Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-12-02 / 49. szám

»• Itif. X CSILLAGKÖZELBEN Kép: archív A he'gyek alján még ra­gyog a nap. Hofszü ősz dédelgeti'a tájat és la­kóit. Az öreg tornai (Turfla^ n/Bodvou-i) vár mögött már e-' züst zúzmarát csilingelnek a fák. Csodálatosan szép, félelme­tes, zord vidék ez. Elfárad az ember lába. jobban dobog a szíve, míg a közel tíz kilomé­teres kaptatöii feljut a faluba. A neve is jellemző: Falucska (HaCavaj. Tlzenogynéhány ki­lométerre H búzatermő, kultú­rát ismerő, értő és szerető-táj- tői. Más világ ez. Mondák, bal­ladák, verítékes élet tanyája. Nagyon üldözött, kitagadott, menekülő emberek telepedtek itt le. Igen régi település, a XIII. századbeli krónikák már megemlitik, mégsem olyan kis falu ez a Falucska. Még ma is több mint hétszáz lakost szám­lál, .A felszabadulás előtt jóval több, mintegy ezer lakosa volt. Ma már megszűnt a félelem, s egyre többen húzódnak le a hegyek közül a világosabb, me­legebb vidékre, ahol télen is látni a napot. Magától adódik a kérdés: Mi­ből élnek itt az emberek? A fenyvesek susogva bólongat- nak, s megadják a, választ. Er­dei emberek, favágók otthona ez. Régebben szénégetéssel is sokan foglalkoztak. Ma márki- halt mesterség ez. csak az t- dősebbek emlékeznek még rá. akik a nyomor miatt már 6-7 éves korukban kezdtek ismer­kedni a szakmával. A közelmúlt éveiben Cseh- és Morvaországban vágták a fát, aprították, készítették elő a vegyipar számára. Ma már közelebb is találnak munkale­hetőséget. Kemény, nehéz járá­sú emberek. Hajlott háttal jár­nak a betonjárdán, megismerni őket szögletes mozgásukról, hangos beszédükről. Szerveze­tük megszokta követeli az i tall. Asszonyaik végzik a fér­fimunkát. míg a férfiak a mór va erdők fáival birkóznak. Ér­dekes és értékes emberek él­nek a kis ahlakú házikókban. Nagyon nehéz volna hitele sen bizonyítani eredetüket. .A nevek támpontul szolgálnak, s a mondák világa szebbé varé zsolja múltjukat. Nyelvük sa- játoságo.san szláv, de a marti ni szlovák vagy a Preáov kör nyéki ruszin nehezen érti meg őket. Évszázados szokásaik még ma is élnek. Temetési é- nekük, halottsiratójuk még ma sem került magnószalagra, pe­dig a huszadik század levegője már ide is behatolt. Villanyuk van, rádió minden házban, az erősítő felépítésével a tv-ké- szülékek száma is rohamosan nőtt. Eddig nagyon nehezek voltak itt a vételi viszonyok, a légkör erősen befolyásolta. A hagyomány szerint a tatár­járás után annyi lakosa volt a falunak, akár egy alföldi köz ségnek. A történelem gyakori vihara gondoskodott róla, hogy ne néptelenedjék cl a falu. A- mikor a „nagymajtényi síkon letörött a zászló“, s a fejede­lem idegen országban keresett menedéket, a szétvert kuruc se­reg színe-java is bujdosóvá lett. .A monda szerint nagyon so­kun találtak menedéket ■ Fa­lucskán is. A falu lakói ma Is görögkeletiek, pravoszlávok. .Állítólag volt egy Hodermar- szky nevezetű papjuk, aki sok bujdosónak kölcsönözte a ne­vét. Ma Is sok az ilyen nevű ember a faluban. De élnek itt Magyar és Kuruez nevű csalá­dok is. Lehet valami Igazság a kuruclegendábau. Abban az időben ismeretlennek a falut megközelíteni istenkfsétés volt, s ha feljutott is egy szakasz katona vagy pandúr, vagy nem talált otthon senkit, vagy nem tért vissza többé... Üt ide nem vezetett. A századforduló ide­jén is csak gyalogösvényen le­hetett feljutni. Az egy út telé­nél van egy Ilid, ma Is űrdög- híd a neve. Ettől feljebb szik­lába vájt negyven-ötven centi méteres széles ösvény vezetett. Egyik oldalon sziklafal, a má­sikon huszonöt méter mély szakadék. A szikla talán ma Is láthatók azok a vaskarikák, a- melyekbe a fel és lefelé igyek vők kapaszkodtak, hogy meg- meneküljenok a biztos haláltól. Gyakorlott hegymászónak ts becsületére válhatott felka­paszkodni az ösvényen, pedig az itteni asszonyok naponta megtették ezt az utat har­minc-negyven kilós batyuval a hátukon. Tornára vagy a sok­kal messzebb fekvő Mecenzéf- re (Medzevre) jártak bevásá­rolni. 1911-ben elkészüli az út a faluba. Ökrösszekérrel is lehe­tett közlekedni rajta. Megnyílt a kapu a világ felé, és meg­gyorsult a falu eddig szinte ta pin thatatlan osztály tagozódá­sa. Élesebben az eddiginél két réteg, a gazdák és a zsellérek rétege alákult ki. Akinek volt egy kis földecskéjn vagy rétje, még a zsellérek közé, az ö körrel, szekérrel rendelkezíS már a gazdák sorába tartozott. Megmosolyogni való kül'jnbség ma már, akkor nagy szó volt! .Az út megépültévol még csak mélyültek a vagyoni különbsé­gek. Akinek ökre, szekere volt, erdeje is volt. Kitermelte a fát, felpakolta a síkon szokatlanul hosszú szekérre, és vitte elad­ni a fában szegényebb vidékre búzáért, üszőért. Bab, kukorica sosem érett is Ite, a rozs is nehezen. Fő ter­mék a burgonya, vagy ahogy ők nevezik a „grufu“. Torna vidékének lakossága ma is „grulyának“ hívja a krumplit. A technika jóvoltából sokat fejlődött a falu, de a termé­szettel így is nehéz harcot kell vívni. Sokan a magasan fekvő földecskékre ma is a hátukon „korcosban“ hordják a trá­gyát, így hozzák le a krump­lit, zabot (ezt ma is sokan kéz­zel csépelik), szénát a tehén­kének, mert tehenet még most is tartanak. A faluba vezető üt már ve­szélytelen. Egy-két évvel e<ze- lőtt még nyáron Is kevés so­főr vállalkozott rá, hogy neki­vágjon kocsijával. Gyakoriak voltak a 70-80 fokos emelke­dők, s ez bizony nem gyerek­játék. A hnb-nek volt egy trak­tora, kis utánfutóval, ez szállí­totta a lisztet, friss kenyeret, cukrot meg mindent, amire a lakosságnak szüksége volt. Bár az útviszonyok javultak, mégsem adnak ki ma már é- pltkezésl engedélyt. Eddig a fő építőanyag a fa volt. Fahá­zak sorakoznak egymás mel­lett, felett és alatt. Eléjük ma­gas, hátsó részük nagyon ala­csony, s szelíden támaszkodik a hegy oldalának. Veszélyes vi­dék. Gyakori a sziklaomlás. Több évvei ezelőtt egy több tonna súlyú sziklatömb zuhant az egyik házra. Szerencsére senki sem volt otthon. Gyönyörű helyen fekszik Falucska, melynek régi, hitele­sen tel nem tárt múltja van, de van jelene is, és az építke­zési tilalom «©llenöre talán jö­vője is. A boton toronyházak lakói most kezdik felfedezni a természet szépségét, romanti­káját, a tiszta levegőt. Koälce város lakói egyre inkább gyak­rabban látogatnak ide, s az ö- reg faházak gazdát cserélnek. Lehet, hogy rövid időn belül Falucska üdülőteleppé alakul? Ügy indul. Az alapterülotet a gazda ízlése (és pénze] sze­rint átépítheti nyaralóvá. (61 választottak, akik pihenni, fel­frissülni akarnak; azok. akik itt születtek, itt nőttek fel, ra­gaszkodnak ehhez a vidékhez, szeretik minden ínostohaságá- val. Fecsó *Pál Képek: Szalacsy József Játszani mindenki szeret. A gyerekek, főképpen a fel­nőttek meg azért, mert a fá- ték nem fár felelősséggel, kí­sérletezhetnek kedvükre, min­den következmény, vagy fele­lősségre vonás nélkül. Érde­kes, hogy ritkán megy nekik jól a fáték. Hiába, a szeren­cse lefizetheletlen... Egy igaz történet tavalyi dátummal: A fenyőfa mellett villany- vasút: rengeteg sínnel, váltó­val, alagúttal, jelzőlámpával, mozdonnyal, uagónokkal, A- puka és kisfia a szoba köze­pén hasal, és önfeledten ját­szik. Anyuka vacsorázni hiú fa a társaságot, de apuka en­gedettem „Csak egyetek, én majd később bekapok vala­mit...“ mondja, és touábh ját­szik. A kisfiú elálmosodik, magához vonja a fenyőfa a- latt árván üldögélő mackót. A feleség szól — Fiam, a gyereket le kellene fektetni.. — Hát fektesd... — hang­zik apuka válasza, de közben szemét le nem veszt a vll- lanyoasútróL Szeretünk játszani. Hazánk csaknem 15 milliónyi lakosú bői hárorrunllllöan játékot kapnak ajándékba karácsony ra, nem mindegy, hogy mi­lyen játékot. Ez a megállapí­tásunk egy kísérlet eredmé­nyén alapszik. Főszereplője három óvodás: Andrea, Péter és Ivan. Bratislava két játék­üzletébe látogattunk velük, a Steiner utcaiba és a Lenin- grádi utcaiba — Gyerekek, most kivá­laszthatjátok azt a játékot, a- mely nektek a legkedvesebb. A Steiner utcai játéküzlet­ben önkiszolgáló rendszer van, a fiatal pénztárosnök és elárusUónök kedvesek, meg engedik, hogy a gyerekek hozzányúljanak flj, sőt lee meljék Jlf a ktállUott játéko­kat, ami máskülönben tilos. PETI megáll az első polcnál, amelyben dobozokban épitőjá- téknk. és számára ismetlea rendeltetésű színes műanyag micsodácskák vannak. Szándé­kosan, vagy véletlenül borit- fa-e kt két doboz tartalmát, nem tudni. Mindent otthagy, és továbbmegy. Szórakozottan nézi a plüssállatkákat, de nem nyúl utánuk. Az utolsó polcokon vannak a legolcsóbb játékok, onnan levesz egy hétköronás lendkerekes autót. Letérdel, beindítja, berreg, dudál, szirénázik... ö az autó, a duda, a motor és az utas is egy személyben. Amikor már kifizettük a lendkerekest. el- jútyeredett. — Ha pisilni megyek, Zoli­ka biztosan el fogja rontani az új autómat... — Majd vigyázol rá, jó? — Azt nem lehet, mert ö átharapja az autó kerekét. Ofabb keserves sírás, mind­addig, míg nem vettünk még egy lendkerekest, pirosat, Zo­likának, a kisűccsének. ANDREA nem törődve a bevásárlókosarakkal, egy hon­foglaló méltóságával bemá­szott a mackók közé, ölébe vett egy hatalmasat, babus­gatta, simogatta. A többi já­ték nem érdekelte. Itt jegy­zem meg, hogy Andrea elvált szülök gyermeke. Rengeteg játéka van, hiszen a két szü­lő szinte tüUlcltálfa egymást a játékvásárlásban. A kislány azonban mellőzött minden drága és érdekes játékot, és a legklasszikusabb játékszert választotta, azt, amely szív- béli örömet szerez, szeretetet, ragaszkodást vált ki. Az ilyen játékokon „tanul meg“ a gye rek szeretni. IVAN válogatott a legto­vább, miközben állandóan motyogott: ilyen már van. i- lyenem ts... Először egy számomra is is­meretlen küldetésü dobozi tett b kosarába, majd kivet­te, és egy sakkal állított a pénztárhoz. — Én ezt a sakkot szeret­ném megoásúroln- Apu a múltkor megjegyezte, hogy í deje lenne megKinulnnm sak- kozni. Játéka rszágba n Iván ötéves, rendkívül talp­raesett gyerek, úgyszólván mindenben túltesz osztálytér- saln. Olvas, úszni jár, és há rom nyelvet is beszél. Válasz­tása ezért nem is lepett meg. Csak úgy magamban tettem jel a kérdést: Gyerek-e még az ötéves Iván, vagy, máris hatalmába kerítette a mai kor, és ezzel ^ akarata ellené­re véget vetélt gyerekkorá­nak? Ml lesz vele később, ha véletlenül kettest, vagy ne adj Isten hármast visz haza az iskolából? Ss milyen ko­rig lesz képes ez a gyerek kieiégítent szülei túlzott kö­vetelményeit? A másik üzletben, a Lenin- grádi utcában a gyerekeknek nem tetszett. Nem bámész kodhattak, mert vagy öt ki- szolgálónö röpködött szünet nélkül a pult mögött. Tessék mit parancsolnak? Ebben az üzletben még a hagyományos módon — a vevő a pult e- lőtt, az elárusilónö a pult mö­gött — árulnak. A gyerekek­nek ez ugyan nem tetszett, de a későbbiekből kivilágllg, hogy ennek a megoldásnak is vannak előnyei. — Mit tud ajánlani egy öt­éves kislánynak karácsony­ra? — kérdeztem, és aki vá­laszolt, később tudtam meg, hogy maga az üzlet vezetö/e Freda Zwiebelouá, — Milyen árban? — Lényegtelen. — Legyen a játék tanulsá gos vagy passzív? Legyen az társasjáték, vagy csak egy gyereknek szánjaf jó lenne, ha azt is meg mondaná, hogy fából, műa­nyagból vagy vászonból, rongyból készült játékra gon­dol-e... A meglepetésről alig bír­tam megszólalni,' és eskü­szöm, hogy a körülöttem ál­lók is életük első készséges kiszolgálását élték át. Csak makogtam: — A kislánynak van otthon még egy kétéves kisöccse ts. — Vele is számolni kell, mert ö inkább csak rombol és tör, míg az idősebb már é- pltent akar. Tessék. Figyelje, amit mutatok. Fából: építő­kockák, és a kézügyességet fejlesztő feljűzős fáték, rongyból: igénytelen varródo­boz, tompa élű ollóval, kü­lönböző nagyságú és népvise­letű rongybabák-, műanyag­ból: épltőfátékok, dobókockás társasjátékok, taposóautók, a testedzést, sportolást segítő eszközök... A szülőknek mindig gond a megfelelő fáték kiválasztása, és bizony nincs mindig kéz­nél egy olyan nagyszerű szakember, mint Zwlebová eivtársnö. Mellettem egy 40 év körü­li bácsi így kért játékotr — A legdrágább autót le­gyen , szíves.. — 312 korona. — Biztosan nincs ennél drágább? — Nálunk nincs. Egy ház­zal odébb, a Molotechnában próbálkozzék! A bácsit nem érdekelte, hogy mit „tud“ az üzlet leg­drágább autója, ki sem pró­bálta. Kifizette az árát, a számlát gondosan összehajtó- gáttá, és beletette a dobozba. A játék ára azonban az e- gész üzletben feltűnést kel­tett. Még azután Is, amikor az egyik elárusilónö elmond­ta, hogy import cikkről volt szó. A bratlslaval játéküzletek különben teie vannak szebb­nél szebb áruval. Sok az ol­csó, ötletes, újszerű fáték. Ta­lálkoztunk NDK gyártmányú autócskákkal, magyar mozdo­nyokkal, lengyel műanyag ál latkákkal és más import já­tékokkal. Van miből válogat­ni, csak nehéz. Safnos, sokan még mindig csak karácsony­ra, legfeljebb születésnapra vásárolnak játékot. Pedig a játék annyi a gyereknek, mint a táplálék, Sjete nélkü­lözhetetlen tartozéka, szóra­kozási, Időtöltési eszköze. A gyerek fáték köbén tesz szert különféle ismeretekre, fejleszti mozgáskészségét, ü- gyességét, fáték közben erő­södik. Alkot, kombinál, tehát szellemileg is fejlődik. Maka­renko a következőket mon­dotta a játékről: „Az a gyermek, aki ma el­mélyült en, kitartóan tud ját­szani, később elmélyülten ki­tartóan tud dolgozni ts.“ Mi még hozzátesszük, hogy a gyereket csak az olyan fá ték képes lekötni, amelynek az első piUajiattól kezdve b rül. Ezért nem mindegy, hogy \ milyen játékot talál majd a fenyőfa alatt. ZACSEK ERZSERET J

Next

/
Thumbnails
Contents