Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-07-22 / 30. szám

s. i (i volt. A köptiízban k«­árotnév«« gépcottfit t»nfo- lyAmon v«ttein r6szt Prágá­ién. amelyet a Szövetségi Mezőgazdasági Mlnísatérlum szer­vezett. Egy évet kaptunk arra, hogy a tanultakat a gyakorlatban megvalósítsuk. £n Itt a Kráfovsky Chltnec-l nttrályhelmecU Állami Gazdaságban vezettem be néhány ójitAst. A legbüszkébb az Itjüségl gépesített munkacsoportra vagyok, melyet 1974 }anuár]ában alapítot­tunk meg. Az eredmények még engem 1« megleptekI — ezekkel a szavakkal kezdte Bélán fózsef gé­pesítő, az Itlűság' géiésített mun­kacsoport bemutatását. — Egy év után szemináriumot tartottak Prágában mintegy 350 résztvevővel. Szemináriumi mun­kámnak ezt a csoportot választot­tam .A munkát klfönőte értékei ték, ami szintén e csoport élet képessé.géröl ranöakodlk. Még'.n kább ezt bizonyította a vita 'olya mán a kollégák nagy érdeklődése Nemcsak gazdasági lelentftsége nagy ennek a munkacsoportnak, hanem Ideológiai és hevelőhatása la őríástt. A brigád valamennyi tagja 8 SZISZ-be tartozik. Minden tanfolyamon ré.szt vesznek, és ha a munka engedi más akciókba Is bekapcsolődnak. De még nagyobb a nevelő hatása ennek a szerve­zettségnek. Sok olyan tagja van a csoportnak, akiket szívesen el­engedtek a szomszédn« gazdasá­gok, mert ittak, megbízhatatlanok voltak. Nálunk Ilyen nem fordul elő. Akt nem dolgozik rendesen maga a brigád bünteti meg, s ha kell egyezeröen elbocsátjuk. Vtsz- szakerölnl pedig nagyon nehéz a csoportba. De talán menjünk kt a földekre, és mondják el maguk a flök véleményüket. Örömmel elfogadtam a meghí­vást. Beültünk a „terepjáróba“ s elindultunk megkeresni a fiatalo­kat. Hozzánk csatlakozott még Ko- leazár János, a gazdaság agronő- musa. aki elsősorban az eratőkra volt kíváncsi. De amikor megtud­ta, hogy az Ifjúsági gépesített munkacéoportről akarok Imi, 6 Is dicsérni kezdte a fiatalokat. — Igazán csak az elismerés hangján szölhatunk a fiatal brt- gádről. Számukra nem létezik le hetetlen. Van amikor 10-12 órát ts dolgoznak. Az Idén például a takarmány betakarítását csak ők végzik. Nagyon ritkán fordul elő, hogy hétközben leáll valamelyik gép. Amellett, hogy naponta el­végzik a karbantartást, minden szombaton bejönnek ellenőrizni, megtisztítani, megjavítani a gépe­ket. Ha valamelyiknek netán szom­baton halaszthatatlan dolga akad, bejön vasárnap. Ezt.a munkát tel­jesen Ingyen végzik. — ßn art Is becsülöm bennük — szólt körbe Bélán József —, hogy valamennyien tovább akar­nak tanulni. Különböző tanfolya­mokon vesznek részt, hogv elsajá­títsák a legújabb gépek megfelelő kezelését. Némelyikük már 3-4 1- lyen tanfolyamot Is elvégzett. Ml nem Is állunk útjukba, mert ebből nemcsak nekik, hanem -az egész gazdaságinak, sőt az egész nép gazdaságnak haszna van. Ennyi dicsérő sző után már szinte furdalt a kíváncsiság, és alig vártam, hogy találkozzam a csoport valamelyik tágjává'. Nem Is kellett sokáig vámom. Átvág­tunk egy réten, melyen most vég­zik a meliorációs munkákat, és már le Is fékezett a kocsink. Egv hatalmas lóheretábla szélén áll­tu»k, ahol Brező István gyűjtötte a szárított takarmáníTt. ~ Nagyon »ok szépet hallottam rólatok — kezdtem a beszélgetést — Te mióta vagy a csoportban? — Kezdettől fogva a csoport ragja vagyok, és mondhatom hogv Ilyen jól még sehol sem éreztem magam. 1986-lg Battyányban dol­goztam, aztán megnősültem, és át­költöztem Ide Helmecre A brigád alakulásakor nekem Is szőltaV. őszinte leszek: nem nagyon bíz­tam az ötletben, de beléptem Nem bántam megi Itt mlndanyian barátok vagyunk, sokat segítünk egymásnak, és így közösen mind­járt könnyebb a munka. Ilyen ö- römmet még soha nem jártam munkába. Igaz, nem sok idő ma­rad a családomra a két gyerek- "e, mert sokszor est* nvolc-kllen- cig ts dolgozunk de ez a flseié ien Is meglátszik 150f) 1000 koro :át keresek. Nagyon meglepőd:em a sstép ősz szeg hallatára. Meg is mondtam azt Bélán jőzsefnek, akt csak ne vetett. — Hát Igen! Ezek a gyerekek a legnehezebb munkát végj'k, é« kitűnően. Hidd el. ml ném adunk nekik többet, csak amennyit meg­érdemelnek. Kőrútunkon tovább metive ezút­tal Kondás Istvánnal találkoztam, aki szemet hordott. — Mennyi a fizetésed? — kér­deztem. — Pontosan nem tudora, mennyi az átlagkereaetem, de a múlt hó­napban 5000 koronát kaptam. I- ,gaz, akkor az E-280-as sllőkombáj non dolgoztam, néha 13 őrét Is ftgy nap. Különben ehhez a géphez most szereztem meg a képesítést. Tavaly kombájn ra kaptam meg. Köszönettel tar­tozom a veeetőeégnek, hogy *ny- nyit« »egltémáik. És nemcsak ezértI Hát még miért? — En nem voltam kezdetben a brigád tagja. Előző munltahei^- men nagyon rossz volt a léj^ör, nem ment, és nem Is ízlett a tm*n- ka. Ivésra adtam a fejein. Aztán resett föl Józsi bácsi, és azt aján­lotta, jöjlek Ide Idejöttem, és nem bántam meg!, — Közvetlen az aratásban is dolgaznak a brigád tagjai? — ér­deklődtem Koleszár Jánostől. — Igen. most már odamegvOnk. ■Amikor megérkeztünk, a szeren­cse emberének éreztem magam. Kőthka jőzsefen, az Ifjfmágl mun­kacsoport tagján kívül ott talál­jam Kiss Pált Is, a csooort veze főjét. Először jőskát szőlítottam meg: — Kezdettől fogva a csoport ragja vagvok. Bizony két hónap után e! akartam menni, ma meg ez volna a legna.gvobb sorscsapás számomra. Na^ot változott a cso­port szerkezeti felépítése. Jobb a kollektívá a munkafeltételek. Sok­kal nagyobb kedvvel dolgozom, mint bármikor máskor. Különöse-n azóta, hogv a gazdaságban és a 5ZlSZ-ben végzett munkámért tíz­napos Szovietunlőbell kirándulá­son vehettem részt. Csodálatos él- ménv volt. Sosem feleltem el a szovlet emberek kedvességét. Aztán Kiss Pál verte át a szót: — Tíz taggal kezdtünk,.most hu­szonheten vagyunk Közülük öten a közápkorűakhoz tartoznak. Ez azért van így, mert nekik nagyobb a tapasztalatuk és ezt Is átadják a fiataloknak. Az összhang a brt- rádban rtagvsserfl. A csoport kötelezettsé.get véllalt, hogy egy hektárra átszámított ön- kölVságet három koronával csök­kenti. Erneuert a brigád tagjai fel­ajánlották, hogv megtakarítanak bizonyos mennyiségű naftát. Át­lagban ez 300 litert tesz ki. Biz tos vagyok bemne, hogv mindkét köteleaettségvállalásukat teljesí- Mk a fiatalok. Ezzel lövőre újra a Királvbelmeoí Állami Gazdaság példás dolgozöí közé juthatna a csoiport. Mit fűzhetek még ehhez hozzá. Ezt a lelkesedést, kitűnő munka- szerveaést látni kell Én örülök, mert láthattam. Neszméri Sándor A NYÁR ARANYA „Kovács Julcsa föllépett az asztagra, Véletlenül beleesett a dobba...* Asszonyok után kutatok at aratást munkáknál. Svak­kal ezelőtt övék volt a hetükig tartá derékfáfás, a ma- rokstidés, a esépUsnél a por, a kSveadogatás a doh­os, a pelyva eltakarítása meg természetesen az ara­tok. eséplOk gyomrának gondfa. — Asszonyok? Menfen a szövetkezeti konyhába, az aratoknak asszonyok fáznék, és micsoda ebédeket! Hal­lott már maga olyat hogy túrOscsusza meg teffálOs uhorkasaldta? A vySkovt fárdsből főtt két kombáfnos nagyokat cset­tint a nyelvével, ennél eredetibben nem ts lehet elis­merni a Seltcei asszonyok srakácsmSvészetét. Mi maradi tehát a régi derékfáfditO munkákból. A főzés, amely kevésbé fáfdítfa a derekat. Az aratás munkáfa a gépeké, a gépeken pedig férfiak Ülnek. A nOk számára a gabona begyűftése az úf kenyér szüle­tését jelenti — áldást. N6 a levágott gahonaterüle! az egész országban. A tarló magasabb, mint régen, de nem szúrja a talpun­kat, meghajlik cipónk alatt. A kombájn 10—12 percen­ként fordul, négy kaszás helyett vágja a rendet. A ko­csi lassan megtelik szemmel. Por és dohogás, a kombájn csak egy percre dTl le, vezetőjének csak a fogai fehérek. — Minden rendben? — Okét — Páradt? — kérdem a „leváltott* Miroslav Bejdát, akt a taehoví tárásból lőtt kisegíteni az Ivánkát állami gazdaságba, legyint. — Páradtsdgot már régen nem éreztem. Az a fontos, hogy jdl megy a munka. Akkor lennék fáradt, ha vala mi 'tártént volna a géppel. A várakozás elfárasztana. Szép napom volt, talán négy hektárt is learattam. Ezt szorozza be harmincöttel, ugyanis az állami gazdaság vezetői szerint 35 mázsás átlagos búzatermésre számí­tanak, és megkapja azt a búzamennyiséget, amit ma ez a gép kicsépelt.. — Most hová megy? Hem válaszol, tsmét csak legyint, és pillanatokon be .Hitt m.élyen elalszik egy hatalmas diófa alatt... m — Hajtanak — mondja kísérőm. TomaSkoolcs' bácsi. — Így megy ez minden nyáron. Hőség, kimerültség, hajtás. Eső, szél, ledőlt búzatábla, káromkodás, ‘s még nagyobb hajtás. Ez a körforgás menete. MirOék kombálnján ott a felirat, amelyből nyilván­való, hogy a aép személyzete fiatalokból áll. A falu­ban Bohatán fBogotán I tavaly és kél évvel ezelőtt ts az aratási versenyben megelőzte őket egy helybeli kom- báfnns. De az ősszel megnősüli, és az Idén már eau másik szövetkezetben arat. A csehek érzik a lehetősé get. Nagyon kívánom, hogy elsők legyenek. Bemélem.' hogy az Időjárás ts kedvez majd nektk. — Az én időmben a búza eddig ért, nil Karcsi bácsi a válla magasságában mutatta mekkorá­ra nőtt valamikor a búza. — ,,Pz kombájnbúza“, kicsi... és mégis több benne a szem, mint valamikori másfái méteresbe. Ksteledtk, de a levegő még mindig forró. Van valami szép abban, ami körülvesz; tarló, csupa erő fáradt em­berek, gabonával szlnültfk teli két kocsi. Gyfiltk a nyár aranya. Az aratás lírája ez Z ác sek Erzsébet Decemberre átadjuk — Rajtunk nem segít sen­ki. Megvan minden szüksé­ges anyag az éplttoezéshez, csak a legfontosabb hiány­zik: az ember, a munkaerő. Igaz, a gépparkunk Is meg­lehetősen öreg, de ez mind nem volna baj, csak Jó szak munkásaink lennének. — És az építkezés határ­idejének betartása? Már nyolc éve épül a tejfeldol­gozó üzem... — Igen, nyolc éve, de már csak fél év van hátra. Decemberre átadjuk rendel­tetésének, ha törik, ha sza kad. — Ml erre a garancia? — Én, meg a munkásaim. A fenti párbeszédet LuCe- necen f Losoncon J jegyez­tem fel, amikor a tejfeldol gozó építkezésén jártam, a- mely felett szerkesztősé- ,günk védnökséget vállalt. A beszélgető partner T>ehotav Zoltán mérnök énrtés-.w2etfi volt, aki alig két hónapla vette át a munka Irán vitá­sát. Azt mondják rőla, szí­vós. lő szakember. Azért ts bukkan fel mindig ott és a mikor kel! a Stavolndustrla nemzet! vállalat építkezése In, mert a főnöke! tudják hogv aho! minden kötél sza kad. ott ő még segíthet, — A vállalatunk által é pftett üzemek csaknem mindegyikén enyémek az u fölső simítások, a pontos becsületes, szén munka. És Itt aztán vannak gondok. E Részen más technológia a- lapján készültek a tervek. Lehotay Zoltán mérnie mint amilyet ina heszjiá lünk. Például a vakolást ts szinte kezdetleges mődon végezzük, mivel a tervekben még az van előirányozva, eme van pénzalap,, holott már az ú) építkezéseken ezt s formát el is felejtették. — Miért húzódott el az építkezés nyolc évet? — Ennek Is van hátte;-«. Vállalatunk TomaSovcén é- pltett egy kerámlagyárat. Itt is kijjebb csúszott a határ­idő. Viszont a gyárnak már elóre megkötött szerződései voltak külföldi partnerek­ké. Egyedüli megoldásnak az látszott, ha innen, a tej- feldolgozó építkezésről oda- Irányítják a munkásokat, t.gy aztán két évig a tejfel- dolgozón alig szöszraötölt tíz ember. — Előbb a munkaerőhi­ányról beszélt... — Jelenleg tízanöt kömő- veaünk van, vagyis nagyon .kevés. Sajnos, ezek sem helybeliek, hanem távolabb­ról valók. Itt szállást nem tudunk nekik biztosítani, így naponta hozzuk és visz- izük őkét autóbussEal. — Mennyire merítették ki az anyagi keretet? — Az építkezésre elő Irányzott 15 millió koroná­ból még 13 mtl'lió áll ren delkezésünkre. Számításaink szerint ez elég ahhoz, hogv év végére pontosan befejez zflk az építkezést. De meg említeném, hogy alődeim hanyagsága most -.agyon visszaüt. Rengeteg se’.ejt munkát készítettek, ás ez? most mind rendbe kell hoz nunk. Persze erre pénz nincs. A Járás élelmissertparl lé­tesítményei között milyen fontossággal bír majd a tej- feldolgozó? — Losoncon van ugyan egy öreg. elavult tejfeldol- .gozó üzem, de ee már nem rndja kielégíteni a megnö- vekectett város megnőtt Igé nyelt. Már rév szükség van egv újra. modemre. Aztán nidvalevő. hogv országos vi­szonylatban híánvcikk a tej por. Itt nagy mennyisé,gben áimiák maid elő Továbbá felvásárolják a tejet, és jég krémet Is készítenek. — Munkásaival e'.évedatt? — Nézze, egy épltértieze lő soha sem lehet e’é.gédett. Én Igyekszem őket ..ráfog­ni“ arra a temoó-a. ».hogyan án *s dn'^ozom n* ért ~s.al< lassan érzéssel lehet elér­ni, máskülöaiben „megszök­nek“ az embeirek. Amikor 1- dekerultem, magammal hoz­tam három „partit", s velük igyekaeem most behozni a lemaradást. Minimumra csökkentettem az órabérre dolgozók számát, s .most, hogy teljesítményre dolgoz­nak, sokkal jobban érdekelt­té váltak a munkában. — A tápsépítök határidő- -• szállítanak mindent? — Ezzel nincs különösebb gond XXX Közben végtgbaktatunk a* építkezésen. Velünk tart Bo- •lor Béla elvtárs, az üzem pártalapszervereének elnöke !s. — Az Irt dolgozó kétszáz munkás közül tizennyolc a párttag. Minden részlegre kihelyeztünk egv-egy párt- ‘agot. aki fokozott flgye- 'emmel ügyel a munkára, a munkásokra. Azonban még enné! Is többet akarunk. E- bédszünetekben a munká­soknak felolvasunk a nap! sajtóból, foglalkozunk velük, mert a ml érdekűnk 's szel­lemi fejlődésük. Rajtunk nem múlik, hogy ez év vé­gén üzemeljen a tejfeld-vlgo- zó. Bétejezíésül még Ide írom néhány munkás véleménvét: az utolsó két hónapban na­ponta ..óriásit“ változott az építkezés, senki sem vonja kétségbe, hogv határidőre elkészül a losnn-’ 'oi^eldol- gozó üzem Zolrrnr (ánOs fotó: szerző

Next

/
Thumbnails
Contents