Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-04-29 / 18. szám
í STEFAN 2ÄRY: Mint az üde tavaszi rét virágait kristály pohárban mint földek gazdag termését, új kenyerét sugárzó nyárban, mint arcot, amely derűs, nyájas, szivárványt, ha az ég sötét, épp úgy köszöntjük most május elsejét. Mint pacsirta, mely trülázva szeli a tiszta levegőt, mJnt pattogva égő máglya, zúgó szél, dúdoló szellők, csörgő patak, mely sose fárad, mint lányi ki párjának dalt küld, úgy szárnyal, zúg. zeng és árad énekönkr Mint hegykoszorú a földet, egymást úgy öleljük át. Erősek vagyunk, mint a tölgyek. Gyökerünk hozzád köt, hazánk. Hevítenek közös eszmék és mind egyet akarunk. Tavaszunk szép és szebb lesz még a nyarunk. < 'Z o H H O N Ml I 64 N :o Ml > o u N iÄ O Xfl H bi > :o N Vi O o l-s Ui _____________________ Fordította: Fügedi Elek 1975 — ez már a nyolcvanötödik május elseje azóta, hogy a II. Intemacionálé, az 1889-es párizsi alakuló kongresszusa elhatározta, hogy május elseje ezután „minden nemzet munkásosztálya közös tüntetésének napja lesz“. Minden nemzet munkásosztályáé, azaz nemzetközi ünnep: a hazai felszabadító harcok és más országok küzdelmei kapcsolatának ünnepe. Volt ebben a nyolcvanöt esztendőben jó néhány olyan májusi ünnep, amikor az uralkodó osztályok szerették volna még a május hangulatát is elrontani. Voltak véres májusok; munkásokra, parasztokra lőttek a csendőrök és rendőrök. Megpróbálták megfélemlíteni az osztályöntudatos tömegeket. Az első májustól sok májust átéltünk. Olyat is, amikor nem volt szabad kivonulni az utcákra, meg olyat is, amikor szinte spontán kivonultunk az utcára az első szabad májuson. Az első szabad májuson, véres májuson — a jövő májusán. Európában még el sem ült a véres háború vihara. amikor öreg kontinensünk más részén már szabadon ünnepelhettük a fennkölt napot. Éppen ezért szeretnénk ma a kedves olvasóknak is e- szébe juttatni, hogy e nyugodt májusokat, tavasz keltét valakiknek köszönhetjük, .Azok, akik harminc évvel ezelőtt köszöntötték ilyenkor a tavaszt, talán többet mondhatnának erről az eseményről. De lassan ez már a történészek dolga, viszont akik később születtek, talán nem is gondolnak arra, hogy harminc évvel ezelőtt ilyenkor tavaszelőn még teljesen más gondokkal voltunk elfoglalva. Talán apáink és nagyapáink elbeszé- széléseiből, történelemkönyvekből, regényekből, sárguló újság lapokból és okmiányokbói, s ahogy említettük a szemtanúk elbeszéléseiből Ismerkednek a szabadság születésének gyönyörű napjaival. Éppen ezért, az évforduló kapcsán jó lenne, ha a háttér — a nyomasztó emlékek, a rtmibolás, a pusztulás — nem mosódna el emlékezetünkben, s főleg ml, akik már ebben a szabad hazában születtünk, tudatosítsuk is, hogy mit kaptunk szocialista hazánktól az elmúlt harminc év alatt.
