Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-04-22 / 17. szám

5

fi

„Az írónak mindig igazat keir

mondania...“

Beszélgetés VINCENT SiKULA Iröval életéről, zenéföl, Irodalomról

Mk. hogyan dolgoxtk l>n. hogyan vUlatik as albeszéWs, a no«a4iU vagy a regény.

— iTáseinmiaik különbö«<S a seütetésl bííonyltTdityuk. Ven- TMk novelláim, amelyek as utcám ötlöttslk eszem!». HaMok vagy ilátok valamit, aztán este Mikéig nem tudok elalAidnl. Fel keUene jegyeznem, gondolom, csakhogy én nem szívesen je- gyeagetek. Többnyire fejben hordom ki a novelláimat. Gyakran előfordul, hogy egy-egy témámat elmondom a barátaimnak. de az ilyeneket aztán már nem Írom meg. Volt eset. hogy reggel kész ntweMával ébr^tem. A novella ébresztett fel. Wkeltem és leírtam. Sem mit se kellett javítgatnom raj ta. Am Írásaim többségét na gyón nehezen írtam. Ha kedv vei dolgozok, aitekor Is nehéznek érzem. Az írás elfárayz». kimerít. Van rá egv saját hasonlatom; a próaalrás egyenlő a szölökapá lássál. Különben is, melyik munka nem nehéz? Néha annyi ötlet, gondolat, elképzelés gyülemWk fel a fcjetn- ben, hogy szinte azt se tudom, mihez kezdjek velük, melyiket ■vessem előbb papírra. Szeretem a tiszta, pontos murtkát. Néha egy mondaton, egy fontos mondaton, többet dolgozom, mint máskor egy egész fejeze ten. A Rozárka című elbeszélésemet három napig írtam. A vége felé máiT a feleségemmel is összekaptunk, mert nem a- kartam se enni, se aludni. Ha ugyanis . keményem dolgozom, mocs étvágyam és nem tudok aludni. Olyanékor nagyon sok kávét, teát, vizet, limonádét 1- szom, az alkoholt látni se bf- tom, még a sort sem. Ha egész hönapbán dolgozom, akkor e- gész hónapban neon Iszom, e- zért aztán haragszom az egész világra, de nem tehetek mást. Az írás kemény, kegyetlen munka. Csaknem mindig belebetegszem. .Amikor az Erdei munkát befejeztem, be kellett feküdnöm a kórházba, annyira megviselt és kimerített. És most sincs másképp: egy hónapot dolgozok, egy hónapot betegeskedők... Persze, amolyan se hideg, se meleg történeteket összecsaphatnék én Is egykettőre, csakhogy én magamnak is Írom a könyveimet; és miin-’ den könyvemnél legalább egy plclt'okosodni akarok. Ha nem ’ így lenne, a könyv akkor egy ‘ (fabatkát sem érne, és mindig , úgy érezném, hogy fölöslege- ‘ sen írtam meg,

• Beszélgetésünk elején a . gyermekkorról esett szó. Ai ön Írásaiban azonben a gyermek- ! kor fogalmához egy másik is . társul, az otthon, a hazai táj . fogalma. Ogy is fogalmazhet- . nánk, hogy ezek az ön fö lé . mái.

— Ez így Igaz. Én tulajdon- képpeti mindig az otthont, a- hazai tájat és embereket írom ■ meg. Vailakl azt hlhetné, hogy- ez az egytémájúság hátráltat,- megköti a kezemet. Éppen az I »Menke-zöje az Igaz. Ha azt a- I karom, hogy semmi se gátol- 1 jón, akadályozzon a munkám- I, ban, ha lendüűetre van szilksé- gém, elég az otthonra, a szü- kebb pátriámra gandolnl, és I mindjárt szabadnak érzem ma- ! gam, mhídjárt tudom, mitől 1 kell lmom, mit Írjak. A hazat i tájban élek, <mnan szívom az i erőm, és tudom, oda mindig

vissza Is térek, hogy el ne ve- I szítsam önmagamat.

Vincent Sikula 11936-ban született) a szlovák prózaírók középnemzedékének egifik legtehetségesebb egyénisége. Megfelenö kötetet a szlovák irodalom ünnepnapjai közé számítódnak. Neve a magyar olvasó előtt sem ismeretien, hiszen 1968-ban magyarul Is kiadták „Rozárka“ című kötetéi, mely a ctmadó kisregényen kívül a „Koldusok“-at ts tartalmazza. Szerepelt a „Megbékélés“ című antoiögiábcm, s a Madách Kiadónál idén jelenik meg novelláinak, elbeszéléseinek kötete Nyár derekán címmel.

Beszélgetett: —é—

ETl!l

Ki tud löbbet lOKAIROl! Vl

Jókai művészete a romantikus és a realizmus sajátos ötvözete, ám romantikája többrétű. .Akad benne archaikus, népmiesoi ©lem és 19. századi, újszerű réteg is.

A világtájdalom. a magányosság, ~ az elkeseredettség, mely oly jellemző a nyugati romantika nagyjatra, az ő munkásságából hiányzik, öt Inkább a lágy, optimizmusra hajló hang jellemzi. Ennek okát egj^ntségén kívül a történelmi helyzetben kell keresnünk*,

Realisztikus figurái sem egykét ecsetvonéssal noeg- rajzolt zsáneralakok, hanem több oldalról bemutatott, sokféle helyzetben felvillantott jeilemek, amelyek többnyire átalakuláson mennek át. Egyik csoportot azok a hősök alkotják, akik lassanként alkalmazkodnak az új időkhöz, a tisztultahb világnézethez. Ezek jeilégze- tes képviselője Kárpáthy János. A másik-csőport hőset a történet ©lején még látszólag szilárdan állnak, lassan azonban egyre mélyebbre süWyednek.

jókat írót világának mindvégig középpontjában állott a me.se. .A lélelkrajz is ennek „kanyarulataihoz“ alkalmazkodott. Nem csoda, hogy ad utókorra Is tárgy- választásával, motívumaival, elbeszéld művészetével tette a legmaradandóbb hatást.

Jókai 1807-ban az egyik, már akkor híressé vált fOr- dőtieiyen teliket vásárol, vüláf építtet. Húsz éven keresztül tölti itt nemcsak nyári hónapjainak nagy részét, hanem gyakran .a télieket Is. Gyönyörű sorokat ír a tó „kettős“ életéről, erejéről; szemet gyönyöTköd- tető látvány a nyári, őszt Baiaton és félelmet keltó a téli, befagyott tó. .Az .Ananyemberben jókái Úgy ecseteli a téli halászatot, a befagyott tavat, hogy az öreg balatoni halászok, akik egész életüket a tó mellett élték le, se tudnák különbül elmesélni. Budapesten kívül Itt tartózkodott az író legszívesebben és leghosszabb Ideig. .Az Aranyemberen kívül kisebb regényeiben, útirajzokban, cikksorozatokban, elbeszélésekben jelenik meg a tó képe. Kortörténett szempontból Is értékesek számunkra gzek az írások, hiszen ebből az időből alig maradtak a Balaton-környék fejlődő fürdőéletéről színvonalas írót feljegyzéseink,

A Jókaí-család életét a nyaralóban is a nagyon ügyes háziasszony Irányította. Hamarosan ismertté váltak az egész környéken, élénk társadalmt életet éltek. Balatoni éveikről több feljegyzés ts van, sajnos többségük pontatlan, sokszor ellentmondó adatokkal. Nagy íróink köziül Eötvös, Krúdy foijegyzésel jelenlósek, de legjobb a „Jókai élete és kora“ című regiényes életrajz, a századvég egyik kimagasló prózaírójának alkotása.

' A legérdekesebb és talán legpontosabb adatok Váll Mari naplójából valók. A fiatal rokonlány rajongva szerette az írót, naplójába sok érdekességet jegyzett íel a család életéről, a baráti társaságokról, rokonságról és az író munkásságáról.

Jókai feleségének hirtelen bekövetkezett halála után 1888-ban otthagyja balatoni vHtiéjukat. A szeretett asz- szony elvesztése teljesen megtörte, és bár fogadott lánya, Róza olaszországi útra vitte, hogy kivonja őt megszokott környezetéből, hosszú Ideig álmatag. gyenge és Ideges maradt. A villa felesége nélkül üresen maradt: cóitalan gond, felesleges teher. Mint 6 maga írja; „„..mert, egyedül-magamban mit csináljak abban a .nagy. üre^ várban? a Balaton keserűbb nekem, mint a tenger vize.“ Soha többé nem tér vissza' hosz- szabb Időce nyaralójukba, három év múlva pedig eladja a házat.

Jókai még tizenöt esztendeig ólt ezután. írói s köz- éietl pályáján az ákkor elérhető legmagasabb fokra emelkedik, ötvenéves írói jubileumát az egész ország ünnepli, az egyetem dlszdoktorává avatja, a legtöbb magyar város pedig díszpolgárává választja. Magánélete azonban nem zavartalan. Második házassága miatt rágalmak érik, rosszindulatú pletykák, családi botrányok keserítik meg utolsó évét. Ezért vonul csaknem teljesen vissza a közélettói. Utolsó telét .Abbáöában töltötte, meghűlve érkezett innem haza, öreg szervezete nem tudta leküzdeni a betegségét, néhány nap múlva, 1904. május 4-én tüdögyuWadásban meghalt.- Koporsóját a Nemzett Múzeumban ravataloisták fel. Onnan Indult utolsó útjára, ahol tíz esztendővel azelőtt Kossuth felett mondta el gyászbeszédét, s ahol 48 márciusán Petőfi mellett állt.

_1. kérdésünk; Soroljatok fel legalább öt, tipikiu ro- raantikus }6kai-höst a könyv címével együtt, amelyben szerepelnek!

2. kérdésünk: Melyik az a híres balatoni fUrdőholy, ahol a Jékai-család nyaralója volt?

3. kérdésünk: Kt az a híres prézairénk, aki jékalrál ra- gényos életrajzot Irt?

4. kérdésünk: Milyen rokoni kapcsolatban élít VAU Mari Jőkalval?

Versenyünk anyagát írta és összeállította;

Nagyná Bába lUtké Kérjük a vorsonyzőket, hogy megfejtéseiket (mind a 24 kérdésre!) május 5-lg küldjék be szerkesztőségünkbe. Címünk: Redekcia Oj Ifjúság, 897 14 Bratislava, PrafískA 9.

BATTA GYÖRGV A MAGVAR

televízióban

EGYMÁS KERESÉSE

Ha a szomszédos népek kölcsönösségének, egymásrautaltságának, egymás meg értésének, megbecsülésének szükségessége, fontossága kerül szóba, gyakran hajiunk Illyés Gyuléhoz bizakodásért. Nem olyan régen Irta; „A remény az, hogy az emberiség általában észre tér; különbözőségeiből nem ellentét lesz. hanem hasz nos kiegészülés...“

E reményünket erősíti a Magyar Televíziónak az a gondoskodása, amelynek eredményeként a határokon túli magyar kisebbségek képviselőinek, íróinak, költőinek, remélhetőleg Immár ,,sorozatos“ bemutatására

vállalkozik. A Fábry Zoltánról készült portréfílm után Egri Viktort láthattuk a te- levlzlöban, Igaz, hatalmas Idő elteltével. Az újabb folytatás már gyorsabban követ kezelt, hiszen alig néhány hónapra rá, a közelmúltban Balta György költőnk kapott bemutatkozási lehetőséget a Magyar Televízió fiatal költők sorozatában.

A huszonöt perces műsor apropóját Batta 1974-ben megjelent „Huszadik világháború“ c. kötete szoilgál- tatta. A műsor szerkesztője (Farkas Katalin) értő kéz zel válogatott a kötet ver seiböl, átfogó képet nyújtva a magyarországi tévénézőknek ts, a fiatal költő sajátos világáról, kissé groteszk életszemléletéről, humanizmusáról, emborszeretetéról. A verseket olyan' kitűnő művészek tolmácsolták, mint Szaley Edit, Oszter Stodor hogy csak néhányukat em lítsük. Föltétlenül szólnunk kell azonban Nagyidat Istvánról Is. aki ugyan még csak főiskolát hallgató, mé gls versértelTne2ésével, vers- értésével az egyik legjobb teljesítményt nyújtotta. S ha ehhez hozzávesszük, hogy Nagyidal remélhetóleg a ml Thálla Színpadunkat erősíti majd (hiszen kassai) kétszeres az örömünk.

A Baranyí Ferenc vezette műsort bár részeiben ]6nak éreztük, összhatásában mé gls ad^ maradt valamivel, elsősorban talán Batta György alaposabb bemutatásával, s a még nagyobb él- ménnvel. Meglehet azonban.

hogy csak mi érezzük így. A szokványkérdések nemhogy csökkentették volna Batta kameralázát (amely már csak azért ts nagy volt, mert csehszlovákiai magyar írónak nemigen van alkalma e képes interjú gyakorlására), hanem inkább fokozták, kevés lehetőséget nyújtva az írónak az elmélyültebb vallomásra, a világ és az alkotói munka értelmezésére. A bátrabb kérdések bizonyára bátrabb válaszokat szültek volna.

Apró hiányérzeteink ellenére mégis hasznos és ünnepi huszonöt percet tölthettünk a képernyő előtt. Mert minden ilyen eseményt a csehszlovákiai magyar Irodalom ünnepel közé kell sorolnunk. Reméljük a foly tatás sem marad el.

Hasznos lenne középnemzedékünk képviselőinek, T6- z»ér Árpádnak, Zs. Nagy Eajosnak a bemutatása, vagy a legfiatalabbak k-özüJ a tehetséges kritikus, Zalabai Zslgmond megszólaltatása, már csak atért Is, hogy a magyar tévénézők átfogóbb sokrétűbb képet kapjanak IrodaJ-munkról.

Hogy miért lenne hasznos?

Válaszul hadd idézzem az lilyésl gondolat jegyében Batta György egyik sorát: ,.Ez az át hazavezet...*

—tő—

Oszter Sándor a (elvétel szünetében

llágítson. .Az Író a Jegkamé- yebb, legdurvább szavakat, kl- ijezéseket is használhatja Iránban, de csak ott és akkor, hol szükség van rájuk. Az író >lva nem feledkezhet meg a lértókről. Ügyelme kell a »mpóra, a ritmusra, nehogy B'lgaloppU’Ozza“ magát. Az u- yanls mindig kínos, amikor az •6 jobban liheg, mint a főhö- B. Én verset kezdtem Imi, em ment. Áttértem a prózára, s eleinte szinte észre se vet- jm, hogy a prózának Is megán a maga ritmusa, vannak letaforál, egyszóval mindaz legvan a prózában is, ami a erset verssé teszi. Ha a próza i. jelen van benne a zene is. léha egy-egy mondatommal gy megkínlódok, hogy ha elmondanám, a költők talán el e hinnék nekem.

• És ezzel el Is érkextiink z irodalom kellős közepébe, ár úgy gondoljuk, hogy eddig I az irodalomról beszélgetünk. De most maradjunk CMk z irodalomnál. Arról szóljunk, logy miből lehet, nőhet ki iro- alom.

— Rendben van. Mindaz, a- íi'iről eddig beszéltem, az iro- lalom alapanyaga. Ebből Iro- ialmat Is lehet Imi. Én maiamról elmondhatom, hogy eallsfa író vagyok. Azt nem il'lltom, hogy jő Irő va- :yök, tudom azonban, hogy ntndWi jó fró realista a- cart lehnl. A valóságot a- carta kifejezni. Nálunk so* aó esik a realizmusfől, ám ügy Iraem, hogy nem elég, mert i contárok azt hiszik, hogy reá Ista írónak lenni; semmi. Nagy évedésl A realizmus ugyani? lem a szájbarágás mü-vészete ahogy azt néhányon elképze ■ik. A realizmus állandó kere iés, állandó munkálkodás, ön cefesés, a kiíejeaésí fonna ke •esöse, mert ha vAítazlk a v(a -ósá.g, nekem meg kell talál lom azokat az eszközöket, a Helyekkel a iegeslegpontosab >an tudom kifejezni. Ha a s«o Bla lista rea'lirmusró; beszé iünk, elsősorban azt kel! tud nunk, hogy ml az a szoolallsti realizmus. Nem ©lég csupán < definíciókat eihadamt, hanen rá kell mutatni arra a tényre hogy az kitűnő alkotót mód szer, s azok az írók, akik ez zei a módszerrel dolgoznak, . szocializmus szót nemcsak nyelvükön, hanem a szivükbe! hordják. A )6 Író egyben Ji ember Is, legalábbis én lg gondolom.

• Minden frónak megvan saját írói« módszere, munkaeti luM. Árulja el fiatal olvasáinli

• A gyermekkor minden író ! azámára meghatározó jelleggel bfr. Írásait Ismerve úgy érezzük, hogy ez a megállapítás ön- i re hatványozottan érvényes. - Müveiben gyakran olvashatunk e faluról, a szülőföldről, arról a tájról, ahol felnövekedett, s a érmekkor első próbáiról, próbálkozásairól.

— Ném tudom, érdekes-e ez. Másoknak bizonyára sokkal érdekesebb gyerekkoruk volt, mint nekem. En faluról származom, s a mi falunk mind a mai napig megmaradt ugyanolyan közönséges, egyszerű falunak, mint annak ©lőtte volt. Semmi rendkívüHt nem értem meg gyermekkoromban. Igaz, néha sokkal szebbnek és érdekesebbnek látom, mint amilyen a valóságban volt, de azt hiszem, hogy ez a természetes, a jó. Ivan Krasko mondotta, hogy frol csak ünnepnapóikon szabad. Nagyon igaz megállapítás, ám a művész azért művész, hogy a hétköznapokat Is ünnepnapokká változtassa. Nos. néha én Is megpróbáltam Ilyen ünnepi szemmel nézni a gyermekkoromat, s ami akkor régen esetileg k-önnyet csalt a szemembe, most már csak megmosolyogtat. Tlzenketten voltunk testvérek, bat fiú és hat lány. A szüléink nem bírtak velünk. Reggelenként édesanyánk me,gtépte a hajunkat, hogy egész nap Jók legyünk, esténként meg édesapánk pofozott fel, amiért rosszak voltunk. Gyerekkoromban sokat é- heztem. Mások teheneit őriztem, s ezért enni kaptam, de akkor se .laktam jól soha. Szégyellettem az éhségemet. Néha megpróbáltam nevetni rajta, de többnyire az éhség nevetett ki engem. Tizennégy vagy tizenöt éves koromban föl csaptam orgonistának. Először Dubován játszottam, aztán meg Ivánkán. Minden áron zenész akartam ienrjl, s az orgonálással néhány koronát még kerestem Is. Nagyon jól jött, hiszen a testvéreimnek Is volt gyomruk.

• Ügy tudjuk, hogy nom.- rsak orgonáit, hanem kürtös is volt. Szép hangszer. Nem vágyódik a zene után?

— De igen. Már nincs a la♦ 1

cásooiban semnuféle hangszer, j /olt egy zongorám, de elad- ] am. Most már bánom. Néha.( >l-elhlvnak a nemzeti bízott- i hogy esküvők-ön vagy ceresztelőkön játsszam. Néha a : nodorl fúvószenekarba is be- »ugrom. Sajnos, már igen elöregedtek a tagok Is meg a langszerek is. .A fiatalokat ez nár nem érdekli. Pedig 'gyö- lyörü dolog. Különben nagyon aeretem a komoly zenét, a ; concerteket, a színházat, ahol nlnden klmurtkált, tökéletes. , <ülön öröm i^iámomra. ha ész- -eveszem, hogy égyt.k-másitk langszer előbb, vagy később épett be, Ilyenkor mindig úgy Irzem, mintha az én kedve- nért hibáztak volna. Mondom, szeretem a komorly zenét, de lem haragszom a nagy csin- ladrattás beat-zenére sem. Tu- lom, hogy művelői k-özött sok i kitűnő zenész, persze sok a szélhámos, szemtelen alak Is, »ki még a hangokat se tudja luegkülöotoöztetin'l egymástól.

• A zene az zene, csakhogy mi elsősorban az irodalomról szeretnek hallani. Lát-e ün összefüggést a kettő között?

— Minden szónak megvan a maga jelentése, de e jelentésen tül a szépsége, a d-allama, a aenei,sége Is. A besízéd nemcsa.k beszéd, hanem egyben dal Is. Minden azon múlik, hogy milyen zenészek, milyen énekesek vagyunk. .A madarat tolláról ismerjük fel, de lelismerjük az éeekéról is. Az embert a szaval alapján ítéljük meg, vagyis szintén az éneke alapján. A beszéd és az ének is elárulja, hogy ki áll mögötte. Az író a- ronban nemcsak a szavak zsonglórje. Ismernie keli! mondatainak sólyát ts, nem becsülheti le a szavak Jelentését, mert ezáltal önmagát becsülné le, és ugyanakkor lebecsülné az olvasót is. Vannak írók. a- klk az olvasót csak szükséges rossznak tartják, a többség a- zonban tudja, hogy irodalom nem létezhet légüres térben, nem létezhet olvasók nélkül. Az írónak, szerintem, mindig igazat kell mondania. Művészetének ereje éppen Igazának nagyságától függ. legyen az bármi Is, csak való legyen és