Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-11-04 / 45. szám
TúM COX, Mary nyugtalanul forgolódott megszokott parki padján. Minden csontjában érezte már a tél közeledtét, és arra gondolt, ideje volna valamilyen lakhely után nézni. Nem tengerparti villáról álmodozott, csak azt szerette volna, ha a hideg bárom hónapot a börtönben töltheti. Csak erre vágyott. Három hónapig meleg ágy, élelem, társaság! Távol lenni a havas utcáktól, a mogorva járókelőktől, akiknek eszük ágában sincs egy-két garast odalökni neki. Senki sem szereti a koldusokat. Évek óta a börtönben töltötte a telet. Csak ősszel volt nehéz, amíg ki nem találta, hogyan juthatna be a rácsok mögé. Olyan bűntettet követni el, amiért éppen három hónapot rónak ki rá, sem többet, sem kevesebbet. Rádöbbent, hogy ezt a bűncselekményt minél előbb el kell követnie. Az újság ugyanis, amellyel eddig takarózott, mind kevesebbet fogott fel a dermesztő hidegből. Hosszas töprengés után eldöntötte, hogy egy drága étterembe megy, kedvére eszik, s utána közli a pincérrel, hogy egy vasa sincs. Akkor majd rendőrt hívnak, és ő a börtönben találja magát Nem volt szerencséje. Mihelyt az előkelő szálloda előcsarnokába lépett a portás végigmérte, és kiutasította. Piszkos volt rongyos. Ilyeneknek tilos a bemenet Ismét rótta a kietlen' utcákat Egy ragyogó kirakat ragadta meg a figyelmét Felkapott egy követ s az üvegbe vágta. A csörömpölésre azonnal felbukkant egy rendőr a sarok mögüL A kirakathoz érve tanácstalanul tekingetett körbe. Látszott rajta: nem érti, hogyan tűnhetett el a tolvaj másodpercek alatt — Én tettem! — mondta MaA rendőr ránézett de szemmel láthatólag nem hitt neki. Ez a nő bolondnak néz engem, villant át rajta. Méghogy 6 törte be az ablakot, és utána türelmesen várakozott, hogy elfogják! Az utca másik oldalán Mary egy szerényebb éttermet fedezett fel. Itt senkinek sem tűnt felkopott öltözéke, leülhetett egy asztal mellé, s a pincér hamarosan hozta is a rendelést. Lassan e- vett, minden falatot külön ízlelgetetL Amikor befejezte, közölte a pincérrel, hogy nincs pénze. — És most hívhatja a rendőrt — tette még hozzá. A legnagyobb meglepetésére a pincérnek eszébe sem jutott rendőrt hívni. Csak megragadta karhárom hónapról egyre elérhetetlenebbnek látszott. Na mindegy, legalább egyszer jóllakott. Kétségbeesetten járta tovább az ajtón. A szép álom a börtünbeli utcákat. Elhagyatottabbnak érezte magát, mint valaha. Hát ilyen szörnyűségesen nehéz börtönbe jutni? Pedig mennyire igyekezett! Aztán egy hölgy újabb ötletet adott neki. Piros esernyő volt a hóna alatt. Odalépett hozzá, és durván ráförmedt, hogy adja vissza az esernyőjét. A közelben álldogáló rendőr érdeklődéssel szemlélte a jelenetet, .áz egyik nő tisztességesen volt felöltözve, a másik rongyokban járt, de azért nem lehet tudni, hogy meljnknek van igaza. Mary legnagyobb meglepetésére az asszony odaadta neki az e- semyőt, és még bocsánatot is kért tőle. Azt mondta, nyilván a dobányboltból vitte el tévedésből saját esernyője helyett. Mary toporzékolni tudott volna mérgében. Ez a kísérlet sem sikerült. A legközelebbi szemetes- kannába dobta az esernyőt, és folytatta útját. Hirtelen elözön- lötték az emlékek. Eszébe jutottak azok az idők, amikor rendes ruhája volt, iskolába járt, barátnői voltak. Holeéko Viktor illusztrációja Hogy is süllyedhetett idáig? Emlékezett gyermekkorára, édes- anj'jára. Akkoriban mindig keményített, vasalt ruhácskákban járt, a szomszédben lakó kislányokkal barátkozott, együtt ment velük iskolába. Jó tanuló volt Mi^ ért is hagyta el ezt az álomvilágot? Bárhogyan is gondolkodott, nem tudott rá magyarázatot találni. Megállt egy kerítés előtt, és hallgatta a kiszűrődő vidám gyermekkacagást Ez is gyermekkorára emlékeztette. Igyekezett nem gondolni többé a múltra. Túlságosan is fájt neki az emlékezés. Megfogadta magában, hogy ezután minden másként lesz. Munkát kell találnia, tisztességes állást Hiszen valójában semmivel sem rosszabb másoknál, azoknál, akiknek mindenük megvan az é- letben: családjuk, otthonuk, gépkocsijuk. Valaki felrezzenlette álmodozá- sábóL Egy súlyos kéz ereszkedett a vállára. Amikor megfordult, egy komor rendőrrel találta szemben magát Pillantása semmi jót nem ígért. — Mit csinálsz itt? — kérdezte tőle durván. — Semmit — vonta meg lemondóan a vállát. — Akkor velem kell jönnöd — szólt 8 rendőr. A rendőrkocsiban fellélegzett, mint aki révbe érkezett — Háromhavi elzárás munkakerülés és csavargás miatt — hangzott másnap reggel a bíró í- télete. A kávéházi szarka A tanár ár betért egy vendéglőbe, hogy szomját oltsa. Kabátját átvetette a szék támláján, és kiszáradt torokkal odaszólt a pincérnek: — SörtI — majd elővett egy könyvet és olvasni kezdett. Kisvártatva egy apró ember- jce lépett hozzá. — Bocsánat, a kabátom.., A tanár bólintott, figyelemre sem méltatta, hogy az idegen az ö kabátjával távozik. Amikor megitta a sörét, és fizetni akart, kétségbeesve tapasztalta, hogy a kabátja sehol. — Megloptak! — kiáltotta. — Azt más is mondhatja — nevettek a többiek. — Van rá tanúja? — Isten a tanúm. — Megfizeti a sörét is? A tanár nem tehetett egyebet, telefonált az Iskolába, hogy valamelyik diákja hozzon pénzt, hogy ki tudja, fizetni a számláját. A tolvaj Vencel volt, egy alacsony, de csupa izom emberke. Becsületes életében szabó volt, de közben állandóan tökéletesítette kézügyességét, míg egy szép napon búcsút mondott a szabóságnak. Leggyakrabban a Vencel téren iehett ót látni. Kifogástalanul elegáns zakóban. Ingben, cipőben. Csak a nadrágja volt gyűrött, elnyűtt. Ha valaki megkérdezte tőle, hol hagyta az új nadrágot, nevetve oktatta ki az tlletót: — Te ökör, láttál már vendéglőben nadrágot fogason lógni? Azon a bizonyos napon, amikor a tanár úr zakóját elemelte pénzestül, betért még egy borozóba is. A pultnál egy férfi állt, előtte bor, és a pincérnőnek tette a szépet. Vencelt megpillantva megkérdezte tőle; — Ért hozzá? — A nőkhöz? — Nem, a borhoz. — Ittam én már eredeti palackozott francia bort is. Persze Párizs., .1 — Ajánlhatna valami jó itteni bort? — Igen, de az mind lőre. A pincérnő öntött Vencelnek is két decit, az hörplntett belőle, és elégedetten csettlntett nyelvével. Majd leszámolta érte a pénzt az asztalra. Ojdonsült cimborája megragadta a gallérját: — Látta már Velencét? ■ABNYÉKÁBáH — Nem — vetette oda Vencel kurtán, és senki sem vette észre, hogy éppen akkor ,dco- molyon dolgozik“. Azzal távozott, hogy fütyül ő Velencére. A férfi megfogta a pincérnő kezét, és sokatmondőan megszorította: — Akkor hát, drágám, ma nyolckor... — suttogta, és abban a pillanatban a szeme a csuklófára tévedt. — Hová tűnt a svájci 6rám?l — kiáltotta rémülten. — No, de ilyet! Talán csak nem gondolja, hogy én loptam el? — tiltakozott feVtábo^dva a ptneérnő. A férfi hajthatatlan »ott. Ki más lehetett volna? A nő akkorát lekent neki, hogy csengett tőle a füle, és ökölbe szorított kézzel hadonászott az orra előtt: ■ — Vigyázzon, hogy ki ne verjem azokat a hamis fogaidat! — Közben eszébe jutott Vencel, ám az édes együttlétből már nem lett semmi. Vencel eközben már az utcán csatangolt. És a prágai tornyokkal csipkézett eget bámulta, mígnem a gyomra nem jelezte, hogy enni kellene. Egy jobb vendéglőt választott, és kiadósán megvacsorázott. Később egy lány is az asztalához telepedett és élvezettel kortyolgatta a francia konyakot, amelyet Vencel gavállérságbOi rendelt neki. Ámlkor a fizetésre került sor, Vencel kijelentette, hogy nincs egy fltyingje sem. de föpincérnél zálogba hagyja az aranyóráját. Ezzel hazament, persze egyedül. A környékbeliek igazán nem mondhatják róla, hogy nőket hord fel a lakására. Másnap reggel a szokásos üzlett kőrútjára ment. Távozása után most ts mindenütt nagy volt a riadalom. A vásárlók Icétségbeesve siránkoztak, hogy a táskájukból eltűnt a pénztárcájuk. Vencelnek valami azt súgta, aznapra elég, inkább pihenjen de épp akkor megpillantott egy városnéző amerikai turistát. Kószált az utcákon, és Prága műtörténeti kincseit csodálta. Vencel árnyékként követte öt, már a lába is belefájdult, „A fenébe azzal a gótikával, „parkolj' le már valahol" — bosz- szankodotí. Végre! Az orrcsiklandozó kolbászillatnak az idegen sem tudott ellenállni. Vencel közvetlen a háta mögé furakodott a sorban és... Egyszer csak arra rezzent fel, hogy karperec kattan a csuklóján, s ezt az amerikai még egy jókora pofonnal is tetézte. Vencel a tárgyalóteremben mentette a bőrét, ahogy tudta, de ott szépen megmagyarázták neki, hogy a két év alatt o- lyan munkát végez majd, a- mély lekoptatja kacsőiröl az enyvet. (j. Cs. Zs.) • „Kinél az igazság“: A rossz vers rossz vers marad akkor Is. ha százévesek írják. Ezzel talán választ kapott a kérdésre; önnek van igazai • „Miki"; Egyik vorsébon így ír; „A boldogságért súufájdalommal kell fizetni. / Volt egy nagy szerelem, sok nagy közül, / és úgy végződött, mint a többi.“ Ez bizony szirupos próza csuprán, a vershez semmi köze. Talán többet kellene olvasnia, különösen verseket, hogy rádöbbenjen, amiről ír, versnek kevés! • T. ]. Borg (Bori): „Elkezdtem verset írni és a- mint látják sikerült.“ — írja levelében. Nézzük egyik verse néhány sorát: „Nem tudtam én kedvesemhez szöint, / Nem mertem egy levetet megírni. / Féltem, hogy ö kitalál nevetni, / Mivel szerelmemet butaságnak véli.“ Ml nem a szerelmét véljük butaságnak, hanem a versét. Még nagyon fiatal ahhoz, hogy „sikerült“ verseket írjon. Ezek nem egyebek ma- gyarnóta-utánzatoknái. • „Ripacsok“: Versel kíváncsivá tettek bennünket. Küldjön belőlük többet. Vigyázzon a gondolat logikai felépítésárel • „Singer és Woljner': Kiss Józ^ 1843. november 30-án született Mezőcsáton, és 1921. december 31-én halt meg Budapesten.' Költő, lapszerkesztő, a 19. sz. végi magyar líra egyik legkiemelkedőbb képviselője. Köteteihez már csak az antikváriumokban juthat hozzá, bár a közelmúltban egy válogatás megjelent tőle. • „Szélrózsa": Ojabb versel, sajnos, végtelenül gyámoltalanok, rosszak, ráadásul tele vannak helyesírási hibákkal Is. Egy példa talán önt Is meggyőzi áUftá- sunkröl: „Halgatsz, mint a sír vagy / az, kinek neve áll a kőlapon. ! Halgatsz, és én néma szádnak / val- lomását halgatom." Nos, az ember általában két fülel szokott hallgatni. Tanuljon, olvasson! Várjuk újabb verseit. A SZÓRAKOZÁS IS FÁJDALMAT OKOZ Huszonnégy éves lány vagyok, és már rengeteg csalódás ért. Négy évig jártam egy fiúval. Nagyon szerettem őt, azt bittern, hogy mi már nem válunk el soha. Sajnos, tévedtem, mert a katonaság után cserbenhagyott, megnősült. A csalódás oly nagy fajdalmát okozott, hogy két évig nem tudtam más fiúval szóba se állni, meggyülöltem az embereket is. Két év múltán a húgomhoz utaztam s megismerkedtem egy fiúval. Fiatalabb volt nálam, de nagyon komoly. Együtt jártunk szórakozni, és nagyon megszerettük egymást. Mire újból megjött az életkedvem, őt meg a halál rabolta el tőlem. Annyira elkeseredtem, hogy szinte fölöslegesnek érzem az életemet, azóta sehol se találom a helyem. Olvasáson kívül semmi sem érdekel, még a szórakozás is fájdalmat okoz, mert a múltat idézi tel bennem, és látom, hogy körülöttem mindenki boldog. Nagyon fáj, hogy ilyen szerencsétlen vagyok. Jó lenne, ha valaki legalább levélben megvigasztalna. Jelige: NINCS BOLDOGSÁG NEM FELEJTETTEM EL Huszonegy éves vagyok, két éve megismerkedtem egy fiatalemberrel. Nagyon jól ntcgérletlük egymást. Később azonban a kapcsolatunk megszakadt, mert katonának ment. Nem akarta, hogy a k.atonasdg alatt lekössük egymást. De azért nem tudtam elfelejteni. Most, hogy leszerelt, tárcsán viselkedik. Hol köszön, hol nem, s ezért minden találkozás külön fájdalmat okoz. Udvarolna más fiú is, de én abban reménykedem, hogy ez a fiú visszatér hozzám. Nem tudom, belves-e, hogy ennyire bizakodom. Jelige: REMÉ.NY SZERETNI CSAK EGYSZER LEHET Fiatal diáklány vagyok. Azért írok. mert az utóbbi hetekben nincs kedvem sem tanulni, sem élni, szörnyen ideges vagyok. .Az iskolában gyakran megkérdezik tőlem, hogy miért nem tanulok. Egy éve megismerkedtem egy fiúval. Az első látásra megszerettük egymást. Sajnos, ez a szerelem csupán egy hónapig tartott. Utána összekülün- böztünk, mert nem akartam az övé lenni. Azóta a fiú másnak udvarol, és most meg akar nősülni. Én is megismerkedtem más fiúkkal, de okulva az előző esetből, nem akartam „rámenősökkcl“ kezdeni. Igyekeztem nyugodt, jó természetű fiatalt választani. Találtam is ^y olyan fiatalembert, akivel jól kijöttem. Együtt jártunk, azt hittem, hogy szeret, most azonban kiderült, hogy csak ámított. Közben leveleztem egy fiúval, aki katonaidejét tölti. Azt frla szeret, de én nem ismerem jól, nemsokára leszerel és feleségül akar venni. Apám jól ismeri, és attól félek, hogy hozzákenyszerft. Nem tadom, hogy mit tegyek. A szüléimhez nem fordulhatok problémámmal, mivel rosszul élnek, s úgy érzem, hogy engem se szeretnek. Remélem, hogy a tapasztaltabb olvasók tanácsot adnak. Mit tegyek, hogy a szÜeim akarata ne érvényesüljön? Jelige: SZERETET Válasz a NINCS AHSSZAÜT című levélre Valóban vannak rossz édesapák, édesanyák és jó gyerekek. Sokszor a munkatársak is önzőek, csak magukkal törődnek, de a maga nézetei mégis túlzottak. Baj van az ítélőképességével is, mert embergyűlölő. Belovics Aranka, V. Biel Válasz Életemnek ez a lépése nem sikerült című levélre Tizennyolc éves korodban csalódtál a házasságban. Megismerkedtél egy fiúval, akivel jól megértitek egymást, mégis félsz attól, hogy milyen közös élet vár rád. Ha nem te voltál a hibás előző házasságod sikertelenségében, hanem a férjed, akkor mitől félsz? Ha szereted a fiút, és kölcsönösen megértitek egymást, miért ezek az aggályok? Meglátod, hogy a kislányodnak egy szerető apát, magadnak pe- ‘bg egy megértő férjet találsz. Jelige: KÉT SZÍV AZ EGY PÁR Válasz SZOMB.AT ESTE RÁTALALT.AM című levélre Én is tizenhét éves vagyok, el tudora képzelni a helyzeted. Minél előbb közöld kibékülcsteket a másik fiúval, mert különben konfliktusod támad az első szerelmeddel. Ne félj! Bátran mondd el neki az igazságot, hogy miatta vesztetek össze, és most kibékültetek. Bizonyára meg tud majd érteni, és nem áll a boldogságtok útjába. Jelige; CSAK EGY TÁNC VOLT
