Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-04-08 / 15. szám

5

Két költő

hazavágyott

„Olga sorsa most t&lremegi sorsom, bár én vagyok a halálra hajszolt vad...“

(Gbmöri fenő 1944-ben Irt verséből)

tár és a bratislaval TŰZ c. folyóirat tevékeny szerttesztője a jótalltí, aikkor még csak huszonhét éves vidéki asszonyt Qevelei és bátortalan Irodalmi bzánnyprébálgatásait alapján Is- Imerte meg. És Gömörl „Egy Salovenszlkói új magyar írónő“ le. írásában, amely a TŰZ má- BOdik évfolyamánaik áprlMsl fezámában jelent meg, így ve- izetl be az irodalomba: „Nem minden eresz alatt szűleiinek magyar írónők, dobbantani kell b fölfigyelni, ha egy született.“

Nemcsaik a könyveknek van meg a saját sorsuk, hanem a bzerzölknek Is. Többnyire az, íiogy elfelejtlik őket. A hajdan lelkes kezdők, később sikeres alkotók, vé.gül valamelyik mel- Hékvágányon megakadnak, s nem a világirodalmat gyarapít- Iják, csak az Irodalomtörténet Ijegyzl fel nevüket, vagy még laz sem.

Nagykovácsi, Séta utca 8 — ez volt N. faczkó Olga és Gö- möri Jenő utolsó lakáscíme. Ide utaztunk, hogy évek múl- itán felkeressük, a irt ónkba ül- itessük az Idős írónőt. Azt sze- írettük volna, ha Olga nénénk, aki levelei tanúsága szerint •még hetvenöt évesen Is megőrizte szellemi frisses.ségét, megmutassa nekünk Gömörl sírját. Privigyéről ma-gunkkal vittünk egy marék szülőföldet, A cím ■helyes, de a ház már lakatlan volt.

Roskadozó vltyllló. Az ablakon betekintve már a bútorzat ös.saev issza Ság áb ól Is rosszat olvastunk ki. Hiába élt még a kis kertes udvar növényzete, a karóra szegeit madáretető is

A hatvanas évek második felében Privig\én (Prievldza) valakinek eszébe jutott, hogy a város szülöttel közt egy író is van, aki valahol Magyarországon él. Utánanéztek a dolognak, s fel Is fedezték Gömörl Jenő néhány könyvét. A szülőváros, a szülötáj szerelmese gyermekkora visszatérő em.lé- keit, földijeivel való találkozásait több verses kötetben örökítette meg. Érthető, hogy az antifasiszta harcosok javaslatára a város polgármestere szívesen hívta meg Gömörif, hogy ünnepélyes keretek közt díszoklevelet nyújtson át neki, és bemutassa neki szülővárosát, ahogyan hajdan nem Ismerhette. A lobogó, fehér hajú vendég kincseket hozott Prlvigyé re: kopott táskájából a piarista gimnázium hajdani rajztanárának ceruzarajza ikerült ©lő rajta, a városka föteie, amely már teljesen átépült. Majd egy kéz- Iratköte.get nyújtott át kétszázötvennél több szülótájl verssel.

Stefánia Pártoéová szlovák költönö tolmácsolta néhány költeményét, hogy az ünnepi 1- rodalml esten magyarul és szlovákul is előadják. .Akkortájt ünnepelte a gimnázium ihega'lapításának 300. évfordulóját; ,a légi kisdiák verset Irt ez alkalomból, s átnyújtotta Stefan Burán érdemes tanárnak, az Iskola mai igazgatójának, aki mellesleg sokat búvárkodik a sárguló évkönyvek ben és Gömörlröl megállapította, hogy hadilábon állt a tornával... Egyszer, késő ősszel kabát nélkül, könnyű cipőben, csak néhány forinttal és koronával a zsebében állított be ha? rátáihoz Privigyére. Odaát Magyarországon nem tudták, hová lett. Már l,gen beteg volt, s még egyszer látni akarta szülővárosát. Ezt követően már ir ni sem tudott.

\

,,Az elhagyott ember szeret arrrafelé tapogatózni, a- honnan valami jóindulatot é réz maga felé sugározni. Mi öregek pedig olyanok vagyunk már, mint a kapualjba kitett c.secsemök: sírén kozva sóvárgiink azután, hogy felkaroljanak, tisztába

4

S

'á s s

s; (9 H s

•:q 'O ^ S

9

II

Ed CS

életről mesélt, a pitvaraftö zárva volt. Itt bizony már nem lakik senki — mondták a szomszédok. s hátulról bocsátottak be Gömöriék udvarára. S ml már csak néhány búcsúfélvé- íelt készít helitűnk két Iröernber életútjának utolsó áflomásárél, ihogy odategyük emlékül a megfakult levelek és versek mellé. Pedig nem Is oly rég írta N. ijaczkó Olga, akiről senki sem tudta, hogy egy Martinban élő, tégl barátnőjéhez szeretett volna átköltözni:

„Én nem óhajtok mást mint összeszedni magam annyira, hogy még egyszer elutazhassam Szlovákiába, és ott lefekhessem az áldott szülőföld rögei közé...“

Az írónő álig három esztendővel élte túl Idősebb élettár- isát. Nagykovácsi község teme- itőjének jobb szélén, díszes, gondozott kőslrok sorában húzódik meg néhány korhadó fa- .kereszt. A burjánzó glzgazból alig látszanak ki az amúgyis elmosódott, feliratú pléhtáblék. Vékony deszkából tákolták ösz- sze a keresztet, a gyengécske, (rozsdás szegek már nem is tartják ös,sze. .A sírfelirat;

Itt nyugszik NátolyaK Antalná Élt 75 é. Megh.

1970 Xl, 4

N, Jaczikó Olgáról, az íróról itt úgylátszik, nem Is tudnak, hiszen a fejfán még a keresztneve sem szerepel. Nem Is csoda, hiszen szerény élete utolsó éveiben minden képességével, energiájával arra törekedett, hogy Gömörl öregségét és be- •tegsíégét tegye elviselhetővé. Önmagáról, saját múljáró’, Irodalmi sze eplésérSl. slkerelrő! és gyötre'meirő! nem beszélt már senkivel. Csak e sorok íróját figvelmeztette néhány évvel ezelőtt ..Csendes vágy káiyhatűz mellett“ című fiatalkori költeményére:

Semmi más, csak egy férfinak asszonya lenni, szerelem mézét kenyerére kenni.

Ünneplőn enyhe! bojtozni gondsipkájára. fánkot rozsázni élie tányérjáre.

Betijt »em tudni...

S ha ő tollat márt, egy ügyi] szemmel lelket bámulni a nagy csodára.

SZÄNTÖ György

Ki tud többet JÓKAIRÓL? IV.

Jókai írói munkásságának utolsó korszaka hanyatlást mutat. Bár 1876-ban őt választják meg a Petőfi Társaság elnökévé, s a fiatal Irök között sok tisztelője a- kad, — művészetét már egy lezárult korszak rés^neJt tekintették, romantikáját kevesen értették. Gyulai Pál, a kor egyik legjelentősebb kritikusa is éles hangú, túl- nyomőrészt Igazságtalan bírálattal Illett, A 80-as években megszűnnek, vagy mások kezébe kerülnek a Jókat által szerkesztett lapok Is (Életképek, Üstökös, Igazmondó). Az író magánélete válságba kerül; meghal első felesége és a korábban oly fegyelmezett, mértéktartó, kiegyensúlyozott ember Ismerősei, barátai megbotránkozása ellenére újból megnősül, egy fiatal, húszéves színésznőt vesz el.

A 70-es években feltornyosuló anyagi gondjai rendeződnek, egy-egy részvénytársaság jől fizetett állással ajándékozza meg. Sokat jár ekkor is külföldön: Róza lányát Münchenbe jár látogatni, hivatalos ügyel Bécsbe viszik, Dalmáciába nyaralni jár. Székelyföldre mint képviselő. Gyakran megfordul Itáliában és Párizsban Is, ahol minden alkalommal nagy ünneplésben van része. Petőfi és Madách mellett a magyar Irodalom egyik legjelentősebb képviselőjének tartották.

Ötvenéves írói jubileuma Itthon Is valóságos nemzeti ünnep volt, ez jelentette müvei gyűjteményes kiadásának kezdetét.

Jókait tisztelték, megbecsültök fiatalabb prózaíró kortársai Is (Mikszáth, Bródy Sándor. Gárdonyi, Herczeg] akik sok mindenben tanítványai voltak. Meggondolatlan, második házassága azonban elhldegltette barátait. Ekkor már életkor, műveltség, lelki finomság tekintetében annyi minden választja el saját korától, Ismerőseitől, barátaitól, hogy új környezetben sem talál kárpótlást. írói hangja szokatlanul keserűvé válik.

■Az utolsó negyedszázad alatti írásai Igen tarka képet mutatnak nemcsak értékükben, hanem jellegükben is. Egy korábban mellőzött műfajtlpus, a kalandos történelmi regény kerül az írónál előtérbe. Alkotásainak egy lészében még felvonultat ugyan jelentős történelmi személyeket.'és az események leírásával a hitelesség látszatát akarja kelteni (Rab Ráby, Szeretve mind a vérpadig, A lőcsei fehérasszony, Fráter György), müvei többsége azonban már csak kalandor regény. E történetekben olyan csibészek válnak hősökké, akik ü- gyességben, szellemi képességeikben nem maradnak el a nagyregények hősei mögött, cselekedeteiket azonban már nem hazafias eszmék és erkölcsi szempontok Irányítják.

Ebből a korszakbői, a jobb regényei közé tartozik az a müve, amelyet az 1797-ben Strassburgban közzétett német nyelvű emlékirat alapján írt meg. A tényékhez szigorúan ragaszkodott, alig változtatta meg egy-két vonatkozásban a történetei. Regénye így a felvilágosodás egyik legbátrabb 'és iegmüvészlbb feldolgozása lett.

Mindazt, ami emlékiratban csak dokumentum. Jókai élő, hatásos cselekménnyé alakította A fóhös Szentendre és ízbég kizsákmányolt lakosainak érdekelt próbálja megvédeni a kiszipolyozó megyei hatalmasságokkal saját községi tanácsukkal szemben. Cselébe viszont , ó Is számíthatott a szén tend leieik segítségére, mikor szöknie, bújnia kellett az üldözők elől.

A regény hűséges kifejezője a magyar rendszer kér- iellietetien, embertelen, maradi mivoltának. A feudalizmus bírálatát némiképp tompítja benne az, hogv a megye vállalja az alkotmány védelmét, mely ekkor, a 18. század közepén igen haladó törekvésnek számított.

1. kérdésünk: Ki volt Jókai második felesége?

2. kérdésünk; Hány kötetet tesz ki müveinek teljes gyűjteménye?

3. kérdésünk: Melyik balatoni üdülőhelyen van a hires

Jókai-ház. melynek egyik szobájában ott a teljes J6- kai-életmü? ^

4. kérdésünk; Ki az említett főhős, és mi a regény címe?

KudmiX. korszkrO-e a hagyományos színházi élet?

A legegyszerűbb és legköny- nyebb válasz mindenkor az egyszava.s; viszont annál bo- nyolu-ltabo és nelteaebb feladat „megmagyarázni“ azt az egy szót... Éppen ezért: előbb Indokoljunk, s aztán bizonyításként nyugodtabban kimondhatjuk azt az egy szót. Előbb nézzünk szét — hogy láthassunk...

Nyílt titok, hogy államunk (természetesen mindnyájunk zsebéből) harminchét koronával toldja meg egy-egy színházi jegy árát; ami azt jelenti, hogy az ötkoronás jegy gyakorlatilag negyvenkét koroná ba kerül, a tizkoronás negyvenhétbe, a tizenöt koronás ötvenkettőbe stb. Ha a hivatásos színházak nem kapnák meg ezt az állami szubvenclát (költség- \tetést“ de nyugodtan nevezhetjük pótléknak is), i»m tudnák bemutatni előadásaikat — nem létezhetnének. Az állam (mindnyájunk zsebéből) tehát nagy összegeket fordít a kultúra népszerűsítésére, a nép kulturális szintjének fokozatos és következetes emelésére. I- gen ám, de ha a hivatásos színházak fenntartása (üzemel- teté-se) ennyi pénzbe kerül, ak kor szinte szükségszerűen, ' más módot is kell találni arra, hogy a kultúra eljusson mindenkihez — legalábbis sokakhoz! Minden országnak szüksége van a széles körű, egészséges szelemiségü múkedveilő színjátszó moz.galomra. Egyrészt azért, mert nem lehet mindenki hivatásos színész —

bármennyire is tehetséges —, másrészt viszont azért, mert az emberekben él a kifejezés vágya (ezt tovább bonthatnánk szereplési vágyra és egy-egy mondanivaló kifejezésének vágyára stb.) Bár a műkedvelők jóval szerényebb körüLmények között dolgoznak, mint a hívatásos színházak — eredménye 1-k vitathatatlanok... Sok „szakember“ hajlamos arra, hogy a műkedvelő színjátszó mozgalmat egy-egy bemutató vagy seregszemle alapján értékelje, holott ennek a mozgalomnak valódi értéke a társadalmi hatásban mérhető csak Igazán le. Köztudott, hogy a M.ATESZ (Illetve annak Thálda Színpada] nem mutathatja be műsorát bármelyik dél-szlovákiai magyarlakta faluban, ugyanis né mely helyen olyan kicsi a színpad, hogy a tág térbe méie- tezeti díszleteket sehogy sem lehet felépíteni, s a népes sze rep-ögárdának sincs elegendő helye a mozgásra. (.Azt már csak zárójelben említjük meg, hogy nincs minden kultúrház- nak öltözője — és nincs minden falunak kultúrháza.) A műkedvelő együtteseket nem zavarják különösebben ezek a körülmények hiszen műszaki és álományl szempontból sok kai rugalmasabbak. Az Is tény. hogy a hivatásos színházakban nemegyszer fordul elő (pl. Bra- tislavában), hogy az összes jegy elkelt (helyesebben: el van adva), a nézőtér mégis kong az ürességtől.. Bürokratikus a közönségszervezés (esefleg nem a legtökéletesebb a műsorpolitika). A műkedvelők előadásain kilencvenkilenc százalékban zsúfolt a nézőtér. En nek persze sok pszichológiai összetevője is van, amelyeket most nem kívánuk boncolgatni (Ismert szereplők, egyszerűbb vagy naturalisztlkusabb előadásmód, „közkívánatra“ választott darab stb. |. .A realitás a- zonban mégiscsak az. hogy a műkedvelők a kultúra hajszálerei. Aktív módon űl-laluk jut el a kultúra egy ország testé nek legeldugottabb sejtjelbe- zugalba Is.

Az igaz, hogy ma már ritka az a család, amelyikben esténként ne kapcsolnák be a kultúra árkos áldását, a televíziót... Csakhogy az igazi tudás és az igazi zsórakozás mindig aktivitást jelentett. A tudás is, a szórakozás Is bizonyos fajta elektromos feltöltése az embernek és újabb realitások és „lehetetlenségek“ el élésére sarkallja... Igazán akkor van értelme a tudásnak és a szórakozásnak, ha mozgósítja az embert, ha nem passzív alanya, hanem aktív társa, ré szese e fogalmaknak! Széchenyi ezt így mondta: ,..Annyit érek — amennyit használhatok!“

Igazi jelszava a műkedvelő színjátszó mozgalomnák Is csak ez lehet. Használni, egyénnek, kollektívának, társad álomnak i .Annyira van értelme — Illetve olyan a színvonala — a műkedvelő szinjátszé mozgalomnak, amennyire megfelel ennek a követelménynek.

Korszerű-e teheát a hagyományos színházi élet? Nemi Sem a hivatásos, sem a műkedvelő. (Legalábbis napjainkban — még — nemi) Csaknem minden esetben ür tátong a színház és a közönség között. A színházak nem bírnak ma gukból kisugározni ^nnyl energiát, hogy aktivizálják vele kö: zönségüket Még mindig nem tudnak igazán társadalmi tudatformáló erővé válni. Hatásuk a közösségre legtöbbször egyenlő a szórakozás (a pasz szív kikapcsolódás) lehetőségének a megteremtésével... A légtöbb kezdeményezés pillanatnyilag a műkedvelőktől várható — ők ugyanis organikus kapcsolatban vannak a közönséggel, s lényegében maguk is a közönség soraiból valók...

.A negyvenes évek végén és az ötvenes évék ele)én, amikor megalakultak (vagy újjáalakultak) a műkedvelő színjátszó együtteseek (s amikor megalakult az Állami Faluszfn- ház — Státne dedinské divadlo

— magyar társulata) — túlzás nélkül állíthatjuk, azzal a céllal kezdtek dolgozni, hogy „megváltsák a világot“. Illetve, hogy új világot teremtsernek. Az együttesek úgy építették fel előadásaikat, ahogy a kő műves — téglát téglára rakva

— a házat (a házáti). Koáloe (Kassa), Roífiava (Rozsnyó). Rlmavská Sobota (Rimaszom bat), LuCenec (Losonc), Filakovo (Fülek), Nővé Zámky (Érsekújvár), Komárno [Komá rom), Levice (Léva), Dunajská Streda (Dunaszerdahely), Mól dava nad Bodvou (S'zepsi ), Bra tlslava és még számos más hely ezért „teremtette“ — szín te a CSEMADOK-kal egyidőben — a műkedvelő csoportokat, s e csoportok azért váltak rövid Időn belül élegyüttesekké. Saj nos, közülük többnek azóta már csak a híre maradt meg; más csoportok széthullanak, majd újáalakulnak. Vannak az

tán olyan együttesek is, amelyek Immár huszonöt éve végzik kitartóan a következetes „népművelő“ munkát, s a legkomolyabb játékban, a színjátszásban változatlanul olyan Ö- römüket lelik, mini fogyhatatlan. folyton .-negújuló közönségük. Egyebek közt ezekről az együttesekről szólunk majd a következő írásunkban.

Kineczké Mihály (Következik. Köszinház vagy színház?)

A CSEMAOOK roínavai (rozsnyói) helyi szervezetének színjátszó együttese a huszonhat éves CSEMADOK-kal egyidős. Vem dolgozik a legrendszeresebben, de bemutatói mindig nagy élményt jelentettek. A X., jubileumi |6kai-napokoii, 1973- ban Gyárfás Miklós Dinasztia című történelmi vlgjátékáva) szerepelt az együttes, és teljesítményével elnyerte a zsűri diját. Az előadást Krausz Zoltán rendezte.

tegyenek minket. De miértünk már nem hajol le senki.“

Ezek Nátolyáné Jaczké Olga sorai egy levélből, amelyet pályatársa, Gömörl szülővárosába Irt. Az idős, beteg írónő nagy gyászában sem feledkezett meg arról, mennyire ragaszkodott Gömörl a városhoz és környékéhez, mily tehetetlenül sóvár- ,gott a Patak fHandlo-vka j, a PúSf-nak nevezett berek és megannyi kedves zug után. S a prlvigyei barátoknak leírta a legyengült féríiszervezet gyötrelmeit, a kórházi kezelést s annak hiábavalóságát, a tragédiát, az Irodalmi közök hozzáállását és a temetést.

Aki utolsó éveiben a leghűségesebben mellette állt, azt Gömörl Jenő fedezte fel. A klasszikus Irodalom népszerűsítésén és az elismert világnagyságok tolmácsolásán kívül szenvedélye volt az Ifjú költők és írók bátorítása, bemutatása is. .A budapesti Modern Könyv-