Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-11-18 / 47. szám

»* »f»»

3

A külföldi állampolgárságú, de születne óta Rimavská Sobotán (Rimaszombatban) lakó Széles Györgynek a múltban már több alkalommal meggyűlt a baja a osehszlovák hatóságokkal. Garázdaságaiért, erőszakos bűncselekményeiért már ötször állt a bíróság előtt. A nevelő szándékú, néhány hónapos börtönbüntetéseknek a- zonban nem volt foganatjuk.

Legutóbbi feltétel nélküli szabadságs-esztiésének letöltése után sem változtatott Met- módján. Midössze öt napig volt munkaviszonyban a cukorgyárban, aztán húga és é- desanyja nyakán élósködött.

Es év májusában Rimavská Sobotán a városkerti vendéglőben italozott, 8 közben vitába éa verekedésbe keveredett a közeiben lakó D. K. gyári munkással, s egy ököloaapással súlyosan megsértette. Nem ez volt azonban az egyetlen törvénybe ütköző akciója az e- set során. Tíz óra is elmúlt már, amikor útban hazafelé a közeli parkban tüzet kért egy ismeretlen fiatalembertől, majd orvul megtámadta, a felismarbetetlenségig megverFIAIAIOK

A

VADIOTIAK

PADlAll

lé, s mindezt rúgásokkal tetézte.

Amikor J. E, elvesztette eszméletét. Széles kifosztotta, elvette pénzét, karóráját, s áldozatát otthagyta. Szerencaé- '"® ®8y járókelő felismerte a menekülő bűnözőt .Mentőket hívott, hogy a földön fekvő súlyosan vérző embert elszállítsák. Gyógykezelése húsz na pót vett igénybe.

A vádlottat a Rimavská So- hota-i Járásbíróság a büntető törs'ényköny-v 234-, 202-, és 207-es számú paragrafusa a- lapján nyolc és fél évi börtönre ítélte, s kiutasította az országból, büntetésének letöltése után a garázda embernek távoznia kell innen.

Ugyancsak fiatalok voltak a „főszereplői“ annak az erőszakos bűncselekménynek is, melyet az elmúlt napokban tárgyalt a Rimavská Sobota-i Já- rásblrósíig.

Három fiatalkorú, foglalkozás nélküli — L. S. breznói, D. R. és J. B. Rimavská Pí- la-i lakosok ez év szeptember ötödikén a Rimavská Pila és Tisoveo közötti útszakaszon a vonatban az egyik elhagyott vasúti fülkében megtámadták R. A. utast Kezét kicsavarták, B a nála levő 120 korona készpénzét elvették. Annak ellenére, hogy a későbbiek során a szerelvényen szolgálatot teljesítő jegykezelőnek %-ÍB8za- adták az összeget, az ügynek bírósági folytatása lett. Ennek eredménj'eképpen az erősza- kosstággal és rablással vádolt három munkakerülőt 18 havi feltétel nélküli szabadságvesztéire ítélte a törvényszék. .Az ítélet mé.g nem jogerős.-hacsi

„A repülőgép a szférák börtöne, hörtönőrei a csillagok. A ..j tranzitállomások szusszanásnyi pihenőhelyek, mint kisebb séták a börtöniidvaron. Számomra mégis oly kedves mindez, és oly boldogító az a tudat, hogy a Csebaalovák Légitársaság ntaskfsérője ; vagyok, ami egyben ifjúkori álmom megvalóanlását is jelenti. , Lsmeröseim gyakran faggatnak élményeimről. Nehéz mindet el- s mondani, mert amit a szem befogad, szó alig adhat vissza, talán még a legkitűnőbb operatőr sem tnd ké,pbe fogni. Az egész haaopHt egy szélesvásznú színe« filmhez, de a részletek, az fzek és a hangulatok testközelben vannak — igaziak".

Érdekes feladat lenne egy toronyház kilencven családjáról szociológiai felmérést készíteni. Mindennapi munkám mellett erre aligha jutna időm, így hát lakótársaimmal a lépcsöházban. felvonóban ismerkedem, esetleg nevükkel az uniformizált postaládák homlokzatán. Ebben a bábeli sokaságban már a kezdet kezdetén feltűnt egy tagbaszakadt szőke férfi sötétkék egyenruhájával. Kezdetben csak any- nyit tudtam róla, hogy szintén a tizenkettedik emeleten lakik, és minden közelebbi magyaráz.at nélkül pilótaként könyveltem el.

Csak személyes ismeretségünk elején derült rá fény, hogy tulajdonképpen „előléptettem“ mert 6 „csak“ stewardess, azaz utaskísérő a Csehszlovák Légitársaságnál. Neve Ondrej Mlynár, 27 éves, nős, egy kislány — .Andrea — boldog édesapja. Eddig közel kétmillió kilométert tett meg légitársaságunk vonalain.

Amikor vasárnap délelőtt felkerestem kosicei lakásán, akaratlanul is Verne Gyula hőse, Fogg Philees jutott az eszembe, aki száz évvel ezelőtt nyolcvan nap alatt tette meg a Föld körüli u- tet. Azt már a mindennapi újsághírekből tudom, hogy napjaink űrhajósának körülbelül eny- nyi percre van szüksége a Föld körüli útra. Tőled ezért először azt kérdezem meg, hogy repülővel milyen időbe telne egy i- lyen út.

— Ha beszámítjuk a közbeeső állomásokat is. akkor sem tartana két napnál tovább. .Vz útirány megsálasztása mindenképpen fontos lenne. A kUlönlríiző légitársaságok menetrendjei alapján ajánlhatnék is valamit...

— Nagyon köszönöm. <le mivel erre aligha keriilliet sor, ebbe,n a században, megkérlek, inkább válaszolj arra a megszokott kérdésre: Hogyan lesz valakiből légi utaskísérő?

— Nem kell sok hozzá. Elég egy érettségi, két idegen nyelv ismerete, aztán eredményesen szerepelni a pályázaton... no és jó egész.ség. Ez talán a legfontosabb.

Az én helyzetemet megkőny- nyltette az, hogy vendéglátóipari szakközépiskolát végeztem PieSfanyban, és gyermekkorom óla tanultam idegen nyelveket. Iláromhónapos kiképzés után azonnal a külföldi járatokra kerültem, és azóta öt kontinensen jártam.

— Látom, hogy könyveid jelentős hányadát idegen nyelvű kiadványok teszik ki, ezért megkérdezem, hogy anyanyelveden kív-ül hány nyelven éried meg magad ?

— I.eggyakrabl>an az angolt használom, könyveim nagyobb része is angol nyelvű, de németül. oroszul, franciául és magyarul is elbeszélgetek.

Ondrej .Mlynár

— .Azt hiszem, hogy kislányod, a csöpp .Andrea, akinek talán még a lába jobban botladozik, mint a nyelve, nyomdokaidban jár.

— Ezt én is fgy szeretném. E- zért beszélünk vele itthon szlovákul és magyarul felváltva, hogy már mostantól kezdve szók ja más nyelvek dallamát, és ha így megy tovább a lecke, akkor bővítjük a „repertoárt“ más nyelvvel is.

— Arra már biztosan gondoltál, hogy sokan irigyelnek, különösen azért, hogy ilyen fiatalon bejárod az egész világot. Merre- felé mész legszívesebben?

— Legszívesebben haza jövök. Ha az öreg Európa tájain járunk, már otthon érzem magam, de i- gazán csak akkor vagyok itthon, ha megpillantotm a koäicei repülőtér é|»ü1elét, és a családomat. Persze nekem is vannak kedves tájaim a világ különböző részein. mint például Cipms, Libanon és a Közel-Kelet. Sajnálatos, hogy ezeknek a c.sodálatos vidékeknek a tiíztakék egét a háború .sötét felhői csúfítják.

De siíve.sen járok Afrikába is, és talán még szívesebben a Távol-Keletre. Olt is a legkedvesebb hely Singapore, ez a csiszolt gyémánt alakú szigetország, amely a világ negyedik legnagyobb kikötője, é* négy nyelv az ország hivatalos nyelve. Csodálatos az éghajlata, tengerparti sétányai talán a legszebbek a világon. és konyhája az ínyencek Aíekkája.

— .Az ízekről jut eszembe Pablo Nenida és Miguel Asturias Nobel-díjas írók műve: Megkóstoltuk Magyarországot, ami tulajdonképpen a magyar konyha szakavatott reklámozása spanyol nyelvterületen. Te viszont elmondhatod magndróL hogy megkóstoltad a világot— Valahogy fgy van. és mint szakember, kijelenthetem, hogy

• az európai konyha mellett a Távol-Kelet vagy .Afrika csemegéi is az emberi fantázia kimerflhe- tetlenségéről árulkodnak. Néhány érdekes ételt itthon is elkészítek, mert a főzés kedves keds-feléseim közé tartozik...

— Ha már a kedvtelésekről szóltál, hadd érdeklődjem a továbbiak iránt is.

— Szeretem éa csodálom a népzenét. Gyűjtöttem is mér bőven felvételekét. Népdalaira vannak Enrépából. .Afrikából, .Ázsiából, .Amerikából, a népi figurális faragásnklról is megtalálható nálam néhány eredeti darab.

No éa a fényképpzé.s... Fotóztam a világ minden Iáján, csak rendeznem kellene, a sok felvételt. De hol van erre időm. amikor havonta pár órát töltök caak itthon?! Aztán meg irt van az időzavar is. Mert ha hosszabb ideig vagyok távol, akkor már itthon is akklimatizálódnom kell. Bizony, gyakran előfordnl. hogy felcserélem a napszakokat: nappal alsrom, az éjszakát meg álmatlanul töltöm.

— Ez is azt bizonyltja, hogy foglalkozá.sod igen nagy fizikai i- génybevélel. és a stewardess! munka nem nyugdíjas állás.

— Ez így s'an. A ritka levegő még a légkondicionált repülőgépek korában is megviseli a szervezetet, ugyanúgy a nagy hőmér- séklet-ingado/ások a távoli tájak között. Gyakran ölven fokot is kitesz. .Arra azonban még nem is gondoh»k, bogy egyszer majd ntegjövök. és „itthon“ ülő ember lesz belőlem. Most még mindig a következő út foglalkoztat. Az pedig a jelen esetben már holnap lesz, a cél pedig I>eniiigrád,

Beszélgetésünk alatt fel sem tűnt, hogy a kis Andrea apja 0- lébe fészkelte magát, és cinkos mosolya ezt sugallja: Itthon van az én apukám.

olj;

Vasárnapi ebédhez készül a család, és ez ünnepnap náluk, mert an ritkán ülnek így mindhárman az asztal mellett. Biicsúzásképp mi mást is kívánhatnék, mint jó étvágyat, és az elkövetke- ző utakhoz: szerencsés s-isszatérést!

Máté László

La]os bácsit, a bet- ÍC oenhárom esztendős a- * ^ borai hordókészítőt mindhárom szép szavunkkal titulálhatom, hiszen mindhárom egy és ugyanazt a szép mesterséget f^öll.

A bodnárnál maradunk, mert errefelé, afiol ez vezetéknévként Is gyakori, így mondták az emberek. Sok fiatal mégsem tudná már megmondani, miféle mesterség e- zer titka és szépsége reflik e szavak mögött. Hiába. Kihalófélben levő mesterség ez már. Itt, a széles környéken, amely neves bortermő vidék, ilyen mesterember már csak mutatóba akad. Ezen elsősorBodnár, kádár, pintér

Kiss Lajos munka közben

ban a borosgazdák bosszankodnak a legtöbbet, ám fiaikat bodnárnak már ők sem adfdk. A mesterség kihalása leginkább néprafzi szempontból safnálatos. Tudvalevő, hogy a fúró-faragó emberek az elmúlt évszázadok folyamán a néprafzi értékeknek milyen jelentős részét alkották meg, és milyen sokrétűen kamatoztatták famegmunkáló képességüket, művészetüket. Tudom, a közgazdászok az t- lyen szakmák kihalása mtatl

nem Igen lógatják az orrukat. Közgazdasági szempontból l- gazuk is van, csakhogy léteznek más, értékeket és kultúrát megőrző szempontok is. A hordákészítés néhány év a- latt Ipari feladat lett, a fahordók gyárbem, gépeken készülnek, gyorsan, gazdaságo- gan. Igaz, a borosgazdák szívesebben rendelnek hordót egy öreg bodnárnál, mint hogy azt az üzietben vegyék. Azt mondják a bolti nem az igazi, mert a gyári hordókat főzik, s ezzel az eifárássai kifőzik a fából a csersavat, ezt a fontos tisztító és tartósító anyagot.

Kiss Lafos bácsi több mint fél évszázada műveli mesterségét.

— Először tizennyolc esztendős koromban fogtam fát a kezembe azzal a szándékkal, hogy csináljak belőle valamit. Hordó lett belőle. Igaz, nem egyedül birkóztam meg a feladattal, és nem is olyan könnyen, de minden mozdulatot irámyított, ellenőrzött a nagyapám, akt ugyancsak bodnár volt. Mindent tőle tanultam meg, kevés szakmai fogásra főttem rá egyedül. Az öreg kiváló mesterember volt. No meg aztán az is az Igazsághoz tartozik, hogy e mesterség fortélyai, módozatai száz esztendők óta aHig változtak valamit. Ide még a gépek segítsége sem fontos, úgy a legjobb, ha az ember az e- lödök módszereivel és szerszámaival dolgozhat, no meg a tudásukkal. Ha ez megvan, akkor már csak jó faanyag kell, és kész is a hordó, a kád, a puttony, a csöbolyó. És nem akármilyeni Olyan, amelyik hosszú-hosszú évtizedek múltán sem csordul meg, s ápolni, gyógyítani ts tud/a a bort.

Lafos bácsi legrégibb szerszámját, a több mint kétszáz esztendős körgyalut forggtom a kezemben. Gyönyörű szerszám. Nemcsak ritkaság, nemcsak néprajzi vagy szakma- történeti szempontból értékes, hanem a használata is érdekes. Lafos bácsi sem adná oda semmi pénzért. Használja, naponta dolgozik vele. Ez így van rendjén, még akkor is, ha sok szerszámjának vitrinben lenne a helye. Äm addig, míg a mester kedvvel és erővel bírja, a szerszámok tanyája mégis a műhely, a gyalupad.

Lafos bácsi fia inkább műszaki hajlamú ember. A gépeket, a fémszerkezeteket szereti, s ért ts hozzájuk mesterfokon. Traktoron, teherautón, földgyalun dolgozik, vezet, javít, szeréi. Szereti foglalkozását, mégis azt mondja, a fánál nincs gyönyörűbb a- nyag. Édesapja mesterségét nemcsak tiszteli, hanem pihenésképpen meg sürgős munkák esetén műveli Is. Még hozzá úgy, hogy abban a leg kényesebb igényű megrendelő sem találhat hibát. Sok egyéb dolga akad, ám apja műhelyében mégis naponta kezébe veszi a fát, csinál valamit, mert a fával való munka, úgy mondja, pihenteti. De ha valakinek ma kocsikerékre lenne szüksége, azt Is el tudná készíteni, persze fából, mert ahhoz Is ért, hiszen a nagybátyja kerékgyártó volt.

— Egyszer összeszámoltuk, és kiderfH't, hogy több mint ezerötszáz hordó ment már ki apám keze alól. Aztán a kádak, csobolyók, puttonyok... Ki tudná eteket az apróbbakat összeszámolnii Fél évszázad nem rövid Idő. Es feffá- kat fs készít az apám.

— Feffákat?

— Bizony feffákat — mond- fa Lafos bácsi, aztán kiballagunk a kertalfi temetőbe, és megtekirtífük az egyszerű, mégis őst szépséget hordozó faragványokat. Nem keresztek ezek, hanem lehajtott fejű, szomorú emberalakokra emlékeztető stilizált szobrok, bajos bácsi eddig kis híján háromszázat faragott belőlük, s mindegyikre feliratot, tsol- táridézeíet vésett egyszerű, szép betűkkel. Aztán meséli, hogy volt Idő, amikor a koporsókat ts ő készítene a faluban.

Miután visszamegyünk a műhelybe. Egy apró, díszes hordócskát mutat a mester. Csapját jobbra fordítja, és vörös bor folyik belőle, ha meg balra fordítja, fehér bor. Meséli. hogy unokája vitt egy ilyen hordócskát a katonasághoz Is, és a baftársaí, tisztiéi között akkora sikert aratott a hordó, hogy a gyerek utána szaporábban fórt haza, ugyanis mindenki ilyen hordát akart rendelni a nagyap- lánát.

Egyszer, amikor a Varsót Szerződés csapatai közös hadgyakorlattól tartottak, az unoka alakulata egy ilyen „Örök barátság" feliratú hordócskát ajándékozott a testvéri hadseregek egységeinek.

Nézem, ahogy az öreg dolgozik. Fürgén, ftatalosan. Még ma is mindennap hajnali négykor ébred. Aztán hallgatom a hordógyártás hogyan- fáról szóló kis előadást, sok- sok, számomra ismeretlen és a nyelvhasználatból ts kikopott szavakkal tűzdelve.

— Nehéz ma már a jó hordóját beszerezni. Amikor megvan, elhasogatom, aztán packázom a fát. De nem méter- rell Szemmel, arasszal. Aztán a gOrbekéssel klhátcAom a hasát, ami a ■ legnehezebb munka. Majd a dongák a dongaszánon a „telekázliba" kerülLajos bácsi fia

A szerző felv.

nek. Hogy mi a telekázU? Kirakom, süsse a nap, áztassa az eső. Nyár végén a fa isméi bekerílt a műhelybe a gyalu alá, utána abroncsba állítom, aztán tűz fölött gör- bitem, abroncsba húzom a hótól megereszkedett fát. Persze mtndez. nem olyan egyszerű, mint ahogy elmondom. Mert azt mondta egyszer a helmed bodnár; az is boland, aki bodnárnak megy, mert nem könnyű olyan hordót készíteni, amelyen egy négyfelé hasított hajszátnái vékonyabb résnek sem szabad lennie.

Am ettől szép igazán ez a mesterség.

Ogy tudom, hajdan a bodnárok annyi bornak az árát kérték el egy hordó elkészítéséért, amennyi bor az elkészült hordóba belefért. Ktss Lafos bácsi másképp szabja meg az árat: minden liter u- tán három koronát kér. Pedig egy liter bor ára tizenöt koronánál kezdődik. Es még egy fontos dolog; Lafos bácsi nem szereti a bort. annál jobban szép mesterségét.

RESZELI FERENC