Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-09-23 / 39. szám
10 új #• */»' AZ ENYHÜLÉS ELLENSÉGEI A kínai vezetők aknamunkája Hossza« hiizavoiuT ulán megtartották Hflsinkibrri az európai biztonsági óiieke/.ict legmagasabb szintű zárószakaszát. Az egész világ haladó gondolkodású népe bizakodással tekint a jövőbe. Soha még olyan sokat nem tettek a béke megszilárdításáért, mint az utóbbi időben. A szocialista államok következetes békepo- litíkájáuak hat.ására az összes demokratikus erők akcióinak eredményeképpen gyökeresen megváltozott a helyzet a világban. A Szo\'jelunió Konimnnista Pártja Központi Bizottságának áprilisi plénumán a nenizelkö- zi helyzetről és a Szovjetunió külpolitikájáról elfogadott határozat hangsúlyozza, hogy az a harc, amelyet a Szovjetunió más szocialista országokkal és minden demokratikus, békeszerető erővel együtt vív, hozzájárult a nemzetközi helyzet egészségesebbé télelélícz. 1975 nyara újabb győzelmeket hozott az emberiségnek ebben a harcában, s következésképpen újabb vereséget mért azokra, akik meg akarják állítani a történelem folyását. Az cnybiilést éppúgy nem lelíct vissz.afnrdítnni, mint az. iííőt. A külöiilxöző társadalmi rends/en'i államok békés egymás mellett élése lenini elvének érvényesülése nagymértékben elősegíti azt, hogy a l>ékeszerető erők összefogjanak, és a burzsoá államok realista körei bekapcsolód janak az eriyliülési folyamatba. .. \ mai nemzetközi kapcsnlaiok fejlődésének fő tendenciája n fordulat a hidegháborútól a feszültség enyhülése felé. a konfrontációtól a biztonság megszilárdítása, a békés e- g\ (ittmííködés felé“ mondotta • Leonyíd Brezsnyev elv- társ, az S/KP KB főtitkára. De a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára fi- gyelmeztett arra is. hogy mint realisták, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az enyhülés ellenségeinek erejét; tudatosítanunk kell azt, hogy a hábo- "únak és a súlyos nemzetközi válságoknak még korántsem vetettünk véget. Látnunk kell, hogy földünkön előfordulunk még agressziós cselekmények, s hogy nem érezheti minden nemzet biztonságban magát. Az eml)criség érdekeit semmibe vevő háborús erők, amelyek makacsul igyekeznek visszafordítani a nemzetközi fejlődés menetét, még nem tettek le a fegyvert. Minden lehetséges eszközt kihasználnak arra, hogy támadást indítsanak. Támadásaik célja a legkülönbözőbb: a katonai-ipari komplexum fokozza a fegyverkezési hajszát, egyes államokban nyíltan terrorista diktatúrát juttatnak hatalomra, a neokolonisták űzik ines- terkedóseiket. A NATO tábornokai nem váltak „galambok-, ká“, mint ahogy nem lettek gabimhok az izraeli kalandorok é« a béke más ellenségei sem. Különösen szembeötlő a kínai vezetők mesterkedése az európai biztonsági értekezlet körül. Sokáig talány volt a máltai küldöttség állásfoglalása. Aztán napvilágra jutott, hogy a máltai „ellenzéki“ magatartás mögött Peking áll. É- kes bizonyítéka ennek, hogy az Üj' Kína hírügynökség a genfi értekezlet idején gyors e.gymásutánban két kommentárt is közölt, amelyekben kiállt Málta mellett, az adott esetben az európai biztonsági értekezlet elodázása mellett. A maoista klikk külpolitikájáról a legnagyobb jóakarattal sem mondható az, hogy elvi alapon áll. Szavakban a szocializmust emlegetik és a békés egymás melleit élésre u- talnak, de minden cselekedetükkel a szocialista országok közösségének nemzetközi pozícióit akarják gyöngíteni, ii- gyanakkor ösztönzik az imperialista agresszív katonai koalícióknak és a tőkés országok gazdasági csoportosulásainak az aktivizálódását. Peking valóságos zarándok- hely lett minden jobboldali, konzervatív vagy hidegháborús nyugati politikus számára. Franz-Josef Straussnak, a nyugatnémet CSU közismerten antikommunista és szovjetellc- nes pártvezérének a közelmúltban Pekingben tett' látogatása beszédes bizonyítékkal szolgált arra, hogy mit várnak és mit kapnak a hozzá hasonló nyugati polittkiwok a maoista vezetőktől. A kínai atomfegyverkísérlc- tek tovább folynak, és a pekingi diplomácia igyekszik megtorpédózni minden leszerelési intézkedést, beleértve a nemrég megtartott európai leszerelési értekezletet is. U- gyanakkor a fegyverkezési versenyért a Szovjetuniót és csak legfeljebb» másodsorban az Egyesült Államokat tartja felelősnek. S amikor a kínai vezetők magukat az egyedüli, igazi forradalmároknak kiáltják ki, szemrebbenés nélkül paktálnak a chilei fasiszta juntával, amelyet a tőkés állmok is rendre elítéllek. Nagyhatalmi, sőt világhatalmi törekvésükben a kínai vezetők semmiféle elvtelenségtől nem riadnak vissza. Érdemes a kínai magatartással szemben emlékeztetni a szovjet álláspontra. Leonyid Brezsnyev elvtársat idézhetjük, aki a Szovjetunió fennállásának 50, évfordulója alkalmából rendezett díszünnepségen ezeket mondotta: „A szovjet emberek emlékeznek rá, hogy a Szovjetunió és Kína viszonya korántsem volt mindig olyan, mint ma. Ismeretes, milyen nagy segítséget nyújtott országunk a kínai kommunistáknak a japán agresszorok és a kínai burzsoázia ellen vívott harcában. Kínában nyilván emlékeznek arra, hogy az első nemzetközi szerződés, amelyet a fiatal Kínai Népköztársaság kötött, a Szovjetunióval aláírt barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés volt. A Szovjetunió hatalmas segítséget nyújtott a népi Kínának a nehézipar megteremtésében, honvédelme erősítésében, nemzeti szakembergárdájának képzésében. Olyan kapcsolatok voltak ezek. amelyek természetesek a szocialista államok között. Bízunk abban, hogy mindkét ország népeinek objektív érdeke az, hogy a történelem törvényei mégis felülkerekedjenek majd a szubjektív politikai torzításokon, és újra helyreálljon a szovjei- -kfnai barátság. Kínát Aurágzó szocialista államnak szeretnénk látni, vele együtt szeretnénk harcolni a békéért, az imperializmus ellen. Hogy erre mikor kerülhet s»>r, az már Kínától függ“ — mondotta Brezsnyev elvtári. A Szovjehinió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram kin^n- latkoztatta a Szovjetunió készségét arra, hogy minden területen elmélyítse a kölcsönösen előnyös együttműködést azokkal az államokkal, amelyek szintén erre törekednek. Európában a feladatot még határozottabban fogalmazták meg: gyökeres fordulatot kell végrehajtani ezen a földrészen az enyhülésért és a békéért. 1975 nyara gyümölcsöző volt. Az idő a békának és a társadalmi haladásnak dolgozik. A történelem kerekét visszafordítani nem lehet, bármit is tesznek az enyhíílés ellenségei. íp.) Széljegyzet AMIN MÉG A vonatrabU) i$ csodálkozik A napokban szabadlábra helyezték a fi- zenkét évvel ezel'Ott lott nagy angol vonatrablás egyik részvevőjét, a most 38 éves Roy famest. Sisö tkja a legközelebbi jagyialtá- rushoz vezetett, s egy tölcsér vantUafoigylaUot »ásá- rolt magának'. A fagylaltot tartó Roy James képe a Daily Mirrorban jelent meg. Talán o»ak ügyes reklámtriáek voit a vonatrabiö vagy a lap részéről, mert nem valószínű., hogy Roy James tizenkét évig másról sem iS}- rándozott a börtönben, csak hogy még egyszer vanllia- fagylal'tot ehessen. Viszont érdekes az, amit a Daily Mirror szerint mondott, Roy James igen meghökkent a fagylalt árán. U- toljára tizenkét évvel ezelőtt vásárolt tölcsérfagylaltot — 5 penny ért. Ugyanennek az adagnak az ára most tizenkét penny. Csakhogy a mai 12 penny régebbi pénzben 2 shilling és 5 pennynek felelt meg. Az áremelkedés tehát válójMmn ötszörös. A vonatrabló meg'hökkené- se Jogos. Mit Jelent azonban a Jagyialt árának a növekedése azokhoz a terhek- hez képest, amelyek az angol dolgozókat sújtjáki A kormány Fehér Könyvének legutóbbi parlamenti vitájában Dennis Healey pénzügyminiszter „az ország kritikus gazdasági helyzetéről“ beszélt. Annak ellenére, hogy az árak tavaly júniustól az idén júliusig 26 százalékkal emelkedtek, arra kérte a parlamentet, hogy fagyassza be a béreket. Ez újabb támadás az életszín- vonal ellen, amely természetesen a kétkezi munkások ellen irányul. A helyzet mind kilátástalanabb. Nagy-Britanniában már így is közel egymillió ember, a foglalkoztatottak 4 százaléka van munka, nélkül. Mások rövidített munkaidőben dolgoznak. Elképzelhető, milyen gondot okoz nekik a létfenntartási költségek szüntelen emelkedése. Talán nem is csoda, ha időnként vonatrablásből próbálják előteremteni. (palágyl) A MAGAS LÉGRÉTEGEK SZENNYEZŐDÉSE Az ember megváltoztatja a földet borító növényzetet, irányt szab a vizek medrének, épületeket emel. égéstermékeket juttat a levegőbe, beszennyezi a vizeket, alonirohbanlások útján radioaktív anyagokat juttat a levegőbe, amelyeknek sugárzása ezer ártalom forrása lehet. A környezet szennyeződése egyre nagyobb méreteket ölt. és egyre gyorsul. Ezért tárgyalnak most Stockholmban 112 ország képviselői a környezetvédelem egyre égetőbbé váló problémáiról. Érdekes, hogy leginkább a talaj, a vizek és a talaj közelében levő, alig 2-3 kilométer vastagTégtakaró szennyeződéséről hallunk, é« fsak ritkán azokról a hálásokról, amelyeket a nagy magasságokban közlekedő utasszállító repülőgépek,* a sziiperszónikus hadi repülőgépek és a különféle célok szolgálatában kilőtt rakéták a magasabb légrétegekbcn eredményeznek. iX földi légkör nagy magasságokbau már csak igen csekély tömegű anyagot tartalmaz, de ezek a kis auyagmennyiségek mégis döntő jelentőségűek száaiuukra. Ezekben a rétegekben alakul ki az ionoszféra, amelynek reflektáló hatása lehetővé teszi a rádió- kapcsolatot a horizonton túlra; ezek szűrik ki a Nap káros sugárzásait; meghatározzák u légkör felső rélegeiuek hőmérsékletét, és az itt található ózon fellehetőén jelentősen befolyásolja az időjárás alakulását. Ezért, az egyre sűrűbbé váló légi közlekedés, a/ egyre nagyoldi méretű és nagyobb számú rakéták égési leruiékei már abszolút mértékben is összevetlietővé válnak e rétegek csekély anyagtarlalmávai. Ez pedig a magas légrétegek egyre erősödő szennyezését jelenti, hiszen magunk is megfigyelhetjük a szuperszonikus és más gyors járatú repülőgépek után húzódó, korom- szeracsékre ráfagy<»lt jégkristályok alkotta uszályokat, a löbl) száz. sőt akár kétezer tonna üzemanyagot fogyasztó rakéták égéstermékei pedig óriási területen szennyezik a levegőt luizainosabb ideig. A légkörbe jutó égéstermékek hatásának értékeléséhez tudnunk kell azt, hogy milyen kis mennyiségű anyagok, milyen nagy szerepel kaphatnak. A 15,5 kilométer magasságban levő légrétegek hőmérsékletét a néhány milliomod részben jelenlevő ózon szabja meg. Az ionoszféra úgynevezett D-rétegének ionizációját a iiiiiil- egy százmilliomod résznyi nitrogénoxid okozza. A légkör normális fényét egész kis mennyiségű hidroxilion hozza léire, az c|- s/akai égbolton megfigyelhető fényhatásokat annyi nátriumnak tulajdonítjuk, amelynek a mennyisége az egész légkörben 25 kilogrammra rúghat. Nyilvánvaló tehát, hogy a repülőgépek és rakéták útján, a magasabb légrétegekhe jutó égéstermékek és az atombomha-rohbau- tásokból származó radioaktív anyagok mennyisége nem elhanyagolható, főleg ha arra is gondolunk, hogy e szennyezőanyagok sokáig maradnak meg a levegőben, és ezért koncentrációjuk egyre növekszik benne. A felgyülemlő égéstermékek azután számottevően meg^'áltozlalhalják a legfelső levegőrélegek összetételéi, he- b>Iyásolják a légkör alkonyati és éjszakai fényeit, megváltoztatják a Nap infravörös sugárzásának elnyelését, és ezzel a légkör hőmérsékletéi, módosítják az cicktronsűrűségot, ami visszahat az inonoszféra visszaverőképességéie. Az ózmimennyiségben okozott >állozások feltelielően Italnak az itlőjárá'^ra. bár ennek mértéké- \ el és módjával még nem v agyunk egészen lis/.láhan. A .szeniixező égéstermékek. így a víz. a s/énnionoxid. a iiíiro- u'énmonoxid, a nitrogéiiperoxid és a különféle fémek nem lermé- ^zeles alkotórészei a inugasabh légrétegeknek. Ezek az anyagok a légköri alkotó gázokkal kémiai reakcióba lépnek, ezzel fényhatásokat váltanak ki, és elektronokat is fels/.ainulílanak. Ezeknél a kémiai folyamatoknál az égéstermékekkel a levegőbe jutott féniré- s/ee>kék közül az aluiníniuiii, cirkónium és a kobalt, valamint V (‘gyüleleik gyorsítják, katalizálják a kémiai folvamalokat. az alkáli fémek nyomai pedig jelentősen befolyás<»lj.ák nz elektronsűrűséget. A sztratoszféra ózonrétege 15 és 50 kilométer közli magasságban van. Bár olt minden százezer gázmolekiilára mindössze egykét ózonmolekiila jut. szerepük mégis igen jelentős. Ez a viszonylag kevés ózouinoleknla nyeli cl a Földre irányuló napsugárzás ibolyántiílí részének zömét. Mennyiségük csökkenése tehát növelné a l'öld felsyínéi'e jutó iliolyáiitúli sugárzást. Az ózon állal elnyelt energiának lulajdonítbatjuk a sztratoszférának 50 kilométer kiürüli magasságban lapaszlalliató felmelegedést. Ezenkívül ez a réteg befolyásolja a Földről a világűr felé kisugárzó energiát, és ezzel szerepe van a Földünk hőegyensúlyának kialakításában. Ez az ózonréteg befolyásolja az ultraibolya-sugárzás elnyelését kísérő fotokémiai reakciókat. Alacsonvaf>b rétegekben a kémiáikig rendkívül aktív ózon hamarosan eltűnik, mert reakcióba lép a füsttel és egyéb lebegő szennyező anyaggal. A magas légrétegek szennyeződése, mint már mondluk. hat az ózonréteg alakulására, ami egyrészt a sugárnyelő hatás változását 'Folytatás a 11, oldalon)
