Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-01 / 1. szám
ANYU, ne kérdezz semmit — Mit kaptál karácsonyra? — Találd ki! — Magnót? — Még csak ekkorka voltam, és már vettek a faterék. — Gitár? — Nem, ahhoz érteni kell, meg dolgozni kell vele. Nem fáj rá a fogam. Nincs több ötletem, szabad a gazda. — Egy Babettát barátocskám. Egy robogót, pirosat, vadonatújat. — Mit kértek érte? — Éretségi hármas nélkül — volt a sóhaj, de már érződött benne a biztonság, megkapom én azt akkor is, ha hármasom lesz a bizonyítványban. A mai fiatalok között a magnó, a tranziszaar, a gitár, a 400-500 koronás cipő, a trevíra-nadrág, a szörmekucsma nem tartozik a luxuscikkek közé. .A- rok közé tartozik esetleg, a hosszú estélyi ruha, az autóvezetői jogosítvány, a motorkerékpár. Elkényeztettek a mai fiatalok? Attól függ, kinek tesszük fel a kérdést. A ruhatár KaW második éve dölgoslk, 18 éves jnOW. Fizetése 1100 korona köirül mozoig. Reggelenként egyazon busszal utazunk, ismerem a szüleit, és a lány egész ruhatárát. Most éppen értél les® szó a ruhatárról. Bármely cuccável meigszégyenltené a ilegelegárwabb máméként Is. JÓI „mozog“, JoitOnó a testtartása, mindezt a lermészettté! kapta. De honnan, honnan a csudából kapja azokat a re- njek holmikat. Tőle Is megkérdem minden a'lka'lommail, ha valemi űfat le- dezek fel rajta, — Ezt apu szerezte, ezt a- nyu kapta a-pult alól, ezt apu hozatta külföldről, és ez Is o- Ivasmi, amit csaik dugva árulnak. Kati egyke, mindkét szülő szépen keres, és ez sem elhanyagolható, hogy a lány tud bánni a szüleivel. — Anyuol, ahhoe a sárga nadrághoz Jól Jönne egy vékony, sötétkék pulcsi, mit szólsz hozzá? — De klslényom, legalább hánom aOtétkék pulóvered van már. — De bordás Jcötésű még flilsios. Mondd meg egyenesen, hogy sajnálod tőlem azt a va- oaik háromszáz koronát. — Ne butáskodj, nem sajnálom. Tudod J61. Csak bizonyos mértékről van szó. Halmozod a szvettereket, nekünk apáddal együtt nincs annyi holmink, mint neked egyedül. Pedig jóval több Ideje, vagyunk a világon, mint te. — Szóval nem kapok pénzt? Na Jó, akkor majd valahogy szerzek, érted, szerzeki Csak aztán meg ne bánd. Ezt rendszerint egy ajtócsat- tainás és rohanó léptek követik. Az anya égre emeli a szemét, és a legrosszabbra gondol: ez a lány most megy és eladja magát háromszáz koroTizennvolcadik születésnaook Veszélyesek. A túlbuzgó, vagy a bűntudatos szülő — nincs elég ideje a gyerekre, csak itt-ott gondol rá — nem ismer mértéket, és még az államfőknek kijáró ajándék ára sem riasztja vissza. Mit sorolnék ezek közé? Autó, háztelek, ház, lakás stb., etb. Tavaly egy mezőgazdasági Iskola Igazgatója mielőtt meghi- vott a végzős osztály szalagavató ünnepélyére arról beszólt, hogy a közeli városból gyakran a saját diákja furtkáz- za öt az Iskolába. a vonaton utazásra, az autó meg elszállítja őket mindenhová. Hát miért ne vennének. Ennek ellenére is azt ajánlottam, várjanak, míg a gyerekek leérettségiznek. Nem vártak. Ugyanezen az Iskolán már szinte hagyomány, hogy a zöld szalagok kiosztásakor disznó* vágnak. Hatalmasat, hogy min denkl jólakjon. Nem olcsó mr latság, de még egyetlen diák sem szólt ellene. A tehetősebb szülök gyermekei azért nem. mert soha sincsenek szőkében a pénznek, a szegényebbek pedig azért, mert azt tartják, hogy „ha már nekem nem lehetett, legalább hadd legyen a gyereknek“. A kispénzű családoknál még egy veszélyes je ienség észlelhető A nagyfiú, vagy a nagylány, ha Iskolába jár, rendszerint a család átlagos életszínvonalánál magasabb nívón él. A szülök kopott, foltozott ruhában járnak, de a gyerekek a legújabb divat szerint öltözködnek, és mindenük megvan. HátnéJküli ruha B-rtgi tizennégy éves. Remekül öltözködik, szinte naponta váltja a ruháit. — Anyu, gyere öltözz, és megyünk, ne kérdezz »eromft, majd mindent megértesz. Anyu Ismeri a lányát, fogja a kabátját, kalapját és pár porc múlva ott állnak egy üzlet kirakata előtt. A ruha a- melyre Briginek fáj a foga, 730 koronába kerül. Anyukája nem ts az árat nézi. — De Brigi, ennek a ruhának nincs hátai — Anyu, hogyan lehetsz 1- lyen maradi. A ,Jbát“ már régen nem divat. — És hová fogod hordani? W Hát nem ezt mondtad. hogy, januárban elmehetek ve letek ^ vadászbálba, hát oda! És megvették a ruhát. A gyerekek könyörögnek, a szülök engednek. PszichoIÓQUS Igor Tuäer, a bratislaval Közvéleménykutató Intézet pszichológusa: Az ajándékozásnak talán még soha nem volt M>'en kultusza, mint ma. A fiatalok egymást hecceilk bele különböző hóbortokba, senki sem akar lemaradni. Már létezik egy olyan szooiálls, léteg, amelynek a tagjai ugyan még nem keresnek, de nagyon is igényes fogyasztók, Üzleteket nyitnak számukra, sót saját divatjuk is van. Tinédzser-divat. Mindent akarnak, kőZben sem a pénz, le a dolgok értékét sem képesek felfogni. A fiatalok többsége véleményem szerint nem igényli ezt a kényeztetést. Hol kezdődik? A gyerek még csak aprócska, de rossz nevelést kap, ha teltétel nélkül szeretjük őt. Mindent a környezetétől vár, kiszolgáltatott, elégedetlen ember lesz belőle. A szülő bizonyára jó szándékkal teszi, amit tesz. .Az Igazság azonban az, hogy a mindennel elhalmozott gyermek mégis boldogtalan, semminek sem tud örülni. Egy tízéves gyerek például tud örülni egy ajándék biciklinek. Ám ha megkapja ötévesen, nem tud mit kezdeni vele, és mire „belenő“ megunja. Tartalmasain élni csak úgy lehet, ha az emberben van e- :ég erő, kiblrrtl a „kellene, de nincs“, vagy a „várul kell rá“, adta helyzeteket. Kati, aki most csak egy pulóverre vágyik, és azt meg Is kapja, később ugyanilyen magétól értetődően elvárja minden kívánsága teljesítését. Az Ilyen gyerek nem Ismeri a lemondás fogalmát. Hiába nő fel, fizikailag értelmes Is lehet, de érzelmileg tele van bizonytalansággal, tofantllts kötöttséggel, és elégedetlenséggel. Ezekből lesznek a boldogtalan^ pesszi-' mlsta, keserű emberek. náért. Kati meg rohan a legközelebbi barátnőhöz, akinek ha van pénze kölcsönöz, és aztán együtt mennek az üzletbe, ahoil mindikettan megveszik a sötétkék pulcsit. Az így szerzett pulóverek aztán zavairba hozzák a katedra mögfött ülő tanéimőket, vagy e- zeknél a celtrlknél sokkal jobban kereső, vezető állásokat betöltő mémöknőket. — Két negyedikes diákunk autóval jár Isikolába. Nem naponta, és még nem Is olyan régen. Alig múltak tízeimyolc é- vesek, az autóvezetői jogosítványt Itt szerezték meg az Iskolában. Míndiketten kitűnő diákok, a szülők, mielőtt megvásárolták a kocsit, voltak nálam. Sokáig beszélgettünk. A szülők legfőbb érve az volt, hogy szeretnének utazgatni, látogatóba járni, és öregek már Katik és Brigik, most bizonyára azt kérdezitek, miért hozzátok szólunk. Tehettek ti arról, ha szüléitek mindennel elhalmoztak benneteket? Nem! A kérdezők, követelőzők viszont mindig ti vagytok. Nem arról van szó, hogy rongyos ruhában .járjatok iskolába, és hogy tengessétek az életeteket. Sőt arról sem, hogy ezekután szüléitek cikkünket lobogtatva minden kéréseteket visszautasítsák. Viszont jó lenne, ha saját érdeketekben megpróbálnátok szerényebben élni. Mert meddig rendelkezhettek apu és anyu pénzével? Míg az iskolapadot nyomjátok. És aztán? Aztán, ha már a saját keresetre szorultok, nem lesz valamilyen szívderítő érzés lemondani a hátnélkUli ruháról, a piros Babet- táról, és a még nem tudom miről, ha majd naponta kell vásárolnotok kenyeret, tejet, vajat, és otthon esetleg egy gyerek is segít majd nyűni a szőnyeget, törni a bögréket. , Hát erről van szó! Zácsek Erzsébet fMaroita Strbíková kénkiállitása) ÖDA AZ EMBERHEZ Oda az éinberhez? Találóbban meg se fogalmazhatta volna oézőtársam Marglta Strbfkovánaic, enmek a fiatal fostönőnék a művészi mondanivalóját. .A képzőmű- vésaak iklállltásal termeiben megrendezett első önálló tárlatén ugyatite annyi élethitet és annyi öntudatosságot fejeznek ikl zsáneriképelnek munikás- és parasztfl- gurdl, hogy aki Ily módon ábrázol, nagyon szeretheti és nagyon tisztelheti az embert. Mint ahogy a me.gnyl- tás utáni beszélgetésünik során 'ki Is jelentette: „Ember vagyok, emberek között élek, s még a technika el hatalmasodásának mai korszakéban Is a gépek ^megteremtőit tartom az élet legnagyobb csodájának.“ De nemcsak a figurális alkotásokban érzékelteti a fes tőmfivésznö az élet szeretetét. A gyárak, a műhelyek és a szántóföldek hús-vérből gyúrt dolgozói mellől szívesen elkalamdozik Margita Strbíková Szlovákia gyönyörűséges tájaira is, ahol a hegy, a vízpartok és az erdők részleteit valami különleges lírai hangulattal varázsolja tele. Nem tesz ö egyebet, miint eltér a hagyományos színhasználattól, nem olyannak ábrázolja a témát, mint amilyennek a felületes szemlélő látná, hanem olyannak, ahogyan a természet szépségében elmé- IvedTO tudó ember lelki szemével nézi. Egyik legszebb képét, az „Üt Nálepkovóba“ című 200x100 nagyságú, téli erdei táját úgy komponálta például, hogy nem a hagyományos fehér-kékkel, hanem a fehérből és zöldből kevert csodálatos .finomságú halványkékkel adta vissza a szűzi hőtakaró színét. Ugyanez a színtechnlka jellemzi egyébként csendéleteit Is, és ez a szlnmegfo- .galmazás teszi oly bájossá többnyüre kenőlemezMl ké szított olaj- és olajtempera aTkotásait. A tárlaton Mái- lítoitt a festőmüvésznö néhány művészt gonddal kidolgozott rajzot is. A mintegy negyven kiállított mű nagy része azonban tájképekből, csendéletből, portréból {önarcképből) és zsénerekből áll. Hadd említsem meg végül poliltikal ihletésű képeit is, amelyek közül különösen a „Lentagrád 1917 “című nyűgözi le a nézőt. Nem nagyon szokás ugyan egy téríatlsmertetés'ben a kiállító művész életéről beszélni, azonban hadd tegyek kivételt, a nagyon tehetséges Margita Strblkovával. Nemcsak azért, mert. ez az első önálilé kiállítása, hanem azért is, mert a müveit jellemző optimizmus nagyon Is ellentétes a saját életével. Budapesten született, s az anyja májfél éves korában magára hagyta, elvált a férjétől. Az anyai szeretetet nélkülöző, érzékeny lelkű kislánynak az volt a „szerencséje“, hogy olyan gyermekkel barátkozott, akinek fes- tőművfez apja megszerettette a lánykával a ceruza és a festék használatát. Megszerettette? Erre tulajdonkép- l>en nem is volt szükség. Inkább tanítgatta, tárlatokra vitte, mert a kis Margitnak magának Is örömöt okozott a rajzolás és a festés. Így sajátította el jövendő mestersége alapelemeit, és így oltotta be a lányka leikébe a festőművész az alkotás iránti vágyat. A második rores 1947-ben következett be. Szlovák származású édesapja Nyltrára, majd Bratlslavába költözött. Itt a kislánynak, aki akkor még egy szót sem tudott szlovákul, meg kellett Ismétel'nle az addig elvégzett alapiskolát. Strbíkoivá azonban már akkor is eröslclkű emberke volt, túltette magát a nehézségeken és az alapiskola elvégzése után, beiratkozott a képző- művészeti középiskolába. Majd a Szlovák Képzöművéisize- tl Főiskolát Is sikeresen elvégezte, ahol Mudrofi professzor volt a kedvenc tanára. Strbíková azonban nem elégedett meg a főiskolán szerzett tanultakkal. Vonzotta az ember, főképpen a dolgozó ember, és így, amikor csak tehette, a műhelyekben és üzemekben, a szán- lóföldéken tanulmányozta a kétkezi munkások életkörülményeit. Még ma is, hacsak teheti, felkeresi a kisebb üzemeiket, és itt lesi el azokat a portrétípusait, a- melyek olyan egyénivé teszik alkotásait. A legszebb élményem az volt, amikor'a beszélgetésünk után megkérdeztem a festőművésznőtől, milyen müveket tervez az 1975-ös esztendőben. — Tudja, hogy az ENSZ az 1975-ös évet a nők nemzetközi esztendejévé nyilvánította. Nos, magam Is részt szeretnék venni ennek az ünnepi esztendőnek a programjában. Ezért két nagyobb szabású művet tervezek, amelyek egyike a felsMbadult egyenjogú nőt hangsú lyozná, a másik, az anyai szeretetről beszélne, amely az ember legnagyobb és legtisztább érzésének motívuma. Margita Strbíková kiáJlItása 1975. január 7-lg tekinthető meg a Képzőművészek Klubjának kiállítási termeiben, és ml hisszük, hogy a széfjét szerető közönség minél nagyobb számban keresi föl ezt a nem mindennapi tárlatot. Neumann János
