Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-06-03 / 23. szám
Nehéz megmondani, hogyan kezdődött. Tény, hogy a sajtó minden nehézségünket az olajembargöval hozta kapcsolatba. Amint kihirdették az embargót, az újságok első oldalán kategonfekus és fenyegető címek jelentek meg; „Vége a felvirágzásnak“, „.Az olajvezeték előre nem látott infarktusa megölte a jólét társadalmát“. Benzinünk ugyan még volt, és a televízió továbbra Is benzin, autók, mosószerek, konzervboirsó és kerti szerszámok vásárlására csábította a lakosságot, de egyszer csak kezdtek eltűnni az üzletekből a különböző árucikkeik. Hiánycikk lett nemcsak a benzin, hanem a műanyag zacskó, a fogprotézis és a műanyag fehérnemücsipesz is (hiszen mindezt szintén a kőolajból gyártják). Időről időre tömegpánik ütött ki: „Nincs étolaj“! (Mindenki azonnal megrohanta az üzleteket, hogy étolajat' vásároljon magának, ami viszont emelte az árakat.) „Nincs fogkefe!“ (Azonnal akadtak emberek, akik dobozszámm vásárolták a fogkefét.) Botrányos eset lett a konyhasó- bői. Félszigetünk néhány hónapra szinte teljesen konyhasó nélkül maradt. .A salátába só helyett borsot használtak, a főtt tojást ecettel szolgálták fel. Az ilyen és ehhez hasonló mindennapi „melodrámák“ mellett azonban sokkal csodálatosabb volt az a gyorsaság, amellyel a kapitalizmus „elmészel“ megmagyarázták a válság okát. „Az olcsó fűtőanyag korszaka lejárt, mostaaitól gyalog járunk majd“ — állították. A hatvanas éveikben egészen más nótát fújtak ugyanezek az emberek. Az akkori politikai és gazdasági helyzet hatása alatt a következő jelszót hirdették: „A fogyasztás növelésével a termelés növeléséért“. Ma, a megváltozott „történelmi helyzetben“ ellenkező eszméket ke'Zdenek terjeszteni. „Végre nyugalomban élhetünk — benzin, autó, tülekedés és neurózis néíkül. Csökken az Infarktusok száma, elfeledjük az álmatlanságot, az éjszakai zajt és a ben- zinbűzt.* Néhány túlbuzgó odáig ment, hogy ezt hirdette: ,,Éljen a középkori “ Mások így ömlengtek: „Az energiaválságnak köszönhetjük, hogy újra felfedeztük utcáinkat és teipsinket, megizlelhettük a csend gyönyörét... Ma reggel milliók gyönyörködhettek újra a harangjaink dallamos kongásában.“ A kapitalizmus elméleti magyarázói egyszerűen megtalálták válságunk „igazi magyarázatát“. Ugyanebben ez időben azonban sokkal komolyabb események is történtek, mint a „gyalogos séták“. Az összes termék ára hirtelen a magasba szökött, és sok üzem, gyár a tönk szélére jutott. Az ..elmészek“ Ismét rájöttek a titok nyitjára; „Nehézségünk forrása a műszaki haladás, a pokoli hajsza, a magasabb termelékenységért!“ •A „népszerűsítők“ emlgyen érveltek: „Ha a vegyészek nem találták volna fel a műanyag zacskót, most megelégednénk a papírzacskókkal, és legalább lenne mit tenzeraanyagadóbóH. A legnagyobb kárt azon- Ijan a kisvendéglők, panziók és benzui- pumpák hálózata szenvedte, mert ezek kizárólag a hétvégi turistaforgalomból élnek. A benzinnel való taka‘iélcoekodást hirdető ..teoretikusok“ csodálatraméltó sebességgel álltak át és ismét a fogyasztást kezdték propagálni. .Azután meglepetéssel vettük .tudomásul, BŰJÓCSKA ENZO HAVA ismert olasz újságíiié szatirikus íri gi válságról ni beléjük. Ha a fejlett technológia nem hajtotta volna a termelést ilyen gyors ütemben, nem kellene most fékezni a termelést“. Ez lényegében igaz is, hiszen aki sose ment felvonóval, nem sajnálja, hogy most gyalog kell felkairaszkodnia az emeletre. Még hozzáfűzték, hogy az Ipari termelés gyorsulását a rákraegbetegedések, öngyílkossá- ,gok elterjedése követte. .Azt áHítják, hogy a jólét magával hozza az egerek és patkányok elszaporodását. .Azt szuggerálták, hogy azelőtt, amikor kevesebbet ettünk, egészségesebbek voltunk. Szerencséié az olaszok nem vették komolyan ezeket az „elméleteket“ hanem megpróbáltak alkalmazkodni az új helyzethez. Belenyugodtunk, hogy vasárnap nem utazunk autóval. Kiderült, hogy ez az áldozat egészen felesleges volt. .A megtakarított benzin nem javított az ország fizetési mérlegén, viszont nagyon károsnak mutatkozott a nemzetgazdaság egyes területein. Az autópályákat kezelő állami részvénytársaság a csőd szélére jutott, az állami pénztár néhány milliárd lírát veszített a osökkept ühogy a jobbára mezőgazdasági jellegű 0- la.szország nemcsak húst és tojást importál külföldről, hanem gyümölcsöt és zöldséget is. Mindezt akkor, amikor mezőgazdászaink a hazai zöldséget és gyümölcsöt a raktárakban hagyták elrothadni, mivel a felvásárlók nevetségesen alacsony árat kí- náltiak érte. Előnyösebb az árut külföldön megvásárolni és odahaza a háromszorosáért eladni. Az árak továbbra Is emelkedtek, és az ,,elmészek“ tovább keresték a „gyógyírt“ a mezőgazdaság meggyorsítására. El kell ismerni, nem kevés gazdasági és filozófiai elmélet keletkezett. Egyesek például azt állították, hogy csökkenteni kell a fogyasztást. Igen ám, de melyik áruk fogyasztását? Természetesen nem a luxuscikkekét. Ezeket csak az elit vásárolja, és így a nemzetgazdasági haszon kicsi lenne. Ha például megadóztatjuk a Ferreral 2000 luxuskocsikat vagy a spoctrepülögépeket, ez csak néhány tízezer embert érint. A haszon egyenlő a nullával. Ha azonban adót vetünk ki a kisautókra, ez milliókat érint, és élezhető hasznot hoz az állami kasszának. , A különösen merészek még tovább bátorkodtak: ,,'Csökkenteni kell az élelmisae- rek tömegfogyasztását. Ha kevesebbet e- szünk, a kereslet-kínálat törvényszerűsége szerint csökken az élelmiszerek ára. Ahhoz azonban, hogy a fogyasztót rákényszerítsük a csökkentett fogyasztásra, először emelni kell a.z élelmiszer árát.“ Ez az elmélet győzött.' Csak egy elmélet konkurrált vele: „Ahhoz, hogy az árak csökkenjenek, csökkenteni kell a fogyasztást, és hogy csökkenjen a fogyasztás, meg kell fosztani a tömegeket a fogyasztás lehetőségétől. A munka- nélküMek szinte semmit sem fogyasztanak. Ha tehát még néhány millióval növekszik a munkanélküliek száma, rövidesen optimális lesz a gazdasági helyzet.“ Amint mondtujc, az első, a ,,demokratikusabb“ elmélet győzött. Ezzel persze még nem hárult el a munkanélküliség veszélye. A fogyasztás csökkenése ugyanis a termelés csökkenését vonja maga után. Amikor azonban csökken a termelés, a felesleges gyárakat becsukják. Olaszországban ma hemzsegnek az ,.elméleti dolgozók“, az újságíróktól egészen a miniszterekig. Elméleteik, melyeknek „A korszak vége“ elnevezést adták, így összegezhetők: „Eddig a 'fölösleg társadalmának illúzióját tápláltuk a tömegekbe. Ideje megérteni, hogy egyszer minden véget ér. Nem engedhetjük meg az embereknek az állandó túl- táplálikozást. A források ' hamarosan kimerülnek, és eljön a hiány időszaka. Az egyforma haladás mindenki számára befejeződött. Kezdődik a viszaesés,“ „Elmészeink“ a „nadrágszíjat meghúzó“^ elméleteiket valamiféle szent dicsfénnyel' övezték körül. Mellesleg rég Ismert Igazság, hogy a jóllakott ember a mértéktartást és az önmegtagadást tartja a legszebb eiénynek. Közben a növekvő Infláció a vásárlóerő állandó csökkenését Idézi elő, felújítja a ,,szociális szakadékot“, amelyet eddig eltakart a tömegfogyasztás' hamis éke. Az ál- deraokratikus „virágzó társadalom“ csődje ismét felfedi az eddig alig látható osztályelvet, azt, hogy a gazdaság csak egy szűk elit kiváltsága. , Senkit sem téveszthetnek meg ezek a „fl- Idzóffai kacskaringók“, melyeknek az a célja, hogy, a kapitalista kizsákmányolást az eddigi „tömegfogyasztás“ kendője líelyett a ,,tömegmértéktartás“ leplébe burkolja. —ip— paoj-J a-Kostolné Kracany — Újságírók 8:6 Ű :6i Székács László, a szöTOtkezet sportszerető elnöke. .Amikor a csehszlovákiai magyar újságírók egy-egy labdarúgó- mérkőzéséről számolunk be, azt várják az olvasók, hogy a humor tintájába mártsba be tollát a riporter. Elismeiem, többnyli-e rá is szolgálunk erre a humorra, hiszen sem az ellenfél, sem a mi „válogatottunk“ nem éri még el a labdarúgás európai élvonalát. Van a- zonban a csehszlovák és magyar válogatottal szemben egy pozitívumunk: mi nemcsak kapunk, hanem jócskán rúgunk is gólokat. Néha persze a saját kapusunknak is. És ami lényeges a ml játékunkon: sohasem dühöng — legfeljebb jól mulat — a közönség. Ezeknek az érdemeknek a kedvéért a humorizálás helyett hadd pergessem vissza a legkoraolyabh hangon a karcsaiak-újságírók mérkőzés legizgalmasabb epizódjait. STRATÉGIA Kapitányunk, Batta Gyurka óvatos ember. Egyegy mérkőzés e- lőtt arra Is gondol, hogy a saját tekintélyét Is megőrizze, vagyis győaelemie vigye csapatát. Most sem volt ez másképp. Először is biztosította, hogy Szikéra Gyurka, a kitűnő labdarúgó együtt^focizzék az újságírókkal, másodszor pedig kialkudta a Kostolné Kra- Cany-i földmüvesszövetkezet elnökénél, Székács Lászlónál és a falu sportedzőjénél. Somogyi Györgynél, hogy a község leggyengébb csapatát, az öregfiúk válogatottját állítsa ki ellenfélként. Azzal is Igyekezett megnyerni a karcsai közönség rokonszenvét, hogy a deiékig gipszbe paikolt törött lábú Ordódy kollégát is elszállította Karcsára, mondván, hogy az e- gyik rögtönzött edzésen sérült meg. Azért az egyházkarcsaiak sem mentek a szomszédba egy kis agyafúrtságért. ök meg a tekintélytísz- telettel akarták ellensúlyozni az újságírók nagyobb rutinját. Így aztán nem kisebb funkcionáriust, mint »Z odahaza pihenő Somogyi miniszterhelyettest kérték fel, hogy játsszon . egy félidőt az ö- legfiúk válogatottjában. Tartogattak ennél nagyobb tromfot Is tarisznyájukban, erről azonimn később számolok l>e. AZ ELSŐ FÉLIDŐ Az első félidő az újságírók fölényében és kapitányunk ügyes elképzelésének jegyében zajlott le. Hat gólt rúgtunk a Somogyi László, Somogyi György, Torváth ..Tibor, Szabó Gusztáv, Hprsl István, Szabó László, Lukács Imre, Pósa János, Nagy ILászló, Szabó István, Csifári István, Szabó Szilveszter, Gödény Tibor és Méhes Antal keretből pályára lépő öregfiúk csapatának. Az ellenfél stratégiájának egyedül csak Palágyl kollégánk, az Oj Ifjúság főszerkesztő- helyettese ugrott be. Ű ugyanis, amikor rámosolygott a uiiniszter- helyettes, örömében a saját kapujába rügte be a labdát. így lett 8:1 az első 45 perc végered’inénye, és Itt állapíthatom meg, hogy kitűnő volt az újságírók állóképessége. Egyedül csak azok a cserére váró kollégák álltak kis.sé bizonytalanul a lábukon, akik a kubai rumot árusító sátor mellett várták „bevetésükre.“ De meg kell dicsérnem a szép számú és lelkes közönség sportszerű viselkedését is. Amikor például berúgtuk az öngólt, hatalmas tapssal jutalmazták az újságíróknak’ezt a legszebb gólját! EGY KIS INTERMEZZO A szünetben pattogós zenével és „különböző“ frissítő Italokkal kedveskedett a rendezőség a közönségnek és a vendégeknek. Természetesen ezt az előzékenységet szerettük volna ml Is viszonozni. E- zért aztán egyik kollégánk elkérte a hangosbeszélö mikrofonját és bejelentette, hogy most pedig a miniszterhelyettes elvtársat interjúvolja meg. — Hozzátok gyorsan a mikrofonhoz Somogyit — nógatta lázas izgalommal a mellette állókat, Majd amikO'r teljesítették kérését, megkérdezte, hogy hogyan tetszett Somogyi elvtersnak a játék, és mint miniszterhelyettesnek, jólesett-e ez a kis kikapcsolódás? Nos, mit csűVjem-csavarjatn a szót, jó másfél percig hadart már a buzgó újságíró, amikor a fülébe súgták, hogy egy másik Somogyi, a falu labdarúgóedzöje beszél a mikrofonig. A FORDULAT A második félidőben rukkolták aztán ki az egyházkarcsaiak zseniális csalafintaságukkal. Hiába küzdöttek bősz oroszlánok módjá ra a legkiválóbb tollforgató láb darúgók: Szikéra, Tóth Elemér Palágyl, Kulcsár, Tomi Vince, Szil vássy, Kmeczko, Batta és társai úgy potyogtak kapunkba a gólok mintha jnegtáltosodtak volna az egyházkarcsaiak. Nemcsak kiegyenlítették az első félidő 6;l-es győzelmünket, hanem 8:6-ra meg is nyerték a mérkő'Zést! És hogy ml volt ez a zseniális „sakkhúzás“? Semmi egyéb, mint hogy a járási bajnokságban második helyen álló „A“ csapatukkal cserélték fel az öregtíúkat! A mérkőzés végén mi is jót nevettünk ezen az ügyes fogáson, már csa'k a- zért is, mert nekünk sem ártott meg a színvonalasabb labdarúgás! A „MECCS“ MARGÓJÁRA Komolyabbra fordítva a szót, mindkét ,,ellenfélnek“ nagyon is hasznos volt ez a találkozás. Nemcsak kitűnően éreztük magunkat, hanem egy olyan kedves kis községet Ismerhettünk meg, amelynek minden polgárában Igazi szív dobog. Mi pedig — legalábbis így reméljük, — egy kis derűt vittünk az egyházkarcsaiak dolgos hétköznapjaiba. Hadd búcsúzzunk hát azzal a sportköszöntéssel^ hogy szép volt, Tliik, a viszontlátásra! Neumann János BOLGÁR GRAFIKUSOK TÁRLATA A Bolgár Népköztársaság ban Cirillre és Metódra em lékezve 'május 24 én ünnep lik a művelődés, az iroda lom és a képzőművészet napját. Ezt az ünnepséget a bratislavaí Bolgár Kultúra is megtartja olyképpen, hogy minden évben reprezentatív képzőművészeti ki állltásK rendez székliázában. Idén a bolgár grafiku.sok müveit állították ki. A megnyitón részt vett Miroslav Válek, az SZSZK művelődésügyi minisztere, Elena Litvajová, a Nöszüvetség elnöke, Augustin Micbaliéka Bratislava főpolgármester helyettese, valamint Bulgária, Lengyelország, a Szov jetiinió, Ausztria és az NDK főkonzula. A kiállítás Bulgária bárom nemzedékének legjobb grafikusait mutatja be. Igaz. hogy egy-egy művésznek legfeljebb egy két rajzát tekinthetjük meg, de így is meggyőződhetünk arról, hogy a bolgár grafika méltó helyet foglal el Európa képzöniüvészelében. A feke- te-fehér rajzok és színes kőnyomatok nemcsak az alkotók fasisztaellenes magatartását. nemcsak a mély lia- zaszeretetet tükrözik, hanem a modern ábrázolás tökélyét. technikájának köny- nyedségét is szemléltetik. Mintegy 22 művész grafikájában gyönyörködhetünk ezen a tárlaton, ám néhány szobrot, kisplasztikát is kiállítottak az ügyes r.en- dezők. Különösen Dimi'lar Baklov 1923 szeptembere, Anasztázia Panajoteva Vendégség, Rjiiben Dimanov Rózsák közt és Zlatka Daboso- va Ház című grafikája tetszett a közönségnek, de Georgi Radnlov és Petar Csuklev kisplasztikáit is el- niélyülten szemlélték a megnyitó vendégei. A kiállítást június 12 ig tekinthetjük meg a Bolgár Kultúra (.Válepková utca 1. sz. alatti) kiállítótermében.
