Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-27 / 22. szám

5 1*05 mäjus Zi-én a donveci körzetben lekvö Vesenszkaja mezövéroskához tartó zó KruzsMn taijyén született a doni kö­zé kság életének kitűnő krónikása, a szov­jet valóság mesteri ábrázolója, Mihail Alekszandrovlcs Solohov Édesapja a XIX. századi Oroszországnak ahhoz a társadal­mi rétegéhez tartozott, amely kereskedők­ből, alkalmazottakból és parasztokból állt. amelynek képviselőit „raznocslnyec“- eknek nevezték. Édesanyja kozák pa- rasztcsaládból származott. Az ifjú Solo­hov Moszkvában, Bogucsarban és Veseiisz- kajában Járt gimnáziumba. A polgárhábo­1965-beii nagy nemzetközt ©llSHierésben részesült. A Svéd Királyi Akadémia Nobel- dlj bizottsága neki Ítélte oda az irodalmi Nobel-dIJat. Solohov első remekműve a Csendes Dóm volt. Az tró mesteriem ábrázolja benne a doni kozákság szoclálíls átalakulását, a íorradalml eszmék diadalát a kozákság soraiban. A regény főhőse maga a nép, amely megismerve a forradalom Igazsá­gát, könyörtelenül elsöpör mindenkit az útjáböl, akt akadályozná a Jobb és embe­ribb élet kibontakozását. Grlgorlj Melje- hov, a regény egyik központi alakja nagy­***j'^r. '"'f ^''' / f HETVEN ÉVE SZÜLETETT MIHAIL SOLOHOV ró Idején a Don-vldéket elárasztó ellen- foijradalmí bandák ellen harcolt, majd Moszkvába került, ahol 1923-ban a „Ju- noseszkaja Pravda“ című komszomollsta újság szerkesztője lett. 1925-ben látott napvilágot Solohov első könyve Doni elbeszélések címmel. A húsz esztendős író első könyvének nagy sikere volt, és ez további írásra ösztönözte. 1928-ban jelent meg az azóta világhírű­vé vált Csendes Don című regényének el­ső része. Ettől kezdve Solohovot mint él- vcMKlbel! írót tartották számwi. A Csen­des második részét 1929-ben, a har madlkat 1933-ban, a negyediket pedig 1940-ben adták ki. Első regényén tehát közel tizenöt éven át dolgozott. Közben 1932-ben megjelent második re­mekművének, a Feltört ugarnak az első része. Ebben az évben lépett be Solo­hov a Szovjetunió Kommunista Pártja tag­jainak sorába. A Nagy Honvédő Háborút megelőző években már a politikai és tár­sadalmi élet Jelentős képviselője volt. Be választották a Szovjetunió Legfelső Taná csába, s 1939-ben a Szovjet Tudományos .Akadémia Is felvette tagjai közé A Nagy Honvédő Háború Idején a szovjet hadse­reg katonájaként harcolt. 1959 végén ké szült el a Feltört ugar második része. E müvéért 1960-ban Lenin díjjal tüntették ki. Igen nagy sikere volt az Emberi sors című elbeszélésének is, amely a moszk vai Pravda hasábjain látott napvilágot e- löszír. A Szovjetunió Kommunista Párt­jának XXII. kongresszusa óta Solohov tagja a párt Központi Bizottságának is. szerűen megrajzolt típusa a közösségből önmagát száműző embernek, akinek vé­gül Is éppen a néptől való elszakadása miatt kell bűnhődnie A közösség érdekeiért, a falu szociali­zálásáért önzetlen küzdelemre képes po­zitív hősök egész sorát vonultatja tel So­lohov másik remekművében, a Feltört u- garban. EzeJi egyike Kondrat Majdannyi- kov, aki képviselője az öntudatossá és forradalmivá lett kozák parasztságnak, de tulajdonképpen a néptömcgek a regény igazi hősei. A regény a realizmus legtisz­tább eszközeivel mutatja be az ü] arcú, szocialista szovjet falu kialakulását. Világsiker fűződik Solohov háborús tár­gyú elbeszéléséhez, az Embert sorshoz ’s. E lényegében egysze-rű történetnek a fő­hőse Andi-ej Szokolov, aki a háború bor­zalmat és kegyetlensége következtében teljesen egyedül maradva egy ugyancsak árva kisfiú társaságában indul neki biza­kodva az új életnek. Háborús témájú So­lohov legújabb műve, A hazáért harcoljak Is. Ez a még befejezetlen regény azt mu­tatja be, hogy azok a szovjet emberek, akik a béke éveiben csodálatra méltó si­kerekkel építették szocialista hazájukat, fegyverrela kézben is képesek megvédeni hazájukat, szocialista társadalmuk Vívmá nyalt. Születésének hetvenedik évfordulóján tisztelettel emlékezünk a szovjet Iroda­lom e nagy alakjára, akinek »agy érde­mel vannak abban, hogy a viszonylag fia­tal szovjet irodalom méltó helyet foglal el korunk világirodalmában. Sági Tóth Tibor Nyelvművelés A nehéz igeragozás A nyelvünket tanuló ide­geneknek a magyar nyelv sok „furcsasága“ közül ta­lán az Igeragozás, mégpe­dig az alanyi (határozatlan) és a tárgyas (határozott) ragozás közötti különbség okozza a legtöbb gondot. Sajnos ml magunk Is hány­szor hibázzuk el az alanyi és a tárgyas Igeragozást, Mivel az elméleti fejtege­tés fárasztó, néhány példa bemutatásával, elemzésével próbáljunk eligazodni e „ha­zai rejtelmekben“. Hasonlít­suk össae a következő két rövid mondatot: — Gyulait látok — Gyulait látom. Alaki szempontból csak­nem elhanyagolható a kü­lönbség: látok és látom. Nyelvtani tekintetben, de főként a nyelvi közlés sze­reit, Tuníkoiólá't tekintve a- zonban már kevésbé. A lá­tok ugyanis alanyi, határo­zatlan, a látom, pedig tár­gyas, fiatározott ragozású 1- geatok. Eddig még a nyelv­tan többé-toevésbé merev, mesterkélt kategóriáiban mozogtunk, de ha azt vizs­gáljuk, mit jelent, közöl szá­munkra az egyik, és mit a másik mondat, akkor rádöb­benünk a nyelvtannak és a valóságnak szoros kapcsola tára. Az első mondatból: Gyulait látok — minden ép nyeívérzékű magyar azt ér ti, hogy a beszélő hosszabb- rövidebb keresgélés után egy kirakatban megpillantja az Igen kedvelt gyulai kol bászt. —-"A második mondat hallatán viszont arra gon­dol, hogy a beszélő váratla­nul Gyulai nevű Ismerősét látta meg. El akarván ke­rülni a hosszadalmas nyelv­tani magyarázatot, csakany- nyit Jegyzünk meg, hogy az első gyulai mint köznév, ha­tározott névelő nélkül hatá­rozatlan tárgy, amely mel­lett alanyi ragozású Ige áll; a második Gyulai viszont tu­lajdonnév, határozott tárgy, ezért az Igéje tárgyas rago zású. Bőven Idézhetnénk hason­ló példákat olyan szavak felsorolásával, amelyek a gyulaihoz hasonlóan kétfé­le Jelentést hordoznak. Pl. debreceni — Debreceni, csa­bai — csabai, mecseki — Mécsoki stb. Az eddig említettek alap- Jáji már ki tudjuk Javítani azt a rekláimsaöveget, amely a halkonzervekre hívja fel a figyelmünket napilapja­inkban többször, egymás u- tán, íme a mondat: „Szar­díniát ajánlom vacsorára“ — Ebben a formában ugya­nis képtelenségre bíztat. Az ajánlom tárgyas ragozású ígealak csak akkor Jogosult, ha a tárgya határozott, ha pedig az, akkor a szigetet Jelenti. Ezt pedig vacsorára elfogyasztani csak Jelképe­sen, metaforikusán lehet. A nagyétvágyú hódítókról mondták, hogy egy-egy szi­get vagy ország a reggelije, ebédje, vacsorája. Gyönyö­rűen Irta József Attila: For­golódnak a tőkés birodal­mak, Csattog világot szag­gató foguk. Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak. De mivel az Idézett hlrde lésben nem erről an sző, ki kell javítanunk a ragozást így; Szardiniát ajánlok va­csorára. Kevésbé feltűnően, de u- gyanez a hiba a következő hírben: „Pedagógus-pártszer­vezeteket látogattuk meg“ — Így csak annyit tudunk a pártszervezetek tárgyáról, hogy pedagógusok alkotják, semmi többet, ezért a tárgy határozatlan. Helyesen ala­nyi ragozású Igével: Peda­gógus-pártszervezeteket lá­togattunk meg, nem pedig üzemeiket. Ha viszont oda tesszük eléje a határozott névelőt, a tárgy határozottá válik, s maradhat az erede­ti ragozási forma; a peda­gógus-pártszervezeteket tá­togattuk meg. R. B. A kultúra nélkülözhetetlen...“ A CSKP KB novemberi plénumának Irányelveiből a kultúra — mint a fellett szocialista társadalom fontos összetevöfe sem maradt kt. Hiszen a kultúra távolról sem másodrangúi tényező, hatása visszatükröződik a ter­melésben is, főszerepet játszik az ember szocialista Ön­tudatának, optimista életérzésének kialakításában. Arról, miképpen Öltenek testet a kultúrában a párt novemberi plénumának Irányelvet, érdemes elolvasnunk Miroslav V ál eknak, az SZSZK kulturálisűgyl miniszterének a véleményét, akinek Csehszlovákia kormánya kőitől mun­kásságáért a közelmúltban az érdemes művész címet a- dományozta. — Milyen intézkedéseket tét- viselkedik társaival, családjá- tek a kultürában a munkamód- önmagával szemben Is. szerek tökéletesítésére, az erők egyesítésére, hogy teljesítsék a párt határozatait? — Véleményem szerint tud­juk azt, hogy mit kell tennünk, hol hibáztunk, hol értünk el o- redményeket. hogyan szembe­sítsük szándékainkat az ered­ményekkel. Nem kevés, amit el­értünk, de azt sem mondhatom, hogy elegendő. Nem téveszthet­jük azonban szem elöl a reális helyzetet, a lehetőségeket. Eze­ket a lehetőségeket pedig meg­határozza a társadalom fejlődé­sének üteme, a gazdasági élet, a termelés. Az elmélet persze csak elmélet, közte és a való­ság között nagy aránytalansá­gok Is tapasztalhatók. És ép­pen ez az, ami bennünket nyugta laifít. A novemberi plé- num óta kezdünk a dolgokra másképpen nézni, és mindenek­előtt saját tartalékainkat 1- gyekszünk mozgósítani az em­beri intellektus tartalékait, hi­szen sok minden jóval hatéko­nyabban Is megszervezhető. Megvan bennünk az a tulajdon­ság, hogy az elvégzett munka látványa elé,gedettséggel tölt el, cselekvésünk rutinos, gépies lesz. Meg vagyok róla győződ­ve, hogy a kultúrában sokkal­ta többre képesek vagyunk, mint azt sejtenénk, ha Jobban kihasználjuk a szakemberek, szakintézmények szellemi telje­sítőképességét, jobban m^- szervezzük a munkát. Ez az el­ső szakasz a novemberi plénum irányelveinek megvalósításá­ban. A második lépés érinti az egész kultúrát. Sokáig az a tévhit uralko­dott, hogy a kultúra irányítha­tó. Igaz, nem irányíthatjuk a mű keletkezését, azonban jó feltételeket teremthetünk hoz­zá, és megszabhatjuk azt az u- tat Is, amelyen az alkotás a művész műhelyéből a nagykö­zönséghez eljut. Ennek kap­csán szólok arról Is, hogy osz­lassuk el végre azt a mítoszt, hogy a kultúra spontán valami, másodrendű társadalmi termék. Itt sem lehet rögtönözni, na­gyon Is egzakt tényekből kell kiindulni. Az irányítás folyama­tát a valöság objektív elemzé­sével kell meghatározni, s lát­ni kell már a következménye­ket Is, azt, miképpen Illeszked­nek bele ebbe a folyamatba az újabb tények. Nem mérhető például fel egy műalkotás tár- sadaLml fontossága, jóllehet számokban kimutatható, hogy egy könyvből mennyi kelt el. Ezek a számok azonban arról már hallgatnak, hogy ez a bi­zonyos alkotás hatott-e az em­berekre. A kultúra hatása csak sokára, évek múlva kristályoso­dik ki. Igen fontos, hogy ml rögződik az emberek, főiképpen a flataloik tudatában mit tarta­nak értékesnek, mit nem, mert ez gondolkodás- és látásmódju­kat, cselekedetüket is befolyá­solja. Egyes nemzedékeknek, embercsoportoknak megvan a maguk ízlése, amelyről bizony nem mindig mondbatjuk el. hogy kifogástalan. Nem va­gyunk sémák, dogmák pártolói, nem vetünk el mindent, ami a nvugat kultúrájából hozzánk el­jut, holott társadalmunknak nincs rá okvetlen szüksége. Ml elsősorban a valódi értékek közvetítői akarunk lenni, olya­nokénak, amelyek nagyszerű eszmék hordozói, humanista töltetűek, felébresztik az embe­rek munka- és életkedvét, ame­lyek nélkülözhetetlenek szá­munkra. Tudonií hogy amit mondok, elvontnak tűnik, a végered­mény azonban nagyon Is kéz­zelfogható. Ahogy az ember é- rez, amilyenek a nézetei, ahogy viszonyul az élethez, olyan lesz a kapcsolata a munkához, úgy A nézetek és eszmék óriási összecsapásának korában élünk — a szocialista és a kapitalis­ta világ szembesítése ez. Szűk séges hát bebizonyítani, még ha nem is könnyű, hogy a mi elméletünk és gyakorlatunk a helyes. Ehhez pedig megvan- nek a feltételeink. A kultúra nélkülözhetetlen mindazok számára, akik részt akarnak vemü társadalmunk felvirágoztatásában. Meggyőző­désem, hogy a műveletien e- gyén nem Is irányíthatja elég­gé szakképzetten a termelést, sőt, jól dolgozni sem igen tud. A kultúra a szó tágabb értel­mezésében beletartozik a mű­szaki-tudományos forradalom rendszerébe. A tudomány és a technika óriási lehetőségek hor­dozója, de ha ezek kultúrálat­lan ember kezébe kerülnek, végzetessé válhatnak az egész emberiség számára. Elgylk tő küldetése a kultú­rának, talán elvontnak tűnik egy kissé, forradalmi lelkese­dést kiváltani a fiatalokban. Napjainkban forradalmt az, a- hogy az ember gondolkodik, cselekszik. A novemberi plé­num adta éppen az ösztönöst, hogy társadalmunkban lényege­sen megváltozzék a gondolko­dás minősége. Valljuk be ö- színtén, hogy a szocializmus li­berális rendszer, lehetőség nyí­lik^ olykor lazítani a munkafe­gyelmen, és ez nagy kár. A fia­taloknak tudatosítaniuk kelle­ne, hogy oél nélkül az élet ér­telmetlen. és nagyobb célok áll­nak előttük, mint azt sejtenék, olyanok, amelyek őket is, kör­nyezetüket, sőt nemzet! etni­kumukat Is felülmúlják. Ezek olyan .nagyszerű célok, hogy részt venni megvalősításukban igazi forradalmi cselekedet, hőstett. Ezt szem előtt tartva akarunk ml Is előrehaladni ha­táskörünkben. ' Nyugaton Járva azt látja az ember, hogy a kultúra minde­nekelőtt üzlet. A mi feltétele­ink közt a kultúra egészen más. Sajnos, nem mindig tuda­tosítjuk ezt. Sokszor az élet va­lósága olyan ágazatokat része­sít előnyben, amelyek fejlesz­tése sürgős (lakáskérdésj. Ke­resnünk kell azonban az e- gyensúlyt. A társadalomra néz­ve veszélyes, ha csak tájéko­zott, de nem müveit egykek alkotják, ugyanis a műveltség egészen más, mint a tájékozott­ság. A műveltség az informá­ciók rendszere és az a képes­ség, ahogy ezeket az életben a magunk és a társadalom liasznára tudjuk fordítani; a tájékozottság bizonyos tárgy­körre való szűk szakosodás. A szocializmusban meg ,kell te­remtenünk az egyensúlyt a ter­melés, és az úgynevezett har­madik szféra között. — Miképpen jellemezné a művészeti szövetségek jelenlegi munkáját, összehasonlítva az­zal a helyzettel, amelyben e- zek a szövetségek kongresszu­sukat tartották? — Bonyolult helyzetben kezd­tünk. Nem szívesen imánk e- 16, mit tegyenek ezek a szö­vetségek, természetesen ösztö­nözzük őket. összehangoljuk teendőinket, lygekszünk bevon­ni konkrét feladatok megoldá­sába. Ez részint sikerül Is. Van pár Jó filmünk, bizonyos számú. Jóllehet különböző szín­vonalú színdarabunk, elfogad­ható könyveink jelennek meg, vagyis pozitív eredmények e- gész sora. De nézetem szerint ez mégis kevés Hiányzik az a bizonyos alkotói lé.gkör, alkotói nyugtalanság. A szet-vezetek az eddigieknél is többet tehetnek. Kritikusan szólok, mégsem te­kintem semmisnek eredmé­nyeiket. Me.ggyöződésem, hogy a szervezet tagjai nemcsak MIROSLAV VALEK pusztán tagok, hanem óriási mennyiségű energia, tapaszta­lat, tudás, Információ hordozói is. Es ezt hasznosítani kell. Eb­ből a célból találkoztam a mű vészeli szövetségek vezetőivel és az elvtársak azonosultak né­zetemmel. A művészeti szövetségek an­nak Idején politikailag szélső­séges helyzetben tartották meg kongresszusaikat, ezért bizo­nyos Intézkedéseket foganatosí­tottunk. Hasztalan lenne most mérleget vonni arről. mit tet­tünk, elsősorban azt kell lát­nunk, hogy hol tartunk most és miből Indulhatunk ki. A jövőbe kell tehát nézni. Szük­ségünk van minden gondolko­dó, tudó, tehetséges emberre, de nem azokra, akik továbbra Is kitartanak téves meggyőző­désük mellett, akik képtelenek megérteni a mai világ rendjét, és gátoilják a fejlődést. Egyese­ket azért meg lehet győzni, a- kik. pedig makacsul ragaszkod­nak téves álláspontjukhoz, a művészeti szövetségek sem hajlandók velük együttműköd­ni. Hogy ml a teendőjük a szö­vetségeknek? Elsősorban nem papírmunkát végezni, vagy legalább Is kevesebbet. Alkotói pezsgést, légkört kell teremte­nünk, és helyet adni a kritikus szónak Is. újságainkban majd­nem nincs Is bírálat. Úgy vé­lem, ez nem egészséges Jelen­ség. Csak az Igényesség a szi­gorú kritériumok eredményez­hetnek Jó műveket. Mindmáig nem tisztáztuk, ml Is a szocia­lista realizmus. Ezért sokan még most Is a sematizmussal, dogmatizmussal azonosítják. Ez persze nem Igaz. Szűk szakmai körökben ezt tudják is, de las­san tör utat a nagyközönség­hez. — A szlovák kultúra igény­lői több kulturális intézmény létesítését, illetve építésének befejezését várják. Milyenek e- zen a téren a kilétások? — Az utóbbi hat évben töb­bet tettünk ezen a téren, mint az elmúlt harminc esztendőben együttesen. De adva van társa­dalmunknak egy konkrét hely­zete. Két éven belül mégis o- lyan létesítményeknek örülhe­tünk, amilyenekkel eddig nem dicsekedhettünk. Pártunk óriá­si feladatot vállalt magára, és ezeket a feladatokat, bár néha nehezen, meg Is valósítja. Most persze a kultúráról szólok. Más ágazatokban ez a haladás még szembeötlóbb. Azok a célok, amelyeket pár- timk XIV. kongresszusa tűzött elénk, stratégiai célok, és még a XV. kongresszus után sem veszítik el Időszerűségüket. A kultúra fejlesztésének Iramát azonban meggyorsíthatjuk — és éppen ezen fogunk szorgos­kodni. A Smena nyomán feldolgozta -Ik-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents