Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-29 / 31. szám
8 úl Ifjúság EDWARD WEILAN. Hálás tekintet Dina Blahe nyugodtan, néz- — Igen, do^ktor úr — vála- aenéstelen kézzel fogta Jack szolt- az —, mindjárt, miután ujjait, és lassan, figyelmesen a önnek telefonáltam, revolver köré zárta őket. Mé,g Bili halálsápadt volt, kezé- melegek, gondolta magában ben ^idegesen táncolt a clgaret- szőrakozo'ttan. Még mindig e- ta. lőtte lebegett Jack képe, amint — Valójában — javította ki semmit sem sejtve ráemelte ,a magát — először az anyámhoz szemét. Aztán tekintete hitetlen- rohantam. Meg akartam tudni, séget, bOTzadályt tükrözött, hallotta-e a lövést. Szömyűsé- Minfha a lövés visszhangja még gesen megijedtem, amikor ha- most Is itt rezegne a levegő- zatérve itt találtam Jacket a ben, padlón, holtan. Mindjárt eSóhajtva fölegyenesedett, szembe jutott, hogy az anyám Már érezte az elmúlt évek sú- egyedül van, betegen fekszik, lyát, csontjai fájtak. Még egy- Szerencsére aludt, bevette a szer körültekintett a szobában, nyugtatót. és elégedetten bólintott. Min- — Ez jó — bóllntot az or- denkt az fogja hinni; öngyil- vos. — Anyádnek semmiről kosság. Milyen szomorú vég sem szabad tudnia. Sokkal be- egy húszéves fiatalember szá- tegebb, mintsem gondolnád, mára! Jack halálának híre végzetes Gondosan kerülve a halott lenne számára, fiatalember vádló tekintetét, — Ig^za van doktor úr, ez kiment a szobából, fel az eme- tönkreteniné. Sohasem teklntet- letro, a betegszobába. l'® mostohafiának, és Blake papa Is mindig jó volt hozzá. Egy XXX család voltunk. — Szóval eltitkolod Jack ha- Húsz perccel később az or- lálhírét? vos gyen,géden lezárta a fiatal- — .Mindent megteszek ennek ember szemét. érdekében. De csodálkozni fog, — Hívtad a rendőrséget? — hogy hol van Jaok Ilyen sokákérdezte Bili Winterstöl. ig. — Ki kell gondolnunk vala- Dlna helyében bárki más ez mit.... idegösszeroppanás határára került volna. Ó azonban nyugod- XXX tan feküdt betegágyában, és mosolygott. Fia, Bili fogja örö- Múltak a napok, Dlna előtt kölni az elhunyt Blake vagyo- senkl sem ejtette ki Jack ne- nát, és soha senki sem fog orvét, egy szó sem esett a sze- ra gyanakodni, hogy Jack halá- i-encsétlenségröl. Dlna magá- az ö lelkén szárad, han hálát adott az égnek, Az Ismerősök és házbeliek hogy nem Ijedős. Más az ő he- továbbra Is Igyekeztek eltltkol- lyében már arra gondolt vol- ni, Dina előtt a szörnyű ese- na, hogy valamilyen hibát kő- mtoyt. Szegény Dlna, beteg vetett el. szive már nem bírná ki monCsodálkozotí ugyan, hogy dogatták. senki sem közölt© vele Jack ha- Dina kis híján hangosan tel- lálhírét, sőt az orvos egyene- nevetett, amikor arra gondolt, sen megtiltotta neki, hogy új- hogy becsapta az orvost ezzel Ságot olvasson, nézze a tévét, a szívhistóriával. Féltő gonddal pedig nagyon szeretett volna igyekszik gyógyítani, pedig 6 saját maga hallani a hírről, sóikkal egészségesebb, mintsem hogy lássa: minden a terve gondolnák. Hirtelen lépteket szerint alakult-e. KI tilthatta hallott. Hátradőlt az ágyban, meg, hogy kiejtsék előtte Jack lehunyta a szemét, és szenve- nevét? Miért mondják neki, dő arcot,vágott. Fia, Bili lépett hogy elutazott? be és gy-engéden föléje hajolt. Kytelica Éva rajza — Hogy érzed magad a- nyám? — kérdezte. — Remélem nem ébresztettelek tel. Jött a postás, .van leveled. — Valóban? — Igen, Jack írt. Most éppen... Dina Blake a torkához kapott, elsötétült előtte a világ, á- jultan hanyatlott hátra. XXX Bili kis híján belebetegedett. Saját magát okolta a történtekért. A házban mindenki lábujjhegyen Járt, suttogott. Mindez anyja szörnyűséges szívrohamára emlékeztette. — Ne okold magad Bili — vigasztalta az orvos. — Nem a te szavaid váltották kt a szívrohamot. Már régóta váriia- tó volt, hogy ez bekövetkezik. Szedd össze magad, anyádnak most nagyobb szüksége van rád, mint valaha. Bili, ha nem restellte volna, átöleli az orvos nyakát, és jól kisírja magát a vállán. Vigasztalhatatlan volt. — Soha többé nem merek a szemébe nézni — mondta. — amíg élek, emlékezni fogok arra a borzasztó plllantra. — Ostobaság. Értsd meg, a- nyádnak szüksége van rád. Továbbra Is tégy ügy, mintha Jack úton volna, csak ír) továbbra Is levelet a nevében, és olvasd fel neki. Megígérted? Biztos vagyok benne, hogy hálás lesz e^rt neked. S ha arra már képtelen Is. hogy szavakban köszönje meg neked, hálás tekintete el fogja árulni az örömét. JF: sz) JURIJ PROKOPENKO; IGAZOLÁS M z idősebb asszony, aki a jötjLigazgatóság előcsarnokának aj* ^tájában üldögélt, gyanakodva végigmért. — Az igazgató után megyek — mondtam, és mindjárt át ts nyüjtat- lam neki az igazolásomat. Az asszony nagy figyelemmel nézegette az igazolásomat, a fénnyel szembe tartva vizsgálgatta, és minden szót külön-kulón tanulmányozott rajta. Végül nagyot sóhajtva így szólt:. — Tessék parancsolni, menjen be ezen az üvegajtón, nézze meg valaki a szeméigzeti osztályon. Egy szigorúnak látszó férfi néhány percig szintén nagyon aprólékosan átvizsgálta az Iratomat, majd a fizimiskámat vetette egybe az igazoláson levő fényképpel. — Ne csodálkozzék — jegyeztem meg —, hogy a fényképen látható férfinak nincsen bajusza. A bajuszomat ugyanis, körülbelül olyan hosz- szú volt, mint az ön kollégájáé, a múlt héten leborotváltam. — Mi baja van magának az én bajuszommal? — förmedt rám a bajuszos. — Az, hogy bejött az ügyét intézni, rendben van, de ez még nem jelenti azt, hogy hátráltathat bennünket a munkában. A megjegyzéseivel ugyanis csak elvonja a figyelmünket a munkától. — Nem zavarok én senkit, nem vonom én él senkinek se a figyelmét a munkától. — Ezt hiszi maga — jegyezte meg csípősen a szigorú kinézetű férfi. Holmi érvénytelen igazolást mutogat ttt nekünk, és még azt meri állítani, hogy senkit se zavar! — Már miért lenne érvénytelen? — néztem rá értetlenül. — Azért, mert ezen az iraton legkevesebb hat pecsétnek keli lennie, önnek eddig csak öt van rajta — mondta hanyagul a férfi, és kihívóan rám nézett. — De előfordulhat, hogy tévedek, kérdezzük meg hát a kollégámat is. A bajuszos mindjárt a segítségére is sietett . — A szabályok értelmében -— mondta a bajuszos az Iratom tíz perces tanulmányozása után —, itt nem is hatnak, hanem hét pecsétnek kellene lennie, de hatnak mindenképpen. Fölállt, és benyitott a szomszéd szobába. — Fiúk, gyertek csak ide egy pillanatra! Van itt egy csodabogár, és érvénytelen Igazolással kérkedik. A behtvottak egyhangúlag megerősítették, hogy az Iratomom legkeve sebb két pecsét hiányzik. Más Irat nincs önnél? — kérdezte egy kopasz férfi cigarettával a füle mellett. — Nincs — feleltem, s közben é- reztem, hogy eddigi biztonságom day olvad szét, mint cukor a forró vízben. — Hát ez bizony baj — állapította meg egy könyOÍcvédös ftatalember. — Kérem, hívják fel a munkahelyemet — dadogtam ott majd i- gazolják, hogy csakugyan én vagyok. — Mi közünk nekünk magához? — jegyezte meg filozofikusan a személyzetis. — Akkor mit ajánlanak? — kérdeztem Ijedten. — Fölöslegesen lé- kozoltam el fél napot. —- Hogy mit ajánlok magának? — kapcsolódott be a beszélgetésünkbe a kopasz férfi. — Menjünk el az osztályvezető urán. De előre megmondhatom magának, hogy tőle is csak azt hallja, amit mi .is megmondtunk. Kiderült, hogy a főnök várakozáson felül kellemes ember. Alig vetett egy futó pillantást az iratomra, mindjárt helyreigazította alárendeltjei véleményét: — Az ilyen jellegű igazolásokon e- legendő az öt pecsét is — mondta hozzáértőn. — No látja! — bólintottam oda a szigorúnak látszó férfinak. — De — folytatta az osztályvezető —. sokkal nagyobb baj, hogy az aláírások hiányoznak. Csak hat van itt belőlük, és legkevesebbnek hétnek kell lennie. — Ez valami tévedés — áünnyOg- tem az orrom alatt.-— Bízzunk benne, hogy valóban csak tévedés — jelentette ki bizakodón az osztályvezető, és visszaadta az igazolásomat. Amikor az irodából kiléptem, az ajtó mellett telefont pHlantoltam meg. Ha már személyesen nem futhattam el az igazgatóhoz, legalább telefonon beszélek veié. — Bocsásson meg — mondtam —, hogy így megvárakoztattam. Az Ön beosztottjai ugyanis megállapították, hogy az Igazolásomon hiányzik egy aláírás, s ezért nem engedtek be önhöz. t — Mi köze van ehhez az igazolásnak? — kérdezte az igazgató. — Nálunk semmiféle igazolásra pines szükség. Az igazgatóhoz mindenkinek szabad bejárása van... Az idősebb asszony a bejárati ajtónál érdeklődve mért végig. — Miért tartott fel fölöslegesen, a- mikor az épületbe léptem? — kérdeztem tőle dühösen. — Én, még hogy én feltartottam? Eszembe se jutott! Tiszen maga volt az, akt erőnek erejével kezembe nyomta azt a híres Igazolását. Azért is küldtem a személyzeti osztályra. Nekem különben is semmi közöm a főigazgatósághoz. A szomszédasszonyom dolgozik itt, őt várom... —tó— fordítása • „Líra“: Versel közül a „Látomás“ című a legsikerültebb, bár egyes sorai, kifejezései régiesek / az idő ködfátyolán át /, mások viszont pongyolák, semmitmondók, fellengzősek i Vágyaim várnak az idő tengelyére felfüggesztve, hogy a végtelenbe lássanak napvilágot I, Ennek ellenére olztatjuk. Kassák, Füst Milán, Nagy László és Csoórí Sándor verselt ajánlanánk a figyelmébe. És még valamit, „az Igazat mondd, ne csak a valódit“! DU'KÍCÍ'6 H'fl] kod, s ahelyett, hogy a f gondolatot erősítené gyengíti azt. A iegslkerü tebb verse a „Térdre sü| pedve“ című. Ennek alapjá biztatjuk; ,,a hajók uei úsznak I ha falaikon folyik a vfz ' niellem kitt pett ajtaján ' ömlik láb.-ii ra e könyörgés; ' csak cg darab száraz rongyot i ve séi véres sebemre ! — esi pa vér vagyok — ’ az lih sektöl duzzadt ' szemnldi köm alatt > izzadságcse] pok gyöngyei?“ küldjöin i jabb verseket! • ..tángrózsa“; Verst gyámoltalnok. darabosa semmitmondók. Hiányzik b< lőlük minden ami egv k cslt Is közelítené őket költészethez, az Irodaion hoz. Nézzünk talán egy pé dát eredeti hclvesírásbm „Vészt jösló rohanássi kezdi az élete álmát. hí nemtiidja mi az. mégis ho dogan él. ' Kérdezi fnlyic az emberi elmét, mért szí rét őmást. ! mint ki clho: ta néki boldogságát." Sz, badon Idézve, Arany Jáno sal tanácsolnánk; Előszi nyelvtant, azután verstant, utána még valamit, ami m< nem tan. • „ARIEL“: Versében If fr; „Megharaptam a kedve / Hanyagul eleresztett tes : Reakciés görcsbe ránditlt A válaszunk: Le a reakc! vall Inkább olvassa a ve sokét! Nem tudom, mitévő legyek Tizenhét éves vagyok, öt évvel idősebb fiúval járok. Másfél éve ismerkedtünk össze. Senki sem tudott a kapcsolatunkról, míg el nem árultam a nővéremnek. 0 figyelmeztetett, hogy a szüleim nagyon fognak haragudni. ha megtudják, hogy együtt járunk. .A fiú nagyon kedves, szeret, és amikor megmondtam neki. hogy a szüleim ellenzik, nem akart szakítani. Végül a szüleim tudomást szereztek kapcsolatunkról, s nagyon kikaptam. Nem tudom, hogy mit tegyek. A fiú nem akar szakítani, és én is szeretem. Járjak-e vele továbbra is? Jelige: Fehér szegtük, miért hervadtatok el előttem Válaszok Ártatlan Izuska jeligére A jelige túloz! Hol van az Iznska ártatlansága? Hiszen egészen mást vall magáról. A mi időnkben az ilyen személyt másképp neveztünk... Most tizenhét éve sen javulni akar. De ki biztosít bennUnket erről? Olyan szólásmondás is van. hogy: Az a kutya, amely egyszer a Dunát átúszta... Nem tudom, mások hogyan gondolják, de én kevés reményt fűzök ehhez a javuláshoz. Most megismerkedett egy katonával, nagyon szeretik egymást. A fiú azonban nagyon szégyenlős, tehát nem olyen, mint amilyeneket Izuska eddig ismert. Az a tanácsom, hogy ne akard ezt a szégyenlős fiút mindenáron boldogítani. Legjobb lenne azok közül elővenned valakit, akik már voltak a tiéid. Ha a fiúnak — aki bizonyára még sankié se volt — nem adhatod tiszta leányságodat, akkor esetleg nagyon szerencsétlenné teszed. Tudom, mit jelent csalódni egy ártatlannak tűnő ,,Iziiskában“. Bár én nem csalódtam, mégis el tudom képzelni, hiszen férfi vagyak, aki fiatal is volt, s aki emlékszik... Azt tanác.soIom, hogy továbbra légy azoké, akiké már voltál, azaz légy valamelyiküknek felesége, és javulj meg az oldalán. A „szégyenlős“ kiskatonát pedig engedd, hogy a szintén „szégyenlős“, de szerintem erkölcsös lányok között leljen boldogságra. Ezt tanácsolja, és erre kér egy apa. akinek 17 éves lánya és IB éves „szégyenlős“ fia van. Jelige: ötvenes apa Szerintünk, nem a szerelmi bánattal, hanem annak örömeivel ismerkedtél meg túl korán. A fiú nem szé gyentős. hanem okos és rendes. Sürgősen változz meg! Jelige; Egy felháborodott kollektíva Ne tedd tönkre a nálad különb leányt érdemlő kiskatonát, ha már a magad életét elrontottad! Minősíthetetlen az „ártatlan“ múltad és a kaszárnya melletti Jelened. Jelige: Fiam Is van Tizennyolc évesek vagyunk, és felháborodva olvastuk leveledet. Túl fiatalon kóstoltál bele az életbe. Tudod, hogy mi olyan idős korunkban mivel foglalkoztunk? A tanulással! Ha te is ezzel töltötted volna az idődet, akkor most nem szorulnál tanácsra. Tizenhét évesen kéz desz gondolkodni az életen, mert szeretsz egy katonát, aki szégyenlős, és nem lép veled testi kapcsolatra. Miféle lány vagy te? Véleményünk az van rólad, de nem írjuk le. Térj é.szhez minél előbbi A szeretem helyett inkább más érdekeljen. Jelige: Jeanette és Csöpp Válaszok a Kálváriám című levélre Az olyan férfi, aki csak a házasság kezdetén kedves, később durva lesz, nem érdemli meg a szerelmet, és a jó feleséget. Nyugodtan elválhatsz, ha bízol a munkatársadban. Ha szereted, menj hozzá feleségül. Mint másnak, neked is jogod vau a boldogságra Ha a férjed nem értékeli, hogy ápolod a szüleit, akkor feleljen ő értük. Jelige: Hosszú, forró nyár Ha valóban olyan rossz a férje, hagyja ott. No törődjék azzal, hogy beteg az apósa vagy az anyósa. A jómód és a látszatboldogság senkit se elégíthet ki. Ha úgy gondolja, hogy a barátjával boldogabb lenne, próbálja meg. Az én életem is hasonlított a magáéhoz. Férjem módos rokonsága sokszor megalázott, de én titokban nem kerestem barátot. Az idő jé orvosság mindenre, a keserű évek már elmúltak s ma már csak emlék minden rossz. Mindenkinek egyedül kell döntenie. Sok rossz házasságot helyre lehet hozni,' de el is lehet rontani a jót. Jelige: Anyuka és Zolika Én is IS évesen mentem férjhez, engem is ver a férjem. Nagyon durva, ha részeg. Én azonban .soba.se gondolok válásra, mert két gyermekem és közös házunk van. Nekem is ekadt volna egy férfi a munkahe lyemen, én inkább munkát változtattam és nem kezd lem ki vele. Jelige: Egy asszony
