Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-09-23 / 39. szám
9 $ U| 3 FOGY AZ „ARANYFÄCÄN“ — Mi újság? — kérdeni Szenté JózieftÁl, az úgyallai (hurba- novói )*drgyir meaterétől, a SZISZ územi. szervezetének e- g>ik vezetújétúl. amikor véletlenül üsszetalálkoznnk a városban. — Egyre jobban fogy a sűrűnk! — válaszolja, majd szótlanul lépegetünk egymás mellett. mert Szenté József nem a szavak embere. Tavasszal. amikor Banská Bystricán a mezügazdaságb.'in és élelmiszeriparban dolgozó fiatalok országos találkozóján megismerkedtünk, már akkor is akartam fmi róla és a sörgyári fiatalokról, végül is odahaza összegezve a hallottakat, kevésnek tűnt az, amit elmondott. Vagy talán a sörgyár fiataljainak a munkájáról nem lenne mit beszélnie? Nem, ezt nem hiszem el. mert tudora, hogy a sörgyári fiatalok nagyon is kiveszik a részüket a munkából, s nekik is nagy érdemeik vannak abban. hogy egyre jobb, keresi-t- febb az Arany- és Feketefáeán. Akkor hát miért nem beszél? Ha munkáról van szó, az más, arra kapható, de a szól legszívesebben átengedi másoknak. Most is így tesz. Amikor újr.i találkozunk a gyár portáján, kitárja az ajtót és a gyár gyárfásvezetőjéhez, .Tifí Tetzeli méi^ nőkhöz, az ifjúsági szervezel másik vezetőjéhez tessékel, ő majd elmondja a dolgokat. Jiff Tetzeli Plzenből származik, ott s'égzett $z.akiskolát, sokáig ott is dolgozott. Két éve van az. ógyallai gyárban, éppen telefonál. Valami kirándulást beszél meg a dróton keresztül. Magyarország, Jugoszlávia, pénz, útlevelek, szállás — veszem Itt a szavaiból. Később Szente József elárulja, hogy kéthetes jugoszláviai utazásról van szó, amelyen a SZISZ üzemi szersezetének húsz tagja vesz majd részt. Jiff Tetzeli épp az utolsó teendőket beszéli meg, de ez az ügyintézés jócskán elhúzódik. Nem bánom, mert bár nem tartozom a nagy sörivók közé, de jó gyallai szokásként máris előkerültek a palackok, és a poharak, s most én is élvezettel kortyolgatom az árpale- vet. A poharak, amelyekből a Feketefácánt isszuk, plzeüiek, a falakon a Plzeübol származó oklevelek is Jifí Tetzeli mérnök egykori környezetére utalnak. .Amint befejezi a telefonálást — önkéntelenül csebre váltva a szót —, arról faggatom a fiatal szakembert, hogyan is érzi magát itt nálunk. — Nagyszerűen! — válaszolja. — Belevaló társaság. .Mindenben benne vannak, lehet velük dolgozni. Igazi fiatalok! Tulajdonképpen a gyár majdnem minden munkásáról elmondhatnám ezt, de főképp az ifjúsági szervezet vezetőségének a tagjai ilyenek. Összeszokott, egyet a- karó kollektíva. Jó hutással vannak nemcsak a gyárra, hanem a városra és sokszor még a környékére is. Olyan akciókat szerveznek, uiiu'lyck messze túlnőnek a gyáron. Jifi Tetzeli méruök és Szente József sörgyári pincemester Foto: a szerző Megtaláltam az emberemet — gondoltam. — Szente József nagyon is tudta, hogy kihez küldjön. Jifí Tetzeli mérnök, aki már PIzenben is kivette a részét az ifjúsági munkából, tapasztalatokkal rendelkezik, tárgyilagosan, hozzáértően beszél a szervezet munkájáról. — Nemcsak a szervezetük, politikai hozzáállásuk jó ezeknek a fiataloknak, a munkához, a kötelességükhöz való s-iszonyu- lásuk is. Amit ők egyszer megígérnek vagy elkezdenek, annak megvan a látszatja. Nézze, nem kell kertelnem, a sör az idényben jobban fogy, mint máskor. Ilvenkor viszont nem mehetünk ki az utcára és nem hís'hatjiik be az embereket, hogy gyertek most ti is sört főzni, palackozni, mert nekünk több munkásra van szüks^ünk. Ilyenkor aztán azokra támaszkodunk. akik itt vannak. Es hát kik azok? Elsősorban a fiatalok. Még egyetlen egyszer sem történt meg, hogy ne segítettek volna a gyárnak, gmi- kor arra szüksége volt. Külön műszakokat szerveznek, bejönnek szabad szombaton, hogy dolgozzanak, vagy hogy össze- gyfijtsék a gyár területén időről időre felgyülemlő hulladékot... — Ok takarítják talán a gyárat? — kérdem kicsit kajánul. — No. bár ebben is van valami, azért ezt nem lehel igy venni, hiszen az összegyűjtött hulladék árának a harminc százaléka az ifjúsági szervezeté, de ki teremtsen itt rendet, ha nem a fiatalok? De mondom, nem ez a lényeg, hanem az, hogy a fiatalok mindenre hajlandók, amitől a gyár kiváló eredményei függenek. Hogy mást ne mondjak, itt vannak az újítások. Ezek is elsősorban a fiatalokat dicsérik. Eddig huszonöt újitási javaslatot nyújtottak be. s közülük a legjelentősebbeket épp a fiatal nemzedék tagjai. A palackozó huszonhat éves mestere, Kaján Rezső például a lúg felfogását oldotta meg, Veij- Icr Imre a hordók parafadiigói- iiak újabb felhasználására talált módot, Párma Marcell a söré- lesztő hasznositására nyújtott he javaslatot. Mindezt eddig kiengedtük a szennyvizekbe, illetve kidobtuk a szemétre. Az ő újítása nyomán most felfogjuk a sörélesztőt is, így értékes, rendkívül keresett, drága fehérjegazdag tápanyaghoz juttatjuk a mezőgazdasági üzemeket. Beszélgetésünk során többször is szó esett a gyallai sörről. — Mi a titka? — kérdeztem a kiváló vendígszakembert —, hogy a számtalan új sörgyár termékei között is épp a gyallai sör a legjolib? — Azzal kezdtem — mondta Jifi Tetzeli mérnök —, hogy itt j nagyszerű emberek dolgoznak, I és ez meglátszik a sörön is. Mi sörgyáriak ugyanis azt tartjuk, hogy a sör mindig olyan, mint akik készítik. Itt pedig az emberekkel nincs baj. Mindenhol tisztaság, fegyelem. Ennek köszönhető, hogy egyre jobban keresik, egyre többen kívánják a sörünket. Németh István Riport a még nem létező gyárról A gyár ma még nem létezik, az igaz, de rekordidő, három és fél év alatt fog felépülni. Már maga a hír is szenzáció volt: Stencen gépgyár épül. Abban a városban, ahol százezreket fordítanak a turistaforgalom fellendítésére, és ahol még mindig nincs egy valamirevaló kultúrház. Szene ipari központ lesz, az épiiló gyár gépekkel látja el hazánk házgyárait és az- építőipart. SZÜKSÉG VAN RÄ Htheietlen, hogy nincs olyan gyárunk, amely gondoskodna a panelgyárak berendezéséről. Házgyárainkban szovfet, magyar, holland és osztrák gépek keverik a betont. Azt, hogy mennyire szükség van egy építőipari gépeket gyártó gyárra, azt leginkább a Bratlslaual Strojstav mérnökének, Alofz MikuSnak a szavat igazol fák: — Ha már ma üzemelne Is, későn lenne... A lakás az a- lapvető életszükségletek közé tartozik. Rengeteget építünk, mégsem elég. Az építők már csak a munkatermelékenység fokozásával é$ a korszerű építészeti munkamódszerekkel tel- jestthetik féiadataikat. Korszerű gépekre van szükségük, és nem utolsósorban végleg meg kell válniuk a hagyományos lakásépítési elemektől, a téglától és a salakkockától. Az u- tóbbi években egy nagy teije- sítményü cement- és panelgyár is épült Bratislava környékén. A szenet ezek működését segíti eló, tehát döntő szerepet játszik a főváros lakásgondjainak a megoldásában. MILYEN LESZ? Egy gépipari komplexum első üzeme lesz, 211 milliós költséggel épül. A 9 hektáros terület a baggerokra, földgyalukra vár és emberekre, akik talán már holnap „megkóstol- fák“ a gépgyár földjének ízét. Mit fog gyártani? Termelésének 70 százalékát a szilikát épületelemek gyártásához szükséges gépek képezik, ezenkívül még különböző térfogatú betonkeverők és más építészeti gépek is szerepelnek a gyártási programban. A próbaüzemelést 1979 januárjában kezdik meg, és egyelőre 240 millió korona értékben állapították meg évi átlagter- melését. A gyárral egy időben épül majd jel a 120 férőhelyes munkásszálló és a 120 lakás- egységből álló mini lakónegyed is. Az úf gyámok 750 alkxüma- zottfa lesz, ebből 150 nő. Láttam a tervrajzokat, minden munkahelyhez külön ruhatár, mosdó, pihenő- és étkezófülke tartozik. Az üzemi konyha 500 férőhelyes lesz, és az egészség- ügyi központban három orvos is rendelhet. ÖSSZEFÜGGÉSEK Az építészek munkatermelékenységét az égy lakás felépítéséhez szükséges munkaórákkal mérik. Húsz évvel ezelőtt egy lakás felépítéséhez egy és negyed munkaerő egy évi munkájára volt szükség. Ma egy munkás ugyanannyi idő alatt két és fél lakást épít fel, ót év múlva, tehát a hatodik ötéves terv végén már 4,4 lakást. Ezek olyan tények, amelyeket fó érzéssel teszünk közzé, hiszen lakásokról van szó, és mi még azok közé tartozunk, akik számára sokáig az albérlet jelentette az otthont. (le) A Kremnicai Iparművészeti Szakközépiskola kilenc éve működik. Hazánkban még Tumovban van hozzá hasonló, viszont sokkal nagyobb hagyományú iskola: 90 éves. Kremnicán, az egykori gimnázium épületében bőven van helyük a diákoknak, műtermeik is tágasak, és aránylag jól felszereltek. A város minden tőle telhetőt megad a diákoknak, ét a sajátjának tekinti az iskolát. Kitűnő az együttműködés sz Állami Pénzverdével. Több mesterük oktatja a diákokat a fém megmunkálásának a művészetére. .Az, ami mindmáig problémát okoz, az a diákok elszállásolása. — Még a múlt évben ígéretet kaptunk, hogy a város központi diákotthonában a mi diákjaink is helyet kapnak. Ennek építését azonban még nem kezdték meg — mondja az iskola igazgatója, Viera Salayová. Erről van szó: Szaknyelven ezt dezignnek nevezik, és jelentősége az üzlet-vevő/ kapcsolatban már rég nyilvánvaló. Miért ne alakítsuk a vásárlók szépérzékét, ha az csak az iparművészeken múlik? A kérdést szándékosan ismételtem meg, ugyanis még vannak üzemeink, ahol mindmáig bizonytalan vállvo- nogatás, és egy „nem is tudjuk“ a válasz a fiatal iparművészek érdeklődésére. Az iskola iránt rendkívül nagy az érdeklődés, négy-ötszörös a túljelentkezés, annjű végzős kilencedikes szeretne itt továbbtanulni. Sokan éreznek magukban tehetséget, s csak a felvételi vizsgán, vagy egy kicsivel később jönnek rá, hogy túlbecsülték magukat. •Az iskolának az a küldetése, hogy olyan iparművészeket neveljen, akik a fém és a műanyag megmunkálásának szakemberei. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt egy gépgyárban az iparművésznek még úgyszólván semmi keresnivalója sem volt. Ma szükség van rájuk, mert a gépnek, legyen az mosógép, húsdaráló vagy akár egy tejfeldolgozógép is, külszín kell, „csomagolás“. Miért ne legyen szép a háztartási gép, miért ne nevelje szépérzékünket, ha az csak egy iparművészen múlik?! Mindnyájan szívesebben megvásároljuk azt a hajszárítót, a- melynek vidám a színezése és újszerű a formája, mint egy kifejezéstelen, szürke kivitelezésűt, még akkor is, ha az pár koronával olcsóbb. — Iskolánk jó hírne.yét csak öregbíthetnék a kiállítások. Tavaly például Bratislavában volt egy kiállítás, amelyen a művészeti szakközépiskolák végzős diákjai mutatkoztak be. Az i- dén is szívesen részt vettünk volna egy hasonló kiállitáson, sajnos azt a választ kaptuk, hogy nincs iránta érdeklődés — mondják többen az iskola fiatal tanárai közüL Kár! Azok a tárgyak, amelyek kivitelezésére a diákok éppen ottjártunkkor készítettek javaslatokat, mindnyájunkat gazdagfthatnáoak. Ahány diák volt az osztályban, annyi elképzelés került a rajzlapra. .A feladat igy szólt: női karperec vasból. Mondanom sem kell, hogy a diákok javaslatainak zömét gyakorlati ór.ákoö meg is valósítják. Milyen szakterületekkel ismerkednek meg a négy év a- latt a diákok? .A féipek sík és plasztikus megmunkálásával, a kovácsművészettel, a műlakatos- sággal, az arany- és ezüstmfl- vességgel, a gép- és szerszám formatervezéssel, az öntvénye- zéssel. Az érettségi elméleti és gyakorlati részből áll. .Az elméleti részben szlovák és o- rosz nyelvből, a képzőművészet történetéből és gyártástechnológiából tesznek vizsgát a diákok. A gyakorlati rész egy hónapig tart. Ez alatt az idő alatt egy megadott tárgykörű javaslatot kell kidolgozniuk és kivitelezniük az érettségizőknek. — Miijén fokozatai lehetnek a szépségnek? .A főtantárgy ugyan a vas és a fém megmunkálása, de a tanulók az ecsettel is tudnak és szeretnek dolgozni. Felvételünkön az elsős Huraj tiahi. Foto: szerző ISKOIA A PÉNZ VAROSÁBAN — Mire érted? — Tárgyakra. — ízléses, érdekes, giccs ... Jozef Sturdfkkal, az iskola negyedikes diákjával a körülöttünk levő tárgyak esztétikai értékét vizsgálgattuk. A vaskaput, a gyerekkocsit és a kocsit tologató anyuka nyakláncát, a szembeni üzlet kirakatában elhelyezett műanyag edényeket... — Itt akár .meg is állhatnánk egy pillanatra. Rengeteg a mondanivalója. Az idén érettségizik, de nem a vizsgáktól fél, hanem attól, hogy utána olyan munkakörben fog dolgozni, amely nagyon is messze áll elképzelésétől. — -A tavalyi végzősök közül csak páran dolgoznak a szakmában, ők is azt mondják, úttörő munkát végeznek. Ez szó szerint értendő: a rájuk bízott feladatokat túlteljesítik, egy-két javaslat helyett sokszor tíz-tizenötöt is papírra veinek, mégsem ezek közül, hanem egy másik, mondjuk egy külső munkatárs javaslataiból terjesztenek elő egj’et kivitelezésre. — Bizonj’ára az a jobb, olcsóbb, könnyebben megvalósítható ... — Meglehet, de az ilyen kezdet semmiképp sem bíztató .. . Báliagj-om. Kikben legyen aiiiivi ünhizalom, és egy kis hiúság, ha nem a frissen érettségizett fiatalokban? .Meglátogattuk az iskolát, elbeszélgettünk diákjaival. Befejezésül az iskola igazgatójának a szavait idézzük, amelyeket a- karatlanul is a pályavála.'ztás előtt álló kilencedikesek címére mondott: ,A szakmai rátermettség és tehetség nem elég ahhoz, hogy a diák eljusson az érettségihez. Sokan lemorz.sotód- nak a négy év folj'amán, bár a szaktantárgyakban kitűnő eredményeket érnek el. Igyekezet és szorgalom is kell. Csak azok jelentkezzenek. akikben mindkettő megs’an! Zácsek Erzsébet
