Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-14 / 3. szám

ÜJ ÉVI CÉLKITŰZÉSEK

(Bes?élgetés Varga Bélával, a CSEMADOK KB vezető titkárával)

Holnapután már január raá- ’ sodik felére lapozzuk a naptárt, de még mindig időszerű, ha egy-egy közUIet vagy tömegszervezet új évi tervei- í röl számol be az ájságirá.

Felkerestük hát VARGA BÉLÁT, a CSEMADOK Központi Bizottságának vezető titkárát, és megkértük, tájékoztasson ^ elképzeléseikről. Először azonban az elmúlt év eredményeiről érdeklődtünk.

— Lehet, hogy szerénytelennek tűnik, de azzai kell kezdenem, hogy nagyszerű e- redményekkel fejeztük be az 1974-es esztendőt — kezdte a vezető titkár. — Nemcsak a- zért, mert tagjainknak a iét- számát 70 OQD-re emeitük, hanem azért is. mert nagyobb rendezvényeink, a zsellzi és a gombaszögi ünnepség, valamint a Jékai-napok az eddigieknél is színvonalasabbak voltak. Külön öröm számomra, hogy helyi csoportjaink szívügyükké tették felhivá- snnkat, és munkájukat áthatotta a Szlovák Nemzeti Felkelés jnbiláris esztendejéről valé megemlékezés. Szemléltették ezt táncaik koreográfiájában. színdarabjaik témájában és dalaik szövegeiben. Emellett nagyon jól sikerültek vetélkedőink is, igy például a „Ki tud többet a Szlovák Nemzeti Felkelésről?“ című kérdés-felelet versenynek mintegy, ezer résztvevője volt. Ugyancsak nagy népszerűségnek örvendett képes lapunknak, a Hétnek a feladvány- versenye, amely szintén az SZNF tematikáját ölelte fel. A CSEMADOK-szervezet múlt évi munkájának örömteli e- redménye az is, hogy végre restauráltuk, újjáépítettük elhunyt nagy írónknak, Fábry Zoltánnak a házát.

— Frázisként han,gzlk u-, gyan, hogy a Jö ercdmén szülöanyja a még jobb eredménynek, mégiscsak megkér dezem, tartják-e vagy mégto-j vább emelik 1975-ben munká juk színvonalát?

— Ki az, aki nem kezdi nagy elhatározásokkal az új évet? — mosolyodott el a CSEMADOK vezető titkára. — Mi nem a csillogó, látszat dolgokra építünk, amit elter-i veztünk, art a legtermészete sebbnek és legegyszerűbbnek: tartjuk. Azt szeretnénk az i- dén is elérni, hogy még inkább tudatosítsa minden CSE- MADOK-tag a nemzetközi ha- zafiság eszméjét, becsületesen dolgozzon a maga és országa javára, művelődjék és műveltségével, tánccal, dallal, színjátszással fejlessze a csehszlovákiai magyar kultúrát. Konkrétabb terveink mindezt irányozzák elő. Ahogy az elmúlt évben a Szlovák Nemzeti Felkelés jegyében szerveztük rendezvényeinket, az idén felszabadulásunk 30-ik évfordulóját ünnepeljük majd. Megismételjük országos vetélkedőnket, azzal a változtatással, hogy „Harminc év szabad hazánkban“ lesz a verseny címe. Az ebben résztvevők arra felelnek majd, hogy mit hozott népünknek a fel- szabadulás, s mi mindent tett boldogulásunkért, .szebb jelenünkért a Szovjetunió. A Hét

idén nem rendez ugyan hasonló tematikájú versenyt, cikkeivel azonban nagyban segíti majd a vetélkedő résztvevőit. Természetesen a nagyobb rendezvényeken, Zselí- zen. Gombaszögön és a komáméi [ókai-napokon is ezt a hazánk felszabadulása .feletti örömöt tükröztetjük majd éppen úgy, mint az idei Kodály-napok ünnepségein, amelyeket az eddigieknél még fényesebben rendezünk meg. Külön meg kell említenem, a CSEMADOK mellett működő Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara idén ünnepli alapításé nak tizedik évfordulóját. E jubileum keretében hiresst vált énekkarank több ünnep hangversennyel lép majd fel Eddigi tevékenységéről könyvet is adunk ki, a napokban hagyja el a nyomdát.

— És a fiatalok szerepelnek-« az Idei tervükben?

— Természetesen — vála- smlta Varga Béla gondolkodás nélkül. — A párthatározat értelmében idén is mindent elkövetünk, hogy főképp fiatalokkal gyarapítsuk szervezetünket. Jólesöen jegyzem itt meg, hogy a tavalyi vetél kedőnk résztvevőinek többsége éppen a fiatalokból tevődött össze. Reméljük, idei versenyünkön is ők dominál nak majd. Persze, mi sem va gyünk és leszünk hálátlanak ifjú barátainkkal szemben, tia sorainkba lépnek. Az eddi gieknél is több ifjúsági kin bot és irodalmi szinuadot a lapítunk számukra, táncolhat nak, dalolhatnak és színjátszókként is tevékenykedhet nek. Várjuk hát, hogy fiaink és lányaink minél nagyobb számban működjenek közre, ez lenne szervezetünknek a legszebb új évi ajándék!

Reméljük, hogy így lesz. addig is minden CSEMADOK tagnak sikerekben gazdag munkát és boldog ű] éwt kívánunk!

Beszélgetett; Neumanm János

Gabőíkovo (BősJ kanyargós utcáin megyünk az autSval, s egyszer csak az új Óvoda elé kanyarodunk. Most épült, modern óvoda.

Kiváncsi vagyok, hogyan test belülről, milyen munka folyik benne. Megpróbálok valahogy bejutni a sok tantermes épület- sorba.

Nem lenne könnyű dolgom, jócskán körbebolyonghatnám. ha a bentiek nem sietnek segítsé gemre. Az egyik óvónő az ahia kon keresztül mutatia, merro menjek, hogy bejussak.

A többiek. Lázár Irén. Halász Magda, Kockás Márta, Beles All- ca már nyitják Is az ajtót. Furcsamód, máris köztük van, aki még az előbb az épület másik ablakából Igazított el.

Hogyan került Ide? — tűnődöm, de nem sokéig, mert Betűs Anna a tréfás kedvű gond- noknö széles mozdulattal tessékel be a fiatal és csinos óvó nénik közé;

— Jöjjön csak, jöjjön, ritka vendég itt a férfi, elkel eny- nyt nő között, csak arra vigyázzon, hogy el ne bolyogjon... Bevezetik magát valami titkos helyre, aztán k! sem kerül Innen... Itt ugyanis annyi az ajtó, a kisebb-nagyobb terem, helyiség, hogy bizony alaposan meg- tréfálhatnák magát.

Az Is, akik az ablakon keresztül eligazított, csak azért juthatott Ilyen tüneményes gyorsasággal Ide.

Az öt tanterembe 128 gyerek Jár, A szőnyeggel borított padlókon labdáznak, amott összerakás játékkal játszanak a gyere kék. Mások épp most fogadják saját ,.óvodásaikat“ hirtelen „óvó néniké“ válva. Ismét mások pedig — főleg a lányok, de akad közöttük flű Is — fodrásznál várakoznak, FésOIköd- nek, clcomázkodnak.

^ konyhába Is bekukkantunk; ínycsiklandó szagok, mennyei Illat: reszelt sajttal kevert darált hús lesz az ebéd (finom volt, megkóstoltam) és készül már az uzsonna Is: lepkére em lékeztelö, lekvárral díszített ap ró sütemény.

Aztán megyünk, megyünk, míg végül, mintha valami titkos zugba vezetnének, a tágas Igazgatóiban kötünk ki. A falak, akércsak a tantermekben és a folyosókon. Itt Is egy kicsit ü- resek még. Csupán egy -egy sebtében vásárolt kép, kovácsoltvas, váza, tányér díszíti a nagy, még mésztöl Illatozó falakat.

Látszik, hogy még csak egy fái éve költöztek be a négy és fél millió koronáért épült Bt tantermes, mindennel ellátott

óvodába. Nem volt még Idő, hogy élettel, valódi levegővel teljen meg minden.

Míg letelepszünk, hogy beszélgessünk, eltűnődöm.

Klöregszik-e ez majd tíz-húsz, esetleg ötven év múlva, mint ahogy egyik-másik régi, dohos, sötét, málló vakolatű, néhány évtizeddel ezelőtt épölt óvoda Is kiöregedett, s vajon majd erre Is úgy néznek az utánunk jövök, mint ahogy ml nézünk ma a régi, roskatag Intézményekre?

Megérkezik Lukács lenőné 1- gazgatőnő. Is, és sok mindenről elbeszélgetünk vele. Például árról Is, hogy már tizenhét éve tanít, ebből tizenöt éve Itt, Bősön. Tehát nemcsak a böslek — szülők és gyerekek —, hanem a szép kitartásáért 6 Is megérdemelte ezt a nagyszerű óvodát.

— És a gyerekek? — kérdem.

,— Ahány gyerek, annyi egyéniség! — válaszolja az Igazgatónő.

— A félős, magányos gyerekek, azok, akik valamilyen oknál fogva bizalmatlanok a környezetük Iránt — mondja az e- gylk ővő néni —, mindig egyedül játszanak.

— Miért félős, magányos? — csapok le gyorsan a meghatározásra. ök összenéznek, még jobban elkomolyodnak, és ha lassan Is, de megmondják, mire gondolnak.

— Nem egyformák a gyerekek. Az egyik szellemileg fejlettebb, a másik kevé.sbé. Néha olyan dolgokat mondanak, hogy magunk !s meglepődünk, né^- lyek pedig még a szájukat sem tudják kinyitni. Miért? Nemcsak azért, mert Ilyen a természetük, hanem mert Ilyenek a tapasztalataik. Minden gyereken meglátszik, hogy milyen környezetben, milyen családi körülmények között nevelkedik. Hihetetlen, hogy mennyire meglátszik ez a gyerekeken, az Is, hogy rendezett vagy rendezetlen körülmények között élnek- e. Ahol például részeges az apa, és van Ilyen Is, ott a gyerek visszahűződő, magába fordulö bizalmatlan, mindig csak magá nyosan Játszik. A legkisebb Intésre Is összerezzen...

Az új falakat, a nagy, egyik faltól a másikig, a padlótól a mennyezetig érő ablakokat né zem, az űj játékokra gondolok, amelyeket nemrég vásároltak, és arra. hogy bizony mekkora ez az egész óvoda, hogy akár e! Is lehet benne tévedni, mint ahogy sokan az életben Is el tévednek. És még az ts az e szembe Jut, hogy mit Is segít mindez azokon a gyerekeken, akiknek az apja esetleg a kocsmába hordja a tisztességes keresetét, este pedig szeszgőzö- sen. tántorogva megy haza. és kiabál, verekszik.

Aztán válaszolok Is magamnak: sokat segít, majdnem mindent megtesz értük, hiszen ttt Bösön most mér ezeknek a szegény, szerencs.étlen gyerekeknek sem kell az utcán kódorog- nluk, és legalébb napközben megnyugodhat szegény kis lelkűk, mert itt, az óvodában nem kell félniük,

A fény, amelyet magukba szívnak Itt a gyerekek, maradandó. Németh István

A

Deákl felé vezető erszágüton nagy darab fekete sár- csomók díszelegnek. A vastagon sáros útszakasz már messziről Ide látszik, s a gépkö- cslvezetönk előre dohog, hiszen az út besározása semmiképpen sem jő, sőt büntetendő. Persze, hogyne... hiszen, mint ismeretes 8 mezőgazdasági gépek által a közutakra hordott sárréteg komolyan veszélyezteti a közlekedés biztonságát. Igen ám, csakhogy a mezőgazdasági gépeknek is közlekedniük kell, s más lehetőség híján nagyon sokszor ők Is a közutakra kényszerülnek.

Január hatodlkát írunk, s Így van ez «lost ezen a helyszínen Is, ahol a már felszántott répaföld mezsgyéjétől vagy száz méternyire. egy hosszú répasánc húzódik.

Cukorrépa. melynek előbb- utóbb a gyárban a helye.

— Fehér arany — Javítja kt a h bajszos legépy, akivel az árokparton szóba elegyedek. Aztán o- dajönnek a többiek Is; a traktoros. a rakodógép, a lánctalpas meg a földgyalu kezelője. És beszélgetünk. Szidjuk a sarat, kissé gyanakodva dlcsérgetjük a januárban majdnem rügyet fakasztó napsütést, és persze, az elmúlt nehéz őszről Is sző esik. Azt bizony teljes egyetértésben szidjuk. hiszen tudvalevő, mennyire megnehezítette az ősziek betakarítását az a szakadatlan, bő. már szinte véget nem érőnek látsző oktőberl-november! esőzés. De az ember, miután napokig tehetetlenül nézte a szakadó esőt, és várta hogy abbamarad, végül Is

bírókra kelt az Időjárással, és ha nehéz küzdelem árán Is, de győzött, megmentette a termést. így volt ez Itt is meg szinte mindenütt, szerte az ország termőföldjein. Nehezen, de kiszedték és a mezsgyén sáncba rakták a cukorrépát. Most pedig szállítják egyenesen a dlőszegi cukorgyárba. Tizennégy traktor Ingázik a répasánc és a gyárudvar között, immár negyedik napja. És persze sározzák az utat. Mert hiába süt úgy a nap, mint május elején, a felszántott répaföld nem más, mint konokul ragadő, gépdöglesz- tő, sűrű sártenger. Mondom, sá- _ rozzák a betonutat — de hát a ' répát csak el kell hordani valahogy. S mert a deáklak sem a- karnak se büntetést fizetni, se törvényt szegni, a besározott a- . tat minden távozó vontató után v maguk tisztítják le. Igaz, egy gépet meg három embert vesz 1- génybe ez a többletmunka, de hát Inkább ez, mint a bírság és a közlekedés veszélyeztetése.

Tizenöt traktor nem kevés. A három összefogott szomszédos falu közös szövetkezetének ugyan több traktorja van, de erre a frontra ennyit tudtak álHtani. A tizenöt traktor mégis kevés, mert messze van a cukorgyár, hosszú a térfllésl Idő, és sokszor félórákat várnak, hogy kirakodhassa- y nak. Aztán Ismét megrakodnak, és Jön a neheze. A traktorokat lánctalpassal sem olyan egyszerű kivonszolnl a betonűtra, de azért megbirkóznak vele. Igaz. sok mázsa sarat Is visznek magukkal. A traktor elmegy, a sár lepotyog a betonűtra, és nyomban munkába áll a földgyalu meg a lapátos fiatalemberek. Az utat latakarlt- ják, aztán Jön a következő traktor, megrakják, klvontatják, és Ismét az utat takarítják. Ez van.

Az ember ügy segít magán, a- hogy tud. Mert a cukorrépának a gyárban a helye. '

Elbúcsúzom tőlük, további jó munkát kívánok nekik, hiszen van még vagy négy napra való dolguk ezzel a répával. Ez azonban már az utőszezon.

És amint ősz őta sokadszor már — Ismét arra gondolok, hogy az Idén minden kávéskanálnyi cukor elfogyasztásakor vala- háoyunknak Illik arra gondolnunk, hogy ez az 0] cukor sokkal több verejték érán került az asztalunkra, mint a tavalyi vagy a tavalyelőtti... Mert emberemlékezet óta nem volt ennél nehezebb őszi betakarítás.

Ezért ts jár ki a legöszlntébb tisztelet és megbecsülés azoknak, akik az őszt betakarítás nehéz feladataiból kivették a részüket.

Sokan voltaki

RESZELI FERENC