Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-04-01 / 14. szám

8

»» •/*/

MUNKA

Az eső úgy szakadt, mintha dézsából öntötték volna. •

Andre) jobb Időt Is választhatott volna, de nem akarőd- zott tovább várakoznia otthon, hát fogta magát, és nekivágott a zuhogó esőnek. Nincs abban semmi, ha megázik egy kicsit. Az a fő, hogy még ma eljut az Égetőre. Ha jól kilép, két óra múlva, vagy még hamarább, Nietschneider bácsinál, a keresztapjánál lehet. Andre] már nagyon sokszor jáirt nála. Kisfiú korában apjával gyakran indultak sétára, és olykor elcsavarogtak egészen a Tarajos-szikláig; a szikla tetejéről ugyanis minden irányba jó kilátás ■nyHlk, a két égető! völgy úgy fekszik előttünk, mintha a tenyerünkön volna. A zslndelyes tető, de körös-körül is minden tele volt madarakkal. A háztetőből kormos kémény ágaskodott a magasba, télen-nyá- ron ontotta a füstöt. Andrej meg az apja a dombtetőről nézték, aztán lefutottak a völgybe, s csak a palánk tövében álltak meg: ugatott rájuk a kutya, Hektornak hívták, s ők egész halom csontot hoztak neki. A keresztanyja nyitott kaput, először mindig Andrejt üdvözölte, elváltozott sipító hangon beszélt hozzá. Szerette összeborzolni a haját, néha meg is cibálta, ami a gyereknek nem lehetett valami kellemes. Am Andre] mär megszokta a szeretet effajta megnyilvánulásait. Tudta, hogy keresztanyja mindjárt behívja a konyhába, és mindenféle jóval trak- tálja majd őket. Előbb egy pohár édes málnaszörpöt nyomott Andrej kezébe, aztán behozta a mazsolás-túrós kalácsot. Micsoda Illat áradt abból a kalácsból, olyasféle, mint a rozmaringé, úgyhogy Andrejnak mindig lakodalom jutott rőia az eszébe. Ha a faluban valaki nősült, vagy férjhez ment, az egész falu így illatozott. A keresztanyja Andrej apját is megkínálta a kaláccsal, de neki nem nagyon volt ínyére. Hogy mégis a kedvében járjon, beszaladt a szobába, hozott egy üveg vörös bort, kitűnő bort, amelyből Andrej Is kapott kóstolót.

— Vigázz, te, nehogy berú- gasd azt a gyermeket — ijede- zett keresztanyám.

— Hadd igyon csak egy csöppet — mondta apám. —

Legalább kiűzi belőle a gilisztákat.

Andrej szívesen járt az Égetőre, de minél nagyobb lett, annál kevesebb ideje jutott kóborlásra. Iskolába kezdett Járni, s onnan már nem futhatott el, am/ikor éppen kedve kerekedett. Nietscbneider, ha bejött a faluba, mindig elpanaszolta, hogy a keresztfiuk hűtlen lett hozzájuk, ami persze nem volt igaz. Ahogy teltek az évek, Andrejnak egyre szaporodott a gondja. A vele egyidőseknek még mindenféle haszontalansá- gon járt az eszük, neki meg már munka után kellett néznie.

Munka végett indult ma is. A faluban nincs mihez fogni. A parasztok a trágyát már mind kihordták, de tavaszzal forgatják csak be a földbe, mert se a szántó, se pedig a szőlők talajára nem lehet rálépni. Nem mintha Andrej arra számított volna, hogy a k;p- resztapja ad neki munkát, de ha munkát nem is, tanácsot azért adhat, hol lehetne egy kis száraz gyertyánt meg bükkfát vágni, vagy legalább egy kevéske közönséges gallyat gyűjteni, amelyet a favágók szerteszét hagytak az irtásokon.

Az eső hideg volt, Andrejnak nem volt sapkája, a víz a hajáról a nyakába csurgott és lefolyt a hátán. Megállt, végighúzta tenyerét a haján, s a tenyere alól pici vízsugarak fröccsentek a kabátjára. A falu felé fordult, és egy pillanatig habozott, ne térjen-e visz- sza. Ostobasági Hiszen már úgyis bőrig ázott, ml értelme lenne most visszamenni? Különben négy napig Is eshet egyfolytában, ö meg otthon csak fölöslegesen lopná a napot.

Tovább ment.

Az erdő felől szól kerekedett; nedves levélgubancokat sodort magával, szétszórta ő- ket a füvön meg az úton, úgyhogy Andrejnak máf üres kézzel rontott neki. Andre] meg- tántorodott. Néhány pillanatig viaskodott a széllel, aztán mélyebben leszegte fejét, kezét maga elé tartotta, s mintha egy láthatatlan falat Igyekezne eltolni az útjából, ment tovább.

Min gondolkodott vajon? Az utóbbi Időben nagyon sokszor eszébe jutott az apja, mindig

Msgyerefk, hát már nincs Mt semmi keresnivalója. Ha megpillantaná is a keresztanyját, ahogy ott áll a ház előtt, vajon most is ugyanúgy örOlne-e neki mint régen?

— Láttuk, kereszitanya, láttuk.

— Homnon? Honnan láttatok?

— A Tarajos-szikla barlangjából láttuk keresztanyát.

— Ne beszélj I Ti elmentetek egészen a Tarajos-szikláig? No de Ilyet? Nem fáj a lábad?

— Nem ám.

— Látod, Látod. Hát miért nem kiáltottál rám?

— Hiszen kiáltottunk.

— Nem hallottam. Máskor majd hangosabban kiáltozzl

Andre] megborzongott a hidegtől. Egész teste nedves volt, a víz csepegett belőle, sőt vékony patakocskákban véglg- csurgott rajta a feje búbjától le a sarkáig.

— Láttuk, keresztanya, láttuk.

Andre]! Már soha többé nem megy az apjával az Égetőre, le ezen a gyalogösvényen, sem a homokos égető! úton, amelynek jobb oldalán árnyékos medrében csobog a hegyi patáik, ahová télen-nyárom inni jár a nagyvad: dámszarvasok, muflonok, szarvasok és őzek. Nem mennek már el az etetőkhöz sem, ahol a nagyvad fáikéi nyalogatják a hatalmas kősódarabokat. És ki fog ezután már Andrejjal úgy eltréfálkozni, ahogy az apja tréfálkozott: Andre], te már felnőtt ember vagy! Tulajdonképpen ez már nem is lenne tréfa, hiszen Andrej valóban felnőtt férfi.

Újra megborzongott a hidegtől. Felgyürte kabátja giaillér- ját, és lassan elindult le a völgybe. Az eső suhogott. A szél vadul dudált a szikla ü- regében.

Az eső csak nem szűnt. A szél ugyan egy kissé csendesedett, de lehet, hogy csak Itt a völgyben hagyott alább. Az égen újabbnál újabb felhők kergették egymást. A patak fenyegetően zúgott, mintha minden pillanatban ki akarna törni medréből. Igaz, jó mély patak volt, általában csak tavasz- szal öntött ki, olyankor, ha télen sok hő esett, és hirtelen felmelegedett az Idő.

Andre] becsapta maga után a kiskaput, bement a kertbe, megnézte, hogy a keresztapja nem ment-e ki véletlenül a tehenekért. Nem látott kint senkit. Csak egypár veréb meg cinege csipogott a ház eresze a- latt. A fásszfnból, ahol a téli tüzelőt tartották, kirontott a kutya, és Andrejra támadt.

Te szamári Hát már nem ismersz meg?

A kutya vakkantott néhányat, aztán lehorgasztotta a tejét, és szégyenkezive elöldal- gott.

Andrej kopogott az ajtón.

— Itthon vannak? — nézett be a konyhába.

(Folytatjuk)

• F. F. Kojfice; Levelében többek között így ír: „Ha vágyaim valóra válnak úgy majd személyesen is látnak. Egyelím maradjon a leppel melyet, lerántani önöknek kell.“ Ha ön úgy gandoilja, egyelőre maradjon a lepel, bár a verseken ez sem segít. Nézzük csak néhány sorát: „A zord fagyos-hideg télen, / Apám a megrakott szánkót / Nyögdécselve nehezen húzta / Én a fia neki tehát. / Utána a szánkét nyomtam.“ stb. Mielőtt a versíráshoz fogott, kifújhatta volna magát, mert nagyon érződik rajtuk a fáradtság. Se gondolatílag, se nyelvileg nem tud a vers követelményeinek megfelel- Bl. Tanuljon — élőszoir talán helyeslrástl

• „Tűzvigyázé“: Kérjük, küldjön több verset. A mostaniakban egy kissé nyersen fogalmaz, túl nagy logikai hézagoikkal építi fel a verset, s ezáltal szép sorai is széthullnak, elerötle- nednek. Továbbra Is biztatjuk, de pontosabb, mélyebb, láttatőbb írásokat várunk önitől.

• „Lángrózsa“: .A vetrs- ben a „világot“ újra kell fogalmazni. Nem ©lég tehát csak leírni a már ezerszer megénekeltet, hanem a saját véleményünket Is hozzá kell tenni, ön pedig erről megfeledkezik. Egy példa talán: „A fa kivirít tavasz- szal, / de elsárgul az ósz- szel. / A remény jön a nyárral, / de elmegy a hideg téllel.“ stb. Ez bizony még nagyon gyerekes, nagyon Iskolás ízű próbálkozás. E- gyelőre a tanulást ajértljuk figyelmébe.

• ,,Zöld G.“; Élmény nélkül nincs irodalom! Így az ön írása sem azi Dolgozzon!

• „Reményárasztú csillag“: „Vigyázzl Bajt hoz majd még kék szemed rád!“

— írja a versében. Nem tudjuk, milyen bajra gondol u- gyen, de megnyugtatjuk, nálunk csak a vers számltl

Válaszok a NEM SIKERÜL SEMMI című levélre Két kisgyereke van — más, más nőtől. Kétszer elvált. Hogy izgalmasabb legyen az élete, megismerkedett egy 17 éves lánnyal, akinek szép nagy háza van, ott szépen megférnének. A lány szülei azonban ellenzik a kapcsolatukat, pletykálnak a múltjáról. Szerintem On összetéveszti a pletykát az igazsággal. Miből gondolja, nogy pletyka az, amit a lány szülei önről tud nak? Való igazság! Egy 17 éves lányt könnyű behálózni. Ha elvenné is, ez a házassága szintén felbomtana. mert találna a lányban is valamilyen hibát. Megértem, hogy fiatal, és megköveteli a jogait, de engedje meg; miiéle jogokra gondol? Ha a 17 éves lány helyében lennék, .szóba se állnék önnel!

Indián Joe — Rimavská Sobota Ha két rosszul sikerült házasságod után úgy érzed, hogy egy harmadik előtt állsz, jél meg kell fontolnod ezt a lépésed! Tökéletesen ismered azt a tizenhét éves lányt? Nem rohansz megint a vesztedbe? Ezekre a kérdésekre a választ rád bízom. Ha meggyőződsz róla. hogy tényleg megtaláltad az igazit, légy vele boldog! Ne zavarjon, hogy a lány szülei elítélnek, és elvált emberként kezelnek. Ha igazán becsületes vagy, s nem benned van a hiba, a lány szülei is megbékélnek.

Jelige: Gyötrődő szív

Válasz a SZERETTEM, DE MINDENNEK VÉGE című levélre

Sokat adok az idősebbek véleményére, most mégsem tudom őket megérteni. Hogy lehet egy fiút haja hosz- szúsága szerint megítélni? Elvégre lehet valaki rossz rövid hajjal is. Kérdezd meg a szüléidét, ha a fiú levágatná a haját, akkor is elleneznék. A legfontosabb, hogy ti megértsétek egymást.

.Válasz a KÉT ÉVVEL IDŐSEBB című levélre

Eü is hasonlón estem át. Megismertem egy nálam egy évvel fiatalabb fiút, megszerettük egymást, de a szülei ellenezték. A fiú mindent elmondott, s így nem ért meglepetés. Másfél éve jártunk együtt, amikor megismerkedtem a fiú szüleivel. Nagyon féltem ettől a találkozástól, de a szülei megkedveltek. Azóta nagyon gyakran meglátogatom őket, mindig kedvesen fogadnak. A fiúval eljegyeztük egymást, s a szülei kérésére az esküvő után náluk fogunk lakni. Neked sincs mitől félni. Mutasd be szüleidnek a lányt, s minden -jóra fordul.

Válasz a HOL HIBÁZTAM című levélre

Ott hibáztál, hogy a fiúé lettél. Ezt nem érdemelte meg, mert csak akkor tért vissza hozzád, amikor a máikkal összeveszett. Elhiszem, hogy nagyon fáj a csa lódás, de nem érdemli meg, hogy sírj utána. Legjobb, ha elfelejted. Légy türelmes, és megtalálod az igazit.

A válaszokat írta: Rózsa

Válasz a SZÉGYENT HQZOK A CSALADRA? című le

válre

Az ennyire túlzott féltékenység csakis lelki betegség tünete lehet. Számíthat rá, hogy a házasságkötése u

tán ez a féltékenykedés még növekedni fog, s megmérgezi mindkettőjük életét. Gondoljon arra, hogy az egész életet nem lehet eltölteni kéz a kézben, mert a munkahely stb. elválasztja magukat egymástól. így a féltékenység családi jelenetekhez, veszekedéshez, verekedéshez, váláshoz vagy még nagyobb tragédiához ve zethet. Nézetem szerint jobb most szakítani, mert ez nem jár olyan lelki megrázkódtatással, mint később a válás, amikor a vagyoni dolgokon túl a gyerekek is megnehezítik a helyzetet.

Dr, Juhász István

Válasz a TONÖ ALOM című leivélre

JÓI döntött, hogy megMűntoti a kapcsolatát azzal a lérjes asszonnyal. Hogy miért? Azt már tulajdonképpen Ön is megírta a levelében. Szerintem nem egy szép. nagy szerelem elől tért ki. hanem biztosította, hogy annak az asszonynak a lányai sohase éljék át azt. amit Ön évekkel ezelőtt átélt. Az ilyen „szerelmi“ kalandok miatt legtöbbet bizony a gyermekek szenvednek. Leveléből,sok fiatal vehet példát. Jó fiidni. hogy még mindig vannak olyan fiatalok, akik saját boldog Ságokat nem a má.sok boldogtalansága árán akarják megteremteni.

Egy osallököri fiú

Válasz a FEKETE PÁRDUC jeligére

Szerintem helyesebb volna, ha még várnátok az eljegyzéssel. Ha a fiú őszintén szeret, nem kell félned, hogy visszalép. Mit tegyél, hogy gyorsabban teljen a két év? Gondolom, nem akarsz két évig otthon ülni. Ha a fiú bizik benned, akkor semmi kifogása nem lesz az ellen, ha néha elmész moziba, mulatságra. Én Is hasonló helyzetben vegyek, s járok szórakozni. Természetesen mindent megírok neki, így nem kell íélnie, hogy nem tartom be a neki tett Ígéretemet.

Jelige; 482- M’nySst. Férfiak, n6k mind o- 1 dacsddül'tek, létni atomták a »0- r besültet. Sápadt volt, félt a ka- tonáktöl, de a falusiaktél Is. J Juhász bácsinak, mármint And- i re] bácsikájának, adott egy ke- r mény amerikai almát. Az egész- falu meg akarta kóstolni. And- re] apja nem hallatott magá- t ról. Miért csavargóit annyi 1- delg? Miért hagyta magát kl- csalni a hegyekbe. Minél rosz- , szabbul ment a sora, annál ke- 1 vésbé akart visszatérni. És ki

• tudja, nem csak azért csatla- t kozott-e a partizánokhoz, hogy t a gondok elöl memküljön?

A kaostkartngós gya'logösivéiny

• Andrejt mogyoróbokrok élösO■ vényéhez vezette, amögött hű- ^ zódott meg az erdő, a hatal■ más tölgyes. Le kellett hajol- ‘ nla, mert a mogyoróbokrok ágal alacsonyan csüngtek a föld ; felett. Néhány pillanatig szin■ te alagútban haladt, amikor a ' tölgyesbe ért, már könnyebben

esett a járás, az eső mintha

• alábbhagyott volna, és a szél

• is kevésbé ostromolta, csupán

■ a fák koronájában zúgott. Kö- . rös-körül hullottak a levelek.

, A talaj itt keményebb volt, a

cipője nem ragadt a földbe, a talpa alatt .szilárd köalap érződött. Az ösvény a hegynek : vitt, egyre jobban kanyargott,

, körültáncolta a mohás hepehupákat és köveket, másutt az ágas-bogas bozótokat meg a málnást kerülgette, amely alatt nyáron kígyók és gyíkok tanyáztak. Az ösvény egyszerre jobbra váltott, ám Andrej letért róla, és szinte nyílegyenesen a Tarajos-saik'lához futott.

Letekintett a völgybe. Előtte olvadó színekben tobzódó táj terült el. A színek egymásba folytak és időnként a magasba csaptak, akár a lángok. Persze mindezt a szél okozta: a fákról tépdeste és szerteszét szórta a leveleket. A szikla a két égétől völgy fölé magas- lőtt. A szél élesen, áthatóan süvített. Bebújt a szikla barlangjába, a Tarajszembe, a- melyből, mély, öblös hang hallatszott, A favágók házai nem látszottak, csak a völgy fölött lebegő füst, s ez elárulta, hogy valahol a közelben település van. Sokkal tisztábban rajzolódott ki a kép bal kéz felő.1. A felső völgy (most a bal oldali) kisebb, de nyitottabb volt a másiknál. Tulajdonképpen nem is völgy volt, csupán rét, a- mely fent a fenyőligetnél kezdődött, és fokozatosan széle- ^fOedve a két ógetoí völgyet ösz- szekötö útig terjedt. A rét romboid alakú volt. A völgykatlanban végződött, ott, ahol az út a patak mellé szegődött. A rét egy részét léckerítés vette körül. Ebben a kertben állt Nletschnelder háza, mármint az a ház, amelyben Nlet- schelder lakott. A patak mentén egész nyáron át tehenek legeltek. Mindegyik nyakába bádogkolompot kötöttek, ha netán elkőszálnának valahová a Flhrperok alá, Nietschneiderné- nek ne kelljen sokáig keresnie őket.

Hogy minek kapaszkodott fal ide Andrej? Hiszem már nem

élve látta maga előtt, esetle ges hibái nélkül, mint olyat embert, akinek jelenléte akkpi is érződött a családban, ami kor azt se tudták, hogy mern jár. Sok mindenhez értett, df ritkán nyílt rá alkalma, hog^ tudását és tehetségét kibonta koztassa, hogy valamilyen te vékenységnek huzamosabb idő' szenteljen. Túl sok gond nehe zedett rá, munkája meg alig a kadt, s az a kevés is, ami volt valahogy mindig kicsúszott e kezéből. Állandóan lótott-fu- tott, mintha az egyik munkál a másikkal kergetné. De loholi akkor is, amikor nem volt mi bez kezdenie. És egyszerrí csak elkezdett bujkálni. Bujkált a felesége meg a sajál gyermekei elől, de az ismerősök elől is. Sőt, megpróbált a gondok elől is elrejtőzni, el a- icart valahová menekülni előlük, és elesett. Katona se volt soha, mégis elesett. Garam- szentkereszten.

Andre] átlépte a vízzel teli íTkot, és a réten vezető gya- logűton haladt tovább, vakondtúrások, apró pocsolyák között, á talpa alatt cuppogott a sár. Sppen csak hogy el nem merült.

«

A rét tele volt varjakkal. A 'éjükét lógatva gunnyasztottak i fűben, messziről csupán haszontalanul szétdobált rögök- tek vagy köveknek látszottak. \ndrej közöttük ment el, de a /árják meg se rebbentek. Csak ;gy röppent fel, az is tartott miamit a csőrében, talán diót, íztán egy vadalmafa ágára te- epedett.

Gondolkodott; hogyan, ml- céppen kerülhetett apa oda? tt, a faluban nem volt hábo- ■ú. Igaz, a németek csináltak i Juncsovinán egy szükségröp- eiret, néhányszor gyakorlatoz- ak is, riadóztatták őket, s a iladó alatt a csatornákba meg nindenféle lyukakba bújtak, ie a falusiak ezt egy csöppet te vették komolyan, nevettek, nert az egész csupán komédiá- tak tűnt fel előttük. Persze, /oltak másfajta riadók is, a- nlkor amerikai repülőgépek elentek meg a falu fölött: i- yenkor a német katonák csak- igyan megrémültek, a plncék- >e és a kamrákba próbálták erelnl a falusiakat, de senki :e hallgatott rájuk. A parasz- ok csak a kapukat zárták be, íztán kiszaladtak a szérűskert- >e, és a fák alól kémlelték a ték eget; hol vannak? Miért •épülnék olyan magasan? Nem ■epülőgépek ezek, hanem szta« líollemezek. Meg röplapok. iiegMljuk, mit írnak nekünk negint. Egyszer a bombázók e- jészen alacsonyra ereszked- :ek, még a föld Is remegett, 'opogott. És az egyik pilóta, ehet, hogy tévedésből, bombát lobott a községi pásztorházra, ; megölte a község bikáját. A jlkát aztán az egész falu so- cálg sajnálta. Egy mást gép neg Flríglovba zuhant, hatal- n-as láng csapott az égre, az isszonyok sikoltoztak, mert ízt hitték, hogy a flríglovi lombok valamelyike robbant ’el. A németek aztán behoztak I kocsmába egy sebesült ejtő-