Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-09-02 / 36. szám
8 A VACK fOX Tanla és én Jelen voltunk, amikor Torrey kesztyűjét Pritchard arcába dobta, és kihívta párbajra. — TréfAIsz — mondta Pritchard, és megsimogatta az arcát. — Soha nem voltam komolyabb. Elcsábítottad a menyasz- szonyomat, elloptad az orrom elöl. Ezt nem úszhatod meg szárazon, elégtételt követelek! — Soha nem voltam a menyasszonyod — mérgelődött Tania.-— De bizony az voltál. De erről most nem vitázunk! Pritchard, elfogadod a kihívást? — De hiszen a párbajt már régen Ixítiltották! — Ezt is tudom, ennek ellenére ragaszkodom hozzá, hogy megvívjunk. Ha csak nem vagy utolsó, gyáva féreg. Pritchard elsápadtr — Jól van, esztelen! Legalább annyi elégtételem lesz, hogy lelövöm azt a klepa füledet! — Ez azt jelenti-, hogy pisztollyal akarsz megvívni? — Igen. Vagy van ellene valami kifogásod? — Nincs. — Akkor mondd meg, hol, hány órakor vívunk meg. —Holnap hajnalban az eukaliptuszok parkjában. De szükségünk van egy segédre. Kínén, vállalod? — Nem vagyok hajlandó ebben az ostobaságban részt venni — ráztam meg a fejem. — Hát te, Tania? — .Megörültél? Nincs szükségünk segédre — döntött Pritchard. — Én Ilyen ostobaságot még életemben nem láttam — ingatta tejét Tanla. — Két felnőtt ember a XX. században párbajozni akar! Taniának igaza van —mondtam én is. — Allan — mondta Tanla Prltchardnak, amikor végre Torrey eltávozott nem lett volna szabad megengedned, hogy egy senkiházi így kihozzon a sodrodból! — Ki nem állhatom — lobbant fel Pritchard. — Alig várom a holnapi napot! — Allan — szóltam közbe én is —, alig három hónapja ismerlek, nincs jogom beleszólni az életedbe. De úgy tetszik, egy nagyon lényeges dologról megfeledkeztél. Ha megölöd Tor- reyt ebben az ostoba párbajbajp, gyilkosságért elítélnek, és életed végéig börtönben maradsz. —Eszem ágában sincs megölni. Csák a fülét lövöm át. Ha nem tudnád, remek céllövö vagyok. — Mégsem helyeslem ... — Bízzátok csak ráml XXX Hajnalban hűvös volt a levegő. Ügy döntöttem, mégis elmegyek Pritcharddal. Torrey már várt bennünket. — Nlcsakl — ■ nevetett. — Mégis lesz párbajsegédünk, itt van Kínén 1st — Eltaláltad, öregem. Es most siessetek, minél előbb fejezzük be ezt az ostoba komédiát. A párhajozök fegyvert választottak, háttal álltak egymásnak, én pedig számolni kezdtem. Torrey és Pritchard lépésről lépésre távolodtak egymástól. Torrey nevetgélt, Pritchard elszánt arccal nézett maga elé. Amikor tízig számoltam, ök ketten gyorsan megfordultak és egyszerre lőttek. Torrey arcán csodálkozó fintor jelent meg, a földre zuhant. Odaszaladtam hozzá, és megfogtam a pulzusét. — Halott! — kiáltottam oda Prltchardnak. — Halott? De hiszen ez lehetetlen! Oldalt céloztam. — Ügy látszik, mégsem vagy olyan jó céllövö. mint hitted. Szíven találtad. — Nem akartam megölni, KlHoleöko Viktor Ulttsztráciéja nen, esküszöm mindenre, nem ■ akartam! — Hogy mit akartál, és mit tettél, az két teljesen különböző dolog, Pritchard. Előre megfontolt szándékból történő gyilkosság miatt fognak ítélkezni feletted. — Mit tegyek?! — kapott a fejéhez kétségbeesetten. — Senkinek sem szabad megmondanunk, hogy mit történt, még Taniának sem! Majd azt mondjuk neki, hogy Torrey megijedt és éjszaka elszökött a városból. Egy darabig azonban, a biztonság kedvéért ne találkozz Taniával. — És mit teszünk a holttesttel? — Bízd rám! — De miért segítesz? — Barátok vagyunk, vagy nem? Most menj szépen haza, nyugodj meg. Csak egyről ne feledkezz meg, teremts elő pénzt, jó sok pénzt. Egy csomó embernek fizetnem kell, hogy elhallgattassam őket... — .Adok pénzt, amonnyit a- karsz, csak segíts rajtam! Néztem utána, amint eltávolodott az úton. Torrey felállt, leporolta magát, levette vörös festékkel bekent Ingét, és vigyorgott: — J61 megijesztettük, ml? — kérdezte. — Ez várható volt — mondtam. — Mit gondolsz, mennyi pénzt tudunk klpi-éselni belőle? — Legalább húszezer dollárt. — Háromfelé elosztva sem megvetendő összeg. Hamarosan kereshetjük az újabb áldozatot. — Hogyan Is élnénk meg, te, Tania és én, ha nem volnának Pritchardhoz hasonló naiv emberek — nevettem el magam. Végtelenüi terhes beszélgetés volt. — Az isten szerelmére próbáljon meg már visszaemlékezni, hol dolgozik! — próbáltam társamnak a leikére beszélni, és kutalóan a szemébe néztem. Ö meg közben vörösödön, izzadt, a zsebkendőjével gyöngyöző halántékát törölgetíe, és egyre csak azt hajtogatta: — Nem tudom. Ha agyonüt, se tudom megmondani. Valami hivatal, de az Istennek se .tudok rájönni. hogy milyen hivatal. — Hát jő — mondtam végül —, megpróbáljuk a másik végéről ki- • deríteni. Hogyan került oda? — Protekcióval, természetesen — feleltt gyorsan a boldogságtól szinte repesve, hogy legalább ebben a segítségemre lehet. — Az Iskolatársam egyik barátja intézte el. ' — Mikor volt ez? — Három évvel ezelőtt. — Es mit mondott magának, a- mtkor a munkahelyére küldte? — Azt mondta, hogy szép tiszta munka. — Mit csinál maga ott tulajdcm- képpen? — Az iratokat rakosgatom az e- qylk helyről a másikra, az asztal egyik sarkáról a másikra. JURIJ KOTLjARSKII: NEHÉZ KÉRDÉS — Bz nagyon érdekes lehet. És milyen iratok azok, amelyeket e- gyik helyről a másikra rakosgat? — Mindenfélék. Vannak köztük hosszúkásak meg négyszögletesek is. Akadnak kettős lapok is, de többnyire csak egyes tratlapok fordulnak elő. t — Nagyszerű. És meg tudná nekem mondani, hogy mi van azokra az iratokra írva? — Kedvesem — mondta, és elnéző pillantást vetett rám —, mi közöm nekem ahhoz? Bn soha beléjük se néztem. — Bocsásson, meg, mennyi az ön fizetése? — Százhúsz. — És mért kapja ezt? — hör- kentem rá. ~ Hát nyilván azért, hogy a papírokat az egyik helyről a másikra rakosgatom. — És mit csinálnak a kollégái? — Tudja... — mondta elgondolkodva —, különösebben nem érdekelt a dolog, de úgy gondolom, hogy ezeket az tratokai irkálják alá, mások meg pecsétet nyomnak rájuk. — Mennyi hát akkor tulajdonképpen a maga fizetése? — vetettem közbe csak úgy mellékesen újra a kérdést, — Százas — vágta rá azonnal. — Az el&bb minthe százhúszat mondott volna. ~ Ogy is van. Százhúsz az e- gyík és száz a másik állásomban. — Hogy győzi, mondja? — Hát bizony ugyascsak igyekeznem kell. — Nyilván a másodállást is Ismeretség útján szerezte. — Természetesen. Próbáljon meg valami rendes helyet felhajtani kapcsolatok nélkül. — £.s miből gondolja, hogy az jó hely? — Abból, hogy az is tiszta munka. — Hivatal? — Természetesen. — fis milyen hivatal? A szemét égnek emelte, a szája szélét rágta, majd sajnálkozva kl- jélentette: ~ Hát azt meg nem mondom magának. Még csak két éve dolgozom ott, s eddig nem volt rá időm, hogy utánakérdezzek. — Milyen munkát végez a második munkahelyén? — Ugyanolyat, mint az elsőn. Az egytk helyről a másikra rakosgatom a papírokat. — Pontosan ugyanolyat? — kapaszkodtam bele ebbe a lehetőségbe. — Van közte valamilyen kii- lűnbség? — Csak annyi, hogy ott még kevesebb a munkám, így aztán azzal töltöm az időt, amivel tudom. Néha az utcában elhaladó autóbuszokat számolgatom. Olyan útvesztőbe kerültem, a- melyből sehogy se találtam kiutat, így hát elhallgattam. A dolog azonban nem hagyott nyugodni, hát még egy utolsó kísérletre szántam rá magamat: — De kedves barátom, próbáljon meg valahogy visszaemlékezni rá, hogy hol dolgozik. Együttérző, kedves tekintetet vetett rám, és így szólt: — Nem gondolja, hogy teljesen lényegtelen, hol dolgozom? Szavait végiggondolva, igazat kellett neki adnom. —tó— fordítása • „Dark Rose-s“; Ogy é- rezzük, jó úton jár. Látásmódja letisztult, egyéni. Képet látlatóak. A Feléd, Vázlatok, Tavasz, Mégis megvtr- radt és a cím nélküli versét közöljük. A képverse Is érdekes próbálkozás. Ha van belőlük több, küldje be a- zokat is. Ugyanúgy szeretnénk látni több fordítását Is. Várjuk jelentkezését! • „Nyíló rözsák“: Egyelőre sok-sok tanulást, olvasást ajánlanánk. Verseiben ugyanis rengeteg a pontatlan, pongyola, logtkátlan sor, kifejezés. .Amíg a kinek, miért, mit, hogyan kérdések!« nem találja meg a pontos választ, addig az ön földje csak ocsút terem. Néz zünk néhány logikátlan sort verseiből: „Szenvedek, mert gyötör a szerelem Koplalok mert nincs mit ennem, / Szememben félelem, mert tudom, hogy nem szeretsz Homlokomon halál, mert tudom, hogy elhagytál.“ Hát ha tudja, hogy nem szereti önt. miért lepődik meg mégis azon. hogy elhagyta? A szemében félelem, a homlokán halál? Szóval az ember csak lész letekben múlik kt? Több figyelmet és több fegyelmet! • T. B. katona: A szándék nemes, de szándékból csupán még jó vers nem született. A „tendenciának nem .szabad kilógnia a mű bői. A tanulságnak magától kell előragyognia Mihelyt tendenciózus valami, ellent- nvondiást kelt és szinte utálatos“ — mondja Gárdonvl Géza. Nos, talán ajánlatos volna megfogadni a íaná csőt: nem mindenről lehet, szabad és kell verset írni... • „Jolán 72": Egyik versében így ír: „Az élet. mint egy süvítő golyó, ' száguld a kék messzeség ölén. Majd a táncoló nimfák közt folyó ' puha, selymes tündérek vizén ' megáll — és marad.“ Ugyancsak kemény vizük lehet a puha, selymes t;ndéreknek, ha még az é- let süvítő golyója !s megáll rajta?l Tanuljon! Válasz Laci jeUgé^re Ha szereted gyerekkori játszótársadat, vedd feleségül. Szüleidnek magyarázd meg, hogy ezt a saját boldogságod érdekében teszed. Nem írtad meg. hogy Tőnek akarsz e menni, vagy csupán az bántja a szüléidét, hogy messziről hozod a lányt. Akárhogy van is, egy őszinte beszélgetés után nem fognak akadékoskodni. Különben is a távolság manapság könnyen leküzdhető. A leveledből azonban nem „lobog ki“ az őszinte szerelem lángja. Egyrészt azért merek erre következtetni, mert nincs bátorságod a szüleid előtt kiállni szándékod mellett. Másrészt lelkiismaretfurdalás, szánalom csendül ki a soraidből. Ha e szerelmed nem elég mély, arra nem lehet boldog házasságot épiteni. Magad is bevallód, hogy tétovázol. A szerelmesek nem ismernek leküzdhetetlen akadályokat. A lány valóban nem torpan meg: öngyilkossággal fenyegetőzik. • Ha komolyan gondolja, ez rossz előjel, bár szerelméről fesz tanúbizonyságot. Az a baj, hegy nem törődik a te érzéseiddel, boldogságoddal, s rád akarja kényszeríteni magát. Még ha puszta fenyegetésnek szánta Is az öngyilkosságot, akkor sincs llenne női büszkeség. Megalázza magát «- lőtted. E szempontból nem csodálkozom, hogy tétovázol. Vagy talán valami oka van a türelmetlenségre? Neked tudnod kell, hogy micsoda. Ha szereted, nem kellett volna más lányok után szaladgálnod. Azt ajánlom, hogy előbb tisztázd az érzelmeidet. Ha meggyőződtél róla, hogy szereted, látoga.sd meg, és ve.sd fel neki házasságiak lehetőségét. Ha nem szándékszol feleségül venni, akkor is keresd fel személyesen, és beszélgess el vele őszintén. Ez nehéz lesz, de el ne miilaszdi Egy fiúért — bármilyen tökéletes is — butaság az életet eldobni. Ne kárhoztassátok magatokat boldogtalanságra — ezt magyarázd meg neki. Barátságtokat őrizzétek meg továbbra is, de ne ígérgess a világba. Kendi Mária, gimnazista Válaszok Ártatlan fzuska jeligére En is tizenhat éves vagyok. A leveled nagyon felháborított. hagy a nálad IS évvel idősebb főnököddel és katonákkal volt viszonyod. A véleményem az, hogy akinek ilyen a mfiltja, az nem érdemli meg egy rendes fiú szerelmét. Jelige; U. G. Te nem a szerelemben cMlódtál, hanem a szeznális élményben, hiszen a leírtak alapján te sose voltál szerelmes, csak e testi élményt kerested. Most ss az bánt, hogy a fiú nem szeret eléggé, hanem hogy nem elég helemenős. Az ez érzésem, hogy • történtek ellenére, most szeretnél jó partit csinálni. Jelige: Sose halunk meg Nem szégyened az egész ország tudtára adni, hogy már gyetek korodban elve.sztetted a becsületed? A ta iinlással kellett volna törődnöd, nem a szerelemmel! Talán nincsenek szüleid? Nem volt senki, aki a jó és helyes útra irányított volna? Túl könnyelműen ve.szed az életet, és meggondolatlan vagy. Térj helyes útra! Jelige: Egy a szívem, egy a párflm Válaszok a Tini-szerelem című levélre •Amikor a leveled olvastom, nevetnem kellett. Kicsit furcsán hangzanak a csalódásaid. Négy lányban csaléd- tál, de még többen is csalódni fogsz, hiszen fiatal vagy. Fiatalok a lányok is. Természetes, hogy szeretnének szérakezni, és nem akarják lekötni magukat. Bánat helyett szórakozz te is! Próbáld a lányokat kiismerni. Ha Kati menni akar, engedd. Legfontosabb feladatod a tanulás. Jelige: 17 éves lány, .AMca Problémád csak önkritkiával oldhatod meg Erőszakkal nem tarthatod meg magadnak Katit. Mi lehet az oka, hogy megfutamodnak tőled a lányok? Az se mindig helyes, he nagyon kimutatod a szerelmedet. Vagy csak játszanak veled? Ezt ne engedd! Azt sem értem, hogyan tudtál annyi lányt őszintén szeretni. Nagyon vágyódsz a szeretetro, s ezt ki Is mulatod. Fröbálf n- ralkodni magadont Viselkedj a lányokkal szenil>en természetesen, s ne vedd annyira a szivedre, ha elhagynak. Eljön az a lány, aki őszintén fog téged szeretni. Jelige: Kati
