Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-10-07 / 41. szám
8 Új ifjúság FELIKS DERECKI: Szolidaritás Már ]ő ideje álltunk fegyelmezetten a sorban. Bizonyára régen ránk tört volna az unalom és a türelmetlenség. ha nincs ott előttünk alig pár lépésre a szeszesitalokat árusító üzlet bejárati ajtaja. Ss az ajtón éppen egy polgártárs igyekezett befelé piszkos munkaruhában. Az egész sorból szinte egyszerre tört ki a felháborodás. — Nyilván fel akar hajtant valamit, azért ugrott el a munkából! — Az ilyet be kéne vitetni a rendőrségre, még valami balesetet okoz — hallatszottak a hangok innen is, onnan is. — Tudják mit, tehetnek nekem egy szívességet... — foglalta ösz- sze a vitát a munkaruhás polgártárs, és degeszre tömött táskájával gyorsan eloldalgott. Hatalmas szolidaritásról tettünk tanúbizonyságot akkor is, amikor valaki előre akart furakodni a sorban. — Nagyon sietek, munkába kell mennem — magyarázta. — És mi, mi talán szabadságon vagyunk? — forgattuk ki érvelését. — A munka nem szalad el... A sor elején torlódás támadt, egy tapodtat se mozdultunk előre. A tömeges felháborodást szerencsére eloszlatta egy kalapos hölgy, aki az üzletből kilépve szégyenlősen csúsztatta táskájába az üveg ttókát. Ml a szösz, ez már hajnalban kezdi az ivászatot? — kérdezte a szomszédom. — És még azt mondják, hogy a férfiak isznak. Ogy látszik a nők sokkal rosszabbak. Keményebb a fejük. Körülnézek. A sor társadalmunk minden rétegét képviselte. Még egy szövetkezeti tag is volt közöttünk, aki mintha csak azért jött volna közénk, hogy ne rontsa a statisztikát. — Mozogjanak ott élöl — kiáltott fel valaki. Segíteni ugyan nem segített, mert továbbra ts egyhelyben téb- lábqltunk. Az üzletbe két ittas a- laknépett be. ~ Ogy látszik, még nincs elegük — elevenedett meg a sor még Inni akarnak. — Nézze csak, ma mindenki i- szik — fordult hozzám az előttem álló. — Bizony mindenki' — hagytam helyben a megjegyzését. — Ideje lenne valamiféle korlátozásokat bevezetni. ___ A, az sem érne semmit. — De valamit mégiscsak tenni kell. Felvontam a vállam, mit vitatkozzam egy ilyen alakkal... És ekkor nekilódult a sor. Felragadtuk a táskáinkat, szatyrainkat, kinek mije volt, és néhány méternyire előbbre léptünk. Lépteinket az üvegek kellemes csengése kísérte. Az átvevő hely előtt sorakoztunk. Hiába, sok üveg összegyűlik egy hét alatt... —tő— fordítása — Azt mondta egy alkalommal, liog> a rossz nem a sorsunkban rejlik, hanem önmagunkban. Lehet, hogy ez az igazság. En azonban saját bőrömön tapasztaltam, hogy a körülmények letéríllietik a jó útról a legbecsületesebb ombeit is. Elmondok önnek t alarait. amit soha senkinek sem árultam el. iNem tudom, miért vagyok ilyen őszinte önhöz. Talán azért, mert biztos vagyok benoe. hogy soha többé nem találkozunk, és azért is, mert tudom, hogy ön író . . . — Amikor megszereztem az oklevelet a jogi karon, egy neves, megbízható ügyvédi irodában, a Lawson-cé?giiél kaptam állást. Kűnöküm bizalommal fogadott. és mindent megtett, hogy ügyes, szakavatott ügyvédet faragjon bedőlem. Egy reggel, amikor megérkeztem az irodába, közölte velem: — Meghalt az öreg Wallaceué. — Igazán sajnálom — mondtam udvariasan. Az idős dáma évtizedek óta a Law son-cég legjobb ügyfele volt. — Elhi.s7.om, hogy sajnálja — mondta a főnők. — A hölgy azonban már több mint nyolcvanéves volt, várható volt. hogy elhuny. Most az a dolgunk, hogy rendezzük hagyatékát. Én utánanézek a végrendeletnek, le meg. fiam. menj és írd össze az ingóságokat. Feltételezem, hogy az unokája szívesebben dolgozna egy fiatalabb ügyvéddel, úgyhogy jó alkalom ez arra is. hogy eg> remek ügyfelet szerezz magadnak. — El sem tudom mondani, milyen nagy lelkesedéssel fogtam munUáho/. Végre egy igazi, önálló megbízatás. Elhatároztam. hogy minden tudásom beleadom a munkába, összeírtam minden! az asszony házában, mindent a legapróbb tárgyakat is. Miután befejeztem a munkát, átadtam a jegy^zéket főnökömnek. IVóhány nappal ké.sőbb a főnök masához hívatott. Soha nem felejtem el azokat a perceket. Egy feldúlt fiatalember volt vele, akit az öreg ügyvéd mint Wallace .isszoony unokáját mutatott be nekem. — .Néhai megbecsült ügyfelem unokája felhívta a figyelmemet néhány súlyos mulasztásra, amelyet munkája közben elkövetett — nézett rám komor arccal a főnököm. — Mulasztásra? — c.=od-ilkoztaiii cl. — A nagymama :jynrnjéiül van -zn — mondta a fiatalember. — .\ britiáu- jcgygyőrüről. amelyet a nagya(>áin volt neki, amikor eljegyezték egyrná-:l. ■Nincs a jegyzékben, s a liázb.iii sem. — Nem láttam — mondtam zasarlan — Pedig olt kell leniiii' — s/.óll balá- ro/oltan a fiatalember. ROBERT ECKEES: Nagyszerű alkalom — Kincs rá joga. hogy lopással gya- iiúsitson — tiltakoztam, amikor rádöbbentem, hogy mire céloz. — Pedig fennáll a gyanú — sóhajtott fel főnököm. — .\ házban ugyanis .seivki sem járt önön kívül. Az ajtó lo volt pecsételve. — Akkor csakis egy lehetőség van — mondtam égő arccal. — A gyűrő mo:,! is ott van val.ahol a házban. — Ez könnyen lehetséges — szólt közbe reménykedve főnököm. — Mindhárman elmegyünk oda, és átkutatunk mindent. — Cí?y is tettünk, .átfésültük a lakást, minden fiókot, minden ruhazse- liet átkutattujik, de hiába. Főnököm e- leinte bizalommal és lelkesedéssel kutatott, fokozatosan azonban elkoraorodott az arca. Végül abbahagyta a reménytelen keresgélést, és egy pillantást sem vetett rám, miközben a fiatalemberrel elhagyta a házat. — Eyo-zi-ii bi/liw vagyok bcomi. bog\ ,i gyűrő itt van a laká.sliaii, c.sak bú- jócská/tk vi'íöid: — szóltam utaua síiaís baíjgou. — Ila .'ikarad. korrsd tovább — szólt 'issza .-1 IT.iiök- -- Mi (ŐNicgyüiik! Visszamruli'iM a liálószobába, ki tudja. liiii'adszor niár. (kssze voltam törve, minden iiulii/aimarmiak vége volt. rml- i.'im. hogy ez a kínos eset poiitoi tesz jól induló ügyvétli pályafuláboin végére. áolia többé nem alkalmaznak sehol. Véaem van! Hirtelen az ágyra cselt a pillantásom. .Senki sem nviílt hozzá az öregasszony halála után. párnán eyűrött zsebke.ii- (bí leködt, s valami csillogott benne. igen, a briliáns gyűrő volt. Káprázatos tényben ragyogóit ovális arany keret ben. .‘V főnököm szó nélkül végigballgafta mondanivalómat, miközben letettem asztalára a gyűrűt. Arckifejezéséből kiolvashattam, Injgy egy szavamat sem hiszi el. .ázt gondolta, hogy — karrierein érdekében — visszaszolgáltattam a drága ékszert, amelyet előbb lelküsincrelle- nül elloptam. .N’em haragudhattam rá, a körülmények összejátszottak ellenem. A következő hónap elején hivatalos értesítést kaptam, hogy a laiwson-cég nem tart többé igén\ I szolgálataimra. Vártam ezt, nem is szornorodlain el túlságosan. Régóta rúdölibeutem már, hogy semmi keresnivalóm nincs az, ügy- \ éllek kiiz.ött. .Még amikor a gyűrűt mcglalállam. tudtam, hogy tanúk jelenléte nélkül senki sem hisz bccsülelessc- gefnben. Söl, még rosszabb helyzetbe kerültem azi'tlfal. hogy a gyűrűt megtaláltam. Ezt a lényt is ellenem fordították. Kellett azonlian valamit tennem, hogy a jövőmet biztosítsam. Éppen ezért egy szóval sem említettem a többi drágakövet, amelyeket utolsó kutatásom során megtaláltam egy halom ócska, poros ni- liában és egy régi cipősdobozban. Néhány év után, amikor már biztos voltam benne, hogy' többé senki sem tart szemmel, óvatosan eladogattam őket. Iliggy'e el, meggazd.agodtam. Éppen e- zért senki sem győzhet meg többé arról, hogy nem a körülmények formálják a jellemet. —,sz— fordítása 9 'i2”: Mint leveléből kitűnik, az igazat szeretné hallani verseiről. Nos, nézzük akkor ,,.A kispolgár“ címűt: ..Lehajtott fejjel, / de nyitott s/.emmcl / nicgbiijni .minden / oszlop mögött, / görcsösen szorítva a semmit, / megcélozni egy csillagot. / Feloldódni / a hűvös lióe.sésbcn, / kétkéz- zel habzsolni a gyönyört / minden kéjt és mámort beleértve / elképzelni / a tetszetős jövőt.“ Eddig a ver.s. .Az Etikai Kislexikon tanúsága .szerint: „A szocialista társadalomban a ..kispolgárság“ azt- jelenti, ha valaki minden eszközzel arr.a törekszik, hogy ..jól berendezze az életét", mindig alkalmazkodjék az a- dolt lielyzcihez, utat találjon a „hivatali előmenetelhez“, ízlésében szolgaian utánoz mindent, ami „divatosnak“ számit, külsőségekben akar kiválni a „tömegből“, demonstrálva a maga felsőbbrendűségét, eredetiségét, és a társadalmi politikai életben gyáva clvte- lenséget taniisíl. A kommmiis- la erkölcs elitéli a kispolgárság minden , meguyilvánnlá- .sát.“ Bármennyire szeretnők is, az ön versében ebből semmit se tudunk felfedezni. ,.A1- Icotása“ tehát nemcsak a vers követelményeinek nem felet meg, hanem gondolatilag is adós marad témája rnegfogal- -mazásával. Egyelőre a tanulást aj.ánlanánk! 9 ,.Két keringő“: Levelében azt kérdi, hogy régebben küldött írásai „miért nem jelenhettek meg?“ Hiszen azt olvassa minden folyóiratban, hogy támogatják a kezdőket. Ez így is van. A tehetséges kezdőket minden lapunk támogatja. .Az ön most beküldött írása hangulatában jó, mondanivalójában azonban c- léggé felszínes, kezdetleges. Csak leír és nem ábrázol, nem láttat. A lázas belső vívódást sokkal zaklatottabbá kellene formálnia. Kérjük, küldjön többet írásaiból! 9 ..Kakukk“: Versei tökéletesek, a magyar irodalom gyöngyszemei közt tartjuk nyilván őket, csak éppen nem az ön, hanem József .Attila neve alatt. Lebeszéljük az i- lyen próbálkozásokról! CSAK EGYET SZERETNI Fiatal diáklány vagyok. Azért írok, meri az utóbbi hetekben nincs kedvem sem tanulni, sem élni, szörnyen idege.s vagyok. Az iskolában gyakran megkérdezik tőlem: Miért nem tanulsz? Két éve megismerkedtem egy fiúval. Az első látásra megszerettük egymást. Sajnos, ez a szerelem csak egy lu'raapig tartott. ITána összckülönböztünk, meri nem a- ka’rtani az övé lenni. .Azóta a fiú másnak udvarol, és most meg akar nősülni. Én is megismerkedtem más fiúkkal, de okulva az előző esciből, kerültem a rámenőseket. Igyckez- lem nyugodt, jó természetű fiút s'álaszlani. Találtam is eg> fiatalembert, s jól kijöttünk egymással. Én azt hittem, hog\ szeret, most azonban kiderült, hogy csak ámított. Közben levelezni kezdtem egy fiúval, aki a katonaidejét tölti. Art írja. szerel, de én nem ismerem jól. Nemsokára leszerel, és feleségül akar senni. Apám jól ismeri, és attól félek, hogy hozzá kényszerít. Nem tudora, mit legyek. A s/.nleimlie/ nem fordulhatok problémámmal, mivel rosszul élnek, f úgy érzem, engem sem szerelnek. Remélem, hogy a rovat olsa- sói tanácsot adnak. Mit tegyek, hogy a szüícim akarata ne érvényesüljön ? Jelige: Tanácstalan ISMÉT CSALÓDTAM Én is, mint nagyon sok fiatal lány. csalódtam az első -zerelemben. Az iidvarlómat a szülei tiltották tőlem, mert iskolázott egyetlcnkél szánlak hozzá feleségül. A szülök ellenzése annyira ingerültté tette őt, hogy folyton veszekedett velem, s e veszekedés során nemegyszer megpofozotl. Araikor a szüleim megtudták, hogy ver engem, ők is megtiltották a kapcsolatunkat. Én szerelem őt, de inégi* engedtem a szüleim akaratnak. Egy ideig bánkódtam — keseregtem, de aztán beláttam, hogy a szüleimnek van iga- guk. Milyen lelt volna a házaséletünk, ha már udvarlókéiil is megpofozott? Hosszú ideig sehová se jártam szórakozni. Később azonban megismerkedtem egy szimpatikus, nagyon csinos fiúval. Fiatalabb volt nálam, de ez uem zaivarta boldogságomat. Később azonban kiderült, hogy tévedtem. Mind ritkábban látogatott el hozzánk, aztán teljesen elmaradt. Megtudtam, hogy mással jár. így hát másodszor is csalódtam. Nem tudom, hogy mit tegyek. Nagyon szomorú és elhagyatott vagyok. Esténként kiállók a kapuba és őt Mirora. Tudora, hogy nem jön. én mégis várom. Akadna olyan fiú, aki udvarolna, do én nem szeretem őt. Szerelem nélkül pedig mi értelme van az életnek? Inkább egyedni maradok, magányosan mindvégig. Mi mást lehetnék? Jelige: Szoiuorúfú/ ELHAGYOTT Boldogtalan vagyok, mert nagyon egyedül érzem magam Zárt ajtók mögött élek. a szüleim míndcnliilől és mindentől elzárnak. Se szórakozni, se társaságba nem járok, pedig már biiszonkilcnc éves le.szck. Eddig csak egy nős férfiba voltam szerelmes, akit elhagyott a felesége. Sokáig járt u- láiiaiii. tudtam, hogy szerelmes belém. Később azonban niegváltozoU. Megtudtam, hogy más nővel kell egybe. Én iiagy'on rendes embernek ismertem. Minden reménvem ő 'olt. Teljesen tanácstalan vagyok, ffogyan vállozla.ssak az éirtcmon? Jelige: Alindeiikit- érhet szerelem Válasz GÖMÖR jeligére Levelét nagy figyelemmel és még nagyobb megértéssel nlvastaiu. annál is inkiíbb. mivel én is járóképtelen vagyok. En is átestem hasonló szerelmen, és így van tapasztalatom. Merem állítani, hogy boldog lehet az illető férfival, még lia nem tud is járni, ön nem nagyravágyó, jól érzi magát a férfi tár.sasúgábaii. boldog vele. Ez crtbelő. Mi járóképtelenek talán több emberi érzéssel rendelkezünk, mint némely egészséges egyén, például az előző férje. A férfi szereti a kislányát is. és ez külön érték. Lehet, hogs' közvetlen környezete megszólja majd. ha házasságra lép a rokkant férfival, de ez ne zavarja. Mi járóképtelenek is emberek vagyunk. Aki szeretettel, szerelemmel halmoz el bcnniinkcl, azzal szemben hálásak vag>nnk. Igaz. a bol- doglalaiiság veszélye is feimóll, előfordulhat, hogy ön idővel talál egészséges parlnerl. elhagyja a férfit es ez érzelmileg megsemmisíti a fiatalembert. .Mivel ön nem nagyra- vágyó, minden feltétele megvan annak. hogy lioldogok lesznek, Alindenki oda vágyik, ahol boldog, ön ezt a férfi társaságában találta meg. Kívánom, hogy bohlcigságak megmaradjon továbbra is. Indiím t-te
