Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-02-18 / 8. szám

A SZOVJET HADSEREG NAPJÁRA A béke őre A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után a szovjet kormány első teendője az volt, hogy mindjárt másnap elfogadta a békéről szóló dekrétumot. Ebben felajánlotta az összes hadviselő országnak, hogy azonnal kössenek fegyver- szünetet, és kezdjenek béketárgyalásokat. A német hadveze- töség azonban 1918. február 18-án megszegte a fegyverszü­netet és támadásba lendült. A rosszul felszerelt, de hallatla­nul lelkes és elszánt forradalmi Vörös Hadsereg hősiesen visszaverte a támadást. A párt és a szovjet kormány kiadta a jelszót: „Veszélyben a szocialista haza“. A munkásosztály erre azzal válaszolt, hogy hatalmas forradalmi lendülettel szervezte a Vörös Had­sereget. Az új hadsereg, a forradalmi nép hadserege február 23-án Narva Pszkov alatt nagy csapást mért a hitszegő né­met hadseregre. A győzelem tiszteletére február 23-át a szov­jet hadsereg és haditengerészet napjaként ünnepük. A fiatal szovjet hadsereg a megszállók és a hazai fehér­gárdisták ellen vívott harcokban megedződött, ahogy monda­ni szokás, menet közben elsajátította a hadvezetés tudomá­nyát. S nem is akárhogy. Erről a második világháborúban tett tanúbizonyságot, jóformán egyedül viselte a német fasiz­mus elleni harc terhét, mégis megsemmisítő csapást mért a náci hadseregre. Felszabadította fél Európát, így hazánkat is. Közben természetesen az elavult szablyákat korszerű fegy­verek váltatták fel. Ma a szovjet hadsereg a világ legjobban felszerelt, roppant erőt képviselő hadserege. Földön, vízen és levegőben képes szembeszállni bármely támadóval. E had­sereg puszta létezésével kedvét szegi minden egresszornak egy megfontolatlan támadástól. Nemcsak a hatalmas or.szág biztonságát védi, hanem az egész szocialista tábor békéjének záloga, a világbéke rettenthetetlen őrs. P. L. Angola 1375. november 11. A portugáliai Alvor üdillohelyeii megszületett a történelmi döntés: Angola 1973. november 11-én el­nyeri függetlenségét. A tárgyaló­asztalnál tanácskozó delegációk összetétele eleve érzékeltette, hogy eddig is végtelenül nehéz volt eljutni, és ezután sem lesz könnyű továbbhaladni. Az új Por­tugália képviselőivel szemben u- gyanis nem egy, hanem három fel- szabaditási mozgalom képviselői üllek. A legnagyobb és legtekintélye­sebb köztük két.ségtelenül a mar­xista irányvonalat követő MPLA (Angolai Népi Felszabadítás! Moz­galom) Agostinho Netóval, a költő- filozófussal az élen. A második legnagyobb mozgalom a FNLA, a- melynek vezetője Holden Roberto (Angolai Nemzeti Felszabadllási Front). A 40 éves jonas Savimbi vezeti a UNITA nevű tömörülést (Nemzeti Unió Angola Teljes Fel­szabadításáért). A FEHÉR BLOKK Az MPLA magáénak mondhatja a progresszív afrikai országok (Tanzánia stb.) rokonszenvét, Hol­den Roberto Mobutu elnök jó ba­rátja, és székhelye sokáig a zairei főváros, Kinshasa volt. Aggasztó­nak tűnik, hogy inkább törzsi, mint politikai bázisa van. Angola északi népcsoportjaira támaszko­dik. Jonas Savimbi Unitájánál még ilyen megállapítás is kockázatos lenne, ennél a mozgalomnál sem miféle irányzat nem kristályosé dott ki. A jelek szerint inkább ar lói van szó, hogy Savimbi tudató san a mérleg nyelvének szerepé re készül, meglehetősen ciniku­san, és nem ügyetlenül. Már csak azért sem, mert a mostani és az elkövetkező egy-két évet magában foglaló időszak kétségtelenül ko­Fsbruár 21-éii emlékezik meg ar. egész világ haladó népe a gyar­matosítás elleni harc és a gyar­mati sorban sínylődő ifjúsággal való szolidaritás világnapjáról. Bár az utóbbi években egész sor ország vívta ki függetlenségét, a gyarmatosítás továbbra is a XX. század szégyene marad. Napjaink­ban 25 millió ember, a föld egész lakosságának egy százaléka él még gyarmati Igában. Pedig már december közepén múlt 14 éve, hogy az ENSZ-közgyülés nyilatko­zatot fogadott el a gyarmatosítás felszámolásáról. „Népek idegen uralom alá ren­delése az emberi jogok alapvető lábbal tiprása“ — áll többek köl zött a nyilatkozatban. A dekolo- nizálás problémái az ENSZ-köz­gyülés legutóbbi ülésszakának is állandó napirendi pontjaként sze­repeltek. A világ haladó szellemű ifjúsá­ga mindig egy emberként támo­gatta a különböző népek felszaba­dító mozgalmát. Nem véletlen, hogy 1956-ban ép­pen a Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség nyilvánította február 21-ét a gyarmatosítás elleni harc moly játéklehetőségeket biztosit Angolában egy ilyen „harmadik erőnek“. Ennek több lényeges oka is van. Az egyik az, hogy a többi portugál gyarmattól eltérően a fe­hérek lélekszáma itt nem elenyé­sző, hanem megközelíti a tíz szá­zalékot. Csaknem 700 ezer olyan emberről van szó. aki mindeddig a gazdasági és politikai kulcspo­zíciókat birtokolta, ráadásul zöm­mel Afrikában született, és ha a maga módján is, de Angolát tart­ja igabi hazájának. Algériai vagy kongói típusú tömeges távozá­suk megoldhatatlan dilemmák elé állítaná az új angolai vezetést, bármilyen legyen is az. Ezért nemcsak magasröptű ide­álok, hanem nagyon is pragmati­kus megoldások jegyében szület­hetett meg Alvorban a megálla­podás egyik pillértétele, amely ki­mondja: minden Angolában szüle­tett személy a bőre színére való tekintet nélkül az ország állam­polgára. Az pedig, aki nem ott született, szabadon dönthet ál­lampolgárságáról. Az érem másik, de az előbbi fontos tényt dialek­tikusán kiegészítő oldala, hogy ezúttal az anyagország gazdasá­ga sem birkózna meg egy töme­ges visszaáramlással. Bárhogy a- lakul Angola jövője, ezzel a mind gazdasági, mind politikai és katonai értelemben rendkívül e- rős fehér blokkal átlagon felüli mértékben kell számolni. Nem vé­letlen. hogy a függetlenség bizo­nyossága ellenére eddig mindösz- tze 15 ezer fehér távozott, és ez a folyamat nem gyorsulóban, ha­nem elapadóban van. KABINDAI KÍSÉRTÉSEK A másik fontos angolai sajátos­ság az ország óriási mérete és rendkívüli gazdagsága, amely — ás a gyariuati sóiban sínylődő if­júsággal való szolidaritás világ­napjává. A tavalyelőtt lezajlott X. Világifjúsági és Diáktalálkozó is zászlajára tűzte a mindennemű el­nyomás elleni harc jelszavát. A Demokratikus Ifjúsági yilág- szövetség az elsők között küldött orvosokat a függetlenné nyilvání­tott portugál gyarmat, Guinea Bis­sau megsegítésére. Az Idén továb­bi anyagi támogatást és szakem­beri segítséget meneszt Guinea Bissau és Mozambik felszabadí­tott területeire. Legszentebb kötelességünk, hogy minden erőnkkel segítsük felszá­molni a gyarmati rendszereket, le­mosni az emberiség e szégyenfolt­ját. Ezért jó, ha a rohanó életben legalább az év egy napján megál­lunk, és elgondolkodunk azoknak a sorsa felett, akik még nem tudják, mit jelent szabad ország­ban élni. Az utóbbi időben megindult már egy bizonyos folyamat a gyarmati rendszerek felszámolására. Erről szól az alábbi cikkünk. a Neue Züricher Zeitung elegáns fogalmazása szerint — „mindenfé­le külső és belső kísértést jelent“. Helyzete ennyiben hasonlít a mi­napi Kongóéra — annyira hason­lít, hogy Angolának méris megvan a maga Katangája. Kabinda tartomány napi 150 000 hordó olajat (1 tonna mintegy 6 hordó) ad a parti részekre, ame­lyet pillanatnyilag az amerikai Gulf Oil termel ki. Vannak olyan ellenőrizhetetlen hírek, hogy az it­teni szeparatista mozgalom — többek között — zaiiei támogatást élvez... De talán éppen e katangai precedens tanulságai nyomán sem a külső, sem a belső kísértések nem bizonyultak olyan nagynak, hogy a kabindai kérdés komoly nehézségeket okozzon az új ango­lai vezetésnek. LÁNCREAKCIÓ Problémák vannak és lesznek, de Angola függetlensége mindezek ellenére máris tény. Ez a tény pe­dig rendkívül jelentős láncreak­cióhoz vezethet Afrika egész déli részén. Első pillantásra érthetet­lennek tűnik, miért fordult el Vor- ster, a rhodésiai Smith-rezsim tá­mogatásától. Nos, a válasz erre is egyértelműen a portugál gyarmat- birodalom összeomlása. Elsősor­ban ezért határozott Pretória úgy, hogy a saját rezsimje meghosszab­bításának oltárán feláldozza Sa­lisbury! — és a jelek szerint e- setleg Namíbiát. Ha az alvori és több korábbi döntésnek csak ez lenne az eredménye, már ez is történelem. De ennél is jóval több­ről van szó. Arról, hogy 1973. november 11- én a fekete kontinensen hivatalo­san is véget ér az első gyarmat­birodalom fél évezredes, szenve­désekkel teli korszaka. H. E. NÖ A FÖLD TÉRFOGATA MEGÁLLÍTJÁK A KASPI-IENGER APADÁSÁT Több tervet dolgoztak ki a Kaspi-tenger vízveszteségé­nek pótlására. Az erősen pároilgó temger vízszlntje sokat csökkent 193Ü—1941 között és — viszonylag kisebb mér­tékben — az 1952—1970-es IdösMkban. Néhány szakértő szerint egyes északi folyők vizéből kel­lene pótolni a veszteségét. A leggazdaságosabbnak az az elgondolás tűnik, amely szerint a Pecsora folyóból a Rá­mán és a Volgán át évi harminc köbkilométer vizet vezet­nének a Kaspi-tengerbe. Egy másik terv szerint az Onyega- tőból, a volga-balti csatoirnán keresztül évi öt köbkilomé­ter víz, más északi tavakból és folyókból nyolc-iküenc köb- kilométer víz juthatna el a Kaspi-tengerbe. AZ ELŐÍRTNÁL KISEBB légnyomású gumik veszélyt je­lentenek, különösen a kanyarokban és fékezéskor. Sok köz­úti balesetet lehetett volna elkerülni, ha csak valameny- nyivel több levegő lett volna a gumiban. Legalább havon­ta ellenőrizzük a légnyomást. Figyelemre méltó a Volks­wagen Müvek abroncs-szakembereinek, technikusainak a gumik légnyomásával kapcsolatban végzett vizsgálatsoroza­ta. E szerint, amennyiben huzamosabb ideig a szükségesnél 20 százalékkal kevesebb levegő van a gumiban, egyhar- maddal csökken az álettartama. A Föld térfogata fokoza­tosan nő. A világ, a világ­egyetem klsebbedlk. A ne­hézségi elő alig észrevehe­tően, mégis állandóan csök­ken. Shapiro amerikai aszt- rofizikus a bolygórendsze­rünkben keringő Venus és Merkúr pályája és forgásse­bessége változásainak méré­séből következtet így. Téve­désről már csak azért sem lehet sző, mert az új, pon­tos mérési módszerek és mérőeszközök a bolygóközi távolságoknál egy méternél nem sokkal nagyobb elté­rést is kimutatnak. A közelmúltban felkérték dr. Pascaul Jordánt, az el­méleti fizika hamburgi pro­fesszorát, a kvantumfizika egyik megalapítóját, hogy tartson asztrofizikai tárgyú előadást. Jordan a követke­ző témát választotta: „A földexpanzlő elmélete — a kontinensek eltolódásával foglalkozó Wegener-elméiet ésszerűsítése“. Az élőadás váratlan újdonságokkal szol­gált. Jordan 1965-ben lepte meg a világot a íöldexpanzi6-el- méletével, amely nem mon­dott ellent a fizikai törvé­nyeknek. Paul Darlc angol fizika- és matematikapro­fesszor már 1937-ben a kvantumtechnika és a rela­tivitáselmélet tanulmányozá­sa során arra a következte­tésre jutott, hogy a nehéz­ségi erő az egész világegye­temben évről évre alig ész­revehetően csökken. Pascaul Jordan, valamint számos Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban tevé­kenykedő őceanográfiával foglalkozó fizikus a Dirac- hipotézis segítségével pró­bálta a Föld történetének ellentmondásait magyarázni. A nehézségi erő ötanllli- árd évvel ezelőtt, amikor a Föld a gáz és por tömkele géből a Nappal egyidejűleg keletkezett, a mainál két­szeri« nagyobb volt. A Föld térfogata ts a mainak fele. anyaga viszont sűrűbb volt. A Napot, amely világosabb sugarakat bocsátott ki, a Föld és a bolygók szükebb pályán keringték körül. Mindez nem Ingatag elkép zelés. hanem pontos mate matikal és fizikai számítá­sokkal Igazolt tudományos tény. Helytálló voltukat u- ,gyan sokáig vitatták, végül azonban el kellett fogadni őket. Földünk fejlődéstörté­netének emlékei ugyancsak az alábbiakat Igazolták. A belülről növő narancs­hoz hasonlóan fOTmálődoU ki a héj — a Föld konti­nens szerkezete. Ennek ré szel a vastag folyó magtö meg tetején úsztak. Alfred vVegener kontinenseltolódás- elriiéletének 40 esztendeig kellett várnia arra, hogy el­fogadják. Ojabban az ame­rikai Ewlng Heezen és Tharp a Föld árokhasadékalban reflexiós mélységmérővel végzett vizsgálatok során fontos bizonyítékokkal tá­masztották alá a hipotézist. Az áro'khasadék Izlandból kiindulva az Atlanti-óceán közepén halad végig, majd az Antarktisz előtt az ázsiai térség felé kanyarodik és az Északi-Jeges-tengerben Is­mét napvilágra kerül. Jordan a fent említett tu­dósoktól levelet kapott a lé­zermérések eredményelröJ. Legutóbb az állócsillagok­nak a Hold mögött való el­tűnését atomórákkal mér­ték. „Ez Is újabb bizonyíté­ka téziseim helyességének“ — hangsúlyozta Pascaul Jor­dan, és hozzáfűzte: „A vég­leges Igazolásra még né­hány évig várni keli Saj­nos, én már nem remény- ked hetem abban, hogy ezt megérem". Sok tudósnak az a véle­ménye: Pascaul Jordan ro­konszenves, szerény. A tu­domány fejlődése napjaink­ban mind gyorsabb. Nem törvényszerű, hogy egy ú- jabb Igazság ugyanolyan lassan Jusson érvényre, mint azelőtt. g1—

Next

/
Thumbnails
Contents