Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-11-04 / 45. szám

HfÄIÄKOVSZKITi 75 45 A SZOCIAUSXA IFJOSAGl SZOVEZSfiG SZLOVAiQAt KÖZPONTI BIZOIXSAGANAK LAPJA XXIV. ÉVFOLYAM - 1975 NOVEMBER 4. ÄRA 1.- Kis A Mehszlovák'ízovjet barátságr hónapjáhsn matatják b« » Visszatérünk című szovjet filmet, amelybeo viszontlátjuk Vjacseszlav Tj-ihonovot, aki Stirlitz alakításával vált vi- lághíriivé. Képünkön Vjacseszlav Tyihonov bratislavai sé­tán feleíéeével. A CTK felvétele A forradalom izzó pirosa Világszerte ismert már a kép, rányban áll, ahogy kilökte ma- hogy emberek hosszú sora áll gából akkor a figyelmeztető lő- a moszkvai Vörös téren. Külön- vedéket a Téli Palotáiban ré~ féle nemzetiségű látogatók vár- müldözó hatalmasokra. nak türelmesen arra, hogy be­fussanak a Lenin-mauzóleumba. Azt. hogy ezen kívül milyen kegyelettel, tisztelettel veszik körül Lenin emlékét az öt vi­lágrész népei, csak azok tud­ták, akik beutazták a nagy or­A Szmolnlfban egymás nyo­mában lépkedünk, véletlenül sem gondolva arra, ki, müyen nemzetiségű. Orosz? Angol? Német? Cseh? Szlovák? „Szovfethatalom, plusz az e- gész ország villamosításai" — Lenin is így akarta. Napsugár­tól ragyogó termek, csengő ka- caftól hangos tábor, Lenin szelleme él, végrendel­kezése a nép boldogítá^TÓl ér­vényben van. a gigantikus ál­szágot, ellátogattak Razlivba, g^t Lenin mondta a fényes pa- az Aurórához, a Szmolnifba, iQta nagytermében. Megfogna- Gorkiba és a többi történelmi tatlan, hogy egy ember hogyan helyre. láthatta előre a társadalom Leningrád, a hős város kül- fejlődésének e példátlan szép földiek tömegeit vonzza. Akiéi- útját. A korabeli művész által fut Leningrádba, hacsak teheti, falra örökilett Lenin-portré és elmegy Razlivba is. Megnézni a mögötte emelkedő gigantikus a kis faházal. felkapaszkodni a erőmű vonalai ma is azt har- szűk kis manzárd szobába, a- sogfák, mint akkor: Vlílamosí- hol Lenin élt. soha el nem hal- tani! ványuló emlék. Gondos kezek preparálták a lépcsőt, hogy a tíz és tízezer­nyi láb idő előtt ei ne koptat­hassa. Meghagyták a szarna­Követtük Lenint Go-rkiba is. Az idei nyár teljes pompájá­ban álltak az óriás fák. Alat­tuk Lenin kedvenc padja. Azon szokott üldögélni. Itt van az vánt,' a tűzhelyet., amelyen az üt is, amelyen elvitték utol­Lenin főzött. magának. Sredeti állapotban őriziék meg a fi- gyeVóhelyet is. honnan mindig éberen ügyel: valaki. Na gya­nú támad!., hogy az úton vagy a környéken szimatolnak a cá­rt hátalom kopői. Lenin útnak Indult nevetette magát a mo­csárba. meghúzódott az elha­gyott szénakimyhóban. Nincs embp”. aki a nevezetes helye­ken ne csodálná meg útra és újra a nagyszp-'n ember dllha '^nn .éz Auróra Aguú’Ővése egy új ko'szakot nyitott az emberi­ség történetében. 4 páncélozott ható ágyú most is abban az i­só útjára. Nincs sehol figyel­meztető tábla, hagy fűre lépni, hangoskodni tilos, mégis min­denki magába mélyed, megll- letődótt. Megható csend van, az idegenvezető ünnepélyes hanglettésén kívül mást nem hallani. A márványszobor az eleven lélekbe markol. Ez az érzés aztán feloldódik. Látván, hogy Sztmferopóltól Jaltáig, onnét Szevasztopolig hegyeket távolítanak el az úté­pítők, az ember visszatérő má­ba. így képzelte valahogy Lenin. Az artyeki nemzetközi pionír- tábor gyönyörű palotái előtt szintén az jut eszünkbe, hogy MOSZKVA A Sagy Októberi Szocialista Forradalom óta Moszkva hangja állandó a világ na|^ rádióállomásainak a hullámhosszain, hírei megtalálhatók. az újságok' hasábjain, a tv képernyőjén. A forra­dalmi hullám 58 évvel ezelőtt már végigsöpört Enrópán. vonzási köre azóta az egész sdlágra kiterjedt. A népek ma is Moszkvára tekintenek, a történelem folyamán először a SzovjetunióbaD épült fel a szocializmus, kezdődött el a kommunista társadalom építése. Mit mond Moszkva? Mert ez a kérdés az első, bármilyen rilág- politikai eseményről legyen is szó. .A Szovjetunió híven Lenin örökéhez, következetesen harcol a fegyver nélküli i-ilágérl. a kü­lönböző társadalmi berendezésű országok békés egymás mellett éléséért. Humanista politikája rendszerének lényegéből fakad. Mit mond Moszkva? A világ napjainkban tanúja lehet, hogy a legfontosabb nemzetközi kérdésekben ma is a szocialista Szov­jetunió a konstruktív megoldások kezdeményezője, mint azt a helsinki konferencia oly fényesen bizonyítja. A Szovjetunió ma is a két rendszer közötti békés egymás mellett élés elvének győ­zelméért küzd- Mindent megtesz a nemzetközi bizalom elmélyíté­sére. Korunk, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet kor­szaka. a XX. század a szocializmus, a kommunizmus százada. 1917 októbere az emberiség tavaszának hírnöke, amely eg>» új, szebb világ kezdetét hirdette meg. S. Gy, HANGJA lom minden hétköznapja ezt bizonyítja. Nézni azt, hogy a szovjet hálálom miként tölti fel a Beüti-íenger iszapjával a Le­ningrad környéki ingoványt; bátor és elvhű fiait miként rö­ptű a világűr térségébe, arra a meggyőződésre jut gz ember, hogy Lenin ügyének nagysze­rű folytatói vannak. (ács) Én Lenin fényében tisztuló hogy a forradalon^ messzeb! Borzasztana' e kötetnyi ahogy a gyermek a hazugságtó: Félek, hogy e a fejére varázsolt az igazit, bölcset, e Lenin Leningrad, a forradalom városa Kortársak Októberről Egész nemzedékek élnek már a földön, amelyek számá­ra november betedike fényes, szép ünnepnap. Az első dia­dalmas, oroszországi proletárforradalom győzelmének napja, forrása, kezdete volt a világ munkásosztálya későbbi győ- zelmeiuek. Milyen volt azonban a forradalom első visszhangja a kortársak körében? Hogyan fogadta a hírét a magyar iro­dalom két kiemelkedő alakja, ezt villantjnk fel az évfordu­ló ürügyén. Móra Ferencet általában polgári szemléletű értelmiség írónak tartják, mégis az első között szólalt meg. Ellensé­gei később sokszor felrótták neki, barátai büsricén emle­gették bátor, nyílt kin^álatkozását, 1917. november 10-én e Szegedi Naplóban írott cikkében a következők állnak: ......az első hang, ami idebcdlik a munkások és katonák forradalmából, már új hang, friss reményeket keltő, s b.á- tcir várakozásokat ébresztő.. És kimondta azt is, amit bizony nagyon kevesen mond­tak ki még akkor a magyar értelmiség tagjai közül, hogy az orosz forradalomban éppen azokban a napokban vál­tozott meg minden, hiszen addig, a februári forradalom u- t.án még csak régi világ emberei ágáltak Péters'ár és Moszkva politikai vezetésében. ...A színpad változott, a cári hatalom sárga világítását föl­váltotta a forradalom izzó pirosa, reglamás tábornokok he­lyett nehéz léptű kozákok léptek színre, a fojtott hangú beszélgetést durva káromkodások követték, a cár helyett Kerenszkij körül moozgott minden, de a darab, amit ját­szottak, ugyanaz volt“ —■ írta a magyar író az előjátékról, a Nagy Október előtti időkről. Meglátta, kimondta azonnal: a világtörténelem alkotója, formálója lelt az orosz proletárság. így Irt Móra Ferenc: ..A hitünk virága, amiből a véröntözés nem tudott gyümöl­csöt érlelni, kinyílik újra s várja az orosz felhők áldását. •Az orosz proletártömeg megmozdult, s ennek a tömegnek ellene tud-e állni a hazug érveknek, gyűlölködő uszítások­nak bomoktengere? .Az orosz tenger megmozdult...“ Ez az írás november 10-én jelent meg a szegedi lapban: három nappal azután, hogy Pétervárott győzött a proletár- forradalom. És bét nappal azután, hogy megalakult Szovjet- éiroszország első kormánya, a Népbiztosok Tanácsa, élén Leninnel. Két nappal azután, hogy ez a szovjet kormány, a világhoz intézett szavában azt mondta; békét! A békefelhívás, békedekrétum volt az. amire újra csak boldog, felszahadult visszhanggal felelt a világ minden munkása. szegedi Délmagyarországban jeleni meg 1917. november 11-én egy szép szavú cikk. Nincs alatta aláírás, de a kutatók szerint .Iiihász Gyula, a költő írta. .A cikk címe; I-iminek. Miután pontosan és hűségesen összefoglalja a békedek­rétum tartalmát, befejező részében ez áll; „A munkások és parasztok kormánya történelmet csinál és a fejezeteknek, amelyeket ragyogó tettekkel tesz örökre dicsőkké, sorsdön­tőbb hatásuk lehet Európa életére, mint amilyen a nagy­francia forradalom volt. Emlékezzünk csak a Leninekre, az orosz munkás és paraszt felszabadításának hazátlan és haj­léktalan vándoraira, akik a cári trón ledőlte után részint előkerültek a titkos helyekről, részint zaklatott vándoniton indultak haza a vúlág minden tájékáról. Emlékezzünk Le­ninre, aki összeütközött Kerenázkijje! azon az első napon, amelyen cári hajlandóságai megnyilatkoztak. Leninre, akit üldöztek, aki eltűnt, akit halálra kerestek. .. akinek nyug­hatatlan és forrongó szelleme litekban dolgozott most is, a- kárcsak a cár idején, aki fanatizmusával hónapok alatt é- vek munkáját végezte el, hogy töviskoszorús Leninek életét honfitársai teljes felKabadításáv.al betetőzze, és ugyanakkor a népek legsóvarabb álmának tárgyát, a békét, a betelje­sedéshez közel vigye. Nem tudni biztosan, hogy odáig mennyi tövássei van kirakva még az emberiség útja, de az már eldöntött dolog, hogy a I.Z’.iiinek nemcsak Orosz­országnak. hanem az egész világnak szent szektája lesznek.“ Ez a vezércikkek akkori pátoszával szóló nch.ány mon­dat az első igazi örömet, együttérzést fejezi ki a békéért harcba lépő munkás-paraszt hatalom kiáltvánva fölött. .A forr.adalom hefutött mozdonya elindult Péiervárról . . . (ács'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents