Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-10-21 / 43. szám
8 Új ip NICO BARNSTEIN: KEPLOPÄS — Ott !óe — s\ittogta Kurt Porsckütz, és áhítattal mutatott egy irányba. De hiszen ez a mázolván}' ezekkel a meztelen nőkkel olyan, mint... — horkant fel bátyja, Peter. — Te őrült — szakította félbe Kurt. — Nem az, hanem ott mellette. az a nagy llcnoir-tájkép. Három évig tanulmányoztam, a- mig te a börtímben voltál. Ismerek rajta minden ecsetvouást, minden színfoltot, fénysugarat. Hát nem gyönyörű? — Hm — mormogta Peter. — Két lány virágágakkal, néhány fa és egy kis napfény. Mennyit ér ez a dolog? — Egymilliót, le kontár — mordult rá Kurt. Nemsokára már útban voltak Kurt nyomorúságos kis lakása felé. Felmentek a sötét lépcsőházban, a nyikoi^ó lépcsőkön, a padlásszobában levő műterembe. Peter hallgatag volt, a nagy üzletről gondolkodott, amelyről Kurt be.szélt neki. Egyáltalán el lehet egy festrnénst lopni egy kóptáiból.’ Kurt szerencséje semmit sem vett észre bátyja hangulatából. Túlságosan is izgatott volt. Éveken át dolgozott mint másoló, és szerelmes volt a festményekbe. Ügy érezte, most elérkezett élete nagy pillanata. — Na, mondd el a terved 1 — szólt rá Peter türelmetlenül. — Hogy képzelted a dolgot? Hiszen riaszlócseogő is van, ezenkívül örök vigyáznak a világhírű festményre... Hirtelen abbahagyta a mondatot, mert a hálószoba ajtajában egy barna hajú, karcsú lány jelent meg. Hanyag vállrándítással kilépett fürdököpenyéből, s úgy anyaszült mezt^niil besétált a fürdőszobába. — Ki az ördög ez? — kérdezte. — Linda. Holnap ő fogja a főszerepet játszani a képtárban. — Níost már egy szót sem értek — panaszolta Peter. — Nem világosítanál lel? Kurt röviden elmondta bátyjának, mit eszelt ki. Peter, a család profi bűnözője, figyelmesen hallgatta, s végül elismerően dünnyögte: — Ügy látszik, sikerülni fog. De mit csinálsz aztán a képpel? — Ismerek egy fickót, egy bizonyos Hansen nevű műgyűjtőt. Imádja az impresszionistákat, e- zenkívül dúsgazdag. Azelőtt b vásárolt már lopott képeket. Beszéltem vele telefonon, s hajlandó egy impresszionista festményért méltányos árat fizetni. — Mit ér neki a kép, ha úgysem tudja eladni? — Csak nézni akarja, saját titkos magánképtárában gyönyörködni benne. Vannak ilyen emberek. — Rendben van — .«óhajtott fel Peter. — Olyan őrült a terved, hogy sikerülnie kell. •á késő délutáni órákban nagy volt a tömeg a kiállításon. A látogatók legnagyobb része turista volt, jórészt külföldiek. Kurt, mint minden ngp, beci- pelte feslőállványát, maga mellé tette fekete táskáját, odaült a Re- noir-festmény elé és kitette az állványra a már megkezdett másolatot. Gyakran járt, ide feste- getni, úgyhogy kis híján a képtár megszokott bútordarabjának számított. Most is szorgalm.asan munkához látott. Pe.ter jelent meg mellette, s miközben elhaladt, óvatosan odasúgta ; — öl perc múlva! — Jó — suttogta Kiirt. Pontosan öt perccel később a szomszédos teremből zsivaj hallatszott. Valaki felkiáitolt; Rendőrség! Többen nevettek, az emberek arrafelé igyekeztek. — Mi történt? — kérdezte valaki Kurt közelében. — Egy őrült nő — válaszolta az őr idegesen. — Egy fiatal lány anyaszült meztelenre, vetkőzött és táncol... A. képtár látogatói valameny- nyien a szomszédos terembe siettek. .áz őr sem bírta ki. ő is átment kíváncsiskodni, -á terem, a- mclyben Kurt dolgozott, egy pillanat alatt kiiiriilt. Peter sietve érkezett. — Most — súgta oda. — Ml- lámgyorsan kell csinálni! Minden kézmozdulatot előre begyakoroltak. Kurt kinyitotta fekete bőröndjét, és elővette belőle a Renoir-iiamisítványt, a kép pontos mását, amely olyannyira tökéletes volt. hogy csak a leggomlosabb szakvizsgálat mutatta \'olna ki róla, hogy hamisítvány. Nem csoda: Kurt bosszú éveken át dolgozott rajta. Pe.ter egy bűvész gyorsaságával dolgozott. A falhoz támasztotta a hamisítóit Renoirt. leakasztotta az eredetit, és a másobatot a helyére tette. Eibbcn a pillanatban felvisított a vészcsengő, az ajtó felett kigyulladt a piros lámpa. Kurt gyorsan fekete bőröndjébe süllyesztette az eredeti festményt. s ebben a pillanatban már futott is be az őr. Peter mindkét kezét a halántékára szorította és a Renoir-fest- ményhez dőlt. — Maga piszkálta a vészcsengőt? — förmedl rá haragosan az őr. — Az úr hirtelen rosszul lett. és a falnak esett — avatkozott közbe Kurt. — Vagy úgy — lélegzett fel megkönnyebbülten az őr. — Véletlenül kapcsolódott be a vészcsengő. Még szerencse, éppen e- lég volt mára az az örült nő. — Hívjon gyorsan orvost — mondta Kurt a tánlolygó Peterre mutatva. Természetesen mire az őr az orvossal visszatért. Péternek. Kiírtnak s a lánynak hűlt helye volt. — Na, most felhívom a mű- evűjtőt — mondta este Kurt, miközben pezsgővel ünnepelték a szerencsés képlopást. Tárcsázott, mondott valamit, aztán sápadtan letette a kagylót. — Mi történt? — kérdezték izgatottan. — A műgyűjtő azt mondta, hogy az eredeti Renoir-festmény már három éve nála van, mi egy ócska másolatot loptunk el! —cs— fordítása BORISZ SZEMJONOV: Rejtett kamera Nem, Szima Szmics-kounak ezt nem kellett voina tennie. Szép dolog a fényképezés, de.., Hogy az igazat megttallfuk, a közelmúltban még ö maga se tudta, hogy az olyan kifejezések, mint a fényelzáró, fénymérő, rögzttó, előhívó ugyanolyan közeliek lesznek a számára, mint az előleg, fizetés vagy a prémium szavak. Szima ugyanis nyerte a készülékét. Vett egy sorsjegyet, és megnyerte rajta a fődfjat —■ egy vadonatúj Zenit fényképezőgépet. Eleinte a családját terrorizálta a masinájával. Lefényképezte őket csoportosan és egyenként, majd merészet és nagyot goruiolua, magával hozta a gépet munkává is. — Fényképes riportot szeretnék készíteni — jelentette ki büszkén. — A címe az lesz Egy nap az irodánkban. Ha sikerül, beküldőm a foto- amatörök versenyére. Mindenkit figyelmeztetek, hogy a felvételeket elvből rejtett kamerával végzem, hogy természetesebbek, közvetlenebbek legyenek. .. Jót nevettünk rajta, és azzal mindenki ment a dolgára. Ha sejtettük volna, hogy mi lesz ebből, Szmtes- kovnak azonnal kitéptük volna a kezéből a fényképezőgépet. De ki tudhatta előre? Rövidesen meg is feledkeztünk az egészről. A vihar egy hónap múlva tört ki. .A főigazgatóságról váratlanul lejött hozzánk a egyik igazgatóhelyettes, és estére a vörös sarokba rendkívüli gyűlésre hívtak bennünket össze. Csupán a mi irodánk dolgozott. Az Igazgatóhelyettes szürke papírba tekert kis csomagot vett elő a táskájából. — ETviársiak és eliMársn&kl — kezdte a váratlan vendég. — Ezeket a dokumentumokat az egyik folyóirat szerkesztőségéből kaptuk, abból a szerkesztőségből, amely a fotoamátö- rök versenyét meghirdette. Azzal a céllal küldték át nekünk, hogy a hibákat orvosolhassuk. Ismerkedjenek meg az anyaggal, s aztán majd elbeszélgetünk róla. . . A csomag kézről kézre járt. Mindenki, aki a fényképekre pillantott, csodálkozva felkiáltott. Minden felvételen ismerős arcok tűntek fel. Az egytken az osztályvezető, Szemikulov elvtárs homlokát ráncolva keresztrejtvényt fejt. Gyebetov ökonőmus a kollégájával elmerillten sakkozik. A könyvelő Zinocskának, a titkárnőnek szab éppen egy miniszoknyát. Az á- ruértékesítő osztályon a dolgozók egy csoportja a kosárlabda-világbajnokság több színű táblázatán munkálkodik, Míhejies raktáros pedig egy pohár vodkát tett az asztalára, és éppen az uborkásüveg felnyitásával bajlódik. .. A fényképek minősége kitűnő volt. Minden felrzétei hátlapján ez állt: „Egy nap az irodánkban. Szima Szmicskov fotoriportja. Verseny.“ Megvallom őszintén, kedves barátaim, hogy én még ilyen viharos gyűlést nem értem meg. A vitában kivétel nélkül minden érintett fölszólalt. Mindnyájan arról beszéltek, ami a leginkább böszítette őket. Kegyetlenül megkrUizálták a fotók készítőjét. — Ennek most és mindenkorra véget kell vetnil — kiabálta Idegesen Szemilukov elvtárs. — Hallatlan! állt mellé Gyebetov és a sakkpartnere. — Es mindezt munkaídöbenl — jelentette ki megbotránkozva Zi- nocska. — Az Ilyen eljárásokat én tovább nem türöml — fogadkozott Mlhejics raktáros. A rendkívüli gyűlés határozata egyhangú volt. Szima Szmicskov amiért munkaidőben a munkahelyén fényképezett, szigorú megrovásban részesül, és az elkövetkező negyedévben nem kap prémiumot. —tó— fordítása • „Ofra itt van": Rövidesen bemutatjuk lapunkban. 0] versei alapján is csak biztatni tudjuk, s hogy e biztatás konkrétabb legyen, olvassa el itt a Te vagy nekem a nap című versét: „sóhajt az éj ! s pórázra kötött csillagod / bujkál szivem egén / este ha csend hasai / a tájra / szerelemre vágyva ! bebarangolom tested lankáit / mert nyugtató mosolyoddal / te vagy nekem / a hajnali békesség J s ha reggel ! nagy barna szemével kacsint a nap / boldog vagyok / mert estig / az égen vigyázhatlak". Küldjön verseket! • ,üáí fáj, gyere me- séljl": ,J(ét barátnő vagyunk, 13 évesek. Mint más lányok, mi Is elkezdtünk költeni." — írják aranyosan levelükben. Válaszunkat e- gyik „versükkel“ tolmácsoljuk: „A vígasztalás rövid, / de talán hatásra válik. /Elfelejteni nem lehet? / Sajnállak, 6, tégedet. / Tanácsolok valamit ' felejtsd el őt te is." Mármint a versírást. Túl fiatalok még az Íráshoz. Egyelőre tanuljanak, a költést pedig hagyják a tyúkokra! • .IT. Zs.": Mint leveléből kitűnik, eddig mintegy 80 verset írt. A beküldötteket elolvasva arra kérjük, hogy majd ha az újabb nyolcvanat is megírta, azokból küldjön. Ver.sBi ugyanis még nehézkesek, darabosak, hiány-, zik belőlük az élmény hitele és egyszerűsége, a nyelvezet árnyaltsága. Nézzünk talán néhány sornyi példát: „Világit a havas táj. / Nö a puha takaró. / Sír a száraz kóró: / Én Itt veszek már! / Lassan a pelyhek elfáradnak, t Leszátlnl már nem akarnak. / Nem kövé- redík tovább a takaró-, /. Gyere elő szánkót" stb. Tanuljon, olvasson, s ha úgy érzi, mondanivalója eredeti és őszinte, csak akkor fogjon tollat. • „Katalin": Ha Ideje .engedi, látogasson be szerkesztőségünkbe. Hozza magával verselt isi Vérszegény gondolatból csak vérszegény vers születhet, vigyázzon a témaválasztásral KÉSŐBB MEGNŐSÜLT Huszonkét éves vagyok. Egy bátyám van. Tizenkét éves voltam, amikor az édesanyám meghalt. Halála igen megviseli s azóta is íjagyon érzékeny vagyok. Édesap.ám is «úlyosaii beteg. Szeretek főzni, és szívesen végzem a ház- t.srlási teendőket. Ércll.ségiztein. és jelenleg egy falusi nemzeti bizottságon dolgozom. Több mint két évig jártam egy fiúval. Nagyon megszerettem s nélküle el sem tudtam képzelni az életemet. .Már menyasszonya voltam, amikor többször is részegen jött hozzám. Meghallottam, hogy más lányok után is jár. Sz.iltitollam vele, elfeledni azonban nem tudtam. Reméllcm. hogy megjavul. Néhány hónappal később megnősült. Ez szörnyű érzés volt számomra, ha édesapám nincs, nem tudom, hogy mit tellem volna. .\zó|a egyedül vagyok, sehová se járok, nem tudom a csalódást kiheverni. Hogyan kezdjek új életet? Jelige: Fájó szív ALMA A FÁJÁTÓL? Olyan helyzetbe kerültem, hogy nagyon fontos kérdésben nem tudok dönteni. Tizenkilenc éves fiú vagyok. Megismerkedtem egy nálam fiatalabb lánnyal. Megkedveltük, megszerettük egymást. Sajnos, a szüleim nem helyeslik az ismerets^et, sőt tiltják a kapcsolatunkat. Szüleim azért vannak ellene, mert a lány családja rossz hírű. Hiába bizonygatom nekik, hogy ez nem jelent semmit, hogy a lány nem felelős a családja cselekedeteiért. Szüleim azonban azt hajtogatják, hogy az alma nem esik messze a fájától. Nekem ez nagyon fáj. Nincs ember, akiben megbízhatnék, egyedüli bizalmam a lányban van, nem járok társaságba, nem iszom, nem dohányzom. Kérem a tapasztalt levelezőket, adjanak tanácsot, hogyan győzzem meg a szüléimét álláspontom helyességéről. Jelige: őszirózsa MINDEN EMBER ÉLETÉBEN... Tizenzl éve.s gimnazista lány fagyok, még fiatal a szerelemre. s mégis ért már csalódás. Megismerkedtem egy fiúval. Együtt sétálgattunk. Én komolyan vettem a kapcsolatunkat, de ő csak szórakozott velem. Egy idő óta meg sem akar ismerni, én pedig nem tudom elfeledni. Mit tegyek? Jelige: Valakit megszeretni, egy pillantás is elég... Válasz AMIKOR A V.AK ISMÉT L.4TNI KEZD jeligére Amikor elolvastam a levelét, összeszornlt a szívem, mert a sorsa sokban hasonlít az enyémhez. Tizenkilenc éves voltam. araikor megtudtam, hogy az apám fut egy nő ntén. ő is vállalatigazgató. A dolgot anyám mondta el, de később én is megbizonyosodtam benne. Az ügy egy ideig húzódott, halasztódott, anyám egyre hervadt, vcgiil belebclegedeti. Gyakori volt nálimk a családi botrány. Gyűlölni kezdtem az apámat. Amikor nem bírtam tovább, leloío- nálliun a nő férjének, és bemutatkozás nélkül clinondtani neki mindent. Aljasságnak tartottam a névtelen telefonálgatást, de ebben az esetben eredménnyel járt. .A férj ostort foghatott, mert apám és a nő szerelmi kapcsolata megszakadt. Apám megsejtette, hogy én kevertem össze a kiirtyát. és nicggyűlölt. De anyámmal szemben mcgjaviill. Engem nem izgatott, hogy gyűlöl, mert egy liónap múha lievoiinllam, és így kTkeriíltem a keze alól. örülloin, mert apám később velem is megbékéli. Azt liiltem. békés otthon vár rám. Kemény katonaságom volt, de boldog voltam. Egyszer a szabadságomon a testvéremtől megtudtam, hogy apám folytatja a régi életmódját, de anyám nem meri megírni, mert tudja, mennyire gyűlölöm az igazságtalanságot. Félt, hogy valami rosszat teszek. Amikor ismét szabadságra mentem, elbeszélgettem az apámmal. Megmondtam, hogy aki megcsalja a feleségét, az bajtársát is elárulná a háborúban. Ismét meggyűlölt. A katonaság any- nyira megedzett, hogy nem féltem semmitől. .Akkor se gurultak ki a könnyeim, amikor a lisztem közölte, hogy meghall az, akit a világon a legjobban szerettem. Anyám halála után az apám elhagyott, más nővel állt össze. Azól.n teljesen egyedül vagyok. Sokat szoraorkodtam, de idővel rájöttem, az ember azért született, hogy boldog legyen. I- gyekezfera valami hasznosat cselekedni. Tanulni kezdtem, s a tanulás elég jól megy. Mégis nehéz, hogy egyedül vagyok. írja, hogy anyja valóságos roncs. Okuljon az én esetemből, ne engedje az édesanyját tönkremenni. Maga se atázkodjék meg az apj-s előtt. Legnagyobb ocsmányság, ha egy apa boldogtalanná teszi a családját. hogy maga boldog lehessen! leiige: Milyen nehéz e.nihernek lenni
