Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-08-12 / 33. szám

Veiké KapuSany (Na^ykapos) gyorsan épülö-SBépüIö városka. Modem, széles ut­cáival. gombaként szaporodó négy-ötemele­tes bérházaívál kellemes benyomást tesz az emberre. Am néhány perces ott-tartózkodás után, safnos, a városkép kiváltotta kelle­mes érzés gyorsan elszállt. A könyvesbOilt után érdeklődtem. Nem annyira nagy ez a város, hogy a könyvesboltot ne Ismerjék az emberek, pedig így volt. Ez szomorftott el. Végül két gimnazista lány Igazított útba. Ezt az észrevételemet közöJtem Is Kole- szárné Szabó Alenával. a könyvesbolt veze­tőjével. Kissé meglepetten mondja: — Érdekes, hiszen elég sokan vásárol­nak könyveket. Igaz, főleg a fiatalok, de a történelmi regényeket az Idösebbeik Is szívesen veszik. A baj abban van, hogy rossz az ellátás. — Mit kémek leginkább? — Többnyire azok a könyveli fogynak, amelyek kötelező olvasmányok az alap- és középiskolákban. Mint már mondottam Is. vásárlóink elsősorban a fiatalok. Nagyon sok BorkesI- és Szllvásl könyvet adunk el. Ezeket a müveket Is a fiatalabb korosztály keresi. Olyan könyvekből, mint például Pe­tőfi. .Arany, Ady verses gyűjteményei, vagy Jókai, Mikszáth, Móricz- egy-egy regénye sokkal többet el tudnék adni. Ez hiánycikk. — Szlovák és cseh nyelvű könyveket is Iátok a polcokon. Milyen Irántuk a keres­let? — Vásárolják, főleg az iskolás fiatalok, jól el ts vagyunk látva belőlük. Ki tudunk elégíteni minden Igényt. .Alena asszony továbbá elmondta, hogy két éve dolgozik a könyvesboltban. A Bra­tislava! Népművelési Iskola könyvtáros sza­kának elvégzése után mindjárt Naigykapos- •ra került. Azóta férjhez ment, és most már boldog anya. — Nemrég kaptunk lakást, azelőtt a szü­leimnél lakttmik. Ilyenkor, amikor a férjem is, én Is dolgozunk, a kislányom bölcsödé­ben van. Nagyon szeretek vele íoglalkoml. tulajdonképpen ő köti le minden szabad 1- dömet. Így bizony még olvasni Is alig ma­rad néhány perc-óra. Mikor a kislányáról beszélt, szinte át­szellemült az arca. Hangja csengőbb, vi­dámabb lett. — Már gögicsél a tündérem. Nagyon jó kislány. Néha a házimunkák miatt magára kell hagynom, do akkor sem sír. Szeretném Jól felnevelni. Aztán újra a könyvekről kezdtünk beszél­ni. a terjesztésükről, amely nélkülözhetet­len ebben a szakmában. — Három falu tartozik hozzánk és ter­mészetesen a város. Kiállításokkal népsze­rűsítjük a könyvet. Az Iskolások segítenek ebben a munkában, skoszor maguk a tanu­lóik szervezik. Elég gyakran rendezünk 1- lyen kiállítást, változó színvonallal, mert rengeteg függ attól Is, milyen könyveket tudunk kiállítani, és egv-egy könyvből hány példányt adhatunk el. Török Elemér verselt például sokan megvették. — A könyveken kívül propagandaanya- got és lemézeket Is árulnak. Milyen a ke­reslet? — A propagandanyagot elsősorban az ü- aemek, üzletek és más Intézmények vásá­rolják. Az ellátottságra nem panaszkodom. Rosszabb a helyzet a lemezekkel. Nagvon sok lemezt el tudnék adni. modern zenét, népdalokat, magyar nótákat egyaránt. Saj­nos, a keresett lemezekre legtöbbször nln-' ceennel kell válaszolnom. Még beszélgettük erról-arról, aztán elbú- csú2rtam, so^f sikert kívánva a munkájához. Remélem, ha legközelebb találkozunk, Ko- leszámé Szabó Alenának nem kell majd panaszkodnia az ellátottságra. Nesxméri Sándor Az Utóbbi Időben O több szép kivitelű és nagyszerűen Illusztrált | könyv jelent meg az üzbég Gafur Guljan Könyvkiadó gondozásá­ban. A kiadó művészeti vezetője Ivan Kirlakldi A legfrissebb kiadvá- IC 3 nyok közül figyelemre mmt méltó az „India költői“ című reprezentatív kö- tét. E gyűjtemény, mely az Indiai köztársaság negyedszázados fenn­állásának évfordulójá­ra jelent meg, a baráti ország tizenegy költő­jének művészetét mu­tatja be az üzbég vers- kedvelőknek. A kiad­ványhoz M. Kagarov készített tizenöt met­szetet. A lírai képek a kötetbe gyűjtött versek sajátos hangulatát á- rasztják. (p. m.) ti cn IM < „EURÓPA [ffi nm A Bi MEiiHT vr Emlékezés JÓKAI MÓR bnissEeli felszólalására Az újságolvasó gyakran találkozik az Interparlamen­táris Unió nevével. Ezt a te­kintélyes nemzetközi szer­vezetet — állandó genfi székhellyel — 1889-ben hív­ták életre. Megalapításának és tevékenységének azóta is legfőbb célja, hogy a kü- löribözö államok parlament­jei, törvényhozó testületet között a jó kapcsolatokat á- polja, és hasznos együttmű­ködésüket előmozdítsa. Az uniónak — .hetvennégy or­szággal együtt — hazánk Is megbecsült, aktív tagja. Nekünk különösen emlé­kezetes az Interparlamentá­ris Unió Vl. brüsszeli kon­ferenciája. mert szónokai között volt JŐkai Mór ts. A budapesti országgyűlés kül­döttjeként 1895. augusztus 14-én szólalt fel francia nyelven, s korabeli lapok tudósításai szerint, rövid be­szédét a konferencia részt­vevői rendkívül nagy tet­széssel fogadták. Nem lesz érdektelen, ha egy kicsit részletesebben is­mertetjük és Idézzük az író felszólalását. Nemcsak az- ^rt, meirt nyolcvan évvel ezelőtt hangzott el, hanem mert egy olyan megnyilat­kozás ez, amely már déd­apáink Idejében sürgette a leszerelést s földrészünk bé­kéjének biztosítását, „hadd leqytn egyszer vége az örö­kös és kölcsönös fenyegeté­seknek s azoknak a lázas Izgatásoknak, melyek a né­pek békés egyetértését meg­zavarják'. Nyilvánvaló, nem ártunk ■ Tókai tekintélyének, s em­beri szándékának tisztasá­gát és tisztességét sem kér- dójelezzUk meg azzal, hogy mondanivalójának némely részletével nem érthetünk egyet. Az író „ a béke ide­alistájának“ vallja magát: kitűnik ez főképp ott, ahol a háború okairól beszél. Az Imperializmus kialakulásá­nak nyomasztó ánmékában 6 úgy látja, hogy ^ hábo­rúnak nincs'más indító oka, mint a nemzetek engesztel­hetetlen gyűlölete, a más nyelvet beszélő szomszé4 ellen való düh". Az Imperializmus értette a módját, hogy a kizsékmá-. nyolás fokozásáért, a na­gyobb profitért, az új pia­cokért, illetőleg a világ fel­osztásáért kirobbantott há­borúk igazi okait elködösft- se, ,s a többi közt ezért szí­tott nemzetiségi gyűlölkö­dést Is. De teljesen egyetérthe­tünk vele, amikor — két évtizeddel az első világhá­ború előtt — a fegyverkezés 'veszélyére, terheire hívja tel a figyelmet: „A nagyhatalmak — a ki­csik nemkülönben — egy negyedszázad Óta egyebet sem tesznek, mint hogy túl akarják egymást szárnyalni lázas hadikészitlOdésükkel. E készülődések már 120 mtlUárd frankjába vannak Európának ebben a negyed­században..." Aztán így folytatja: ,^lly jólétet lehetne á- rasztanl ezzel a rengeteg összeggel! Hány mtllió sze­rencsétlennek a nyomorát lehetne ezzel enyhíteni. Ez­zel az összeggel új város­részeket lehetne építeni a munkások számára... a leg­magasabb fokra fejleszteni a tudományt és a művésze- tét; folyamokat szabályozni, iskolákat adni a népnek, türhetővé tennt a munkás­osztályok helyzetét, meg­akadályozni az amerikai ki­vándorlást, s főképp leszál­lítani az adókat. Ezzel az összeggel egész Európát va- radtesommá lehetne változ­tatni. S mindennek az el­lenkezője történik!" Felszólalásának további részéből az Is kiderül, hogy Jókai nem véletlenül említi a munkásokat és munkás­osztályokat. ..A szocializmusnak — je­lenti ki — megiyan a maga Jéttoga, s ezzel a fogával 'él is". „A munkásemberek — folytatja —. kik egyik nap­ról a másikra munkájukból élnék, máris ismerik á ma­guk becsét. Azt akarják, hogy kielégítsék ókét, még­pedig ne hangzatos frázi­sokkal, hanem kézzelfogha­tó dolgokkal; részesedni a- kamali a szemük előtt levő vagyonból, melynek gyara­pításához hozzájárulnak; jól megérdemelt bérük lölösle- gét meg akarják takarítani családjuk számára, munka­képtelenségük Idejére; ők ts akarnak szórakozni, s ebben Igazuk van..." A későbbiek során fölveti, müven lesz „a holnapi há­ború. .. mikor nemcsak a pénznek milliói, hanem az emberek millióinak a vére ts folyni fog?" Ha szavalt nem ragadtuk ki a maga korából, és a ha­ditechnikának ts akkori fej­lettségét vesszük flgvelem be — könnyen megérthet­jük Jökal aggodalmát és szinte félelmetes látomását egy lövendő háború borzal­mairól: „A legélénkebb fantázia sem képes elképzelni, hogy milyenek lesznek esélyei egy jövendő háborúnak, me­lyet oly, seregekkel vívnak, melyek mtlllőkat számlál­nak; melyek nem- ISfegyve- rekkel, hanem valóságos po­kolgépekkel, füst nélküli lő­porral, távírókkal' és lég­gömbökkel, stratégiai és hordozható vasutakkal, ek- razitbombákkal, népvándor­láshoz hasonló lovastöme­gekkel fognak megharcolni. Oly háború, melyben részt fog venni minden férfikorú ember, oly háború, melybe beleavatkozik minden nem­zet, legyen az nagy vagy kicsiny. Lehetséges lesz ily rop­pant tömegeket hosszú had­járaton át táplálni? Nem fog elhullani a harcosok fe­le éhség, hideg és epidé­miák következtében? Elkép­zelhetünk-e egy lazarethet ftábori kórházat] ily csata után, mely már nem Is gyil­kolás lesz, hanem az i^dök- lő angyal aratása? Elkép- zelhetfük-e a megcsonkított hullák halmait? A vérpata­kot? Az általános gyászt, melyet minden csata után öltenek? fis a győzelem u- tán azt a ,Je Deum lauda- nus"-t, mely káromolni fog­ja az istent, melyet milliő özvegy és árva fdfdalomki- áltdsa fog kísérni kórusbani Mily általános nyomor! Mily pusztulása a kultúra müvelneki Mily elvadulása az erkölcsnek s helyrehoz­hatatlan romlása a pénz­ügyeknek!. . Ez a jövendölés általá­ban — sajnos ->-r Igaznak bizonyult. Azért. „csak* ál­talában. mert már az alig húsz év múltán kitört első világháború Is ijesztően túl­tett Jókai merész képzele­tén... Hát még a második világégés, majd az „öldöklő angyal' koreai és vietnami aratása! Napjainkban a világ,hely­zete sok tekintetben bonyo­lultabb, súlyosabb problé­mákkal terhes — több vo­natkozásban mégis egysze­rűbb és reménykeltőbb, mint a brüsszeli konferencia Ide­jén volt. Ez mindenkelött a földrészeket átfogó béke­mozgalom eredménye. Most, amikor, az európai biztonsági értekezlet okmá­nyát már aláírták, valóban időszerű Jókai felszólalásá­nak a befejezése: „Európa egész közvéleménye a béke mellett van. Ez a. mi szövet­ségünk. Bízzunk hatalmá­ban. Győzni fogunk anél­kül, hogy legyőzötteink len­nének". —0— Ki tud többet JÓZSEF AHILARÖL? V. „Aki dudás akar lenni pokolra kell annak menni. Ott kell annak megtannlni, hogyan kell a dudát félni.** A költő 1932-töl a kínzó magárahagyatottság. szenvedés, a megértésért vívott kétségbeesatt harc legnehezebb éveit jérja meg. Allésa nincs, alkalmi keresetekből, támogatásból. Szántó |u- dtt báréból élnek. A siker, az öröm. a meg­értés legmakacsabbul ekkor kerülte el. Elszl- geteltségí érzését fokozza az az ismételt visz szautasítás, amellyel hivatalos fórumon fogad­ták felfelé ívelő költészetéi. Tisztában van elért eredményeivel, lírája új távlataival, s elkeseríti, hogy a nyugodt alkotói életmódot biztosító Baumgarten-dijat sorozatosan mások­nak ítéli oda a nem engesztoiódó kurátor. A magáramaradottság, nólkOIBzések, mellőzé­sek, súlyosbítják betegségét. A pszichoanali­tikus gyógykezelés sem tud segíteni súlyos 1- degbaján. gondolkodását viszont mindjobban lekötik a freudista nézetek. Minden cikkével vihart kavar maga körül. Csapásokat ad és kap, míg végül béleroskad az egyenlőtlen küz­delembe. Belső forrongásét, vívódását, útke­resését kevesen értették meg, nem érezték a nagy és népéhez bű költő szavát. lözáSí Attila sértettséget félretéve hamaro­san békejobbot nyújt az irodalmi élet. akkor elismert nagyjának, a Baumgarten-dlj kurátoré nak. mert nagyra becsüli annak humanizmu­sát a fasizmus előretörése Idején: „Magad amésztő, szikár alaki Cn megbántottalak. Botot furaglál, ábrákkal tele, besiált a nyele. aztán mngúntad. tgy volt? S eldobtad, ahogy az égbolt az ént csillagot ejti le. fin löivettem és rádhúztam vele. így volt? Sajnálom, kár volt.** . Ugyanakkor elindult a magányba, a lélek rejtelmatbe vezető úton ts. Az elhatalmasodö betegség, magány, eltávolítás, meg nem értés legmélyére, hátha ott a magyarázat (Iszonyat. Egy kisgyerek sir. Mama, Anyám). Medventánc c. kötetének nagy gondolati ver­seivel józsef Attila jól . láthatóan elkülönül minden kortársátöl és magasan föléjük emel­kedik. Elillant az a magabiztosság, hevület, amellyel betoppant az Irodalomba. Klötészete egyre elmélkedőbb, tépelődöbb, fllozöllkusabb lo.sz. Minden kitaszítottságának, embart magá­nyának. költöl sikertelenségének, csalódásai­nak következménye lesz ez e költészet. SchöpfUn Aladár Adyra vonatkozó értékelése József Attila költészetére Is ráillik: ,,A vers közeledik a filozófiához, absztrakttá válik, ke­vesebb ornamentikát kíván, nagyobb sűlyok- kat van megterhelve.“ 1933-bóI való, nagy költeményeivel: Eszmé­let, Oda, Elégia, Téli éjszaka, A város pere- mán. Alkalmi vers a szocializmus állásáról a magyar filozófiai költészet hegyvonulatában foglalja el helyét, ott, ahol Csokonai, Vörös­marty, Petőfi, Ady legkiemelkedőbb alkotásai jelentik a csúcsot. Már előző korszakéban is sajátos hangsúlyt kaptak a gondolati elemek, az utóbbiakban sokkal többről van sző, mint az érzelmi, lo­gikai és hangulati motívumok összehangolásé­ról. A város peremén c. gondolati versében a lo­gika kíméletlen szigorával elemzi a felszínen működő ^örvényeket és a mélyben rejlő rendet. Helyzetét, sorsét természetességgel azonosítja a város peremén élőkével. Tudományos pon­tosságú képekben togalmezza meg az „új nép, másfajta raj“ kialakulását, történelmi hivatá­sát, az emberiséghez valö viszonyát. A Téli éjszakát az a Józset Attila Irta, aki ,.a semmi ágán Olt“, akit kőrülkerekített a ma­gány. Am ö szándékosan egyre nagyobb teher- pröbának vett alá létét: „Légy fegyelmezettl“ A zenei felépítésű fllozöflal költeményekbe Illeszkedik az Oda, mely a magyar és világ­irodalom legszebb szerelmes versel közé tar­tozik; Ez 8 tündökletesen nagy vert 33 nya­rán keletkezett Lillafüreden egy rövid fellob- banásböl. A benti ösztönöknek és a természet- tudományos világképnek, a szerelem ösl és modern himnuszának, a férfi és a nö egy­másra találásának, elszakadásának, egymás u- táni vágyának nagyszerű ellentétét és össz­hangját adja ez a költemény. Ebben az Időben keletkezett verselnek alep- állésa tűnődő. A későbbi esztendőkben még dúltabbé válik a kinti és benti világ, egyre jobban összekuszálödnak körülötte a szálak. Németországban hatalomra jut a fasizmus, a költő új magatartásában a tér, az idő, anyag határai egybemosódnak a - „szabadság' nagy csendjévé.“. Egyik legmonumentállsabb költeménye össze­gezi leglényegesebb kőitől motívumait, gondo­latait az eddiginél elvontabh tllozóflal síkon; „Akár agy halom hasított te, hever egymáson a világ. , szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s Így mindenik determinált. Csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág, ami van, széthall darabokra. Az meglett ember, akinek szivében nincs se anyja, apja. ki tndja, hogy az életet halálra ráadásul kapja s mint talált tárgyat visszaadja bármikor — ezért őrzi meg, - ki nem Istene és nem papja te magának, sa senkinek.** t. kérdésünk: Melyik versből valé • kezdő Idézet? 2. kérdésünk: Kihez Irta a küllő, békéltető versét, ét mi a címe? 3. kérdésünk; Ki volt Szénié lódít? 4. kérdésünk; Miből valé az utoltő Idézet?

Next

/
Thumbnails
Contents