Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-10-28 / 44. szám

ti »i* ' «1 3 NeÉ szeretnénk elsietni... Mondok Árpád egészen sajátos helyi jellegű fel­adat is, a csilizközi mezőgazda- sági nagyüzem fiataljainak az egyesítése, valamiféle csallóközi szervezetnek a létrehozása. Fiz nem kis feladat, mert a e.siliz- közi mezőgazdasági nagyüzemi forma új, ezért a mi szerveze­tünknek is újnak, egé.szen egye­dinek kell majd lennie. Ezt jól és igazán körültekintően kell és akarjuk előkészíteni, hiszen nemcsak a hat község fiataljai­nak -az éleiére, hanem egy ki- r-it a járási szervezetre is ki­hat majd. MR.XG FERENC, a SZISZ komárnói járási bizottságának a titkára: — .lárásnnkhan az évzáró T.,assan tető alá kerül az n- tolsó kukoriea.- enkorgyárban a tengernyi cukorrépa és földbe a jös-ö ‘vi kenyérgabona. Ősz van, .«ztdedik az év vége. a- mikor a mezőgazdászok mellett a fiatalok is megvonják az. e- gész évi niunkájitk mérlegét, összeülnek, hogy megtárgyalják alapszersezeteik tevékenységét, s felmérjék a vezetőség és a tagság munkáját. .Xddig is hadd kérdezzük meg három járás, a Dnnajská Streda-i ídunaszerdalielyi), ko­márnói (komáromil és a Nővé Zámky-i (érsekújvári) járás if­júsági vezetőit. hogy hogyan készüllek fel és ked/ftlnek ná­luk a fiatalok évzárá gyűléseSk- re. . MONDOK ÁRPÁD, a SZI.SZ Dnn. Streda-i járási btzótteá- gánák elnöke: ' , — Egy-két alapszervezetfren rnár megtartották évzáró gyűlé­sükét n fiatalok, néhány helyen mosflesz' a héten, de a legtöb­ben pedig ^október 24.-e úján tartják meg.' Azért ez a nyugodt. köröltekintő nekifu­tás, mert nem szeretnénk elsiel- ni az évzáró gyfíléseinket. .Azt akarjuk, hogy a szervezetek mi- ncl jobban felkészüljenek rájuk, hiszen nemesak értékelni és le­zárni kell az idei év tevékeny­ségét, hanem megalapozni a jö­vő ési munka feltételeit. A CSKP X\. kongresszusának az évében nagyon igényes felada­tok várnak a fiatalokra, s ha nem készülünk fel rendesen, nem is teljesíthetjük őket. Vi­szont jó Irime, ha december 1- -ig minden alapszervezetben megtartanák a taggyűlést, mert hiszen a fiatalság és a zömében mezőgazdasági jellegű szerveze­teink épp a télen a legaktívab­bak, S kár lenne hát veszteget­ni az értékes napokat, heteket. •Az alapszervezetek évzáró gyű­lései után várnak ránk a városi konferenciák, s ez.enkívül egy csoportot alakítsanak, és ezek vitassíik meg és készítsék elő az évzárót. Reméljük, így gyű­léseink élénkek és értékes mun­kál végző lanácskozAsokká vál­nak. T.VriANA KIACKOV.A. a SZISZ Nővé Zámky-i járási bi­zottságának elnöke: — Van egy időrendi tervünk, és eszerint december 15-ig min­den egyes alapszervezel meg­tartja évziiró taggyűlését, de né­hányon közülük már most ele­get lettek ennek a feladatnak. -X pionirszervezetek például már megtartották , a választó csapalgyüléseiket, jól haladnak a' középiskolások, öt falusi szer­vezetben is megvolt már a gyű­lés, az elkövetkező napokban pedig az üzemi alapszervezctek- hcQ is sor kerül az évzárókra. Az alapsz-ervezelekhen a KB ha­tározata értelmében járnak el. s elmondhatjuk, hogy eddig jók a tapasztalataink. .X járási párt­bizottság (lÍMitése alapján min- ileii helyi, üzemi, illetve iskolai pártszervezet behatóan foglalko­zik a kádcrkérd(“ssel, értékeli az egész szervezet munkáját, és c-ak rátermett fiatalok kerül­hetnek a szervezetek élére, a- klk maradéktalanul eleget tesz­nek megbizatásuknak. Mármost látni, hogy jó munkára számít­hatunk. A legtöbb szervezet, mint például a besenyői, a kö- hölkúli, hasznos kötelezettség- válUtlással zárja a gyűlést, é.s ez azt sejteti, hogy jövőre is jól akarnak dolgozni fiataljaink. Virág Ferenc laegyűlésekre már anguszlushau kezdtünk felkészübii. Rögzítet­tük mindazokat az elveket, a- melyet szem előtt tartunk az idei évzáró gyülésekeu. .Aztán pedig hozzáfogtunk a szervezési feladatok előkészítéséhez, majd pedig azok végrehajtásához. Ki­dolgoztunk például magunknak egy időrendi tervet, összehívtuk szociális csoportok szerint a já­rás ifjúsági aktivistáit, s egy másik tanácskozáson pedig az alapszervezetek vezetőivel he- széllük meg a teendőket. Ennek köszönhetjük, hogy a középis­kolákban már majdnem min­den egyes alap.szerveretben ni^tartolták az évzáró gyűlést, s legrövidebb időn belül sor ke­rülhet az iskolai konferenciákra is. .Arra törekedtünk, hogy kö­zépiskoláinkban a pedagógiai tanács is foglalkozzék a szerve­zel munkájával, és egy eddig újnak számító formát is meg­próbáltunk meghonosítani, még­pedig azt, hogy az egyes osz­tályok az iskolai konferenciák előtt úgynevezett konzultációs v\ }v> ■.vs ex s lutiana Kiackova Ennyit előzetesen az évzáró gyűlésekről. Következő száma­inkban is megszólaltatunk né­hány járási vezetőt, és részt ve­szünk a legtevékenyebb alap­szervezetek évzáró gyűlésein. —nth— A szerző felvételei ■ ásson, nyugodtan illesz­! tem egymás mellé ma­■* gamban Tóth Ferenc traktoros-kombáinos arcvoná­sait, olyan nyugodtan és kap­kodás nélkül, mint amilyen méltóságteljesen egymás mel­lé gördülnek a napjai. Egyik a másik mellé: elég korán kel, tesz valamit a ház körül, megreggelizik, kenyeret, sza­lonnát, szalámit, sajtot, eset­leg valami kis nyalánkságét dug a táskájába, és átkereke- zik a szomszéd faluba, a trak- tóréllomásra, hogy miután e- Wkészítetie, megkente gépét, kihajtson a szövetkezet föld­iére. Valamikor alig tizenéves korában négy hektár maradt a nyakán. Világra segítette nagy darab hátaslovának iz­mos csikóját, majd felnevel­te, és amikor szélesebb me­derbe terelődött a szövetkeze­ti mozgalom, beadta a közös gazdaságba a földet is meg a szürkét is. Közben apja után az édes­anyját is eltemette. Tlzenöt- -tizenhat éves lehetett, vagy talán csak annyi mint most Róbert fia, tizenhárom. Az építkezési vállalatnál, a bratislavaí HydrostavruH ti­zenegy évet hagyott maga mögött, s talán nem ts állt volna nyolc évvel ezelőtt o- débb, ha a beton nem nyomo- rítfa meg a jobb karját, és nem lett volna egyszeriben túl nehéz a lapát, a cemen­teszsák. — Mihez kezdek most? — tűnődön akkor, de aztán nem esett kétségbe, s visszatért falujába VrakuAára (Verek- nyéret. — Itt a földem, emberre is szükségük van, ha meg már nem bírom, talán jobban be­látják, mint az idegenek — döntött végül is, A többi traktoros között gyorsan kitűnt a szorgalmá­val, makacs szívósságával ^s nem utolsósorban akaratával. Nem csoda, hiszen gyerekfej­jel kóstolt bele a nehéz mun­kába, most . férfiként pedig már könnyebben ment. Á traktor után főtt a kombájn és a többi gép is. Amikor pár évvel ezelőtt e- gyesült a Podunajské Bisku- pice és Vereknye szövetkeze­te, ő is új emberek közé, új vezetők keze alá került. És nem is akármilyen emberek keze alái Néhány évvel ez­előtt írtam arról a mérnökről, akinek beosztottjaként dolgo­zik. Az ország egyik legoda- adóbb és legszigorúbb szak­embere, aki talán még azt is tudja, hogy mit gondolnak és akarnak a többiek. Egyik-má­sik traktoros bizony nem is bírta sokáig, vagy odébbáll, vagy kitették a szűrét. De Tóth Ferenc esetében egyik sem jöhetett számításba. — Keresni lehet, és ez a fontos, hiszen dolgozni min­gajda denütt kell — tartotta, és ha így lehet. .Az idén ö lett a szántani küldték, szánton, ha szövetkezet kombájnosai kó­pédig az mondták, hogy arat- zött az első az aratásban, e- ni megy, akkor aratni ment. zárt bulgáriai üdülésre' küld- Most vasárnap délelőtt is Megérdemelte. Egyszer kukoricát ,aratott“. - például összefutottam vele- Két napot álltunk. Nem munka után. MegtUa sőrét és győzte a szárító. Ezért meg- nnár sietett is. próbáltuk behozni a lemara- _ Gyerünk, mert így nem dúst most szombat-vasárnap igsz belőlünk holnap semmi — mondja, amikor leülünk _ mondta, és hazafelé menet beszélgetni. még azt is elárulta, hogy bi­Pontosan tudja, mikor mi a zony örülne, ha a legjobbak helyzet, miért kell sietni, között végezne, mert akkor vagy elvégezni a meglévő nemcsak a fizetés lenne na- munkát. Nem kell neki két- gyobb, hanem még külön kis szer mondani vagy külön ma- jutalom is kerülne a boríték- gyarázni a teendőket. Megy . j és csinálja, mintha a sajátján dolgozna. Mindenki gazda a így is lett, mert a bulgáriai szövetkezet földjén, mondják, utazáson kívül hatszáz koro­dé nála ezt a szó szoros ér- nát kapott a negyvenhét va leimében így is kell venni, gon kiesével! gabonáért, há­■íms: ü! . . m TÖTH FERENC traktoros Felsorolja például, hogy hol hány hektár gabona, szálas takarmány, kukorica van. Mind a kétezer-valáhány hek­tárról tudja, hogy ml termeti rajta, hol mi a munka. Mint­ha ö lenne az elnök, úgy szá­mon tartja az egész gazdaság teendőit. És gondolom, hogy ezt csak romszázat pedig azért, hogy a mezei lakóknak igen keve­set hagyott a földeken. Ezekből a vonásokból állt össze a képe. Gondolom, a négy hektárján is valahogy így élt volna, az a sajátja volt, ez pedig a sajátja lett... Németh István :ün Ecevit“. Azaz: Tegnap .Ata- ürk, ma Ecevit. Fél óra múlva, Ilikor ismét arra járok, a plakát- lak hűlt helyét találom. — Flová lettek? — kérdem az )ti standoló árusoktól,' - j A vállukat' vonogatják. — A rendőrség... — s bizal- natlamil méregetnek, nem tud- ák. miért érdekli e*t az idegent 1 dolog. .Aztán néhány utcával odébb üllFedezetn az újonnan ragasztott dakátokat. fgy vánilorol Ecevit a livatalos hatalom elől utcáról ut­óra. , A polari'zálódó politikai, i- •ányzatok közül a haladást ma öltédenül Ecevil képyiselL De térjünk vissza megint a .té­véhez. íme a másik történek Bagyógnak a csillagok a kis- -ázsiai éjszakab.'in. ,\z éjszakai választottam utazásomhoz, ilyen­kor a hőség az autóbuszban mé­giscsak elviselhetőbb. Egy-egy fél órára elnyom az álom, aztán inegmerev.ült nyakam sajgása fel­ébreszt, új testhelyzRibé 'fészke­lem magam, s próbálok ismét szunyókálni. Mikor megint kinyi­tom a szememet, hajnali deren­gésben alvó tájon fut a busz, a dobánytáblák, mandarin- és o- leánderligetek molión lélegzik a még hűs levegőt. Apró falvakat hagyunk el. Órámra nézve meg- állápitom, hogy Eskis,ehírig, ahol menetrend szerint reggelizni fo­gunk, még legalább két óra az út. Érdemes hát még aludni. Alig hunyom le a szememet, érzem, hogy a sofőr fékez és le* gurulunk az országúiról, be egy falusi veiidézlő udvara elé. Epílőmunkasok deli pihenője Mindenki ébren van, álmo.san tekingetünk körül, nem értjük, miért fordultunk be a lokanta i udvarára. — Itt íéggelizünk — 'jelenti ki a sofőr. Ai emberek kérdőn ö«z- szénéznek-, ‘de mindenki ellenve­tés nélkül elgémberedett tagjait ropigtatja, kászálódik le,. Hajna­li négy sincs, mi a csudának reg­gelizzem ilyen korán? S mit le­hel itt egyáltalán kapni? De ha senki sem tiltakozik, nekem sincs szavam. Az oszlopos tornácon meglepő­en sok ember ül ebben a szokat­lan időben. Közeleb megyek, < a következő pillanatban már vilá­gosan értek mindent. A tornáé sarkában tévékészülék áll, afelé fordulnak az arcok feszült figya* lemmel. A képernyőn Cassius Olay, alias Muhammad AK, a „Legnagyobb“ táncol a tőle meg­szokott lepkekönnyedséggel, s vívja harcAt az angol ellenféllel.-Az autóbusz utasai is helyet foglalnak, s a mérkőzést figyelik. Nekem maga a sofőr tesz egy széket az ő ülőhelye HMillé, az­tán egy kisfiú sorban kezünkbe nyom egy-egy pohár teát meg s/ezámmagos kalácsot. Megadom magamat, kort'Hn- tok. majszolok, s szemem hol az ökölvívón, hol a közönség önfe­ledten lelkesedő, árpán, • Sfagam- han mulatok a helyzeten, nálunk ez elképzelhetetlen lenne. .A sofőr újahb pohár teát hozat nekem, hiába tiltakozom. Ügy gondokiiB, Ry módon kéri «fatézé­semet ezért az önkényesen beik­tatott programért, amely az ide­gen számára kissé talán megle­pő. — Hogy tetszik? — érdeklő­dik, és fejével a tévé felé bök. Érdeke* — mondom, hogy megnyugtassam. Valóban érdekes­nek találom, de nem annyira a mérkőzést, mint inkább a helyze­tet. — Kinek szurkol? — kérdi. Megvonom a váltamat, mert i­gazában senkinek sem szurko­lok, ezért diplomatikusan vissza­kérdezek. — És maga? — .Alinak. — Ezt úgy mondja, hogy tudom, kérdésem felesleges volt. Hogyan ia lehetne más­képp? „Alinak“ — ahogy kiejti a iVagV-Szájú nevét. Én nem találom ezt olyan ma­gától értetó'dőnek. Egy török autóbuszsöfőr miért ne szurkol­hatna éppúgy az angolnak, mint az amerikai négernek? Ha pedig számításba vesszük az országban állomásozó szép számú amerikai katonaságot, hát... — És miért .Alinak? — kíván- esiskodom. — Mert muzulmán feleli gyengéd szeretettel. Hát így. Csodálkozom maga­mon, hőgy erre nem gondoltam. .A sofőr tehát ilyen szempontból indul ki. Abban a pillanatban hirtelen eszembe jut valami. .A helytethez illő. jól vágó feleletet adok. — És az angolnak szurkolok Falusi utcakép. — mondom gyors elliatározással. — Igen? — nyitja rám szemét. — És miért? — kérdi, holott lá­tom rajta, biztos a feleletemben: mert keresztény. — Mert az az angol magyar. — Magyar? — né.z rám meg- hökkenve. — Igen. S én is az vagyok. Magyar? — ismétli hitetlen­kedve. — Igen — s igyekszem gyér szókincsemmel megmagyarázni, hogyan is áll a dolog Joe Biig- nerral. Megértőén nevet, annál is in­kább, mert közben » mérkőzés a Nagyszájú győzelmével befejező- döt l. Engem nem tört le a dolog, hisz valóban édes mindegy volt A szerző felvételei számomra, .Ali vagy Joe viszi el a pálmát, illetve a dollármil­liókat. Visszakászolódtunk szépen ülé­seinkre. és e kis közjáték után folytattuk utunkat. .A Nap már szokott hevességével tűzött, mi­kor rágördültünk a Boszporusz- -hid fenségesen kecses ívére, hogy Ázsiából ■vissz.aérkezzünk Európá­ba. Ha visszagondolok a törökök között eltöltött napjaimra. köz­vetlenségükre. azzal az irántuk táplált megkülönböztetett rokon- szensme. amellyel lópten-nyomon találkoztam, úgy érzern, van egv másik híd is. amely összeköt ve­ink: az őszinte barátság. a hasonló mentalitás láthatatlan, de erős és mindig járható hídja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents