Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-10-21 / 43. szám

Nincs talán újs^áprá és sporto­ló, aki mostanában ne gondolna Monlrealra, a kozeipő olimpiai játékok szinlielycre. ]\cszülnck a különböző esélvlisták, egyre több az olimpiai témájú interjú és ri­port a lapokban. A szomszédos Magyarország at­létái ma nem tartoznak a világ élvonalába. Mindössze nyolc o- lyan versenyzőt találni déli szom­szédainknál, akik esélyesek a Montreálba való utazásra. De e nyolc személy között három ge- relyvctö is szerepel! 11)75 a ge- relyvetük éve volt a magyar at­létikában. A világklasszis Aémctii Miklós mellé felzárkózott Boros, Csík, Erdélyi és Paragi. Vala­mennyien megbízható gerely ve­lők. Sorozatban vetik karcsú, „szerszámaikat’* nyolcvan méteres távolságon túlra. A Icgtebelségescbb, legercd- ményteljesebb magyar versenyző­nek a mindössze husznoket csz- lenclös Paragi l'nronc látszik. Hz a csepeli fiú az idény elején még semmilyen felnöltlislán nem sze­repelt, most viszont a világ leg­jobbjai között emlegetik, miután csaknem kilencven méterre szállt izmos karjából a gerely. Paragi P'ercnc vérbeli tehetség, aki ráadásul kimondott verseny- zőlípLis, küzd az utolsó dobásig, nem adja fel a harcot a verseny vége előtt, nem veszi el kedvét az ellenfelek cgy-egy jobb ered­ménye. A csepeli fiú példaképe Né­meth Miklós, aki a szeme láttá- )’a vált világklasszissá. Paragi e- lüször Németh ifjúsági eredmé­nyeit döntötte meg, aztán jöttek a juniorcsiicsok, most -pedig a felnőiieredrnények. A csepeli fiú edzője Tamás László. T.chet, hogy olvasóink előli ismerősen cseng ez a név. Varjú Vilmos, a nép­szerű súlylökő is az ő irányítá­sával készült annak idején. Paraginak az idény közepén megsérült a válla, de fiatal és erős szervezete nagyon gyorsan kiheverte a bajt. Ma még keve­sen bíznak benne, a szakembe­rek szerint ^íoszkvára érik be tudása. Akadnak azonban jó né- hányan, akik azt állítják, hogy a magyar fiú már a montreali o- limpián is meglepetést szerezhet. Befejezésül lássuk a számokat, hogyan kapaszkodott egyre fel­jebb a legjobbak közé Paragi Fe­renc. 1967: 41.88 m (ekkor 14 esz­tendős volt) I%8: 50,68 m. 1969: 67.70 m. 1970: 70.06 m, 1971 : 74.96 m. 1972: 80.06 m. 1979: 81.24 m. 1974: 82.02 m. 1975: 80,92 m! Jai’ában tart a kötélhúzás a Davis-kupa idei dönlőjcnek idő­pontja körül. A kiírás szerint a mérkőzést december 31-ig lékeli játszani, s ha a döntőbe jutott két ország szövetsége nem tud megállapodni az időpontban, úgy a kérdésben a Davis-kupa bizott­sága határoz. Az előjelek arra mu­latnak, hogy ezúttal a bizottság közbens*athozása válik szükséges­sé, A svédek — a mérkőzés ren­dezői — minél később akarnak játszani, eredetileg januári idő­pontot is emlegettek. Fjabban de- cebmer 28-30-a közölt fogadnák a csehszlovák csapatot. Mi vi­szont minél hamaráhh. novem­ber végén vagy Icgké-őlíb kará­csony előtt szeretnénk lejátszani a mérkőzést. A svédek egyrészt Borg versen ykötclczetlscgeire, másrészt az ún. .,mestcrvcrseiiy ’- rc hivatkozva tologatják az idő­pontot. Mindenesetre üdvös len­ne már dönteni, hiszen a cseh­szlovák játékosok szeretnének a lehető legtökéletesebben felkészül­ni a végküzdelemre. Minden vá- g\nk az, hogy az ausztrálok le­győzése után végre elhódítsák a kupát. —o— A hazai jégkorongidény elején Cscliszlovúkiában járt a kanadai profihoki egyik élvonalbeli c- gyültese, a Winippeg Jets csapa­ta. Soraiban olt láttuk a világ­hírű harmincliat esztendős Bob­by Hullt is, akit minden idők cg y i k legjobb j ég k o^ro ii go zó j á n a k tart a szaksajtó. Bohhy líu!l-lal afféle miirisni 1 óértekezielet rende­zeti a kitűnő prágai sporthetiiap. a Stadion szerkesztősége. Innen vettük az alábbi, érdekes részle­teket. — Hogyan bírja még most is. harminchat évesen erővel? IIo- gvan tud lépést tartani a fiata­lokkal? — őszinte leszek: nagyon ne­hezen... Annak idején tíz bika e- rejét éreztem izmaimban. Cikáz­tam, ha kellett, törtem-zúztam a jégen. Ma már egyre jobban la- karékoskoclnorn kell az erőmmel. A támadások befejezése helyeit inkáhl) az építésből veszem ki a részem, társaimat igyekszem hely­zetbe hozni. De amíg egy-cgy ak­cióm után. n\lnt itt Prágában, nem volna érdemes abbahagy­nom. A búcsú különben is na­gyon nehezemre esne, hiszen a korong élelem nagy szenvedélye. — Mit vár a világ- é« olimpiai bajnokságra való kanadai vissza­térésről? — Alapjában véve derűlátó va­gyok, de méíT így som l)ízom a sikeres visszatérésben. lOhhez, állítom, legalább kormányfői be­avatkozásra -lenne szükség. Ná­lunk a jegkorongozás elsősorban üzlet, a két liga kíméletlen har­cot vív egymással. Pedig ha egy­szer a valóban legjobb kana<l csapat mcgmérkőzhelnr a sz«n jet és a csehszlovák válogatottal, csodálatos élményben lenne ré­sze a sportvilágnak. — Sokat hallottunk jégknronir- lízparancsolatárúl. Mondja cl la­punk olvasóinak is. — Szívesen. Tehát: 1. Bízzál azokban, akik jót a- karnak neked. 2. Másoktól a jó példát tanuld meg, ne a rosszal, 3. Soha'^em panaszkodj. 4. Mimiig mindent teljes szív­vel. jókedvvel csinálj. 5. Próbáld meg éhezni, szeret­ni a játékot. G. TgN'^kczz megismerni ellen­feleidet. 7. Solmsem becsüld le ellenfe­leid tudását, de saját erődet is józanul értekeid. 8. Ne félj, mert ha e/t vala­ki észreveszi, rajtad, elvesztél. 9. Ne törekedj alattomos jálék- ra, mert előbb-utóbb kamatostul visszakapod. 19. Csak akkor lehelsz jó jég- korong(íZÓ, ha mindezt betartod, s azt sem felejted el, hogy a le­látókról mindig figyelnek, s o- lyan fiatahik ülnek olt. mint a- mllyen eg\>/er le voltál, amikor példaképet kerestél magadnak. (y>) Ez a felvétel a múlt heh Cseh­szlovákia — Magyarország lahfla- rúgó-N álogatollja közötti l)arűl^á• gos iieinzrtkö/i találkozó egyik forró pillanatát örökíti meg. Ma­rián M asny (a labdával) a máso­dik félidőlnm „felébredt”, és né­hány braNÚros megoldással lepte meg a közönseget cs az ellen­felet. \ !egszel>bik. amikor negy­ven méterről vette célba a bálót, nem sikerült. .\z óriási liajrá\al kísért mérkőzésen azonban kilrf- lek magukért a magyar >áloga- tolt játékosai is. hiszem díinlel- hmre \égzűdölí. márpedig idegen pályán ez szép teljesítmény. HA NÉGY DIÁK MEGFOGADJA... V KOKEAI NDK SZEN/.4CTOS S7J-BEPLLSE M IDEI BEKEMARATONON. A LokomotívR- Kosién .escnnelyi-.sladionjában éppen vé­get ért a bajnoki futballmérkőzés. A hazai szurkolók a vá­ratlan vereség okait próbálgatták megkeresni, amikor az .U- lalorvosi Főiskola előtt feltűnlek az első mar.iloni fútók. A szervezők az , esetleges jíályacsúesjas ításban rrniényke<l- tek. de senki sem Imlta fejfogni hirtelen, hogy a közelítő első öt laN fuló között olt- van mind a négy koreai! Az idei Békcmaralonnak nem voltak kimondott esélye­sei. Mindenki örült, hogy a résztvevő nemzetek számát ez­úttal a bondiirasiak és a koreaiak (terniészelcscn a népi demokralikii:? Koreáról van szó) gyarapítják. A legtöbb fo­tós a tavalyi győztes angol .\ngus, a mindig esélyes szovje­tek és az .\DK-beli futók köTÜl ólálkodott. A koreaiak a rajt előtt talán azért sem mentek szenzációszámba, mert már egy bele a városban t.niózkodtak. Kipróbálták a cser- mrlyi hegyi ösvényeket, lefutottak Szináig. azaz megismer- ketllek^a maratoni táv\al, az út aszfaltburkolatával, rótták köreiket a salakpályán. A közönség megszokta őket, leg­feljebb azon mosolyoglak a hazaiak, hogy a négy koreai diák ebédre is és vacsorára is csak csirkét fogyasztott. \ rajttól a célig egymás mellett futott Kim Ir-szen or­szágának kis képviselete. Álsegítelték egymást a holtpon­tokon. és egyre fokozták az iramot. Egyre előbbre nyo­multak. míg végül az élen találták magukal. s ezt a po­zíciójukat aztán nem engedtek át senki másnak. A Békcmaiaton a legpéldásabban rendezett hazai verse­nyek közé tartozik. A nagy hagyományokkal rendelkező lás futó-seregszemle évről évre jobb körülményeket bizto­sít a futóknak. Díjat ajánl íe! a miniszterelnök, elküldi a- jándekát a legjoltbaknak a legnagyobb vállalat vezérigazga­tója. A rendezők azonban egyetlen eshetőségre nem gon­dollak: mi lesz, ha nem egy, hanem két futó halad át a célon? Lz történt, méghozzá tudatos versenyzés eredményeként. A húszcscs Csoj Csang-szov és a huszonkét esztendős Go Szim-szon együtt érkezett a célba. X versenybírák egyforma időt mérlek mindkcllŐjüknek, nem lehetett hát kétséges: a Rékemaraton negyvenötödik évfolyamának kél győztese van! Hogy mégsem két futó állt az emelvény legmagasabb fokára, csupán azon múlott, hogy egyszerűen nem akadt két első díj, egyszóval nem volt az első helyezettnek ki­járó minden ajándékból kettő! Érdekes volt a győztesekkel, azaz az első három helye­zettel rendezett sajtóértekezlet. Eg>ik koreai futó sem volt kimerülve. Frissek voltak, és szerények. .V fellett kérdé­sekre (edzőjük tudott oroszul), pontos, kimerítő válaszf»- kai adlak, de csak azt mondták, ami a lényeg. Megtudtam, hogy a népi demokratikus Koreában nagy figyrlmct fordít az állam a sportolásra s mes-ízemenően tá- ntngalja. Legjobbjaik az iskolák és a hadsereg intézménypi­hen rd/enek. \ annak olyan katona sportolóik, akik képe­sek egy-egy gyakorlaton napi nyolcvan-s/.áz kilométert le- fulni teljes fegyverzetben! X Békemaralon négy diákversenyzője napi harmincöt- negyven kilométert fut hegyi Ösvényeken. Mikor nicgpillan- loUuk a sík terepet — mondta az edző —, rögtön tudtuk, hogy könnyebb lesz a dolgunk, mint a legutóbbi hazai ma­ratoni versenyen. A hegyek után valóságos pihenés nekünk sík terepen futni. Tudtuk azt is — folytatta az ed/.ő —. hogy F.iirópában általában a táv első felében nagy az iráni. Mi épjieu ezért a második „félidőre** tartalékoltuk érőnkéi. Klképzclésünk bevált, amikor az európai fulók fáradni ■ kezdtek, mi akkor lendültünk bele. A sajlóciiekezletnek nem akart vége lenni. Egyre jöttek a kérdések innen is. onnan is. En ezalatt a győzteshez me­részkedtem, és megkértem. írjmi olvasóinknak néhány i'ul- \özlő sori, Csoj Csang-szov nagyon készségesen teljesítene Kérésemet, é:^ az alálibi jeleket rajzolta a papírrn. Aki tud­ja. fejtse meg! A kézjegy ama négy diák egyikétől való, aki társaival együtt szenzációsan szerepelt az idei Békema- ratonon. A négy diák a rajt előtt megfogadta, hogy min­dent meglesz a jó szereplésért. Kísérletük fényesen sikerült, hazájuk híre aznap bejárta a világsajtót, (b. gy.^ ^§ice vBieti a i^abdarúisó-baj- ^nyétl A I sárga- ■»jíuden leíjetösé- ' arra, litey az «r meg­tartsák előkelő helyezésü­ket, tavasszal pedig — mi­vel előnyös a sorsolásuk — a bajnoki cím várományo­sává lépjenek elő. Baranec kapus kezd játékba lendül­ni, Habifiák pedig, aki fia­tal és tapasztalatlan még, Brno ellen bebizonyította: olyan tartalék ö, akire szin­tén lehet számítani. ügy test. megoldódott az Inter Bratislava kapusgond­ja is, bár véleményünk sze­rint Kovafik elösorban azért véd megbízhatóan, mert ki­tűnő védelem áll őrt kapu ja előtt. Krdekes lett volna Ilyen körülmények közüti Majthényit védeni látni... Még egyszer az Interról: Milan Paljatka a katonai gyakorlatát töltő Hricát he­lyettesítette a jobbhátvéd posztján. Elmondható, jól helytállt, csapata legjobbjai közé tartozott a legtöbb mérkőzésen. Kép és szöveg: P. J. B,

Next

/
Thumbnails
Contents