Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-25 / 9. szám
9 t ^ Gyermekláncfűtől sárga ott a rét II 3 Szlovákia fővárosának szívében van egy utca, a- melyet Szabó Istvánról neveztek el. Párhuzamos a szomszédos, Steiner Gáborról elnevezett utcával. Korántsem véletlen ez a párhuzam: Szabó István is élharcos kommunista volt, s mint annyian, ö is az életét áldozta az ügyért. Mauthausenban halt meg harminc esztendővel ezelőtt. Ha Szabó István életben marad, sosem láttam volna sírni a lányát. De most látom a visszB'taTtlMtatlan könnycseppet. Fél perce sdncs még, hogy megtudtam; eir az asz- szony egy marék földet értz a lakásában. Egy marék földet, amelyben apja holttestének egy porszeme Is ott van valahol. De csak a holttestének, mert szelleme élő eszmeként van jelent ebben a lakásban. És nemcsak a lakásban, az országban Is. Mint annyi hős halott szelleme. Szabó Terka a bratislaval Bábszínház művésznője Maut- hausenböl hozta ezt a földet. Annak a rétnek a földjéből való, amely az egykot?! haláltábor helyén virít. Azt mondja, sosem látott annyi sárga gyermekláncfüvet, mint ott, azon a réten. Millió örökmécs- ként vUágftanak. És monda ni sem kell, hogy ez az asz szony sosem volt még olyan szomorú, mégis otyan erős mint ott, azon a réten. Nyolcesztendös volt, amiko-r utoljára látta az apját. Apját, Szabó Istvánt, akiből árvagye- rekként nevelt szabóinast a nagybátyja. Aztán a szegény szabólegény Léváról — nelsl- vágott a világnak. Bratlslavá- ba jött. 1928-at írtak, s ö tizenkilenc éves volt. A városban nem kellett sokáig keresnie a helyét, hiszen tudta, hogy hová, merre menjen: arra, ahoil a kevés kenyéren élők, az Igazibb világról ál- modók, a sokgyerekesek, a lakástalanok, a munkanélküliek élnek. Akik kommunisták, és aktk azzá lesznek. Proletár vol/t ő is, mint azok olyan sokan. Azonnal bekapcsolódott a kommunista fiatalok mozgalmába, tagja lett a Proletár Testedző Testületnek, a Vörös Barátságnak, a Vörös Szakszervezetnek, ott volt mindenütt, ahol visszaiojtott, de igaz szellem munkált az emberek szívében, tudatában. És azonnail olvasni, tanulni kezdett. A marxizmusról, le- ninlzmusról többet akart tudni, mint tudott, mert a legelején világosan tóttá, hogy az eszmeiség a haiTC legerősebb fegyevereinek az egyike. Néhány év leforgásán belül Szabó István szavára hallgattak az emberek, s mint a mozgalom számos vezetőjében, teljes hittel bíztak benne is. Megválasztották a Vörös Barátság elnökévé. Vezetése alatt felilendüilt az élet a szervezetben, megszaporodott a tagság, megszaporodtak a párttagok. Előadások, sportesemények követték egymást, munkáskórusok alakultak, színjátszó kör létesült, és igazi szeUeml-polltikai pezsgés töltötte meg a Duna utcai Munkásotthon helylsé^geít. Mindez másféle célt is szol gált; azt, hogy a rendőrség vizslató szeme előtt kultúrte vékenységgel leplezzék a po lltlkad szervezkedést. így ke rü'lt aztán sor nemegyszer ar ra Is, hogy az akikor páresz tendős Térkát, aki nagyon szeretett szavalni, folngratták a színpadra: „Szavalj gyorsan, mert jön a rendőrség!“ A kedves véletlen később mtt hozott? A Bábszínház, a- melynek az egykori kislány immár több mint húsz esztendeje vezető művésze, ugyanabban az épületben van, ahol egykor a Munkásotthon működött, ahol először lépett színpadira. De alig nőtt akkor nagyobb ra a kislány, szüleit letartóztatta a rendőrség, mert az é desanyja is harcos kommunista volt. Édesapja ekkor a CSKP helyi szervezete vezeSzabó István tőségének tagjaként tüntetéseket vezetett, fasiszta mani- fesztáciőkat zavart meg az elvtársaival, hallgatott moszk val pártiskolát, éhezett, tül volt néhány kilakoltatáson, s két kislányával, feleségével egy zabos! fabódéban húzta meg magát. Sót, akkor már lőtt sebet Is szerzett. — Én meg a nővérem ár- vabázba kerültünk Szeren cséré csak két hónapig voltunk ott. Apácák ügyeltek ránk, és persze vertek is. A gyerekek közül sokan meghaltak. Fertőzések, elgyengu lések, tUdőbaj. Emlékszem a kórház ablaka alatt lesciked tünk, szedtük fel a kidobált csontokat, penészes kenyeret Utána még tíz hónapig — már otthon — egy, az elvtársak által megbízott asszony viselte a gondunkat. Sajnos, ő is rosszul bánt velünk. Egy év után aztán anyámat kiengedték a börtönből. Megállt az ajtó előtt, s nézett mint az eszelős. Felsikoltottam: é- desanyám, mit csináltak a szemeddel! Mert anyám kék szeme a börtönben átváltozott, elszintelenedett. Örökké megmarad bennem az a pillanat... Szabó István pedig a bör- tönbem sínylödötit. Kínozták, vallatták. Férfiasán, Igaz kommunistaként viselkedett. Semmit sem tudtak meg tőle. A- mtt vállalóknak mondott, az szinte krédóvá vált a börtön társai között; „Maguk rend örök, én meg kommunista vagyok. Nincs egymással tár- gyalnivalónk! Ha vannak ellenem bizonyítékok, ítélkezzenek. Kihallgatásra akkor úgysincs semmi szükség.“ Két esztendeig tartó vtzsgá lati fogság után számos elv társsal együtt ítélték el öt is. A fasiszta bíróság döntése; tizenkét évi tég.li.áz. 1943-at írtak. Felesége a -tt gyerekkel sínylődött, reiiegett Az elvtársaá segíleiisk, vigasz- lal'ták. Szabó István pedg ta- nuilt a börtönben. Tiltott politikai Irodalmat olvasott, elv- társaitól és nyelvkönyvekből németül, szlovákul tanult, és tanított, terjesztette az eszmét. A börtönévekrö! meg atiii utána következett, egy cella társával, elvtársával beszél gettek. 0 szerencsésen életben maradt, Scholcz István nak hívják, ö is a párt régi harcosa. — igaz kommunista volt szegény. Becsületes módsze rés, következetes ember. Kemény és kitartó. A családjáért reszketett Arvagycrek volt, akárcsak a felesége 1943 januárjában kezdett szivárogni a hír, hogy a szlovák fasiszta kormány kiad ben niinket a németeknek. A fegy- ház második emelete már a Gestapáé volt. Rövidesen be is következett a szörnyűség: minket, politikaiakat felszál- litottak a második emeletre. Kiadtak bennünket. Mindenki tudta, hogy ez mit jelent. Február l9-én reggel ötkor névsorolvasás következett az udvaron. Előállt öt fedett D élelőtt tél tizenkettő felé bekanyarodunk a snricei (söi-egi) szövetkezet szőlészeti és gyiiniölcsészeti részlegének új épületéhez Lányok és asz- szonyok liajlonganak a havas domboldalon a sző'lösorok között. Vezetőlük Agócs Barna a Gyümölcsös a Medvesalján Alabán Éva javítóműhelyben tartózkodik. Idegesen veregeti cigarettájá ró; a hamut — Mi baj? — kérdem tőle — Ogv feldühítettek az asz szonyok, hogy kénytelen vol tara lejönni. Előtte fönt voltam a fiúknál, egész délelőtt csak két lyukat tudtak fúrni a ke ménv talajba aztán amikor már úgyis ideges az ember még az asszonyok is nekláll nak veszekedni. Egyik-másik azt hiszi, hogy különbséget teszek köztük. Pedig hál. szó ssin lehet róla... Az asszonyok közül néhá- nyan még messze fent járnak a szölosorokban, mások pedig máir a vé,gén csipegetik kerti ollóval a venyigét. Az egyik asszonyt le szeretném fényképezni, de erélyesen visszautasít. Valóban nincs könnyű helyzete közöttük a fia tál, pár évvel eizelőtt végzett szőlészeti szakembernek, — Mindig Ilyen paprikásaik? — kérdem. — Hát, megesik, de hogy ennyire elszabadult volna valaki, mint ma, az még nem fordult elő. .A szövetkezet többi vezetője a járáson vám, az Idei tervet mentek egyeztetni. Azt Is pél dául, hogy az Idén újabb száz hektár szőlőt telepítenének. .Az asszonyok közben leballagtak ebédelni. Alabán Éva, a csoport egyik legfiatalabb tagja nem tartott velük, szorgalmasan nyesegeti egyedül a tőkéket. — Fogyókúrázik — kérdeii’ tőle, amikor felérek a dombo‘ dalra — Nem! Soförvizsgára me gyek, szeretnék korábban ha zainenní, és ezért „húzok“ rá egy kicsit — magyarázza meg magányosságát, majd megmii tatja, hogy hogyan és mit kel! lenyesnl a szőlőtőkéről, hogy az gazdag termést adjon. — jől végzi? — kérdem A- gócs Barnát, és ő rábolínt, majd elmondja, hogy vele és a többi fiatallal nincs Is baj. Mire leérünk az új épületbe, az asszonyok már elfogyasztották az ebédet, egyik-másik papucsra vetkőzve matat az öltözőben, tisztogatja a ruháját, vakarja csizmájáról a sarat. A nap szépen süt, talán va lamivel a nulla fölé is emelke dett a hőmérő higanyszála, de azért nem a legkönnyebb a munka. Mire a nők fölérnek a domboldalra, kllószámra ragad a sár a csizmájukra. De mit lehet tennt? Ez van, mondják, majd ho2»át€sztik, a zért az sem elvetnlvaló, hogy állandóan a szabad levegőn le hetnek. Tavasszal, nyáron, de ősszel mindenért kárpótolja ö két a természet. — Csak telepítsenek még so kát — mondják —, legalább lesz munkánk. A söiegi szövetkezet eddig száz hektár szólót, nyolcvan hektár őszibarackot, sárgabarackot, valamint különféle al mafajtát telepített, és elárul ják, hogy még nagy terveik vannak, mert vagy hétszáz bek tárral szeretnék növelni az ed digl területet. És akkor — mint már most is - nemc.sak a hely beliek, hanem a Madvesalja környéki falvakból is sok asz szony talál majd munkát a sző lős- és gyümölcsóskertjükben A finom gyümölcsről, szőlőről nem Is beszélve... Németh István Wehrmacht-teherautó, s fel- parancsoltak rójuk. Minden plátón ötven ember és öt könnyűgépfegyveres SS ült. A külvilágból semmit nem lát- tunck de tudtuk; valamelyik németországi koncentrációs tábor felé megyünk. Három óra autózás után mint villámcsapás szántott keresztül a konvojon néhány gépfegyversorozat. Tudtuk, hogy repülőgépről lőnek bennünket. Az első sorozat ntán a németek leugráltek, fedezékbe vonultak, de azt ordították, hogy ha mi rabok elhagyjuk az autói, szitává lövik mindenki fejét. A második sorozat u tán mégis leugráltunk. Láttuk, hogy az angol-amerikai haderő amerikai felségjeiű gépei támadnak. Mélyrepülésben jöttek. Ötször szántottak végig rajtunk. Később kiderült, hogy a közelben vonuló magyar katonai konvoj tartozékának véltek bennünket a repülők, azért támadtak. Huszonnégy elvtársunk ottmaradt. Holttestüket velünk rakatták fel az autóra. .Mind nyáján kommunisták voltak, sokan az illegális kommunista párt vezetői. A halottakkal meg a negyvenöt sebesülttel együtt vísszavezényel- tek bennünket a melki koncentrációs táborba, amely tulajdonképpen a manthauseni- hez tartozott. Osoha elvtárs a kezében vitte a gyomrát. Sza bő elvtársnak a sarkát ron csolta szél egy robbanó go lyó. így a halottakkal meg a járóképtelenekkel együtt Melkben maradt. Minket mauthaiisenbe szállítottak. Nincs erőm leírni azt a szörnyűséget, ahogyan bántak velünk... A járóképtelen sebesülteket egy huszonhármas számmal jelölt épületbe zárták. Két hét múlva, amikor az elvérzett, éclen-szomjaji pusztult hősökre a fasiszták ajtót nyitottak, borzalmas látvány támltetott ©léjük. Csakhogy nekik ez nem volt boríjasztó. Az oszladozó hullák közt volt Szabó István holtteste is. — A kemence és a kínzó- kamrák falán, ahol apámékat elégették, ma is láthatók a vérfoltok. Igen. kétszer jártam ott. Hívtam anyámat is, .szegényt, de ö nem akart eljönni. Talán túl sem élte volna a látványt. Pedig mondtam neki: Mama, gyermekláncfűtől sárga ott a rét. KESZELI FERENC A csoport fiataljai A MTon Tcßvetlcezö Vfíítgtf- júsági és Diáktalálkozó Nemzetközi Előkészítő Bizottsága 1975. február 15-én befejezte ülését Berlinben. A tanácskozáson végérvényes határozat született arról, hogy a XI. Vlláglfjúsági és Diáktálál kozót 1978-ban a Kubai Nép- köztársaság fővárosában. Havannában rendezik meg. A VlT-ek történetének egyik legjelentősebb döntése hangzott el Berlinben, hiszen most először tartják majd a Vtláglf- júsági és Diáktalálkozót nem európai kontinensen, hanem a világ legfiatalabb szocialista országában. Abban az országHavanna lesz a XI. VII házijjazilája I ban, amely az Egyesült Álla- I mok szorító gazdasági és kaío- '■ nal blokádján belül is olyan j hősi elszántsággal és fózansag- I gal építi jövőjét, mint ahogyan ■ azt tizenhat esztendővel ezelőtt j kivívta. I A Demokratikus Ifjúsági Vt- j lágszövetség IX. várnai közgyü- I lése nem alaptalanul határozta ! el, hogy a XI. VIT Előkészítő ; Bizottságának Havannát javasolja a következő nagy találkozó színhelyéül. Ebben az országban dolgozik ugyanis a szocialista országok legfiatalabb kommunista ijjúsági szövetsége. az Union de los jovenos Communlstas de Cuba, a Kubai Népköztársaság egyik legrangosabb társadalmi szervezete. Olyan fiatalok a tagjai, akik a forradalom fegyveres harcából ugyanúgy kivették ré■ szűkét és hősiesen helytálltak, I mint ahogy részt vállalnak az út szociaiisla társadalom építéséből Is. Alig hallgattak el a fegyverek, elkezdődött a kubai nép írástudatlanságának a felszámolása. Az ország fiatalsága nagy odaadással és áldozat- készséggel vette ki részét ebből a rendkívüli feladatból, mint ahogy az iparosítás, a kulturális felemelkedés és a forradalmi nevelés feladatából is. A kubai Ifjúságnak abban is része van, hogy népe az igazi szocialista nemzetköziség szellemében él, építi hazáját, és erősíti kapcsolatait a baráti országokkal meg a világ haladó erőivel. A Kubai Népköztársaságnak nem csupán a történelme fiatal, hanem lakosságának több mint a fele húszévesnél fiatalabb. A Kubai Kommunista If- júsági Szövetség közel kétszázezer tagot számláló frontja létszámban ugyan nem nagy, de annál erősebb. Sorai állandóan gyarapodnak, ahhoz, hogy valaki a szövetség tagja lehessen, Igazi kommunista jiatal- kéni kell dolgoznia, tanulnia és építenie hazáját. Ezek a fiatalok valóban ott tevékenykednek az élet nagy átalakulásának minden területén. A kubai mezőgazdaság rekonstrukciója nélkülük ugyanúgy elképzelhetetlen, mint a ma már rendkívüli eredményekről számot adó lakásprogram megvalósítása és a szocialista haza védelme. A Batista-rezsim terhes örökségének felszámolásában szintén nagyok a kubai fiatalok érdemei Tanulnak, dolgoznak, építik hazájukat, erősítik szövetségüket, és tudják, hogy oda belépni, ott megbecsült tagnak lenni csak igazi kommunista erényekkel lehet. Azt is tudják, hogy az ehhez a tömegek támogatására van szükség. A szervezet cél fa, hogy az ország ifjúságának a jelét megnyerje. Az. hogy a kubai ifjúság legyen majd Í97B ban a VIT há- zignzddfa. világszerte nagy 'összhangra talált már akkor, imtknr még csak tavaslat volt. Ez is az oka, hogy aztán Bér- llnhen a tanaslatból döntés lett. Vár hát bennünket a napfényes Havanna, a világ egyik leqszebb városa. Aligha voll enné! csábítóbb színhelye a Vtlágiijúsáqt Találkozónak. De a csodás egzotiku mon túl is elsősorban a barát Ságot, a testvériségei találjuk a legvonzóbbnak, amely bennünket olyan régen és olyan erősen köt a kubai néphez —kszl—