Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-09-09 / 37. szám

— Hm, fi krokodílusok — mondta a ház ura elgondolkodva, ás kortyolt egyet a szödás whlskyjéböl. — Kedves barátaim, ha nem a nílusi, hanem a zambiai krokodilusok érdekel­nének benneteket, olyan történeteket mesél­hetnék nektek róluk, hogy a hajatok is égnek állna a borzalomtól. — Beszéljen, mondja el, na.gyon szépen kér­jük! — un.szolták, sürgették a vendégek, kü­lönösen a hölgyek, ~ Hát jó, nem bánom — mondta a vendá.g- látó, és újra kortyolt a poharából. — Mindenki azt tartja, hogy mielőtt az em­ber belefogna egy rémséges történet elmondá­sába, nem árt, ha kellően meglocsolja a tor­kát. Először is, ketlves barátaim, első találko­zásomat mesélem el nektek ezekkel a csúszó­mászó férgekkel — folytatta —, azt a találko­zásomat, amely óriási hatást tett rám“ és a- melynek tragikus következményei is lehettek volna. Nem sokkal a háború kitörése előtt tör­tént, pontosabban szólva 1937-ben. .A tár.sasá.g az akkori Észak-Rhodésiába, a mai Zambiába küldött ki. A helyi gyarmati hatóságok minden Igyeke­zetükkel azon voltak, hogy a sz.abad időmet vadászattal töltsék kt. Nos. így történt, hogy amikor e.gvik este kobravadászatról Igyekez­tem hazafelé..., — Bocsásson meg — vágott a szavába az el­beszélőnek egv fiatalember. —, de én úgy tu­dom, hogy kobrák... — Igen, igen Ázsiában élnek, barátom — mondta a házigazda. — önnek teljesen igaza van. Csakhogy ezek importált kobrák voltak. .Az egyik rhodésiai ültetvényes hozatta őket, hogy a mezei egerektől megszabadítsák, ame­lyek annyira elszaporodtak, hogy nemcsak az ő. hanem a szomszédos ültetvényeket is szinte ellepték. Ezért aztán az Indiai Ralpurból ren­delt tíz kiváló kobrát. Amint bizonyára tud­ják, tíz másodperc elegendő, hogy egy kobra me.göliön egv ökröt, nem még egv embert. E.gvszóval a kobrák Irtották az egereket — fe­ladatukat kitűnően ellátták. Három hónap múl­va az egész Észak-Rhodésiában nem akadt e- gyetleii egér sem. Ezzel szemben a kobrák annyira el­szaporodtak, hogy az ember jóformán egyet se léphetett anélkül, hogy ne taposott volna valamelyikre. A bennszülöttek bakancshordás­ra kényszerültek, s mtnt tudják, ez nem vala­mi kényelmes viselet a számukra. Minden bennszülött álma ugyanis, hogy egész életében mezítláb járhasson. Ettől a lehetőségtől meg­fosztani a bennszülöttet annyi, mintha a min­dennapi kenyerét és a levegőt vonnánk meg tőle. Fennállt a veszélye; hogy a lakosság fellá­zad őfelsége, a királynő ellen. — Várjon csak — szakította félbe megint u- gyanaz a fiatalember, aki úgy látszik, elősze­retettel vágott mások szavába —, azt mondja, hogy 1937-ben történt? De hiszen akkor Nagy- Brttanniában... — Ogy gondolom, számunkra most az lé- nwgielen, hogy Nagy Britanniában akkor ki­rály vagy királynő uralkodott-e — verte vlsz- sza az elbeszélő a fiatalember támadását. — ,Az egvlk olyan, mint a másik, ezen nem mú­lik. A vendégek közöitt egyetértő morgás hallat­szott. Mindenki szemrehányóan nézett a neve­letlen vendégre, és kérték a vendéglátót, foly­tassa a történetet. — Lázadásra végül Is nem került sor — vet. te át a szót a házigazda Ismét. — A nyugta­lankodó hivatalok ugyanis éheztetö vadászatot szerveztek a kobtákra. Minden ilyen vadászat azzal ért véget, hogy az ültetvényeken legke­vesebb harminc döglött kobra hevert. És min­den egyes agyonünött kobráért nyolc schllln- get fizette.k a hivatalok. A házigazda nagy lélegzetet vett. Ivott a vi'-hlskyjéből. majd így folytatta: — Egyszer vadászatról hazatérőben a Zam­bezi folyó bal partján haladtam. Sötét volt. A- lig lehetett látni, mint hajladozik a nád. De az is lehet, hogy nem a nád volt az, hanem ma­gasra tartott fejjel a kobrák hajladoztak a fa­luból ideszürődö zene ütemére. Meg kell mon­danom önöknek, hogy ezek az élőlények, de különösen a rai.puriak muzikálisak, l.gen, a Zamliez! Jobb partján, minden lépésen a halál leselkedett rám. — Bocsásson meg — szakította meg az ellie- szélést újra ugyanaz a tapintatlan vendég —, de az előbb azt mondta, hogy a Zamltezi bal partján haladt... — Bal vagy jobb, ez igazán mindegy -— gu­rult méreglie a házigazda. — Különlten is, ha nem érdekli magukat, hát nem folytatom... — Folytassa, folytassa — sürgették a íiel- gvek. — Többé már nem fogja önt zavarnL — Hol ts ha.gytam abba tulajdonképpen? — gondolkodott el a ház ura. — Ott, hogy a kobrák ringatták magukat a zene ütemére. — Igen, igen — villanyozódott fel az elbeszé­lő. — Merőn figyeltem a ringatózó árnyakat, és közben Itelezuhantam egy gödörbe. .A jobb lá­bamat, mintha harapófogó szorította volna össze egész a combomig. — RettenetesI — sikolt fel egy különösen érzékeny hölgy. — És nem akadt senki, aki segítene önnek? —- Éjszaka? Afrikában? — Esetleg egy vándor... — Igen, véletlenül éppen arra haladt valaki. Egy sovány fegyvertelen hennsaülött. Még hu­sáng se volt nála. „Yamongo , jajveszékelt szívRttépöen a bennszülött körülöttem futkos­va. A szavaiból kihámoztam, hogy nem közön­séges gödörbe estem, hanem egy krokodilus — (vagy ahogy ők mondják) yainongocsapdá- ba. — Uram — szólított meg a bennszülött —, nem tudna nekem egy kis vörös- vagy fekete­borsot adni? A vendégek értetlenül néztek össze. — Ha ugyanis a krokodilus orrlnkalba egy- kis vörös- vagy feketeboi'sot szórunk, akkor ez az állat azonnal szét tárja a pofáját. Én per­sze jól leszidtam a bennszülöttet. Honnan vet­tem volna éjszaka az őserdő kellős közepén borsot?! E^re ő, hogy Lusakában van távíró, és ha az 6 révén megrendelést küldenék Mom- basába, a vörösbors őshazájába, helikopteren bármilyen mennyfsé.get ide szállítanának a dzsungelbe. A lelkem mélyén elkezdtem szá­molni, he.gy hány napot venne e.ey Ilyen akció igénybe... Ekkor a ház asszonya lépett oda az elbeszé­lőhöz. —• Kedveském. itt az Ideje, hogy bevedd az orvo.ssá.godat, az antisklerotínt. A házigazda a szájába vette a tablettát, és szódavj.zet kortvolt rá, majd arcán boldog mo­sollyal elszundftott. — Bocsásson meg, de ml lett aztán azzal a krokodílnssal? fordult hozzá a hölgyek e- gylke. — Miféle krokodílnssal? — dünnyögte a ház ura értetlenül, és újra átadta magát az édes szundikálásnak. —tó— fordítása H osszú hetek után Ismét napfényben ragyogott a tó. Fritz Dlttman, a vidéki rendfirparancsnok a csónak­ház előtt ült. Kellemes meleg volt Itt, és Idegnyug­tató csend. Egyszeriben azonban szörnyű robbanás hallatszott. Amilyen gyorsan csak tudott, feltápászkodott, és futni kezdett a víz színén füstölgő olajlolt felé. A közelben egy teremtett lelket sem látott. Aztán valaki kiabálni kezdett neki: — Dlttman, jöjjön Idei Meyers kereskedő volt, kézzel-lábbal Integetett a rendőr­nek. — Ml történt? — kérdezte tőle Dlttman. — Staller szerencsétlenül Járt, motorcsónakja fölrobbant, a levegőbe repült. Látja? Dlttman körülnézett, de semmit sem látott. Stallert jóval később találták meg. Háromszáz méternyire elrepült a helytől, ahol a- csónak fölrobbant. Halott volt. — Utolérte a sorsa — mormogta Meyers, anOreas Iá bosszú Dlttman lelkiismeretesen munkához látott, hogy kinyo­mozza a szerencsétlenség körülményeit. Hamarosan megér­keztek azonban a városi nyomozók két nagy szolgálati gép­kocsin, és szörnyűségesen fontoskodni kezdtek. Megállapí­tották, hogy a csónakot felrobbantotta valaki, tehát gyil­kosság történt. Másnap a lapok öles beükkel hirdették; Meggyilkolták a fegyverkereskedóti Mindent megírtak Staí- lerröl, hogy gyanús üzleteket bonyolított le fegyverekkel, édes életet élt, nőket csábított el stb. A gyilkosságra tehát sokaknak oka volt, a gyanúsítottak köre tág volt. Fritz Dlttman többször figyelmesen átolvasta az újságcik­keket, aztán néhány lapot magához véve ellátogatott Fah- renholdthoz. Fahrenholdt valaha úgyszintén a rendőrség­nél dolgoisott, később azonban súlyosan megbetegedett, és évek óta tolószékhez volt láncolva. Fahrenholdt a kertben üldögélt, amikor Dlttman újságok­kal a hóna alatt megérkezett. Meghívta egy pohárka pálin­kára. Dlttman a konyhába tolla vendéglátóját. Tisztán Itták a pálinkát. A konyhaablakból remek kilátás nyílt a tóra és a hétvégi házakba. Az ablakra egy távcső volt erö.sltve. Fah­renholdt Innen szemlélte a világot, és nem érezte magát olyan magányosnak. — Semmit sem látott a szersncsétlenségból? — kérdezte Dlttman hirtelen kollégáját. — Hiszen Itt szokott üldögél­ni az ablaknál. Sajnos, nem láttam semmit, a kertben voltam, amikor a robbanás bekövetkezett. Szörnyű dolog. Nem tudja, hogy történt? Dlttman csak a fejét rázta, gondosan kimosta a pálinkás- poharakat, és vüsszatette őket a szekrénybe. Közben egy fényképre esett a pillantása. Sötét szemű, szép fiatal lány volt a képen. Mintha Ismerné valahonnan. De honnan? Nem jutott eszébe ... XXX Vasárnap délután Dlttman Ismét a csónakháznál volt. Fia, Péter Is társaságot csinált neki. A vízben egy vltorláshajó kicsinyített mása ringatózott. — Az ördög vigye el — mérgelődött Péter —, hány órá­ja kinlódok vele, s ez a vacak nem akar működni. E] kell mennem Fahrenholdthoz. — Miért éppen Fahrenholdthoz? — kérdezte Dlttman. — De papa, hiszen magad Is tudod. Iiogy Fahrenholdt jól ért a műszaki dolgokhoz, a távirányításhoz. Minden szük­séges alkatrészt tőle kaptam! Dlttman felugrott. A Fahrenholdtnál látott drótokra, al­katrészekre, szerszámokra gondolt, a konyhaablakra szerelt távcsőre s a fiatal lány fényképére. Gyorsan lebonyolított egy telefonbe.szélgetést a rendőrséggel, Fahrenholdt volt fő­nökével, aztán felvette egyenruháját, és egyenesen Fahren­holdthoz ment. Fahrenholdt a konyhaablak mellett ült, és kávét Ivott. Dlttmant Is megkínálta egy csészével. A rendőr a szekrény­hez ment, és leemelte a fényképet. — KI ez a lány? — kérdezte az öreget. — Az unokám — válaszolta halkan. — Azaz csak volt. öngyilkos lett. — Igen, most már emlékszem — mormogta Dlttman. — öngyilkos lett Staller egy mulatságán. Benne volt a lapok­ban. És ön ezért bosszút állt Stalleron, távgyújtású bom­bát helyezett el motorcsónakjában. Megtudtam, hogy a rend­őrségen tűzszerész szakember volt. Szóval, most már csak egyet nem értek: hogyan sikerült a robbanószert a csónak­ba helyeznie. — A csónakba helyezni? — nevetett szomorkásán Fahren­holdt. — Hiszen tolókocsiban élek. Húzza csak el a füg­gönyt a sarokban! A függöny mögött egy kis repülőgépmodell volt. — Látja, ez a kis gép harminc deka robbanószert vihet magával. Az ablakból lőttem ki, és a csónak fölé irányí­tottam. Ez az első modell azonban nem volt jó, s a fiatal­ember segített csinálni egy másikat. — A fiatalember? Melyik fiatalember? — Hát az ön fia, Peter. Természetesen nem tudta, miért van szükségem a repülögépmodellre. Amikor felállt, hogy a gyilkosságról jelentést tegyen, e- szébe villantak Fahrenholdt szaval: ..Stallernek, ennek a lelkiismeretlen fegyverárusnak a lelkén sok-sok ember éle­te szárad, úgyhogy egy pillanatra sem bántam meg tette­met. Es egyébként Is, olyan kevés van már hátra életem­ből ...“ szerkesízto űzőn ■ „Két gyöngysuna*! Beküldött versei, sajnos, még nem gyöngyszemek. Nézzünk talán néhány sornyi példát eredeti helyesírásban: „Este mikor ezer csillag ké­szül kigyúlni, / Ilyenkor nagyon )ó reád gondolni / Ilyenkor szeretnék veled kettesben leni, ! S téged kit szerettek soha einem hagyni“, stb. Ez bizony még kevés. Petőfinek ,,.A XIX. szá­zad költőt“ című versét a- Jánlanánk figyelmébe. És persze olvasson, művelje magát — higgye el, az is van olyan értékes, ha vala­ki szereti, érti az Irodalmat, mintha rossz verseket Ír... ■ „Rózsák“; Verseit meg­lepődve olvastuk. Kérjük, küldjön belőlük többet, és mellékeljen hozzájuk egy fényképet és rövid életraj­zot is, hogy olvasóinknak bemutathassuk. Addig is biz­tatásul olvassa el Itt ..Sza­vad“ című versét: Szavad akárhová vezes.sen ' ele­delt lelek és tüzet g fagyra. ' Nyílt ajtók visszaváltoznak erdőkké ' házak fölött pata­kok úsznak ' a falak zajta­lan földre omolnak ami­kor szavad vezet engem.“ ■ „öntelt“: Verseiben nagyon sok a nehézkes, da­rabos, semmitmondó pon­gyola sor. RenEüteg a logi­kai bukfenc is. Egy pélőa talán önt is meggyőzi erről; „Gondolat — ' álmoknak dl- cső vándora ' tedd félre bo­todat...“ stb. Milyen botja lehet a gondolatnak? Bár nem ismerjük az életkorát, mégis inkább azt ajánla­nánk, hogy olvassa a verse­ket! ■ „VMGY“: Versel között néhány sikerülttel Is talál­koztunk. Azok a Jók. ame­lyekben a mondanivalót ké­pekbe sűrítve fogalmazza meg. Ilyen részben az Ars poétika. Szokatlan reggel. E- tüdök, míg az Apám é.s a töbl verse kifejezetten gics- cses, rossz, semmitmondó. Küldjön újabb verseketi ■ ,,TitanilIa“; Vélemé­nyünket verseiről az ön é- gyik verssorával adnánk meg; „Tanulj, ifjú diák!" Még mindig nagyon fiatal, s versein erősen érződnek az olvasmányélmények! NINCS KITŐL TANÁCSOT KÉRNI Nekem i*. mint minden fiatalnak a szerelemmel van problémám. Tizenöt éves vagyok, és szerelmet lettem az egyik tanáromba. Az érzelmeim azonban nem merem bevallani. Több mint tíz évvel idősebb, családos ember, van egy kislánya. Ennek ellenére nem tudom e fejem- hol kiverni. Tudora, hogy ö is szeret, mert ennek mára tanújelét adta. A bizDnyitványomba egyest kaptam tőle. pedig nem érdemeltem meg. Az érán Is mindig engem néz. Nincs senki, akitől tanácsot kérhetnék, mivel a szüleim nem megértöek. Ezért fordulok az olvasókhoz. Ve neve.ssenek ki, tudom, hogy a tanáromba nem lett volna szabad beleszeretni, de szeretem. Kérem, adjanak tanácsol. Jelige: öt szál fehér szegfű FUTKOS A FÉRJEM ÜTÄN Mór jóval túl vagyok a húszon, gyakran mégis kis­lánynak néznek. Nem vagyok csúnya, de nem vagyok szexbomba sem. Férjemnek ez ürügyül szolgál arra. hogy uralkodják fölöttem. Lakásunkkal szemben van egy intemátus, amelynok az egyik nevelője futkos a férjem után. Nemegyszer a lakásunk ajtajánál találtam. Hiába fordultam az igazgatóhoz, panaszomat nem hall­gatta meg. Véleménye szerint beosztottjai azt tesznek a szabad idejükben, amit akarnak. Felboríthatják a csa­ládi életünket is, veszélyeztethetik három gyermek jövő­jét? Jelige; Egy könnycsepp az arcon VÁLASZ TÜCSÖK JELIGÉRE Ha komolyan vonzódsz a fin iránt, csakis a szivedre hallgass. Szerintem a fiú érzékeny, finom lélek. Ha se­gítesz neki, hogy újra ó régi kerékvágásba jusson a szerelme, szép romantikus kapcsolat születhet közötte­tek. Az ne bántson, hogy nem Casanova típus. Ne fe- l«d>(l, hogy nem jómódú család elkényeztetett gyermeke. Kételkedsz a szerelmében, mert sután közeledik. A fiút az is visszatarthatja, hogy te másokkal is kezdtél fog­lalkozni, és így nincs tisztában az érzelmeiddel. Min­denkiben találni hibát. A szeretett ember hibáit köny- iiyen el lehet nézni, sőt sokszor észre se vesszük. Sok­kal szomorúbb a házasság, ha nem szerelemből kötöt­ték. Ha valóban szereted e fiút, a szüleidnek meg kell érteniük, hogy öt választottad. A barétnöidtől jedig so­se kérj tanácsot, mert ritka az olyan barátnő, aki tisz­ta szfvből ad tanácsot. Türelemmel neveld a fiát, hogy reálisabbá váljanak a nézetei. K. P.-né VÁLASZ A KÖZBEN BELESZERETTEM C!mO LEVÉLRE A fiú húrom évig járt ogy lánnyal, és most alighanem kibékülnek. Ha ez a kibékülés nem sikerül? Te csak eb­ben az esetben volnál jő továbbra is? Ha három évig járnak együtt, bizonyára szerették egymást, és ez nyo­mot hagyott a fiú .szívében. Az ilyen kapcsolatot nőm lehet máról holnapra felrúgni. Fiatal vagy, tanulj, hogy célhoz érj. Az idő jő orvosság. Jelige: Csillag VÁLASZ NYÁRI EMLÉK JELIGÉRE Nem tudom, miért akarod fenntartani a kapcsolatot, ha a fiú leveleire kelletlenül, megkésve írogatod a vá­laszokat, a találkozás pedig eleve kényelmetlen számod­ra — egyszóval nincs szükséged rá. Eszerint bármily hűséges, rendes, júravalé a fiú, te nem vagy belé sze­relmes. Ha csak azért akarod őt megtartani, hogy ..tar­talékod“ legyen — jellemtelen vagy. Ne vezesd félre öt! Azzal, hogy alakoskodsz, magadat is megalázod, nem­csak őt. őszintén, kíméletesen írd meg neki, hogy nem látod értelmét szorosabb kapcsolatotoknak, de barátok­ként továbbra is levelezhettek, esetleg találkozhattok Is. Bátran —- mint barát a barátnak — ecseteld mostani érzelmaidet, érzéseidet. I-elkiismeret furdalás nélkül láss hozzá a levélíráshoz. Jegyezd meg: a szerelmet nem lehet erőltetni! Ha józanul gondolkozik, fi is belátja, megváltoztak az érzelmeid, és nem sértődik meg. hogy mindezt tudattad vele. Kendi Mária

Next

/
Thumbnails
Contents