Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-18 / 8. szám
A SZOVJET HADSEREG NAPJÁRA A béke őre A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után a szovjet kormány első teendője az volt, hogy mindjárt másnap elfogadta a békéről szóló dekrétumot. Ebben felajánlotta az összes hadviselő országnak, hogy azonnal kössenek fegyver- szünetet, és kezdjenek béketárgyalásokat. A német hadveze- töség azonban 1918. február 18-án megszegte a fegyverszünetet és támadásba lendült. A rosszul felszerelt, de hallatlanul lelkes és elszánt forradalmi Vörös Hadsereg hősiesen visszaverte a támadást. A párt és a szovjet kormány kiadta a jelszót: „Veszélyben a szocialista haza“. A munkásosztály erre azzal válaszolt, hogy hatalmas forradalmi lendülettel szervezte a Vörös Hadsereget. Az új hadsereg, a forradalmi nép hadserege február 23-án Narva Pszkov alatt nagy csapást mért a hitszegő német hadseregre. A győzelem tiszteletére február 23-át a szovjet hadsereg és haditengerészet napjaként ünnepük. A fiatal szovjet hadsereg a megszállók és a hazai fehérgárdisták ellen vívott harcokban megedződött, ahogy mondani szokás, menet közben elsajátította a hadvezetés tudományát. S nem is akárhogy. Erről a második világháborúban tett tanúbizonyságot, jóformán egyedül viselte a német fasizmus elleni harc terhét, mégis megsemmisítő csapást mért a náci hadseregre. Felszabadította fél Európát, így hazánkat is. Közben természetesen az elavult szablyákat korszerű fegyverek váltatták fel. Ma a szovjet hadsereg a világ legjobban felszerelt, roppant erőt képviselő hadserege. Földön, vízen és levegőben képes szembeszállni bármely támadóval. E hadsereg puszta létezésével kedvét szegi minden egresszornak egy megfontolatlan támadástól. Nemcsak a hatalmas or.szág biztonságát védi, hanem az egész szocialista tábor békéjének záloga, a világbéke rettenthetetlen őrs. P. L. Angola 1375. november 11. A portugáliai Alvor üdillohelyeii megszületett a történelmi döntés: Angola 1973. november 11-én elnyeri függetlenségét. A tárgyalóasztalnál tanácskozó delegációk összetétele eleve érzékeltette, hogy eddig is végtelenül nehéz volt eljutni, és ezután sem lesz könnyű továbbhaladni. Az új Portugália képviselőivel szemben u- gyanis nem egy, hanem három fel- szabaditási mozgalom képviselői üllek. A legnagyobb és legtekintélyesebb köztük két.ségtelenül a marxista irányvonalat követő MPLA (Angolai Népi Felszabadítás! Mozgalom) Agostinho Netóval, a költő- filozófussal az élen. A második legnagyobb mozgalom a FNLA, a- melynek vezetője Holden Roberto (Angolai Nemzeti Felszabadllási Front). A 40 éves jonas Savimbi vezeti a UNITA nevű tömörülést (Nemzeti Unió Angola Teljes Felszabadításáért). A FEHÉR BLOKK Az MPLA magáénak mondhatja a progresszív afrikai országok (Tanzánia stb.) rokonszenvét, Holden Roberto Mobutu elnök jó barátja, és székhelye sokáig a zairei főváros, Kinshasa volt. Aggasztónak tűnik, hogy inkább törzsi, mint politikai bázisa van. Angola északi népcsoportjaira támaszkodik. Jonas Savimbi Unitájánál még ilyen megállapítás is kockázatos lenne, ennél a mozgalomnál sem miféle irányzat nem kristályosé dott ki. A jelek szerint inkább ar lói van szó, hogy Savimbi tudató san a mérleg nyelvének szerepé re készül, meglehetősen cinikusan, és nem ügyetlenül. Már csak azért sem, mert a mostani és az elkövetkező egy-két évet magában foglaló időszak kétségtelenül koFsbruár 21-éii emlékezik meg ar. egész világ haladó népe a gyarmatosítás elleni harc és a gyarmati sorban sínylődő ifjúsággal való szolidaritás világnapjáról. Bár az utóbbi években egész sor ország vívta ki függetlenségét, a gyarmatosítás továbbra is a XX. század szégyene marad. Napjainkban 25 millió ember, a föld egész lakosságának egy százaléka él még gyarmati Igában. Pedig már december közepén múlt 14 éve, hogy az ENSZ-közgyülés nyilatkozatot fogadott el a gyarmatosítás felszámolásáról. „Népek idegen uralom alá rendelése az emberi jogok alapvető lábbal tiprása“ — áll többek köl zött a nyilatkozatban. A dekolo- nizálás problémái az ENSZ-közgyülés legutóbbi ülésszakának is állandó napirendi pontjaként szerepeltek. A világ haladó szellemű ifjúsága mindig egy emberként támogatta a különböző népek felszabadító mozgalmát. Nem véletlen, hogy 1956-ban éppen a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség nyilvánította február 21-ét a gyarmatosítás elleni harc moly játéklehetőségeket biztosit Angolában egy ilyen „harmadik erőnek“. Ennek több lényeges oka is van. Az egyik az, hogy a többi portugál gyarmattól eltérően a fehérek lélekszáma itt nem elenyésző, hanem megközelíti a tíz százalékot. Csaknem 700 ezer olyan emberről van szó. aki mindeddig a gazdasági és politikai kulcspozíciókat birtokolta, ráadásul zömmel Afrikában született, és ha a maga módján is, de Angolát tartja igabi hazájának. Algériai vagy kongói típusú tömeges távozásuk megoldhatatlan dilemmák elé állítaná az új angolai vezetést, bármilyen legyen is az. Ezért nemcsak magasröptű ideálok, hanem nagyon is pragmatikus megoldások jegyében születhetett meg Alvorban a megállapodás egyik pillértétele, amely kimondja: minden Angolában született személy a bőre színére való tekintet nélkül az ország állampolgára. Az pedig, aki nem ott született, szabadon dönthet állampolgárságáról. Az érem másik, de az előbbi fontos tényt dialektikusán kiegészítő oldala, hogy ezúttal az anyagország gazdasága sem birkózna meg egy tömeges visszaáramlással. Bárhogy a- lakul Angola jövője, ezzel a mind gazdasági, mind politikai és katonai értelemben rendkívül e- rős fehér blokkal átlagon felüli mértékben kell számolni. Nem véletlen. hogy a függetlenség bizonyossága ellenére eddig mindösz- tze 15 ezer fehér távozott, és ez a folyamat nem gyorsulóban, hanem elapadóban van. KABINDAI KÍSÉRTÉSEK A másik fontos angolai sajátosság az ország óriási mérete és rendkívüli gazdagsága, amely — ás a gyariuati sóiban sínylődő ifjúsággal való szolidaritás világnapjává. A tavalyelőtt lezajlott X. Világifjúsági és Diáktalálkozó is zászlajára tűzte a mindennemű elnyomás elleni harc jelszavát. A Demokratikus Ifjúsági yilág- szövetség az elsők között küldött orvosokat a függetlenné nyilvánított portugál gyarmat, Guinea Bissau megsegítésére. Az Idén további anyagi támogatást és szakemberi segítséget meneszt Guinea Bissau és Mozambik felszabadított területeire. Legszentebb kötelességünk, hogy minden erőnkkel segítsük felszámolni a gyarmati rendszereket, lemosni az emberiség e szégyenfoltját. Ezért jó, ha a rohanó életben legalább az év egy napján megállunk, és elgondolkodunk azoknak a sorsa felett, akik még nem tudják, mit jelent szabad országban élni. Az utóbbi időben megindult már egy bizonyos folyamat a gyarmati rendszerek felszámolására. Erről szól az alábbi cikkünk. a Neue Züricher Zeitung elegáns fogalmazása szerint — „mindenféle külső és belső kísértést jelent“. Helyzete ennyiben hasonlít a minapi Kongóéra — annyira hasonlít, hogy Angolának méris megvan a maga Katangája. Kabinda tartomány napi 150 000 hordó olajat (1 tonna mintegy 6 hordó) ad a parti részekre, amelyet pillanatnyilag az amerikai Gulf Oil termel ki. Vannak olyan ellenőrizhetetlen hírek, hogy az itteni szeparatista mozgalom — többek között — zaiiei támogatást élvez... De talán éppen e katangai precedens tanulságai nyomán sem a külső, sem a belső kísértések nem bizonyultak olyan nagynak, hogy a kabindai kérdés komoly nehézségeket okozzon az új angolai vezetésnek. LÁNCREAKCIÓ Problémák vannak és lesznek, de Angola függetlensége mindezek ellenére máris tény. Ez a tény pedig rendkívül jelentős láncreakcióhoz vezethet Afrika egész déli részén. Első pillantásra érthetetlennek tűnik, miért fordult el Vor- ster, a rhodésiai Smith-rezsim támogatásától. Nos, a válasz erre is egyértelműen a portugál gyarmat- birodalom összeomlása. Elsősorban ezért határozott Pretória úgy, hogy a saját rezsimje meghosszabbításának oltárán feláldozza Salisbury! — és a jelek szerint e- setleg Namíbiát. Ha az alvori és több korábbi döntésnek csak ez lenne az eredménye, már ez is történelem. De ennél is jóval többről van szó. Arról, hogy 1973. november 11- én a fekete kontinensen hivatalosan is véget ér az első gyarmatbirodalom fél évezredes, szenvedésekkel teli korszaka. H. E. NÖ A FÖLD TÉRFOGATA MEGÁLLÍTJÁK A KASPI-IENGER APADÁSÁT Több tervet dolgoztak ki a Kaspi-tenger vízveszteségének pótlására. Az erősen pároilgó temger vízszlntje sokat csökkent 193Ü—1941 között és — viszonylag kisebb mértékben — az 1952—1970-es IdösMkban. Néhány szakértő szerint egyes északi folyők vizéből kellene pótolni a veszteségét. A leggazdaságosabbnak az az elgondolás tűnik, amely szerint a Pecsora folyóból a Rámán és a Volgán át évi harminc köbkilométer vizet vezetnének a Kaspi-tengerbe. Egy másik terv szerint az Onyega- tőból, a volga-balti csatoirnán keresztül évi öt köbkilométer víz, más északi tavakból és folyókból nyolc-iküenc köb- kilométer víz juthatna el a Kaspi-tengerbe. AZ ELŐÍRTNÁL KISEBB légnyomású gumik veszélyt jelentenek, különösen a kanyarokban és fékezéskor. Sok közúti balesetet lehetett volna elkerülni, ha csak valameny- nyivel több levegő lett volna a gumiban. Legalább havonta ellenőrizzük a légnyomást. Figyelemre méltó a Volkswagen Müvek abroncs-szakembereinek, technikusainak a gumik légnyomásával kapcsolatban végzett vizsgálatsorozata. E szerint, amennyiben huzamosabb ideig a szükségesnél 20 százalékkal kevesebb levegő van a gumiban, egyhar- maddal csökken az álettartama. A Föld térfogata fokozatosan nő. A világ, a világegyetem klsebbedlk. A nehézségi elő alig észrevehetően, mégis állandóan csökken. Shapiro amerikai aszt- rofizikus a bolygórendszerünkben keringő Venus és Merkúr pályája és forgássebessége változásainak méréséből következtet így. Tévedésről már csak azért sem lehet sző, mert az új, pontos mérési módszerek és mérőeszközök a bolygóközi távolságoknál egy méternél nem sokkal nagyobb eltérést is kimutatnak. A közelmúltban felkérték dr. Pascaul Jordánt, az elméleti fizika hamburgi professzorát, a kvantumfizika egyik megalapítóját, hogy tartson asztrofizikai tárgyú előadást. Jordan a következő témát választotta: „A földexpanzlő elmélete — a kontinensek eltolódásával foglalkozó Wegener-elméiet ésszerűsítése“. Az élőadás váratlan újdonságokkal szolgált. Jordan 1965-ben lepte meg a világot a íöldexpanzi6-el- méletével, amely nem mondott ellent a fizikai törvényeknek. Paul Darlc angol fizika- és matematikaprofesszor már 1937-ben a kvantumtechnika és a relativitáselmélet tanulmányozása során arra a következtetésre jutott, hogy a nehézségi erő az egész világegyetemben évről évre alig észrevehetően csökken. Pascaul Jordan, valamint számos Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban tevékenykedő őceanográfiával foglalkozó fizikus a Dirac- hipotézis segítségével próbálta a Föld történetének ellentmondásait magyarázni. A nehézségi erő ötanllli- árd évvel ezelőtt, amikor a Föld a gáz és por tömkele géből a Nappal egyidejűleg keletkezett, a mainál kétszeri« nagyobb volt. A Föld térfogata ts a mainak fele. anyaga viszont sűrűbb volt. A Napot, amely világosabb sugarakat bocsátott ki, a Föld és a bolygók szükebb pályán keringték körül. Mindez nem Ingatag elkép zelés. hanem pontos mate matikal és fizikai számításokkal Igazolt tudományos tény. Helytálló voltukat u- ,gyan sokáig vitatták, végül azonban el kellett fogadni őket. Földünk fejlődéstörténetének emlékei ugyancsak az alábbiakat Igazolták. A belülről növő narancshoz hasonlóan fOTmálődoU ki a héj — a Föld kontinens szerkezete. Ennek ré szel a vastag folyó magtö meg tetején úsztak. Alfred vVegener kontinenseltolódás- elriiéletének 40 esztendeig kellett várnia arra, hogy elfogadják. Ojabban az amerikai Ewlng Heezen és Tharp a Föld árokhasadékalban reflexiós mélységmérővel végzett vizsgálatok során fontos bizonyítékokkal támasztották alá a hipotézist. Az áro'khasadék Izlandból kiindulva az Atlanti-óceán közepén halad végig, majd az Antarktisz előtt az ázsiai térség felé kanyarodik és az Északi-Jeges-tengerben Ismét napvilágra kerül. Jordan a fent említett tudósoktól levelet kapott a lézermérések eredményelröJ. Legutóbb az állócsillagoknak a Hold mögött való eltűnését atomórákkal mérték. „Ez Is újabb bizonyítéka téziseim helyességének“ — hangsúlyozta Pascaul Jordan, és hozzáfűzte: „A végleges Igazolásra még néhány évig várni keli Sajnos, én már nem remény- ked hetem abban, hogy ezt megérem". Sok tudósnak az a véleménye: Pascaul Jordan rokonszenves, szerény. A tudomány fejlődése napjainkban mind gyorsabb. Nem törvényszerű, hogy egy ú- jabb Igazság ugyanolyan lassan Jusson érvényre, mint azelőtt. g1—
