szórakozni, nem tetszik, ha a fiatalok érdeklődése megreked pár liter alkoholnál] vagy az ízetlen vicceknél. Azóta befejeztem a tanulmányaimat, hazakerültem. Elvesztette életem e- gyetlen szilárd pontját, R. H. tanárnőt. Lalkiegyensú- lyom felbomlott. Soha sem volt rózsás elképzelésem az emberekről, de a munkahelyem mindent felülmúl. Komédia, minden komédia, alakoskodás, karrierhajhászás. Szeretnék elmenni, csak egy baj van: már nem mindegy, hogy ottmaradok-e vagy keresek más munkahelyet. Az érzelem marasztal, ez értelem küld. Magam nem tudom, hogy mit tegyek. Adjatok tanácsot. Félek újrakezdeni mindent. Talán maradok, s egy újabb csalódással gazdagít majd az idő?! Jelige: Niiucs visszaút Válaszok a TÜRELMETLEN című levélre Leveledből arra következtetek, hogy megfontolt fiatalember vagy, de ugyanolyan megfontolt a kislány Is. Na kívánd tőle, hogy kéthónapl ismeretség után ígéretet tegyen. Várj türelemmel, és ha a szerelmetek mély marad továbbra is, találtok megoldást is. Ne hidd, hogy a kislány nem bízik benned, de mag akar győződni róla, hogy mély marad-e érzésed ezután is. Bizonyíts türelemmel! Az, hogy a kislány másfél évvel idősebb, két ember szerelmét nem gátolhatja. Egy dunaszordahelyi fiatalasszony Barátnőd szerelmével és őszinteségével összeegyeztet- hetének tartom, hogy a kettőtök viszonyát ö ítéli meg józanahbul. Másfél év nem nagy különbség, de a lények hamarabb érnek felelős emberré. Érzemeid tisz- teletreméltóak, de ne becsüld le a kislány előrelátását sem! A közeljövő nagy változásokat hoz az életedben: kikerülsz ez iskolábél, pályát választasz. katonának mész. Okosabb, ha sem magadat, sem mást nem igyekszel most lekötni. Az adott szó kötelezettsége nélkül a másfél év korkUIönbség ellenére is feleségül veheted szíved választottját, amint életed nagy változásain túl leszel. Molnár István, Koálce Az a véleményem, hogy komoly gondolkodású, józan életszemléletű fiú vagy. A barátnőd sem kevé.sbé értelmes, megfontolt. Nagyon szép. hogy túl vagytok ez icipici problémán: a kortcUlönbségen. Több olyan boldog házaspárról hallottam, ahol a nő az idősebb. Az is helyes, hogy gondoltok kapcsolatotok jövőjére. Ám kéthavi ismeretség után korainak tartom, hogy házasságtól beszéljetek. Előttetek az élet. 0| környezetetekben sok fiatallal ismerkedtek majd meg. Nem kételkedem érzéseid, érzéseitek szilárdságában. A mostaniban! A lény azzal érvel, hogy „kinövöd“ esetleg ezt a nagyszerű érzést. En nem kételkedem, de sok mindennel számolnotok kell. Olyasmivel is, ami egyelőre elképzelhetetlennek tűnik. Ha elég erős a szerelmetek, célhoz értek. A lánynak azonban igaza van, hogy nem köti le magát. Ne vedd zokon az aggályoskodásait, még ha nem túl romantikusak is, tianem inkább i%álisak. Meggyőződésed, hogy szeret. Nincs okod a gyanúsításokra. Ne teremtsetek magatok közt feszült légkört a szemrehányásokkal, kételyeitekkel. Ha igazán szeretitek egymást, ígérgetések nélkül Is bíznotok kell egymásban. Kendi Mária
