Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-28 / 5. szám
5 y| ft tf• f A Csallóköz közepén, Kútni- kyn (Hegyétén) él a Lipcsei család. A mama Szerdahelyen tanft a tanonciskolában, a papa raktáros. A fiúk miatt Jöttem, aki nagyszerű szobrokat farag, és tavaly nagydfjat nyert Dubni- cán az évente megrendezett a- matőr képzőművészek országos kiállításán. Persze, a szülők, a mama és a papa miatt is Jöbettem volna, mint abOgy eljár hozzájuk például Agb Tibor népzeneku tatónk, és mások is. A család ugyanis már nagyon régen eljegyezte magát a népművészettel. Ladicén (Lédecen), ahol korábban laktak, összegyűjtöf- ték a hfmestojások Jellegzetes népi motívumait, és emlékkönyvekbe Fe.stve még ma is őrzik ókét. Feijegyezték a Nyit- ra környéki falvak balladáit. A papa ismeri nemcsak az é- szaki falvak, hanem a Csallóköz és az egész magyarlakta vidék népi építkezéseinek stílusát. Egy dicsérő Kodáiy-leve- let is őriznek. Mostanában persze leginkább lányuk, aki Bulgáriában építészetet tanul, s mindenekelőtt György fink sikereinek, nemegyszer épp a fenti népművészeti emlékek hagyományaiból táplálkozó szép. izgalmas munkájának, nagyszerű szobrainak örülnek. A fiuk ugyanis ágy hatodik osztályos korától kezdve szebbnél szebb szobrokat farag. Hogy is kezdődött? — Mindig szívesen rajzoltam, festegettcm — hallom Györgytől —, aztán pedig félig unalomból, félig pedig hirtelen támadt alkatéi kedvből szobrot szobor után faragtam. A ' mama közben benyúl 0 szekrényben levő rengeteg szobor közé, és kiemeli az e- gyik első szobrocskát, egy hajlott hátú paraszt bácsit. Nem tökéletes alkotás, de van benne valami, ami megfogja az embert. — Amikor az alapiskolába és a gimnáziumba Jártam, minden szabad Időmet a fának szenteltem — mondja, de ha nem mondaná is,- rájönnénk, hiszen már a folyosón a szobrai fogadtak, s azok vannak itt benn a szobában a falnyi szekrény tetejére zsúfolva is mindenütt. A díjnyertes „Vietnami anya gyermekével“ szobor mellett megelevenednek a magyar vidék emberei, szokásai. Az Esőcsináló című szobor például a régmúlt idők egyik néphitét eleveníti meg. Egy másikban a knkoricamorzsolás, ismét egy másikban a tömés vagy a káposztagyúrás jellegzetes figurális mozzanata kel életre úgy, ahogy azt látta vagy láttuk mindnyájan a- nyánk, apánk vagy nagyszUle- ink udvarán. Különösen szépek a népballadák motívumait ntegelevenltö szobrocskái, szoborcsoportjai. Szinte hihetetlen szépségű, üde szobrokká varázsolta a Nagyapó. a Kádár Kata. a Kőműves Kelemen balladákat. Gs mindezt egy alig tizenkilenc éves fiú tette. Olyan fiú. aki tavalyelőtt érettségizett, aki most másodéves műasztalos és aki főiskolára készül. Nem sok és nem korai ez a felsőfokú dicséret? Nos, úgy hiszem, hogy nem. Elsősorban talán azért nem, mert amellett, hogy szobrai népi, emberi töl- tetűek, igazán mély gondolatokat és különös képzelőerőre valló egyéniség munkáját tükrözik. Hogy ez Így igaz, hadd szóljak még két- különös, a fenti szavaimat igazoló szoborról. Az egyik az Imperializmus — Erőszak megnevezést viselhetné magán. Egy eltorzított, cxpresszlv fájdalomtól teli emberi arcot ábrázol. Az ember öt érzékszervét egy vaskézzel tartott kéz öt ujja tapintja úgy, hogy mind az öt érzékszervet eltapasztja, érzéktelen- né teszi. Mi ez, ha nem korunk imperialista törekvéseinek eredeti Jelképe? A másikat, amely egyben né- pi-plebejnsi és mélyen intellektuális alkotás. Lipcsei György is Dózsának nevezi. Az egyszerű diófából készült, önmaga lábán megálló figurát, akárcsak a feudalizmus a parasztot, földhöz köti egy vastag lánc. Kell ennél több, kifejezőbb, eredeti gondolat? Dózsa parasztjai, s maga Dózsa is ez ollen lázadt. Hogy a vége tüzes trón és megcsonkított, megnyomorított emberek sokasága lett. most újra emlékezetünkbe idézte Lipcsei György. Ebben természetesen segltséeére volt a fa is a maga rozsdás- barna forradásaival, égési sebeivel. Gs mindezt, ismétlem, egy e- lig tizenkilenc éves fiatal fiú műveli. Életrajza, múltja még | nincs, szavaiból nem sokat 1- j dézhetek, hiszen szűkszavú. | szerény, hallgatag, de annál : szebb és eredetibb, amit csinál, mert világa önálló, különös te- i hetségre valló egyéniség. Németh Istváti lemeztelenítve JAN JOHANIDES KÖNYVÉRŐL Akit fárasztanak a pontosan megszerkesztett mondatok, a szigorú és tárgyilagos próza, az ne olvassa el ezt a könyvet. Legalább is erre a sajátos következtetésre kell Jutnunk, ha elolvassuk a „fül“-szöveget. A szövegíró u- gyanls „pihentető“ költői színeket, hangulatokat, hangfoszlányokat is ígér, melyek szerinte a szöveget úgy „tarkítják, mint a szürke betonból készült modern autópályát a virágokkal ékes kitérők és pihenőhelyek“. Szép szóvirágok ezek, csak éppen a mi számunkra a szigorú próza és a pontosan szerkesztett novella és mondat nem szürke autópálya, s nincs szükségünk pihentető hangu- latfoszlányoikra (aikinek mégis az kell, azt sajnáljuk). Joha- nides íród nagyságának egyik legszembetűnőbb jele, hogy minden mondata-szava a helyén van, hogy nem él „ékítményekkel“, s az érzést, a hangulatot, a szigorú logikus gondolatiság teremti meg íráraiban. Ezzel jellemeznénk elsősorban ezt a kötetet. S hogy tovább tiltakozzunk a félrevezető fülszöveg ellen: ezeket a novellákat még első látásra sem lehet „széteső“-nek, idézőjelben sem „abszurdnak tetszö“-nek nevezni. Valóban nem egy esemény, egy konfliktus vagy egy életdarab megjelenítései. Oknyomozó írások ezek, melyek egy-egy céltalannál vált élet összetevőit keresik, s a felszín nyugalma mögött, a látszat a- latt, az Izgalmas, s távolról sem egyszerű okok és okozatok láncolatát bogozzák. A címadó novella gyászbeszéddel kezdődik. S a beszéd ' vége: „Miért mentél el ilyen hirtelen?“ A kisregénynek is beillő novella erre felel. Az érteni és szeretni képtelen, állandóan önmagával küszködő feleség (a címadó mondat ts az ö szájából hangzik el), a lánya teherbeesése miatt körülötte megromlott üzemi légkör őrll tel a hős szívét és idegrendszerét. A tétovázó; egy orvos élete. De nem eseménysor, hanem a- zoknak a pillanatoknak a rendje-sora, amikor döntenie kellett volna. Tudta, de mégsem — vagy mégse mindig — cselekedte a jót. S ez a tétovázás lesz a halála. Egy kivételével nem leíró jellegűek ezek az írások. Valaki beszél a hőshöz — esetleg a főhős önmagához —, s a szöveg szinte bírói ítélet Indoklásaként hangzik. Az apró jelentéktelennek tűnő gesztusok, félszavak így állnak szigorúan átgondolt, logikusan felépített rendbe. A kötet csaknem valamennyi írása halállal végződik. Ml sincs azonban messzebb az író felfogásától, mint a morbllitás, a halál átköltőlesítése. A végső számvetésre indító, a megtett életút értelmének vizsgálatára késztető esemény az, amely az életben maradottak számára, ad gondolkoznlvalót. Felsorolni is bajos lenne. Zólyomi Antalt és Bártfat Lászlót köszönet és tisztelet illeti e nehéz és szép szöveg remek fordításáért. Bessenyei György Dózsa György Vietnami anya gyermekével MÁRCIUS KÖZEPÉN FÄBRY-NAPOK Az utóbbi hónapokban mególónkSIt a „mozgás“ Fábry Zoltán szellemi hagyatéka körOI. Ennek szívből örülünk,- és remóljeki ez az esztendő még Inkább Fábry Jegyében telik majd. Legutóbb a CSEMAOOX koSicei járási bizottságán jártunk, és ott tadtuk meg, hogy március 13. és IB. között Fábry-napukat rendeznek Kelet-Szlováklában. Boda Ferenc, a járási bizottság titkára mondja: „A Fábry-napok rendezői között ott találjuk a jnb kulturális osztályát, a kerület művelődési központját és a járás művelődési központját is. A négynapos rendezvény eléggé sokrétű lesz, és járásunk több helységében zajlik. Lesz rendezvényünk Kuáicén, Stószon, Szepslben, Somodi-fUrdő- ben és másutt. A prózamondók kerületi seregszemléjét, a Fábry-sir megkoszorúzását, az Irá- olvasó találkozókat, a Fáhryról szóló szakelőadásokat, az Irodalmi színpadok mozgalmának' felmérését; a Fábry-napok keretében tartjuk. A Madách Könyvkiadóval közösen árusítással egybekötött kiállítást nyitunk. Itt hazai magyar íróink dedikálnak. A Fábry napoknak külföldi előadója is lesz, Görömbei András. Reméljük, hogy- rendezvényünk sikerrel zárul.“ Boda Ferenc nyllalkoza'tábos mi a magunk részéről csak azt tesszük hozzá, hogy: örülünk a Fábry körüli mozgásnak, örülünk a gazdag tartalmú négynapos ünnepségnek. Majd részletesen is beszámolunk róla. Ogy véljük, Fábry személye megérdemli ezt a figyelmet és szeretetet. Sőt; az országos figyelmet isi Bízunk benne, hogy Jövőre nem Járási szintű, hanem országos rangú rendezvény lesz a Fábry-napok. Megrendezésében, propagálásában szívesen részt vállalna szerkesztőségünk Is. Érdemes lenne ezen a javaslaton elgondolkodnunk már most, 197S telén, tehát több mint egy esztendővel a következő „évfolyam“ megrendezése előtt. (b- gy ) VI. IRODALMI-E AZ IRODALMI SZÍNPAD? A hatvanas évek elején, amikor létpejött a klsszínpadl formák mozgalma, irodalmi színpadoknak nevezték ezeket az együtteseket. Elsősorban azért, mert műsoraikon szinte kivétel nélkül az irodalom szerepelt. Egészen pontosan: a szépirodalom. Először — majdnem kizárólag — a vers, aztán a próza (novella), majd a riport. Elvétve klasszikus egyfelvoná- sos és abszurd dráma. Részben tehát eredeti műveket, túlnyo mó többségben azonban szerkesztett műsorokat mutattak be a közönségnek ezek az együttesek... Gyakran a szavalókórust és az Irodalmi estek alkalmi előadóinak csoportját Is Irodalmi színjyadnak nevezték. Vagyis úgy tűnt, hogy nagyin sok Irodalmi színpad tevékenykedik szerte az országban, de a mozgalom valahogy megTe- kedt, nem volt képKts megújíta ni önmagát. A hatvanas évek végén kezdett lassanként eltűnni az Irodalmi színpadok műsoraiból a patetlkusság, s helyette egyfajta realistább hangnem kezdett meghonosodni. Az első klsszín- padl dokumentumjáték bemutatása gyors fordulatot és minőségi megújulást jelentett az 1- rodalml színpadi mozgalomtwn. Szinte megdöbbentették ezek a műsorok a közönséget, a mozgalom fejlődését pedig teljesen új irányba terelték. Egyre gyakrabban hangzott el az a vélemény, hogy az irodalmi színpad tárgya nemcsaik az 1- rodalom, hanem minden művészeti ág. Szinte egyik napról a másikra megalakultak a különböző típusú k 1 s s z f n p a dl együttesek. Közülük néhány telejesen mellőzte az emberi beszédet. A pantomim és a zene eszközeit használta fel gondolatközlésre. A film vagy a képzőművészet eszközeit u gyancsak megtalálhattuk egy- egy műsorban. A tánc szintén szerves része volt egy-egy programnak. Az Irodalmi színpadok ilyen Irányú fejlődése lényegében napjainkban Is tart. (1974-ben jelent meg a bratlslaval Osve- tovy ústav — Népművelési Intézet — gondozásában Debre- czenl Tibornak, a budapesti Népművelési Intézet osztályvezetőjének a tollából egy módszertani kiadvány, amely eddig a legkövetkezetesebben rend szerezi a klsszínpadl együttesek különféle stílusait és fejlődését. A kiadvány nem vásárolható meg a könyvesboltokban, de hozzáférhető, kikölcsönözhető a Járási népművelési központokban és a CSEMADOK Járási titkárságain.) Néhány Irodalmi színpad megmaradt a hagyományosabb, az oratorikus formánál, más e- gyüttesek elsősorban mozgás elemekkel gazdagították (és tarkították) műsoraikat. Ezeket az együtteseket nagyjából a következő felismerés Indította arra, hogy eltávolodjanak az oratlkus formától: nem minden ember kedveli az irodalmat (elsősorban a verset), aki vé glgnézl a műsorainkat; a ml célunk az, hogy megkedveltes sük velük; ahhoz vlszqnt nem mindig elegendők a szóbeli esz közök... S azáltal, hogy dlna mlkus lett az előadás, szinte szárnyakat kapott a szó Is, titkai hozzáférhetőbbek lettek; s a gondolat egyszerre több sík ban vetítődlk a néző tudatába... Míg az egyik típusú Irodálmi színpad teljes mértékben mel lőzte a szót, a másik típus minden eszközzel azt igyeke zett támogatni. Ma már egyfor mán népszerű mindkét típusú Irodalmi színpad, mert céljuk végső soron egy és ugyanaz: „úgy közölni a nézővel a gondolatot, hogy az egyszerre több szinten mozgassa meg a lelkeket...“ A szlnimdra kerülő irodalom ma már nem elsősorban klasz- szíkus vagy kortárs széplrodal- mároktól származik. Nagyon sokszor maga az együttes vezetője vagy rendezője Írja a forgatókönyvet. S Ilyenkor tulajdonképpen nagyon nehéz lenne meghatározni, hogy az ll letö személy irő-e vagy rende ző. A forgatókönyv ugyanis ön magában nem élvezhető, csak színpadon bemutatott ..változa ta“ az. Ez utóbb! viszont nem egyszer „Irodalmi értékű“. Tulajdonképpen el Is Jutót tunk fejtegetésünk gyökeréhez az Irodalmi színpadok kinőtték ,,saját ruhájukat“... Ma már Inkább klsszínpadl együttesek ről beszélünk, s az iroflalm' színpadokat úgy említjük, min' ezek egyik típusát. Az elmondottakból kiindulva ezúttal Is két együttest mutatunk be a kedves olvasóknak A komámót (komáromi) Pe töfl Sándor Ifjúsági Klub Irodalmi Színpada 1988 tói 1971-!g minden éven szerepelt a Jó kal-napokon. A rendező, Kiss Mihály elsősorban arra töreke dett, hogy a csehszlovákiai ma gyár köiltők alkotásait tolmá csolja a közönségnek. Ez az irodalmi színpad 1971-ben meg szűnt, s a csehszlováktal ma gyár Irodalomnak azóta sän csenek Ilyen elkötelezett (meg szállott?) tolmácsolól... Az oratorikus tormát kedvel te leginkább ez az együttes. Műsoraik mély gondolatiságát a szó puritán eszközeivel kö zölték. Céljukat mindig slke rült csaknem maradéktalanul, megvalósítaniuk, mert az e- gyUttes tagjai kivétel nélkül Jó szavalók voltak. Az oratorikus forma magas szintű képviselője volt ez a csoport. Kár, hogy fel kellett oszlanla... A Petőfi Sándor Ifjúság Klub Irodalmi Színpadának ha gyományal követőkre találtak Még 1971 ben megalakul a Ko mámói (Komáromi) járás Népművelési Központ köteléké lien — Horváth József veaeté ■ével — a Harmos Károly Iro lialmt Színpad, amely a követ kező évben ,,Asó, kapa nagyba --ang“ címen mutatta be műso rát d IX Jókal-napok közönsé gének. 1972-ben átalakult a? együttes, fenntartója a CSEM« DÓK járási bizottsága lett. A X. jókat-napokon, 1973-ban Csokonai „Dorottya“ c, vígepo- szából készült műsorukkal f,,Dámadladar) léptek fel. Két állandó „Ismertetőjegye“ van az együttesnek: a népies hangvétel és a vérbö humor, jellegzetes — eszközeiben vál- ‘ozatos — stílusa miatt hamar megkedvelte a közönség. A XI. lókal-napokon nem szerepalt iz együttes, de a tizenkettediken méltán ott lenne a helye... Kmeczké Mihály (Következik: Klsszínpadl for- "•Sk - klsszínpadl ngyiitta-.'»'-) A CSEMADOK Komárnói (Komáromi) (árási Uiztttisága Ini dalmi Színpadának felléiiáse a X., (uliiletimi (Akai napúkon 1973-ban. „Dámadiadal" c. műsorukat Horváth JAzsef rendez te. ; TISZTA I romiÄSBOi
