Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-10 / 24. szám

3 ¥: Karol Kalina Vadkerti Ferenc Baj kai ]6zsei Drzsik István Magy Rezső Egy ifjúsági építkezésen jártunk Udvard (Dvory nad Zitavou) fökiútjáTi lépkedek. A haragas- zöld gabonatáblák csendesen begzél'ietneik, susognak. Már- már kedvejn volna szóba ele­gyedni velük, am-ikor a zöld gabona táblák ilcözül rám kiélt a négy és fél hektáros csúnya vörösbarna bevetetlen földda- j-ab. Ezt ikeresein, a szövetkezet '.eendö ssarvasmarhaitelepének, az ifjúsági építkezésnek « szín- ' helyét. .Az eső eléggé feláztatta a ta­lajt. Odébb egy kotrógép bókol. Nem messze tóle földgyalu nyesi, taszigálj-a a földet. Au­tók, traktorok jönnek-men-nek. Karol Kalina, a szövetkezel alelnöke, a ineliaráoiós csoport veaetöje figyeli a gépek és az emberek munikáját. — Látom, szorgoskodnak — keedem az ismerkedést. — Keli ás! — válaszolja. — Június huazonhetediikére átkeli adnunk az építőknek a tere­pet, s addig niég sok földet el A-ell hofdanunk a Zsombékos- oa. — És etkészüilnek huszonhe­ted ikére? — Hogyne! Nagyon igyekez­nek a fiúk. Jó munkások, nincs panasz egyikre sem — mondja. Később kiderül, miért a kívül­álló szemével dicséri a beosz­tottjait. .Az udvardí és a ba- romJaki (branovói) szövetkezet nem olyan rég egyesült, s ő, az egykori pici, hétsaáz hektá­ros szövetkezet einöke új sze­repkörét próbálgatja, izleligeti. Nem mintha nem lett volna kedvére ez a „házasság“... •— Először, hogy felvetődött az egyesülés gondolata, kicsit meglepődtünk, de aztán igazat •idtunk azoknak, akik javasol­ták — fejtegeti —, és a lehető községek, iWetve szövetkezetex xözül az udvardi mellett dön­töttünk. Ügy goadoltok: régen is idetartoztunk, útban van a járási székhely felé, meg aztán mindig is megvoltunk egymás­sal... — És az emberek? — Nem jjanaszkodnaki Sőt, elégedettek. Nekünk alig volt ■hétszáz hektárunk. Most tíz­szer annyi a földterülete az e- gyesített szövetkezetnek. Min­dig van munka, .ha niíncs a sző­lőben, akkor inunkása'ink men­nek a gy'ümölosiösibe, ha a gyü­mölcsösben , végezték, akkor indulnak a kertészeibe... Udvard határát a Zsitra fo­lyó áztatja. Alacsonyaihban fek­vő földjeiken olykor feljön a talajvíz, ezért is van külön me­liorációs csoportja a szövetke­zetnek. Karol KaMna az egyesítés óta az alelnöki teendők mellett ezt a csoportot Is irányítja: Napon­ta 300—350 köbméter földet szállítanak el egyik helyrpl a másikra, 500—550 köbmétert moisgat meg a földgyaiu. — Kell! Sok helyütt termék- téíen a talaj, ezért ahol jó hu­muszos a felső ^réteg, elzíiszünk belőle oda, ahol szükség van rá — mondja, s újra a munká­sait dicséri. Van is miért. Vadkerti Fe- ^renc, a kotrógép kezelője u- gyanis arra a kérdésemre, hogy milyen egy jó szövetkezeti tag, csak annyit m-ond: — Hűséges! Ű az. Réggel hattól délután négyig .gyomja a pedált“, mint ahogy mondja. Előbb a traktor- állomáson dolgozott, majd Nit- Tán a meliorációs vállalatnál, 1967-hen jött ide a szövetkezet­be, és azóta Is itt dolgozik u- gyanazon a gépen, ugyanabban a munkakőrbíen. Hogy hogyan. arról képet alkothatunk ma­gunknak alábbi kijelentéséből is: — Csak a Felsö'tagon negy­venezer köbméter földet moz­dítottunk el! — aztán még hoz­záfűzi; — Igyekezni keil mprt üres marad a buksza! Drzsik István tizenhárom éve traktoros, azóta, hogy 1962-ben ile szerelt. — Sohasem válogattam a munkák közt. Ami sürgősebb volt, azt csináltam. Az is kiderül, hogy már tizennégy éves korától dolgo­zik a szövetkezetben: — Először én’ is a kertészet­ben, a szövetkezet „ovijában“, az ifjúsági nevelőcsoportban kezdtem, mint mindeniki — em­lékezik az 1954-es évre tréfá­san. — Ott dől el, hogy ki mi­re alkalma«... XXX Bajkai József viszont még ■régebben kezdett, 1951-től, a szövetkezet megalakulásától ■tagja a gazdaságnak. — Előbb én is kotrógépen dolgoztam, de betiltotta az or­vos — mondja, és hogy nem értem, miért is tilthatja meg egy orvos a munkásnak azt, hol dolgozzék, vagy dolgozzék, megmagyarázta ezt Is, Húsz évi hűséges szolgálat után hirtelen kétszázra szökött a vérnyomá­sa, s ha nem fogadott voina szót az orvosnak, akkor talán ma már rég magasabbra szök­ne a t'érnyomásmérö higany- szála. Közben Nagy Rezső, az utód fs leállítja a földgyalut, és o- dajön hozzánk. Szűkszavúan, de határozottan csak ennyit mond: — Vagy a masina, vagy az as,szony! .Aki nem bír mind a kettővel, annak az egyikről le kell mondania. Különben is, aki ilyen gépnek parancsol, mint ml. az úgysem éri meg a nyugdíjat. — Te azért még igazán nem panaszkodhatsz! — szól oda neki Bajikai József. — Fiatal vagy még, neked nem kell le­mondani sem az asszonyról, sem pedig a masináról. — Nem is azt mondtam, hogy talán lemondO'k valamelyikről Is, csak éppen megjegyeztem, hogy hogyan állunk a dolgok­kal. Ebédidőre Jár, elindulunk hát együtt a faluba. Otközben Baj­kai Józseftől megtudom, hogy nemcsak' kotrógépen és föld­gyalun dolgozott, hanem veze­tett traktort, lánctalpast, kom­bájnt és más géjjet is. — Most már [»ersze köny- ■nyebb — emlékezik —, de az elején azonban nem volt mid- egy. Esküszöm, megtörtént, hogy még januárban, február­ban is szántottunk. Ma már nincs erre szükség. Van elég gépünk, időben meg tudjuk művelni a földeket — mondja aztán a szarvasmarhatelepre tereljük még a szót: — Csak kész lenne már ez az istálló is! Lassan annyi az állatunk, hogy nem tudjuk ho­va tenni, hol tartani őket. Kü­lönben is ezért döntöttünk szí- vest-öTömest az ifjúsági brigá- d'Ok mellett, mert az reméljük, hogy a fiatalok nem hagyják magukat, és nemcsak hogy kló­ré, ha.nem határidő elölt elké­szülnek az építkezéssel. Így mielőbb üzembe helyezhetjük a farmot, sőt ha most kész len­ne, már most is hasznát tud­nánk venni — mondja. Fiatalok, a lecke tel van ad­va! Németh István m didik ballagása az e- ßL gyetlen olyan búcsú, a- * " mely nem jáj igazán, amely nem hagy töviseket a szívben, mégis könnyes, mégis megható. Könnyezik a diák, amikor búcsút vesz az alma mater öreg falai­tól. Könnyezik a szülő, a- mtkor gyermeke felnőtté válását együtt ünnepli az utcára vonult maturásokkal. És elérzékenyedünk mi, ide­gen bámészkodók is, mert arra a gyönyörű időre gon­dolunk vissza, amikor még mi is bizakodva fújtuk tár­sainkkal a Gaudeamus igi- túrt. Régi szép, megható ün­nepség az érettségiző diá­kok búcsúztatása. Nálunk a Selmecbányái főiskola vég­zett hallgatói honosították meg. Ezek a „oaletánsok" jnenetben járták be a vá­rost. Közvetlen előttük ze­nekar játszotta a Ballag már a véndiák kezdetű bú­csúdalt, utánuk haladtak a másod és harmadévesek. ^ menetet a batyut vivő első­évesek, a ,J)alekek" zárták be. A ballagás után a vale- tánsok levették karjukról a zöld valeta-szalagot így jel­képezve, hogu vége a diák- élentek, „filiszterek“ /pol­gárok) lettek. A ballagás ma ts a leg­szebb diákünnepségiink. Per­sze at évekkel megváltoz­tak a szokások is. Május utolsó csütörtökje, óriási az izgalom a Senerf M áradjatok Herdics Igazgató, dr. Párk.ány igazgatóhelyettes és Poor László, a szülői tanács elnöke vezetésével elindult a bal- lagők serege örökké ifjak (Szenei I Magyar Gimná­ziumban. A diákok ma az „urak" itt, ha egy-egy ta­nár véletlenül betéved ide, bizony szinte „átnéznek" rajtuk a fiúk és a lányok. Igaz, nem is nagyon ér^k rá ma vigyázzba állni előt­tük. Mindenki dolgozik, mindegyik gyermeknek szín­ié ég a keze alatt a mun ka. Holnap lesz a ballagás, ragyogjon hát minden a tisztaságtól, derüljön a sok­sok virágtól az öreg alma mater, kz alsóbb osztályo­sok a negyedikesek tan­termeiben helyezik el aján­dékaikat, mindenki izgul, mindenki sürög-forog, min­den diák arra törekszik, hogy másnapra a világ leg­szebb Iskolája legyen az 5 gimnáziumuk. De a szülők sem tétlenkednek ezen a rxapon. Varrják, hímezik gyermekeik ballagótarisz­nyáját, sürgetik a varrónő­ket, az apák közül pedig jó néhányan saját maguk fa­ragják a jelképes vándorbo­tokat. Az ünnepség, mint min­den ünnepség, itt ts a dísz­beszédekkel kezdődött. Elő szór Herdics János igazgató búcsúztatta a negyedikese­ket, utána a szülői tanács elnöke. Poőr László beszélt, majd a negyedikesele nevé­ben Gyurcsa Márta köszön­te meg a tanári karnak a szeretetet, a sok-sok türel­met, amellyel az elmúlt négy esztendő alatt elnéz­ték botladozásaikat, és e- gyengették művelt emberré válásuk útját. És ezután kezdődött el a városka életében évről évre jelentősebbé váló igazi ün­nepség. Karjukon virágcsokorral, kezükben a vándorbottal és oldalukon a hagyományos vándortarisznyával felsora­kozott a kilenc érettségiző fiú és az ötvenegy lány. El­búcsúztak az alsóbb osztá­lyos diáktársaiktól meg az ajándékokkal megrakott kedves tantermektől. Ez­után a városka utcáira vo­nult ki az ünneplő s.íreg. Elballagtak egykori iskolá­jukba, a kilencéves magyar iskolába. Itt Is vlr-ígokat kaptak a búcsúzók, majd végigvonultak a város na­gyobb utcáin Is. Zengett a muzsikaszó, betöltötték a napfényben úszó utcákat a '■égi szép diákdalok. ívy ün­nepelték májusnak ezen az utolsó péntekéh felnőtté vá­lásukat a szenei gimnazis­ták. Gaudeamus Igitur.../ Ör­vendezzünk, ifiért fiatalok vagyunk...! Maradjatok szí­vetekben örökké ifjak, ked­ves „véndiákok"! (neumannj Augusztusban I Nyári ifjúsági táborozás Harminc év választ el már minket attól a tavasztól, amikor a történelem kettéoáztotta az Időt. Három évti­zed telt el azóta, hogy a dicső szovjet hadsereg kato­nái kiűzték hazánkból a szabadságre sővárgó ember legnagyobb ellenségeit, a német fasisztákat, s az e:nyo- mott, megkínzott nép számára elhozták a legszebb, legdrágább kincset: a szabadságot. Harminc év hosszú Idő. Harminc év alatt nemcsak a társadalmi , rend változott meg nálunk, anyagi-'kulturáiis feltéteieink, lelietöségetok szárnyalták túl a harminc év előtt még csak vágyainkban megfogalmazott óhajo­kat, hanem ebben a .megváltozott, megszépült valóság­ban felnőtt egy generáció is. Egy olyan generáció, a- mely csa.k iskolai tananyagként ismerte meg a hábo­rút. És így van ez jól. Elég ennek a generációnak az az élményanyag is, amelyet e borzalmak átélőitől kap­nak vi.sszaemlékezések formájában t)e ezt az élménv- a.nyagot éltetni kell, hogy soha egy fiatal előtt se me- rüijőn fel a háború véres arca a valóságban, soha egy sem ismerkedjék meg borzalmaival közvetlenül. Álljon egy csatasorba az idősebbekkel, és velük együtt tilta­kozzék a háború ellen. Ennek jegyében született meg a nyári Ifjúsági tábo­rozás gondplata. .A polilikai töltetű táborozásoknak ná­lunk haladó hagyományai vannak. (A Balogh Edgár ve­zette csoport két világháború közti nyári táborozásai­nak színhelyén, Gombaszögön e mozgalom folytatása­képpen rendezik ma Is népművészeti csoportjaink egvík legn-agyobb, legszínvonalasabb seregszemléjét, az orszá­gos dal- és táncünnepélyt.) A találkozón az Irodalmi színpadok újszerű környe­zetben lépnek fel, a szabad tábori színpad érdekes le­hetőséget rejt magában: azt, hogy a Játékos és a néző egy tábor lakója, ez eleve megkönnyltheu előadás köz­ben a kapcsolatteremtést, ugyanakkor az irodalmi szín- pad-ok számára nem éppen mindennapi színhely újfaj­ta megoldásokat, leleményességet kíván a rendezőktől és a szereplőktől egyaránt. Akciónknak az ^ célja, hogy bebizonyítsuk: fiatalsá­gunk nemcsak ismer! azokat az áldozatokat, amelyeket népünk, hazánk, pártunk hozott értünk, hanem elköle lezettje társadalmi rendszserünknek. Ezt akarjuk hang­súlyozni, ezzel akarunk hozzájárulni a hazánk felsza­badulása 30. évfordulójának tiszteletére Indított rendez­vénysorozathoz. Az aníifasizmust ml nem tekintjük lezárt társadalmi kiállásnak. Hogyan is tehetnénk, amikor földünk egyes országaiban tovább dűl a barna fiestls és emberek mil- liöít tartja rettegésben?! Nem nézhetjük tétlenül, kö­zömbösen ezeket a szörnyűségeket, amikor közvetlen környezetünkben megkínzott chileiek gyermekei és test­vérei tanulnak, és úgy gondolnak hazájuKra, hogy oda rrteggyöződésük szabad vállalásával nem térhetnek vlsz- sza, sőt hozzátartozőikát üldözik miattuk. ' Tudjuk jól. hogy a fasizmus önerejéből uem garáz­dálkodhatna. Felbújtólk —- az imperialista körök — nyíltan vagy alig: leplezve támogatják őket, s használ­ják ki hatalmi céljaik eléréséhez, gyengülő poztclötk és befolyásuk magatartása végett eszközöikben nem vá­logatva kihasználják a faji, vallási nemzeti ellentéte­ket. Erről a politikáról szemtanúkat szólaltatunk meg, chilei, ciprusi, vietnami diáktársainkah .A színhely kiválasztásánál nem véletlenül szavaztunk a dunasaerdahelyl járáshell Nyárasd (Topofníky) köz­ségre. A feltételek ehhez az akcióhoz kltűncen alkal­masak, akár a hely természeti adottságaira, akár a küi- nj'ék élénk kulturális életére gondolunk. A Kis-Duna partján, a fák lombja! alatt megbúvó tábo;r négyszáz szabadba vágyó fiatalnak nyújt majd tíz napon Ireresz- lül sátorozásra, kellemes időtöltésre lehetőséget. A dél- előttök folyamán a táborlakók neves közéleti személyi­ségekkel, élvonalbeli művészeinkkel, közismert írókkal, költőinkkel beszélgethetnek. A pázsitos Kis-Duna par­ton eltöltött délutánok Is bizonyára mlndannylunkhan kellemes emléket hagynak majd. Mivel a tábor lakó; döntő többségükben fiatalok lesznek, ennek megfelelő­en a sportról és a szórakozásról sem feledkezünk meg. A nyárasdi szövetkezet gazdasági ei-edményei kezdet­től fogva országos hírnévnek örvendenek Az idelátoga­tó bel- és külföldi vendégek nemcsak a gazdasági ered­ményeket, hanem a szívélyes vendéglátást is dicsérték. Ifjúságunk a hatvanas években a táborozási forma le- hetősé,gelt a szórakozás mellett az önművelésre is 1- gyekezett kihasználni. Sajnos, erős koncepció és anyagi támogatás hiányában e szép elképzelés féhítfm megre­kedt. Több év, Idörostáján átszűrve a volt Ifjúsági ta­lálkozók pozitivumáit szeretnénk a jelenbe átmenteni. Az adott forma szinte kínálja a lehetőséget, hogy a fia­talok legszélesebb rétegei betekints,on ok egymás mun­kájába és szórakozásába, megisinni-jék és megszeressék azokat az ftnműveiési és .szórakozási lehetőségekéi, a- nieheket ez a találkozó nyúithat. Az átvett elképzelé­sek m,.°lié önkéntalenül fesoraknzik a ma valósága: a hovatartozás kifeiezéss. Nem maradhatunk közömbösek a politika iráni, hisaen a fiatalság politika! fejlettsége a jövő — a mi jövőnk záloga. Fiatalságunkban fel akarjuk kelteni az érdeklődést más népelí problémái iránt is. Ezért hívtuk meg a chi­lei, ciprusi és vietnami diáktársainkat Is, hogy nyújt­sanak ízelítőt népeik kultúrájából, s a beszélgetések so­rán megismerkedhessünk hazájuk újabb kori történel­mével. A táborozást a prágai .Ady Endre Diákkör kezdemé­nyezte és a dunaszerdahelyi járási szervek készségesen támogatják. E segítség nélkül a szervezés számunkra — az -AED számára — leküzdhetetlen akadályokba üt­között volna. Köszönettel tartozunk a járási pártbizott­ság ideológiai osztályának, ainelv elfogadva akciónk alapkoncepcióját, maximálisan segíti a rendező szerve­ket. Az előkészítő bizottság, amelyben a három rende­ző szerv, a SZISZ JB, a Járást Népművelési Központ s a Nyárasdi Művelődési Ház képviselő! dolgoznak, a Nyá- rasdf Hnb és a szövetkezet messzetne'nő támogatását élvezi. Nem célunk ezúttal a teljes kimerítő tájékoztatás A részletes programot Ismertetlűk, a ielentkezésí Ive két közöljük majd az Oj Ifjúság következő számaiban. Nagy vonalakban akartuk csak ec.setel.ni céljainkat, s ezzel m.mél több fiatal érdeklődését felkelteni az au­gusztus 6-től 17-ig tartú akcióra Az Ady Endre Diákkör vezetö.sége

Next

/
Thumbnails
Contents